Pssszt!
Hagyd csak a végén még felébred!

"Átfutottam."

Már megint azt játszottad, hogy valaki vagy. Ez undorító!
Te nem érzed?

Úgy állítod be, hogy az Ives-Stillwell kísérletek az abszolút mozgást igazolnák, holott éppen az ellenkezője igaz. Ezekben a kísérletekben nagyító alá tették a specrelt, kísérletileg ellenőrizték néhány vonatkozásban. A kísérletek igazolták a specrelt. Csupán ezt tettem helyre, nehogy az olvtársak félre legyenek vezetve az Ives-Stillwell kísérletekről.

Mérnök úr! Néha szopogathatná az ujját is …
Becquerel talán a radioaktivitást akarta felfedezni?

Annak lenne jelentősége, ki mit akart és nem annak, hogy mit??
Dőlj csak vissza durmolj tovább…

Neked már jár.

Ezt én írtam, és nem az ujjamból szoptam, hanem Bay Zoltán könyvében olvastam az Ives-Stillwell kísérletek indíttatásáról.

Mérnök úr!
Mint írta, már erősen hajlott korban van.
Csak megerősíteni tudom.
Minden hozzászólása egy-egy csemege, a megmaradt emlékeiből…

Természetesen nem Ives-Stilwell kísérletéről írtam. A szerzőknek ugyanis eszük ágában sem volt kimérni az abszolút sebességet, ők kizárólag a laboratórium rendszerében végzett kísérleti összefüggéseket vizsgáltak, amely mérhető és kivitelezhető a mozgásra merőleges frekvencia eltolódást illetően.

http://abs-math.fw.hu/

Átfutottam. A gondolatkísérletednek két hibája van szerintem.

1.) Ilyen kísérlet nem ad semmiféle eredményt a legpontosabb műszerekkel sem.
2.) A gondolatmeneted elvi hibás.

1.) A Tejútrendszerünkben olyan erős a gravitációs vöröseltolódás, hogy minden irányfüggő mérést meghiúsít, amely a Földünk abszolút sebességének a kimérésére irányulna, ha elvileg lehetséges lenne ilyen mérés. De elvileg sem lehetséges ilyen mérés.

2.) A leírásodban javasolt mérésben szerintem elvi hiba van. Ugyanis figyelmen kívül hagyod, hogy a laboratórium rendszerében más a mozgásra merőlegesen kibocsátott frekvencia mérőszáma, mintha a Tejútrendszeren kívül valamely nyugvó pontban mérnénk. Úgy látom, te azonosnak tekinted ezt a két frekvenciát.

Ha tényleg érdekel, és nem pedig cinikusan alpáriaskodni akarsz, akkor szívesen belemegyek a részletekbe is.

BUÉK!

Ilyen gúnyos hangú levélre nem válaszolok. Egyébként is nekem nincs szükségem az Ives-Stilwell kísérletek értelmezésére. Ha neked szükséged van rá, olvass.

Nagyon érzékeny vagy arra, hogy a Nobel-díjra várományos gondolatmenetedre valaki azt állítja, hogy a spanyolviaszt akarod feltalálni. Már ne is haragudj a megjegyzésemért.

Tisztelt Mérnök Úr!
Valószínűleg nemcsak én várom a Mérnök Úrtól, hanem mások is, hogy mint ígérte, levezeti nekünk az Ives Stilwell kísérlet relatívizilását.
Mérnök Úr, nem fizikus, nem elte-s, de mérnök, mint felhívta rá a figyelmet, és mint írta, jó néhány év megfeszített munkájával felderítette a Lorentz elv lényegét.
Mérnök úr úgy érzi, hogy "ellenérzéssel" kezelem a kritikáját. Valóban fejtörést okoznak. De, ha figyelembe venné, hogy Önnek néhány év megfeszített munkája kellett a Lorentz-elv megértéséhez, akkor miből gondolja, hogy az abszolút mozgás elve Önnek ránézéssel elintézhető? "Kritikája" arról tanúskodik, hogy ezzel is úgy áll, mint az egyébként többször módosított Lorentz elvvel. Önnek, Mérnök Úr,
kell némi idő, - nem vagyunk egyformák-,
hogy arról írjon "észrevételt, kritikát" amiről szó van. Javaslom, tanulmányozza Privát Emil kérdéseit, vagy Elminster hozzászólásait. Sokban fogják segíteni a Mérnök Urat a felvetett kérdés lényegének megértésében.
(A téma itt http://abs-math.fw.hu/ található, amelyet néhány nap múlva a freeweb fizetőssé válása miatt törölni fognak.)

Nekem szimpatikusak az észrevételeid, de azt is tudom, hogy benned ellenérzéseket váltanak ki, mert kritikusak is egyúttal.

"Sajnálom, ezt átélve lehet megérteni"…
…jó néhány évet azzal töltöttem.

Sajnálom, ezt átélve lehet megérteni, és főleg ne gondolj eget rengető dolgokra.
Kis ügyekben is ki tudja élni magát az ember.

Már nem egyről beszélünk, "nehogy Nobel-díjas ötletet lássak ott is, ahol nincs" -re reagáltam, mint célra, majd a hiuságra. Te meg már valamiért másról írsz…

Minden kutató Pasteur kicsiben vagy nagyban, egyre megy. Ugyanis nagyon hamar eljut az ember a tudomány határára, sokszor túl hamar, amikor egyedül van a kutató, csak saját magára számíthat. A legkisebb kutató is így van vele.

Ilyenkor ugye az ötletekre lehet hagyatkozni, és az ember szubjektív lény, az elképzelése nem mindig fedi a valóságot, hiszen ha mindig bejönne az elképzelésünk, akkor nem lenne szükség kísérletekre. Ekkor kell nagyon önkritikusnak lenni, mert ilyenkor esik leggyakrabban pofára az ember, amikor az előfeltételezését készpénznek veszi és nagyon kínos, ha nem én veszem észre a tévedésem, hanem a plénum, vagy más valaki.

Néhány példát, ha mutatnál az eredményes! hiú kutatókból. (Akik persze saját! munkájuk eredménye által váltak azzá, mint pl. Pasteur)
Mert olyanokból, akik "beszálltak" már eleget ismerek.

Egy tudományos kutatót mindig hajtja a megismerés vágya és a saját hiúsága is, különben nem való tudományos kutatónak. Éppen ezért nehéz elválasztanunk magunkban a lila ködöt a valóságtól.

Ha nem az felismerés, felfedezés izgalma irányítja az elmélkedést, hanem a Nobel-díj megszerzése, azt hiszem nagyban befolyásolja az eredményességet. Meglátásom szerint, igen sok, jelentős felfedezés nem kap Nobel díjat, felesleges érdemes számolni vele. Amúgy már Dunát lehetne rekeszteni velük. Az is múlandó, majd jönni fognak újabbak. A felfedezés, ami megmarad.

Tapasztalatom szerint magammal a legnehezebb megviaskodni egy-egy nagyobb kísérlet elvégzése közben, nehogy "Nobel-díjas" ötletet lássak ott is, ahol nincs.

Profi szakembernek lenni addig lehet öröm, sikerélmény, amíg csak a sejtekkel, műszerrel viaskodsz.
(Lásd pl. a fizika történetét napjainkig.)