Az a meglepő, hogy minden vonzás az ellenkező oldalról taszítással egyenértékű.. és minden taszítás az ellentétes oldalról vonzásnak..

Időméréssel sokszorosan igazolt, hogy mindig a lassult idő felé ható vonzóerőt érzékelünk.

Jó gondolat, csak be kéne bizonyítani.
Pl. a mozgó Föld tömegpontjában és a Nap tömegpontjában azonos ütemben kéne múlnia az időnek.
Ebben az esetben a távolságuk nem változna (állandó érték körül oszcillálna).
Ellenkező esetben (állandóan) közelednének - távolodnának egymástól.

A vonzás és taszítás jelenségét alapvetően a rugós vagy mágneses esetleg elektrosztatikus hatásokon át megismerő ember számára úgy tűnik, hogy még ma sem érthető a különféle mértékben lassult idő vonzást-taszítást meghatározó tulajdonsága.

Ha az áltrelt nézzük, akkor szokás rámondani, hogy a téridő geometriáját követő testet nem vonzza magához a Föld, hanem csak a tér geometriáját követi a mozgása.

Pedig ha megfordítjuk az időlassulási értékekből képzett sorozatot, azaz ha az idő lassulás felül van-lenne akkor felfelé vonzana .. azaz akkor a gravitáció taszító lenne.

Nyilván ez érvényes minden esetben. Vagyis minden olyan esetben is amikor egy adott pont felé haladva az időlassulás mértéke növekszik vonzásként érzékeljük, és a fordítottja is igaz.

Olyan pont felé haladva, amely felé közeledve az időlassulás csökken a ponttól taszítást érzékelünk.

Vagyis minden taszítás és minden vonzás önmagában az időegység hosszok térbeli változásaival leírható.

Pedig erdemes lenne belatni azt, hogy minden, de abszolut minden a vonzason es taszitason alapszik.
Udv, Felix44

A vonzás nem azonos a taszigálással, ez nyilvánvaló.
Ezért kár volt topikot nyitni!

Például a tanulás folyamata jó példa erre. Az egyik, a tanitó, sugározza az információt, mig a tanuló, a vevő, az magába szivja, megtanulja. Ez is egy tökéletes példája a vonzás-taszitás akkár magasabb dimenziókban is történő megnyilvánulásaitól.
Üdv, Felix44

A vonzás és taszitás, természetesen minden magasabb dimenzióban is létezik, csak akkor már nem erőkről beszélünk, hanem sikokról, terekről, kvadroterekről, és igy tovább, a végtelen dimenziókig. És amint irtam már, a vonzás és taszitás nemcsak az anyagvilágban, hanem a szellemvilágban is érvényesül, természetesen. És minden féle és fajta információmegnyilvánulásnál is.
Üdv, Felix44

Ha már erőről beszélünk, mint egy magasabb dimenzióban való egydimenziómegnyilvánulásról, akkor az irányitottsággal rendelkező erő egyik fele vonzóerőhatásban nyilvánul meg, már az a fele, amerre mutat az erő, mig a másik fele, amerről kiindul az erő, az már a környezetére ható nyomóerőhatást képviseli. Ahogy nincs jó rossz nélkül, nincs fény sötétség nélkül, úgy nem lehet nyomóerő sem vonzóerő nélkül. Minden csak nézőpont kérdése, hogy honnan figyeljük, észleljük. Ami egy egymásrahatásmegnyilvánulás, történés, impulzusakció egyik felén nyomóerő, az a másik felén már vonzóerő. Ugyanaz a történés, megnyilvánulás, de más nézőpont, ezért ellentétes. Ezek a határesetek, ha egymással szemben történik az egymásrahatás. De tudjuk, hogy a vonzás és taszitás arányosan érvényesül, az egymásrahatás szögének függvényében. Egydimenziós vektormatematika.
Üdv, Felix44

Vonzóerők nem léteznek.

Minden hatás nyomóerőkből épül fel, egy gigantikus nyomóerő tengerben élünk. A vonzóerők látszólagosak és a nyomóerők lokális gyengülését/ kioltását/ kompenzálását jelentik.

Vákuumban (egy elképzelt ideális, tökéletes vákuumban ahol nincs anyag, sugárzások sem) a vonzóerőket valaminek közvetítenie kellene. De hiszen éppen most kötöttük ki, hogy a vákuumban nincs semmi.

A vákuumot (reálisan, ténylegesen) kitöltő energia (= DVAG) száguldó részecskékből áll, nevezzük őket gravitonoknak. Ez az energia hihetetlen nyomás alatt tartja az atomokat felépítő részecskéket. Ez az energia természetszerűleg soha nem lehet negatív tehát vonzó. Csak nyomóerő létezik és ezt a graviton impulzusa okozhatja kizárólag a (graviton) menetirányban, vonzó graviton nem létezhet.

Az elektromos töltések okozta erőhatás és a mágnesség is csak hasonló elven működhet, tehát a mágneses pólusok sem képesek vonzani egymást, ez a vonzás látszólagos és szintén a nyómóerők helyi hiányát jelenti.

Tulajdonképpen a vonzás és taszitás kifejezések mindent magukba foglalnak, ami a gravitációval, mágnesességgel, elemi töltéssel, erős, gyenge, elektromágneses erőterekkel, sugárzásokkal, szóval majdnem mindennel kapcsolatban vannak. Akár még a tudatstrukturákkal is. Valójában minden egyes esetre külön speciális szavakat, megnevezéseket kellene kitalálni.
Üdvözlettel, Felix44

A vonzás taszítás nem nagyon vonzotta ide az embereket, pedig a taszítást figyelembe sem kell venni. De lesz még szőlő és lesz még lágy kenyér...
Üdv, Felix44

Úgy általánosságban a vonzásról van egy meglátásom.
Azt mondjuk, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Nem az ellentétek vonzzák egymást, hanem az egymást vonzóak ellentétekké válnak, mert a vonzás hatására az egymáshaz közeledőknek le kell győzniük egymás különböző szintű megnyilvánulásaikat, különböző finomságú, struktúrájú, sűrűségű és méretű auraburkaikat, védőköreiket.
Üdv, Felix44

Válaszod kiegészitésnek tekintem.

Entitás, a wikipédiából:
"valaminek a létszerűsége, ahol a hangsúly azon van, hogy létezik valami, és nem azon, hogy mi létezik."

Szerintem minden létező esetében létezik értelem, ha nem másként, akkor megnyilvánító háttérértelemként. Nem csak a józan itélőképességről van szó, mégcsak nem is itélőképességről, hanem csak reagálóképességről, ami azért természetesen egyéni itélőképességet, és akár egyéni cselekvési válaszreakciót is jelent. A gondolkodás minden esetben szubjektiv, és nem más, mint bizonyos entitások egymásközötti szellemi értelmi kommunikációs játéka, életeleme. És természetesen ezáltal, ide-oda cikázva, állandóan befolyásolják a gondolattal kapcsolatban lévő, akár gondolatsugalló, gondolatot létrehozó, akár gondolatolvasó, gondolatfelfogó entitásokat.
Üdv, Felix44

Entitás alatt értelmességet, józan itélőképességet értek. Ennek nincs mércéje. Ezzel magyarázható, hogy a legmagasabb szintű tudomány képviselői sem értenek egyet egymással. A szubjektiv gondolkodás befolyásoló tényező.

Nagyon érdekes a vonzás és taszítás kérdése. Minden létezés, ami természetesen valamilyen változást előfeltételez, bizonyos vonzás-taszítási örvényhatásoknak a következményei. Akár axiómatikus kinyilatkozásnak is kijelenthetjük.
Üdv, Felix44

Helyesbítek én is egy kicsit, pontosítok:
A figyelmesség pedig a tudatossági szintek és a valóságfolyamatok keresztmetszetének látszólagos viszonya, növekvő pozitiv irányban, a figyelmetlenség növekedése pedig e keresztmetszet "0" felé tartó negativ irányú, csökkenő tendenciának a megfelelő eredménye. Tudjuk azt, hogy minden valóságfolyamatnak az észleléséhez bizonyos egyéni tudatossági szint szükséges, és ebből természetszerűleg következik, hogy minél nagyobb egy elemző entitás tudatossági szintje, annál többet és annál jobban értheti meg ez az entitás a vizsvált valóságfolyamatot. És ezen entitások lehetnek még az emberek is, mi, a kis porszemek a hozzánk képest óriási nagy, fejlett entitásokhoz képest, de ugyanakkor mi is óriási entitásokat képezünk a hozzánk képest miniatür nanoentitásokhoz képest. Minden viszonylagos, és csak ezt kell megérteni, és ezáltal már minden teljesen világos lesz.
Üdvözlettel, Felix44

Saját gondolataimat írtam le, saját meggyőződésem egyértelmű kifejezéseként, de attól még lehet leírva mások által is egyes bizonyos részek többé-kevésbé hasonló vagy eltérő változatokban.
Üdvözlettel, Felix44

Elképzeléseid durva hibáival - ellentmondásosságával nem vagy tisztában. Ítélőképességed teljes hiányára utal, hogy megalapozatlan és használhatatlan ötletekkel próbálod helyettesíteni a szakemberek által kidolgozott modelleket. Utóbbiak már kiálltak bizonyos próbákat - szemben a te primitív ötleteiddel, melyek szart sem érnek.

Ezt milyen szakirodalomból meritetted?