"csak nem kell azt állitani, hogy nem léteznek"

Lesznek akik felszisszennek, de engem nem győzött meg az eddig szerzett ismeret arról, hogy egy foton élete olyan unalmas lenne, mint ahogy állítják. Stabil vagy instabil lét csak bizonyos esetekben látszik állandónak, stabilnak. Mi a biztosíték arra, hogy a távoli objektumokról érkező fény belső élete, vagy külső hatásokkal szembeni érzéketlensége megáll.
Így azután még kiderülhet, hogy nincs is tágulás, nincs gyorsuló tágulás sem. (A döntéshez nemcsak kizárólag a fényről szerzett újabb ismeretek lehetnek alkalmasak.)

akár mindketten tévedtetek...

A kozmológiai állandó elvetése anélkül, hogy megvizsgálta volna mi egyéb konfigurációk adnak a megfigyelt táguló univerzumhoz hasonlító modellt, na az tévedés volt. Elhamarkodta a kozmológiai állandó kidobását.

(Érdekes adalék: De Sitter éppen egy anyagot nem tartalmazó, csak pusztán energiából álló pozitív kozmológiai állandójú univerzum megoldását vezette le az áltrel mezőegyenleteiből. Hogy beletrafált! 70 százalék sötét energia: gyakorlatilag tényleg nincs anyag az univerzumunkban.)

Einstein elképzelése a véges pozitív görbületű univerzumról ugyanolyan korlátolt nézet, mint a te ciklikus univerzumod. Einstein korában semmi információ nem állt rendelkezésre a kérdés eldöntésére, és ahogy azt Friedmann megmutatta (még Einsteinnek is), az áltrel mezőegyenleteinek egy sík végtelen és egy negatív görbületű végtelen megoldása is van. Ha Einsteint nem vakítja el a saját meggyőződése, akkor maga észrevette volna ezt a két megoldást, és mint tisztességes tudós elismerte volna a két végtelen megoldás lehetőségét is, mivel tényleg semmi információ nem volt a három lehetőség közötti döntésre. Akkor és ott tökéletesen egyenrangú volt mindhárom modell!

Ma már van információnk, mert megmértük: az univerzum tere a mérési hibahatáron belül sík euklideszi. Nagyon-nagyon nagy sansza van, hogy az univerzum végtelen térfogatú. Amikor Einstein egyedüli lehetőségként az ismeretterjesztő könyvében a zárt véges univerzumot írta le, akkor tévedett, mert nem vette figyelembe a többi lehetséges megoldást. És most, hogy tudjuk az univerzum belátható részéről, hogy sík, még az is nagyon valószínű, hogy Einstein a három lehetséges változat közül csak az egyik hibásat találta meg.

akár mindketten tévedtetek...

Vagy egyikőnk sem tévedett...Lehetne még ragozni a lehetőségeket...

Nekem egyébként ugyanúgy nem jelent katasztrófát beismerni, ha tévedek, s bocsánatot is kérek attól, ha véletlenül valakit megsértenék.

Van viszont itt olyan fórumtársunk (pl. Elminster) akinek ez egyszerűen nem szerepel a viselkedési repertoárjában, s ahogy elnézem inkább leüttetné a fejét, mint hogy a legkisebb tévedését is beismerje...

Az imént is éppen azt bizonygatta, hogy Einstein milyen korlátolt volt...

Ne legyél abban sem olyan biztos, hogy Friedmann eredeti modellje végtelen kiterjedésű világegyetemmel számolt volna. Ugyan nem láttam az eredeti kéziratot, de a Frei-Patkós tankönyv szerint az eredeti Friedmann-egyenletben R mennyiség szerepel távolságdimenzióként, tehát modellje egy véges méretű Univerzumra vonatkozik, s ennek a (véges) modellnek a tágulási eseteit lehet belőle kiszámítani.
Később aztán a Friedmann-egyenletet úgy alakították át, hogy abban ne távolság, hanem áltagsűrűség volt megadva, amit már ki lehetett terjeszteni akár végtelen Univerzumra is. Én nem kétlem, hogy ezt az átalakítást nem lehet így elvégezni, de - tudomásom szerint - ez már nem Friedmann műve volt.

Még egy adalék, ami azt támasztja alá, hogy Fridemann véges és határtalan Univerzumban gondolkodott. Ő ugyanis egyenletének azt a három megoldását tárgyalta, amit mi úgy ismerünk, hogy "zárt", "sík" és "nyílt" modell. De ha azt feltételezzük, hogy Friedmann ezekbe a megoldásokban figyelembe vette, hogy a sík és a nyílt megoldás végtelen térre vonatkozik, akkor - zsenialitását ismerve - hogyan nem jutott neki eszébe még az a három másik megoldás, mai szintén következik a modelljéből. Ezek a "hiányzó" megoldások:

1./ Véges Univerzum korlátlanul ideig, egyre növekvő méretre tágul (véges-nyílt modell).
2./ Véges Univerzum korlátlan ideig, de egyre lassuló ütemben egy véges méret felé közeledik aszimptotikusan (véges-sík modell).
3./ Végtelen kiterjedésű Univerzum tágul, majd összeroppan (végtelen-zárt modell).

Érdekes, hogy ehelyett a tankönyvek is csak a fennmaradó másik három esetet (véges-zárt, végtelen-sík, végtelen nyílt) tárgyalják, mintha az általam felvetett három eset elviekben sem létezhetne. Én azt gondolom, hogy Friedmann azért nem tárgyalta mind a hat lehetséges esetet, mert ő is, akárcsak Einstein, a véges de határ nélküli világegyetemben gondolkodott.

Mottó: "Tágul a tér, befogadni / világnagy eszemet"
(részlet a Fizikus indulóból)



Tévedés. Fridman igenis tisztában volt a véges és a végtelen terű univerzum-modellek közti különbségekkel.



Tévedés. A képletben szereplő R paraméter - mint már korábban részletesen leírtuk - NEM az Univerzum mérete, hanem csak egy skálatényező, ami mindig véges, függetlenül attól, hogy a világ véges vagy és végtelen.

"Távolságdimenzió" nevű fizikai fogalom amúgy nem létezik.



Tévedés. Fridman modelljéből NEM következnek a lejjebb említett további eshetőségek. A matematikával nem lehet packázni. Fridman NEM azért nem említette a további lehetőségeket, mert ideológiai előfeltevések korlátozták volna tudományos belátását, hanem mert modelljéből ÉPPEN EZ A HÁROM eshetőség jött ki, sem több, sem kevesebb. Ő pedig részletesen végigelemezve a modellt mindegyik lehetőséget megtalálta.



Tévedés. Ezt már a múltkor is megírtam, úgy látszik, hiába. A "középső" Fridman-modell NEM azt állítja, hogy a világ egy véges méret felé közeledik aszimptotikusan, hanem azt, hogy az R(t) függvény deriváltja aszimptotikusan a nullához tart. Ettől még a függvény maga a végtelenbe tart. A függvény: R=k*t^(2/3), ez a végtelenbe tart, deriváltja arányos t^(-1/3)-mal, ami a nullához tart. Kb. egy hónapja leírtam, nem olvastad el, nem értetted meg. Falra hányt borsó.



Tévedés. Eltekintve attól, hogy a 2./ hibásan van felírva, ezek a megoldások NEM HIÁNYOZNAK Fridman elméletéből - mivel az ő modellje egyértelműen arra vezet (matematikailag, nem okoskodásokkal), hogy ezek az esetek nem lépnek fel. Fridman helyesen számolt és korrektül publikált.




Tévedés. Valóban azt gondolod, hogy te vetetted fel ezt a három esetet? A kozmológia rég ismeri és tárgyalja ezeket. Lásd pl. az itt is sokat emlegetett Polaris-beli sorozatomat, ahol ezeket (és még sok másik, általad fel nem vetett megoldását az Einstein-Fridman-Robertson-Walker egyenleteknek) is bemutattam, grafikonokkal, valamint megmutattam, hogy melyik megoldás milyen fizikai feltételek mellett valósulhat meg - és hogy ezek közül az utóbbi évtized preciziós kozmológiai mérései hogyan választották ki a valódi Univerzumot leíró (végtelen sík terű, jelenleg gyorsulva táguló) megoldást.



Tévedés. Csak azok a tankönyvek tesznek így, amelyek még a kozmológia legújabb forradalma előtt íródtak, azaz nem veszik figyelembe a kozmológiai állandó újrafelfedezését (vagy ha úgy tetszik, a sötét energia megjelenését a kozmológiában). Miután kimérték a tágulás gyorsuló voltát, az eredeti Fridman-modellt kibővítették a kozmológiai állandóval, és ez a kétparaméteres modellcsalád lett az, amely Fridman három megoldás-típusa mellett az általad említett további lehetőségeket is tartalmazza (persze a 2./ eset megfelelő kijavításával), no és sok más további megoldástípust.

Kissé furcsa, hogy valaki nem akarja elfogadni a gyorsuló tágulást, miközben azon lehetőségek figyelembe vétele mellett kardoskodik, amelyeket csakis a gyorsuló tágulás tényét elfogadó, ennek megfelelően kiterjesztett modellek tartalmaznak, a korábbi, kozmológiai állandó nélküli modellek pedig nem. És e tévedése érdekében inkább Fridmant gyanúsítgatja ideológiai előfeltevések által korlátozott matematikai szemlélettel...



Tévedés. Fridman azért tárgyalta azt a három esetet, amelyet tárgyalt, mert jó és korrekt fizikus és matematikus volt. Három modelljéből kettő pedig végtelen és határtalan Univerzumot ír le.

Mindennek persze bárki utánanézhet, aki hajlandó levenni a polcról a magyarul 1976-ban megjelent alaptankönyvet: Landau-Lifsic: Elméleti fizika, 2. kötet, Klasszikus erőterek, XIV. fejezet, 111-113. pontok. Persze aki nem néz bele a könyvbe, csak Fridmant vádolja légből kapott ideológiai korlátokkal, az sohasem tudhatja meg, melyik tudós, melyik elmélet mit is állított valójában.

Ezennel végeztünk a 10765. számú hozzászólás részletes elemzésével. Ha jól megnézzük, kizárólag tévedéseket találtunk benne, egyetlen helyes állítást sem. Ez a maga nemében kétségtelenül világrekord.

Dávid Gyula

Tuarego, kedves!

Te "vitakultúrának" nevezed azt, hogyha valaki még az iskolában is oktatott TÉNYEKNEK szándékosan és rosszindulatúan hibás értelmezést ad, még azután is ragaszkodva a személyes rossz értelmezéséhez, hogy egyetemi fizikatanárok magyarázták el neki a tévedését?

Fogd már fel végre: egy SÍK vagy egy HIPERBOLIKUS terű univerzum csak úgy lehet határtalan, ha eleve végtelen. Ez a TÉNY kimondatlanul is benne foglaltatik Friedmann három univerzummodelljében. A sík modell és a hiperbolikus modell mindig is végtelen kiterjedésű volt, és a fizikusok gyakran azért nem szögezték ezt le minden esetben, mert ez olyan evidencia, amit egy szobahőmérsékletnél magasabb IQ-jú embernek ismernie kell.

Lehet hogy igyekezel bájologni meg finomkodni a vitapartnereiddel, DE HA A TÉNYEKET NEM VAGY HAJLAND�" TISZTELNI, akkor a magadnak kialakított "tiszteletteljes hozzáállásod" sz@rt sem ér! A tények elhazudásával ugyanúgy aljasul megsérted a vitapartneredet, mintha ok nélkül sértegetnéd és lehülyéznéd.

Fordulj magadba, vegyél vissza a nagy arcodból és végre az életben egyszer fogd fel már végre szecskavágó előbbi magyarázatát!

Szerencsétlen hülyegyerek! Azt sem tudod, miről makogsz!

Ahogy azt szecskavágó az előbb leírta neked okulásul, az általad "hiányolt" megoldások csak és kizárólag a nemnulla lambdát tartalmazó kétparaméteres univerzummodellekben kerülnek elő. TE VISZONT AZT ÁLLÍTOD, HOGY NINCS KOZMOL�"GIAI ÁLLAND�", HOGY NINCS SÖTÉT ENERGIA!
Akkor pedig csak és kizárólag az a három megoldás marad, amit Friedmann pusztán gravitáló anyagot tartalmazó univerzumra megtalált. Egy zárt véges és két nyitott végtelen univerzum. A zárt véges törvényszerűen összeomlik, a nyitott végtelenek végtelenségig tágulnak. (A sík modell végtelen idő múlva megáll a tágulásában, a hiperbolikus modellek pedig végtelen idő múlva egy konstans tágulási ütemre csökkennek.)

Tehát a "hiányzó" megoldásaidhoz éppen az kell, ami ellen tudatlan kereszteshadjáratot folytatsz, okoska!
Ha VAN LAMBDA, akkor zárt véges univerzum is tágulhat végtelenségig (pozitív lambda értéknél) és nyitott végtelen is összezuhanhat újra (negatív lambda értéknél). Ha viszont lambda pontosan nulla, akkor a három Friedmann-megoldást találjuk, pont ugyanúgy, ahogyan ő azt a húszas években kiszámolta lambda egyenlő nulla feltételezése mellett.

Javasolnám neked, hogy képezd még magad a témában, mert elképesztően harmatos, amit előadsz, de nincsenek illúzióim: képtelen vagy már helyesen megtanulni, amit elolvasol azt meg képtelen vagy helyesen értelmezni.

Hallo Elminster,

Miről beszélsz? Egyszerűen nem értelek, mintha valami idegen nyelven szólaltál volna meg! Kétségtelenül nem vagyunk egy szintem matematikailag (nekem csak középiskolás matematikai képzettségem van!)... de annyit tudok, hogy a MI UNIVERZUMUNK a csillagászok szerint VÉGES és EUKLIDESZI!!!! Ezt a német fórumokon talán már az óvodisták is tudják, annyira egyértelműen megmagyarázzák a papáknak, mamáknak.

Régen még az "ókori tudományok kezdetén a 19 sz.-ban volt ugyan olyan elképzelés, ha jól emlékszem Riemanntól, aki be is bizonyította... MATEMATIKAILAG elképzelhető 3-nál több dimenziós világ ... de hogy a mi világunk nem tartozik azokhoz, azt kb. 20 éve MINDENKI tudja!!! (Sohasem értettem meg, mit kellett ezen bizonyítani.)

Igaz Gaussról is híresztelték nagy megrökönyödésemre, hogy
valami hegycsúcsokon végzett volna ezzel kapcsolatos kísérleteket, de nem igen hittem el róla ezt soha.

Hogy aztán lehetnek másféle univerzumok is az elképzelhető, de egyelőre csak egy "ismeretlen áramlásról" tételezik fel egyesek (csillagászok!!) hogy annak a MI univerzumunkon kívüli gravitációs erő a forrás ( valóban lehetséges hogy van egy másik univerzum a közelünkben)... ha "erre az áramlási problémára" időközben nem akad más magyarázat.

Na meg a húrelmélet hívei is elképzelnek párhuzamos univerzumokat, meg "bránokat" stb... (hogy a bránok összecsapodása okozta a big bang-et stb... de a hurosok csak képzelődnek... (a 10 vagy 11 dimenziójukkal!) jóindulattal tudományos gondolat, vagy matematika játék. amit végeznek kinek ahogy tetszik.

Az hogy valami LEHETSÉGES, az nem biztos hogy VAN IS. A matematikai végtelen és a fizikus szerinti végtelen az kettő.

Az egyik a valóságban létezik (Planck idő, hossz stb.) a másik a képzeletben (mint a Hófehérke, a hét törpével stb.)

Nem akarom leszólni a "képzeletet".. mert a valóságban pont sincs, meg vonal sincs, meg sík sincs... csak 3 D létezik.

Ezek a matematikai segédfogalmak, nagyon hasznosak.., sőt megkockáztatom nélkülük (pl. az imaginárius számok, vagy Minkowsky "térideje, Descartes koordinátája stb) nem létezne a modern fizika!!! De az ég szerelmére, ne tartsuk őket valódi, kézzelfogható anyagi természetű valamiknek! Ezeket az eszközöket az emberi agy agyalta ki és nagyon jól lehet számolni velük (már azoknak, akik elértek a fejlődésben addig)... de NEM anyagi dolgok!!!!

Rosszul tudod. A csillagászok hisznek a méréseknek, és immár tíz éve megmértük, hogy a mi világunk tere VÉGTELEN és euklideszi.



Szegény német óvódisták, nagyot fognak koppanni, amikor egyetemre mennek, és vizsgázniuk kell kozmológiáról.



Még jó, hogy van valaki, aki tudja az igazságot. Jó lenne a húrosoknak is megírni, ne törjék már magukat annyira.



Tényleg erről lehet szó. A modern tudomány nyelve sokaknak idegen.

dgy

Még jó, hogy van valaki, aki tudja az igazságot.

Az igazságért vonulj kolostorba. :)

De melyik kolostorban van olyan homokozó, amelyet a nagyok nem rácsoznak körbe?

Nedves szecskavágó!

Írásodból számomra erősen sugárzik, hogy engem úgy állítsd be, mint a "tévedőt", magadat meg mint az ítélkező, tévedhetetlent. Természetesen én tévedhetek, nem is tagadom, hogy tudásom ebben a témában nem mérhető a tiédhez, de - mint ahogy Einstein sem - úgy te sem vagy tévedhetetlen.

Bár tudásom tényleg szerény, de néhány logikai műveletet azért el tudok végezni, az ellentmondásokat is észreveszem, s ezeket fel is vetem ezen a fórumon, ami többek közt erre is szolgál.
Például egy könyvből, aminek az a címe, hogy A relativitás elmélete, s szerzője Einstein, hogy az van leírva, hogy a világ véges és határ nélküli. Ezt a megállapítását, úgy tudom, nem vonta vissza Einstein, ezért nekem se Elminster, se szecskavágó ne próbálja megmagyarázni, hogy tulajdonképpen az áltrelben nem ez van, mikor ABBAN AZ ÁLTRELBEN, AMIT EINSTEIN ÍRT, abban benne van a világ véges volta.

Ezt a kérdést fontos momentumnak érzem nemcsak azért, mert ez a topik témája is, hanem azért, mert szerintem szoros összefüggésben van Friedmann elméletével is.

Azt persze én sem tagadom, hogy Einstein elméletét sokan mások kiegészítették, levezettek belőle sok más dolgot is, de ha hitelesek akarunk lenni, akkor csak azt tekintsük az ő saját nézetének és elméletének, amit ő maga leírt, vagy nyilatkozott.
Ugyanígy kell eljárnunk Friedmannal is.



Ne haragudj, de ez csak egy kijelentés. Nem beszéltünk Friedmannal, ezért arról, hogy ő mit gondolt, csak közvetett információink lehetnek. TÉVEDEK?



Friedmann 1922-ben alkotott képletében "távolságdimenziójú R mennyiség" (Frei-Patkós tankönyv megfogalmazása) szerepel. Ez az R mennyiség nemcsak 1922-ben, hanem még ma is nagyon olyan hangzású, mint egy sugár, de mindenképpen egy véges méret. Tehát akár végtelen a világ, akár nem, Friedmann egy véges méretű rész viselkedésével számolt. Ezt a véges méretű részt újabban a világ "egy jellemző méretének" vagy "skálaparaméterének" tituláljuk, s ezzel a fogással kiterjeszthetjük az Univerzum méretét a végtelenbe. Elvileg ezt megtehetjük, de nem "kötelező" ezt a kiterjesztést megtennünk, a Friedmann-modellnek úgy is lehetnek megoldásai. Hiszen mi az elvi akadálya annak, hogy egy táguló, VÉGES UNIVERZUM, attól függően, hogy mekkora az átlagos anyagsűrűsége, HÁROMFÉLE TÁGULÁSI ESETET VEGYEN FEL: vagy korlátlanul tágul, vagy végtelen ideig, de egy mérethez aszimptotikusan közeledve tágul, vagy egy ideig tágul és aztán összeroppan? Miért lennének ezek az esetek kizárva a Friedmann-modellből, mikor szerintem éppen hogy ezeket modellezi?! Hiszen mindegyik esete egy véges rész viselkedését adja meg, még ha ezt - opcionálisan - ki is lehet terjeszteni a végtelen felé. Nem véges értékek vannak-e ebben a diagramban felrakva, amit Friedmann-egyenletből számoltak?


Az igaz, hogy amennyiben a skálaparamétert úgy fogjuk fel, mint egy végtelen Univerzum egy "jellemző méretét", s ezen véges résszel együtt szinkronban tágul az Univerzum többi része, akkor egy végtelen térrészt is modellezhetünk ezzel. De nem ugyanúgy modellezi-e egy ténylegesen véges térrész viselkedését is ez az egyenlet? Miért ne lehetne elképzelni és modellezni egy véges kiterjedésű Univerzumot, ami végtelen ideig (korlát nélkül) tágul?!...Szerintem ugyanúgy modellezi ez a diagram azokat a "hiányzó eseteket" is, amiket megadtam.



Nem gondolom, s nem is tartok igényt semmilyen elsőségre. Csak azt gondolom, hogy akárki is vetette fel, ezek a lehetőségek a Friedmann-modellből következnek. Vagyis azt állítom, hogy ha véges a világ, akkor is (legalább) három megoldása van a Friedmann egyenletnek, és ha végtelen a világ, akkor még hozzájön (legalább) három tágulási eset. Hogy aztán a mi Univerzumunkra melyik illik legjobban, vagy esetleg egy teljesen más modell kell majd, az még vitatott, s nem tudom azt a hozzáállást elfogadni, hogy valaki ezt a kérdést egyszer s mindenkorra eldöntse a jelenlegi hiányos adatokból.



Ezt a kérdést sem tartom eldöntöttnek még a nem meggyőző (ld. Vinkó J. cikkét) és hiányos adatok miatt.



Örvendek, hogy te is elismered, hogy az eredeti Friedmann-modellben nem szerepel a gyorsuló tágulás, vagyis a lambda tényező. Hogy később ezt "hozzácsempészték", ahhoz ő nem adta nevét.



Félreértettél. A gyorsuló tágulásnak ehhez nincs köze, hanem csak annak, hogy a világ végtelen vagy véges. Azt állítom, hogy ha a világ véges, akkor is van (legalább) három lehetséges tágulási forgatókönyve, meg ha végtelen, akkor is van ehhez hasonló másik három. De ha van gyorsuló tágulás, akkor ezekhez további megoldások jönnek. Tehát az én "hiányzó" megoldásaim nem a gyorsuló tágulással vannak összefüggésben, hiszen azok nem részei az eredeti Friedmann-modellnek.



Nem vádolom én semmivel Friedmannt sem meg Lifsicet sem, viszont gyanítom, hogy Lifsic sem beszélt Friedmannal. Következtetéseket pedig többfélét lehet levonni ugyanabból az egyenletből. Én például azt vonom le, hogy akár hitt, akár nem Friedmann a végtelen világegyetem lehetőségében, a modellje nemcsak a végtelen, hanem a véges kiterjedésű Univerzum tágulását is modellezi.

És - Einsteinhez visszatérve - azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy Friedmannra hatással volt Einstein is, aki ugye határozottan állást foglalt a világ véges, de korlát nélküli kiterjedésében. S emiatt talán az sem volt véletlen, hogy Friedmann éppen Einsteinnek küldte el a dolgozatát, s nyilván tőle várta az elismerést, amit sajnos ő már ne érhetett meg. Természetesen ez nem bizonyíték, de nem is cáfolja, hogy Friedmann nem képviselt volna hasonló álláspontot a világ végességében, mint Einstein.

Tuarego

Egy véges térfogatú euklideszi univerzum ellentmond a kopernikuszi elvnek, azaz, hogy az univerzum minden megfigyelő számára homogén és izotróp. Ugyanis egy ilyen univerzumnak van széle.

Tudod, hogy mi véges és euklideszi? A papírlap.

Legyen az univerzumunk egy papírlap. Jelölj be rajta bárhol egy pontot és vizsgáld meg, hogy az adott pont megfigyelője számára a papírlap többi része homogénnek és izotrópnak tűnik-e. Amíg a lap közepetáján jelölsz be egy pontot, nincs is gond ezzel, de ha éppen a lap szélére esik a megfigyelő, na akkor kerül elő a nagy gubanc!
A papír szélén lévő megfigyelőnek ugyanis nem izotróp a papírlap, ugyanis míg "befelé" van papír, addig "kifelé" nem lát semmit, ott véget ér a papíruniverzum.
Az eset pont ilyen lenne egy véges térfogatú euklideszi sík univerzum esetén is: aki a szélére esik, annak féloldalas látványban van része. Az ilyen megfigyelő léte pedig megsérti a kopernikuszi elvet, hogy egyik megfigyelő sincs semmiféle kitüntetett helyzetben. Az univerzum peremén lévő megfigyelő bizony kitüntetett helyzetben van.


Rosszul tudják.


Meg fogsz lepődni, de ha minden érzékünk csakis háromdimenzióban működik, akkor nagyon bajos az extra dimenziók létét kimutatni. Valójában az elmúlt évben történt meg az, hogy kísérletileg igazolták kiterjedt extra dimenziók nemlétét. Az eset az LHC-ban várt, de meg nem jelent mikro-feketelyukak kapcsán tisztázódott. Ha ugyanis lennének ilyen extra dimenziók, akkor a gravitációs erőtörvény egy kicsit más alakú lenne, és kisebb energia kéne mikroméretű feketelyukak képződéséhez. Nem képződtek, ergo nagyobb energia kell, ergo nincsenek kiterjedt extra dimenziók, amik megzavarnák a gravitációt. De ismétlem, ez tegnapelőtti eredmény, és nem húszéves.


Nagyon jó volna, ha nem "híresztelések" alapján tájékozódnál, hanem ha érdekel a téma akkor legalább ismeretterjesztő könyvekben utánaolvasnál.
Gauss ugyanis a tér görbületét kívánta megmérni egy elég nagy háromszög szögeinek megmérésével. Persze 180 fok jött ki neki, ugyanis még kozmikus méretekben is olyan sík az univerzumunk, hogy milliárd fényéves oldalhosszúságú háromszögek is 180 fokot adnának ki. Mi ehhez képest három hegycsúcs alkotta háromszög?

"Nem beszéltünk Friedmannal, ezért arról, hogy ő mit gondolt, csak közvetett információink lehetnek. TÉVEDEK?"


Einsteinnel se beszéltünk. Az nem gond?

Kedves Elminster,

Az univerzumunk ilyen mélységeivel nem tudok foglalkozni, ehhez nem elég a tudományom csak azt tudom, hogy a tömegét grammra kiszámították... tehát véges!!! Ha nagyon akarod te is megnézheted mennyi grammot tesz ki!
És annak hány % a barionos anyag stb.

Hogy hány univerzum van és a számuk nem végtelen-e azt senki sem tudja.. de a MI UNIVERZUMUNK véges volta térben és időben általánosan elfogadott, RÁADÁSUL Euklideszi és nincsennek se véges se végtelen extra dimenziói, se féreglyukai stb. Ezek a 19. sz. mitoszai, mint a De Sitter féle megbukott modell is.


Hogy van-e több univerzum és ezek száma nem végtelen-e azt sem tudja SENKI.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Georges_Lema%C3%AEtre

http://index.hu/tudomany/grav0409/

A "szecskavágó" nick választása számomra egy gusztustalan alakot sejtet. Valóban nagy tudású az illető, de micsoda bunko jellem állhat mögötte! Gondoljunk bele, Einstein híres volt a szeránységéről, választott volna magának ilyen nicket?