Bartimaneus,

Igazságtalan vagy adorjannal, nem egy kész elméletet közöl, amit sok tucat szakértő segitett, hanem egy GONDOLATOT. A gondolat pedig jó. Úgy néz ki, hogy az univerzumot valami hihetetlen erő tágítja.
Adorjan erre az erőre támaszkodva próbálja magyarázni a gravitációt.

És itt megjegyezném Newton 20 évig képtelen volt felállítani elméletét, mert a földmérők rosszul mértek. Azokkal az adatokkal a hold nem volt hajlandó keringeni.. mikor végre jó adatok jöttek, megszületett a gravitáció törvénye. Adroján többet akar.. ő az okot is meg akarja mondani. Ez addig nem fog neki sikerülni, míg a tudósok többet nem tudnak a sötét energiáról.

Ha az kiderül, akkor kritizáld majd adorjant! Persze jogy nem lehet a mai tudomány eredményeivel bizonyitani a nyomó gravitációt....mint ahogy a "huzót" sem lehetett sokáig!

Nem. Astrojan nem egy gondolatot közöl, nem is kész elméletet, hanem az IGAZSÁGOT. Legalábbis, amiről ő azt hiszi, hogy igazság. Lefikáz másokat, olyan tudósokat többek közt, akikhez úgy vélem egyikünk sem érhet fel ezen a fórumon. És közben egy olyan dolgot közöl igazságként, ami mégcsak nem is kész elmélet, maximum egy gondolat. Szerintem még akkor se árt némi szerénység, ha az embernek elmélete van, nemhogy akkor, ha csak egy ilyen-olyan gondolata.
Nem véletlenül követelek tőle matematikát. Mi alapján állítja, hogy a relativitás elmélet levezethető az ő "gondolatából"? Mi alapján állítja, hogy a közegellenállás mérhetetlenül kicsi? És a többi. Ezek csak akkor jelenthetőek ki, ha az ember, ha csak becslésképp is, de kiszámolta. Ha nem számolta ki, akkor amit állít, teljességgel légbőlkapott.

" A gondolat pedig jó. "

Elhiszem, hogy neked jó - tudván azt, hogy téged részletkérdések nem érdekelnek. :)

Bartimaeus,

Igen ! Te ezt azért mondod, mert fizikus vagy, tudós és szakember. Feldühit, ha valaki propogandát csinál a gondolatainak, amik ellenkeznek a ma tudományéval! Ezért jó olyan tudatlannak lenni, mint én. Én csak az ötletet látom... és azt, hogy a sötét energia elvileg talán ilyen kunsztot is tud csinálni. Ha tényleg akkora, amekkorára becsülik.

Persze, hogy egy ötletből valami legyen is, hát ma már sok minden más is kell. Sok pénz, hatalmas intézetek, sok szakember stb....

De higyj nekem az ötlet a legfontosabb, az a lelke az egésznek.

Nem azt kell nézni mennyi benne a helytelenség, hanem azt hogy benne LEHET a jövő....

Sajnos ha igaza van astrojannak, akkor sem ő fogja a sikert learatni,

"Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere.." (Petőfi, de nem tudományról van szó)

Ez mind igaz, de ha nem aranybányánál ásnak... nem lesz arany!

Hát épp ez benne az elkeserítő, mert tényleg benne lehet a jövő. Gondold csak el hogy fog kinézni a világ ha a jövőben egyre többen lesznek az agyatlan zombik. Akiknek csupa ilyen okosság jut az eszébe, aztán egy életen át követelik, hogy ezt tessék már elhinni kérem. Esetleg mozgalmat is indítanak, hogy mindenkihez eljusson az igaz tudás...
Ha ebbe belegondol valaki, hát igazán nyomasztó jövőkép.
De ettől neked még lehet szimpatikus. Végül is miért ne...

Szerintem pont a laikusokat lehet leginkább félrevezetni ilyenkkel. Ezért is nem helyes valóságnak beállítani olyat, ami legjobb esetben is csak elmélet. Az, hogy ő azt állítja, hogy ez így van ahogy mondja, nem más mint félrevezetés. Lehet, hogy ő meg van győződve az igazáról, de ez nem jelenti azt, hogy tényként kell közölni a véleményét.


Az a baj, hogy az ő megfogalmazásaiból hiányzik a LEHET szó...

Hát igen. Boldogok a lelki szegények.

Elvileg mindarra amire a DVAG képes, a láthatatlan rózsaszín egyszarvú is képes. Mert miért is ne lenne képes?
Tudod cáfolni? A nyomó gravitációt lehet, mint arra többen rámutattak, és még csak nem is új dolog.
Tehát? Miért jobb a cáfolható nyomó gravitáció a mint a cáfolhatatlan láthatatlan rózsaszín egyszarvú?
Nekem a repülő spagettiszörny is jó ötletnek tűnik. Legalább azt se lehet cáfolni...

Persze. fordítsunk minden pénzt és fizikusok munkáját a láthatatlan rózsaszín egyszarvú, a repülő spagettiszörny, a DVAG és minden eszement őrült új vagy régi és cáfolt ötletének kutatására.
Mert jövő mindenben lehet...

Igaz. De a DVAG-ról már bebizonyosodott, hogy az csak pirit ("a bolondok aranya") bánya. Vagy méginkább csak kiömlött sárga festék. Vagy még az se...

Kezded érteni :)

Nem vagytok képesek megmagyarázni mi a gravitáció és mi a gravitáció oka, ezért ti az igazság közelében sem jártok, a ti magyarázatotok igazságtartalma = nulla azaz semmi. A fizikai tartalomra a matematikai leírás semmilyen utalást nem tesz, egy zsákutca, a gravitáció mechanizmusának kiderítésére nincs esély.

Engem az érdekel, hogyan működik a világ, azt írom le amit igaznak, rosszabb esetben fizikailag lehetségesnek tartok, szégyellnem kellene?

A nemlétező teret görbíteni egy logikai hiba. Szingularitáshoz vezet? Az egy másik logikai hiba.

Titeket a világ működése nem érdekel, beéritek a leírással. Meg a taposással. Büszke lehetsz rá.


Volna itt valaki aki azt képzeli, hogy a nemlétező tér görbületéből vezették le a relativitáselméletet? Kacagnom kell. Ami térgörbületnek látszik az valójában, fizikailag a DVAG gradiense.

A sötét energia (= vákuum energia) nem fékezi a Földet, nem érted? Hányszor írjam le?

Nem tudod mérni a közegellenállást, súrlódást, fékeződést. Ez alapján állítom.

Az okoskodásotok meg logikai és ismerethiányból származó téveszme, Poincare csúnyán elcseszte. Kiszámolta, hogy ha lenne sötét energia a Föld egy másodperc alatt elpárologna. Kiszámolta, csak rosszul. Mert nem párolog el. Hümm, hümm.

Nem is "mérni" kell, te szerencsétlenség!
Ha "kimutathatatlanul" kicsiny a hatás, akkor is ÖSSZEGZŐDIK IDŐVEL!

Például a Naprendszer bolygói uszkve ötmilliárd éve keringenek. Ennyi idő alatt kimutathatóvá válna a fékezőhatás pedig NEM TESZI.

És ha megkérdeznéd, hogy hogyan is lehetséges milliárd évekkel ezelőtti keringési periódusokat megmérni, akkor felhívnám a figyelmedet arra, hogy például a Hold árapályhatásának a geológiai nyomai alapján egész pontosan tudjuk, hogy a mi Holdunk mikor milyen pályán keringett, kábé hárommilliárd évre visszamenőleg.
A HOLD PÁLYÁBAN SEMMIFÉLE NYOM�"GRAVITÁCI�"S KÖZEGELLENÁLLÁSNAK NINCS HATÁSA, PEDIG A NYOM�"GRAVITÁCI�"NAK KÖZEGELLENÁLLÁSSAL KELLENE RENDELKEZNIE, MIVEL AZ ÖSSZES FIZIKAI TÖRVÉNYÜNKBŐL ÉS ELVÜNKBŐL KÖTELEZŐEN EZ KÖVETKEZIK.

Nincs nyomógravitáció, mert a megfigyelések ellentmondanak neki. Halott ötlet. Egyébként is szánalmas, hogyha azért kepesztünk, hogy saját ötletünk legyen (akár működésképtelen is), mintha elismernénk: kevesek vagyunk a témához.

Petymeg,

persze ez is lehet a jövő, de én nem így értettem.
Amikor elolvastam egy leírást az aranybányászatról, elképedtem mennyi salak van egy egy igazi arany rög körül. (talán több ezerszerese!) Ettől függetlenül az arany a fontos a salakból soha nem lesz arany.... (tulajdonképpen ilyen gazdasági megfontolások miatt nem szedik ki a tengerből a benne lévő aranyat)..

Ami a tudományt illeti... a specialistáknak van egy nagy bajuk... tulzottan rááll az agyuk egy problémára, módszerre. Erre mondhatok egy példát.... már régen olvastam, de te meg fogod érteni. Mikor Röntgenr rájött az "X" sugárzásra, az egész tudományos világ óriási dilemmába keveredett... mert a Röntgen sugárzás hullámhosszához nem volt "RÁCSUK". Jedlik is igen büszke volt a "rácsára"... amit saját pénzéből csináltatott.

Erre a sugárzásra nem volt megfelelő rács. 10 évig vagy talán még tovább is állt a tudomány míg egy ma már nem is ismert valaki rájött, nem feltétlenül kell "merőlegesen" sugároztatni... minél kisebb szögben éri a "lyukat" a sugár annál kisebb hullámhosszat lehet mérni. Kicsit rejtélyes, de hát így van!... még a mechanizmus elvét is láttam lerajzolva. De hogy kinek jött az ötlete az nem volt benne a könyvben. Nyilván nem Röntgennek és specialista társainak. Ők a biológia ezt így fejezi ki túlságosan ki voltak "differenciálva" a feladathoz.

Nem árt néha meghallgatni a laikusokat, gondolataik lehetnek azoknak is... amit hozzáfűznek többnyire csak salak... de csak az aranyrögökkel kell törődni, a többivel NEM. És nem szabad félni vagy megsértődni. Hogy kit mikor száll meg az ihlet és talál mondani valami értékeset nem lehet előre látni.

Ugy hallottam Amerikában valami műszó is van az ilyen kérdezési formára (gyülésre stb).(valami brain...?) Külön erre a célra létrehozott szerveződésék vannak, akik figyelik a sci-fi irókat stb... némelyik ötletük jó, HASZNOS!

Nem kell adorjant bántani. Nem lehetetlen hogy a univerzum legnagyobb ereje valami módon OKA a gravitációnak. Hogy olyan egyszerű volna a dolog azt nem hiszem, de mert szokatlan és ellenkezik a mai ismereteinkkel, nem kell azonnal a sárba taposni.
Persze nagy kérdés, hogy ez a sötét energia tényleg létezik-e . Szerintem ez a legnagyobb kérdés. A leghalványabb ötletem sincs hogyan lehetne bizonyítani, tudományosan hasznosítani ...

Hallo astrojan,

A tudósok is az igazságot keresik... de nem lehet mindig megtalálni. Newton volt az első, aki bedobta a türölközőt..." igy működik a gravitáció" mondta... de hogy miért? az nem tudta ezért vált szállóigévé: "teoriákat nem gyártok.

Einstein elméletei pontosabbak, több mindenre kitérnek... 300 év telt el Newton óta, nem csoda.
Azzal hogy ő megmondta a gravitáció okát persze butaságot mondott, de egyenletei egyelőre jók.. egészen a szingularitásig. Ott majd egy új elméletet kell konstruálni. Ezzel mindenki tisztában van.

De egyelőre nincs meg a Higgs bozon.. és a tudományos világ téblábol merre induljon. A CERN meg elég lassan működik, ha kiadja a negatív jelentését a Higs bozonról akkor jön el az új fizika ideje... addig türelem!

Ezt jó lenne valamivel alátámasztani. Természetesen nem fogod.

Ugye ismered Galilei mondását:
"A természet nagy könyve a matematika nyelvén íródott."
Tehát ha jók az egyenletei, akkor mi is a butaság? Természetesen erre sem fogsz válaszolni.
És ha megtalálják a Higgs-et? Összedőlnek a légváraid...
A fizika viszont mindképpen fejlődni fog, akár megtalálják, akár nem, csak más irányban.
Tulajdonképpen mit értesz új fizikán? Mitől lesz új vagy nem új?

És azt szégyelleni kéne, hogy valaki, aki nem tudja egy problémára a választ, az azt mondja, hogy "nem tudom"? Az lenne a helyes, amit te csinálsz, hogy légbőlkapott magyarázatokat gyárt hozzá? Szerinted az jobb mint a semmi? Szerintem nem.

Szóval szerinted aki nem talál ki magának valami magyarázatot egy olyan dologra, amit nem ismer eléggé, akkor igazából nem is érdekli? Engem érdekel, mi okozza a gravitációt, de ez nem azt jelenti, hogy ugrok az első alaptalan elmélet-kezdeményre, ami ezt próbálja megmagyarázni. És pláne nem ragaszkodok hozzá csökönyös makacssággal. Veled ellentétben. Te kitaláltál valamit, ami nehogy méréssel nincs igazolva, de még elméletnek se nevezhető, mégis mint igazság hirdeted. Büszke lehetsz rá.


Na ehhez mellékelj kérlek egy matematikai levezetést.


Aha. Szóval ha nem tudjuk mérni, az szerinted azt jelenti, hogy mérhetetlenül kicsi. Szerintem meg azt, hogy egyáltalán nincs is, és rossz az elméleted.
Különben meg nem így értettem. Úgy értettem, hogy add, hogyan lehet kiszámítani a DVAG "elmélet" szerint ezt a közegellenállást, hogy ellenőrizhető legyen, valóban minden esetben ilyen kicsi-e.


Ő legalább számolt. Mivel ő igazi tudós volt, tudta, hogy matematika nélkül egy fizikai elmélet semmit se ér.

mindenkinek ajánlom a figyelmébe: a "loren relativity-t" nem cáfolja a relativitást, csak az "einsteini mitológiát"... van még egy pár ilyen a hálon....MAGYARUL!!

a táblázatokat nem lehet levenni, így aki után akar számolni az eredeti kell néznie

http://sites.google.com/site/lorentzrelativity2/

3zy relativity

Hol is kezdjem.

Itt egy normál ismertető könyvben a relativitás története következne. A neten hatalmas anyag halmozódott fel a témában, így nyugodtan kihagyhatom ezt a részt. Meg aztán semmi kedven hozzá, hogy belebonyolódjak.

A fontos részleteket úgy is le fogom írni, ha szükségesnek látom.

A relativitásnak két fajtája van. Az először kidolgozott speciális relativitás, és az általános relativitás, ami görbült terekkel számol, és a gravitációt is magában foglalja. Az alapok megértéséhez elegendő a speciális relativitás ismerete.Az általános relativitás bonyolultabb matekkal dolgozik, de azt sem lehetetlen megérteni, ha marad energiám és kedven hozzá, majd írok arról is.

Az elméletnek két allappilére van. Az egyik a fénysebesség állandósága, a másik az, hogy minden inerciális viszonyítási rendszerben a fizika törvényeit ugyan olyan formában lehet felírni. Einstein ezeket, mint kisérleti tényeket használta fel, és erre építette fel a kétféle relativitást. Tehát nem bizonyította hogy a fénysebesség állandó, senem hasraütésre kitalálta. Egy kisérleti tényt FOGADOTT el, amire felépített egy elméletet. Ez az egyik oka annak, hogy sikeres lett és elterjedt. Itt meg kell említeni, hogy egyanekkor Lorentznek is volt egy elmélete, ami az éterre építkezett. Ő a newtoni fizikát kibővítve a fény véges terjedési sebességével, és a kimutathatatlan étert feltételezve vezette le a fénysebesség állandóságát. Ez a két elmélet matematikailag teljesen egyenrangú, mondhatni megkülönböztethetetlen.

Miért Einstein elmélete nyert? Mert a század elején kezdett elterjedni az un pozitivista fizika, ahol csak és kizárólag a kisérletek számítottak. Ez nem is győzelem volt, hanem azt fogadták el többen. A Michelson-Morley kisérlet az a kisérlet, ami a fénysebesség állandóságát bizonyította. Erről szoktam néha azt olvasni, hogy ez az a kisérlet, ami cáfolta az éter létezését. Nos ez nem így van. Ugyan a kisérlet eredeti célja az éterszél kimutatása lett volna, és az nem sikerült,de ez nem azt jelenti, hogy nincs éter. Annyit jelent a kisérlet eredménye, hogy a Föld mozgása kimutathatatlan az éterhez képest.

Einstein elméletében nincs szükség éterre, és mivel az kimutathatatlannak bizonyult, emiatt a fizika nem tudott mit kezdeni vele, nem foglalkoztak vele tovább. Majd később még idézni fogok sikeres fizikusoktól, ami mutatni fogja, hogy ez egy elhamarkodott lépés volt.És mint írtam, Lorentz az éterre alapozva ugyan úgy le tudta írni a kisérletet, mint Einstein. Márpedig ő az éterre építette fel a leírását, és ezzel magyarázni tudta azt, hogy a kisérlet miért nem tudta kimutatni az étert. Az éterre vonatkozó számítások azt mutatták, hogy az valami nagyon szilárd kellene hogy legyen. Ebben a közegben a bolygók képtelenek lettek volna mozogni. A kvantummechanika ismeretében azonban van egy másik nézőpont, ahonnan a dolog nem is tünik annyira hülyeségnek, mint amilyennek látszik. No de maradok a témánál.

Mi az ,amiért sokat értelmetlennek,sőt néha tévedésnek tartják a relativitást? Olyanokat állít, amik ellenkeznek az emberek hétköznapi tapasztalataival. Az egyik pont a fénysebesség állandósága. Aki csak felületesen olvasta eddig a leírásokat, az talán nem is érti, mi ebben az abszurd. A Michelson-Morley kisérlet részletei megtalálhatóak a neten. A lényege, hogy a fény a Föld mozgására keresztbe és hosszába is halad a berendezésben. Kezdetben a felvetés az volt, hogy a fény az éter rezgése, és mindig ahhoz képest halad állandó sebességgel. Ha a Föld mozog az éterben, akkor a fény sebességéhez az egyik irányban hozzáadódna a Föld sebessége, a másikban levonódna abból. Emiatt a futásidő más lenne a karokon különböző irányokban, ami miatt az interferencia mintának meg kellene változnia. Mint ismert, az interferencia soha nem változott. Különböző évszakokban is mértek a berendezéssel, amikor elvileg a Föld más irányban mozgott az éterhez képest, de soha nem volt kimutatható semmilyen változás. A Föld mindegy hogy hogyan mozgott, a fény a berendezéshez képest mindig 300000km/másodperc sebességgel haladt. Később a csillagászatban az optikai kettősök egyértelműen bizonyították, hogy ez az állandóság akkor is igaz, ha a forrás mozog mindig más és más sebességgel hozzánk képest. Ott egy kettős csillagról érkezik hozzánk a fény több fényévnyi távolságot megtéve. Nem fogalomzavar és nem elírás, a fényév egy távolság mérték, definiciója az a távolság, amit a fény egy év alatt megtesz. Szóval a két csillag nagy sebességgel kering egymás körül. Vannak olyan pályaelemek, ahol az egyik közeledik felénk, a másik távolodik. Ha hozzáadódna ez a sebesség a róluk induló fény sebességéhez, akkor a periódus teljesen szétesne, hiszen az egyik jel akár napokkal vagy hónapokkal is késhetne a másikhoz képest. Márpedig semmilyen késés nincs a grafikonokon. Ez sokkal jobb bizonyíték a fénysebesség állandóságára, mint az MM kisérlet.

Kulcsszavak: optikai kettősök, Spectroscopic binaries
http://en.wikipedia.org/wiki/Binary_star

Aki figyelt, az most kezd igazán ideges lenni. Gondolja, már megint valaki, aki összevissza beszél. Az előbb azt állította, hogy a fény mindig a Földhöz rögzített fényforráshoz képest megy a fény állandó fénysebességgel, most meg azt akarja bedumálni nekem, hogy a fényforrástól távoli megfigyelőhöz megy állandó, 300000km/sec-el. Elmegy ám..

Nos igen, elérkeztünk a lényeghez. A fénysebesség állandósága, amire a relativitás épít pontosan ez. Minden körülmény közt c-nek, azaz 300000km/másodpercnek mérjük a fény sebességét. A c pontos értéke ennél kicsit kevesebb, de ez most mellékes. Innen indul a hullámvasút zuhanása, de inkább ez egy szabadesés lesz.
Remélem senki nem fog megsérülni földetéréskor.




Zuhanás az ismeretlenbe

Hogyan lehet az, hogy a fény sebességét a fényforrásnál is c-nek mérjük és a fényforráshoz relatívan mozgó testnél is? Erre egy fizikus egy egyszerű és rövid választ adna. Nincs külön tér és idő, hanem téridőnek nevezett valami van, amiről jelenleg senki nem tudja, hogy micsoda. Csak a matematikai leírása egyértelmű. és ez a Minkowski 4 dimenziós tér. Ennek van egy metrikája, amiben a c állandó is szerepel. A metrika nem más, mint annak a definiciója, hogy hogyan mérjünk távolságot. Tehát a valóságban nem úgy kell mérni, ahogy eddig tettük. Nem ds2=dx2+dy2+dz2 a jó egyenlet, hanem a ds2=cdt2-dx2-dy2-dz2 . Tehát a fénysebességet és az időkoordinátval is számolni kell, ha távolságot akarunk mérni.
Szerencsére ez egy blog, és nem fizikaóra. Itt elő lehet halászni olyan elméleteket, amiket jelenleg nem oktatnak. Ilyen Lorentz elmélete, ami matematikailag teljesen egyezik Einstein relativitásával. Ő a klasszikus fizikára építve le tudta írni, hogy miért van a bejegyzés elején említett furcsa viselkedése a fénynek. Tehát az ő elméletén keresztül egy olyan ember is megértheti a relativitást, aki a csak a hagyományos fizikában tud gondolkozni. És mivel megkülönböztethetetlen és egyenrangú a két elmélet, ezen az úton megismerhető az einsteini relativitás is. Ez egyuttal azt is jelenti, hogy a fénysebesség állandóságának egy klasszikus fizikában is ismert oka van.
Éspediglen ez a közegben terjedő rezgés sebessége. Mint ismert, ez állandó. Természetesen kissé változik, hiszen a hang sebessége például függ a nyomástól és a hőmérséklettől is. Mint majd a gravitáció elméleténél látni lehet, ugyan ez történik az éterben is. A gravitációt okozó tömeg közelében lelassul a fény, és ez okozza a gravitációt, vagy nevezhetem térgörbületnek. Mert ugye változó sűrűságű közegben egy haladó hullám elhajlik, refrakciót szenved. A gravitáció is ilyesmi, de azért az bonyolultabb egy kicsit. De megint nagyon előre szaladtam.
Tehát a fénynek köze van az éter rezgéséhez. Nem maga a rezgés, mert mint a kvantummechanika megmutatta, a fény pontszerű fotonokból áll. De egyenlőre elég azt tudni, hogy hozzárendelhető egy hullám, aminek a sebessége állandó az éterhez képest. Mivel az éter kimutathatatlan, ez az állítás nagyon a levegőbe áll, de most csak mint elvi lehetőséget fogadjuk el addig, ameddig ráépítem a Lorentz étermodellt. Eddig ez megmagyarázza, miért érkezik az optikai kettős csillagról a fény mindig azonos futásidővel. Viszont az MM kisérletet látszólag nem lehet vele értelmezni. Valójában ezt már Lorentz megtette, nagyon szépen leírható ezzel a modellel, hogy miért nem mutatható ki a mozgás az éterhez képest. Ez lesz a következő lépés.
.........
Mérjünk időt
A fizika érdekes dolgokra tud rávilagítani, amire olyanokra amikre nem is gondolnánk. Az ember azt hinné, hogy ha elmegy egy 50 km-re levő városba 50-10 km/h sebességgel és visszajön onnan 50+10 km/h sebességgel az ugyan annyi időbe fog kerülni, mintha oda és vissza is 50 km/h sebességgel ment volna. Pedig nem. Gondoljunk csak bele, ha nem +-10 hanem +-25 a sebességkülömbség az oda-vissza útnál, akkor az oda út 2 órába telne, és még vissza is kellene jönni. Sebességkülömbség nélkül viszont az egész oda-vissza út 2 óra. Tehát ha sebességkülömbség van az oda és a vissza út közt, akkor az út megtételéhez mindig több idő kell.
Ez az egyszerű példa a relativitás megértésének az egyik alapja. Ahol fellép, az a fényóra. Szokás Feynman órának is nevezni, nem néztem utánna miért. Ha két tükör közt oda-vissza pattog egy fénysugár, akkor annak a visszaverődés ütemével egy időegységet definiálhatunk. Magyarul ezzel az egyszerű készülékkel lehet időt mérni. Ha a fényórát mozgatjuk, akkor a fenti példához hasonlóan a fény futásideje nagyobb lesz, az óra lelassul.
Érdekes módon ez az óra nemcsak gondolatban működik. Mert ugye a fény nem sokszor képes oda vissza verődni. Ennek ellenére a valóságban van ilyen szerkezet. Ilyen fényóra-szerű szerkezet minden atom és összetett részecske. Az elektront az atom körül a kvantumelektrodinamika QED, és a standard modell SM szerint is fotonok tartják meg. Az elektromágneses erő közvetítő részecskéje a foton. Ennek cseréjével valósul meg az erő közvetítése. Ezt láthattuk Brian Greene húrelméletről szóló ismeretterjesztő filmjében, amikor saját képmásának dobált egy labdát. Ez egy fényórához hasonló valami. A protont, a mezonokat, és az összes többi kvarkokból álló részecskét pedig a gluonok tartják egybe. Ezek a magerő közvetítő részecskéi, melyeknek szintöltésük van de ugyan úgy bozonok mint a foton. Ami a lényeg most, hogy ezek is a fényórához hasonlóan működnek. Oda-vissza mozognak az alkatrészek közt. Márpedig ezekkel is az fog történni, mint a város-jármű esetében. Ha mozog az egész rendszer, akkor a periódusidő lassulni fog.
Ez a relativitásban azt jelenti, hogy minden mozgó óra lassabban jár. Ez a fényóra miatt van. Egyszerű általános iskolai fizika.
Természetesen a relativitás nem ennyire egyszerű. Ha a mozgó órával utazunk, akkor hozzánk képest az előbb még normálisan járó óra fog lassabban járni. Ez első hallásra megintcsak abszurdum, de meg fogom mutatni, hogy nem az. Hiszen Lorentz elmélet egy newtoni elmélet. Ha majd minden részlet tiszta lesz, akkor erre még visszatérek.
Egyenlőre azt kell észbentartani, hogy a mozgó órák lassabban járnak. Ne engedjük a gondolatainkat elkalandozni, mert a találgatás össze fog minket zavarni.

1 rész vége

2.rsész kezdete

e az téridő. Itt 1 tér és 1 idődimenzió van ábrázolva.Im Ha fény sebessége megyegyezés szerint mindig 45 fokban álló vonalak jelölik. A jobboldali két vonal az álló tükrök, köztük a cikkcakk a pattogó pontszerű foton. Nem lézersugár van ábrázolva, hanem egy pont mozog az időben. Ez a világvonal. Tehát az ábrán nem térbeli pálya van felrajzolva. Ezt soha nem szabad elfelejteni.

Jól kivehető mindenféle számolás nélkül, hogy a bal oldalt levő mozgó fényóra tényleg lassabban jár. Ha valaki nem hisz nekem, megszerkesztheti saját magának. Ugyan ezt fogja kapni. És lám, egyetlen számítást sem kellett eddig elvégezni. Ezt a jó szokásomat megpróbálom megtartani a jövőben is.

Ezen az egyszerű ábrá keresztül megérthető, hogy miként lassul le MINDENFÉLE periódikus, ismétlődő mozgás periódusideje egy mozgó rendszerben.

Az idődimenzió ezt a fényszerű belső mozgást fejezi ki, egy igyen mozgáshoz viszonyítunk egy másikat. Ez az idő.



Einstein azt mondta, az anyag hozza létre az időt és a terert. Ha nincs anyag, nincs olyan elemi periódus, amihez viszonyítani tudunk, tehát ekkor nincs olyan, hogy idő. Az időt csak valamiféle periódikus mozgáshoz való viszonyítással tudjuk mérni, érzékelni.



Idő koordináta tengely

Nagyon érdekes dolog történik, amikor a mozgó koordinátarendszert akarjuk felvenni. Nem lesz egyenletes az időbeosztás az új koordinátarendszeren. Első pillantásra úgy tünik, nincs is megoldás a problémára. Már sejthető, hogy az egyetlen megoldás az lesz, amit Einstein is javasolt.

Szinkronizáljuk a mozgó órákat fényjelekkel.

Na, így mindjárt más..


Az időbeosztás végre egyenletes, de messze nincs vége még a bonyodalmaknak. Annyit azért megjegyezhetünk, mozgó órákat mindig fényjelekkel KELL szinkronizálni.

Most tudni kellene mennyire állítsuk t1 pillanatban levő órát és t2 pillanatban levő órát, ha ismerjük a szinkronizáló fényjelek indulási pillanatát, ami t0 időkoordinátában van. Később szükség lesz a térkoordinátákra, ezek legyenek rendre x1, x0 és x2 a vizszintes tengelyen az origótól mérve.




A távolságok

A következő lépésben meg kellene adni, hogy mekkora utat tett meg a fény t0 pillanattól t1-ig. Erre amiatt van szükség, hogy a futásidő alapján meg lehessen mondani, hogy a t1 pillanatban levő órán milyen időpontot kell beállítani.

Ha a két fényóra egy vonat két végében van, akkor a t0 pillanat a vonat közepén. A vonat koordinátarendszerében az eleje és a vége is egyforma távolságra van a közepétől. Ezt mutatják a zöld vonalak. x0-x1 egyenlő x2-x0, a vonaton utazó szerint. A külső megfigyelő szerint nem egyezik a két távolság. Ez a rajzon látszik is, hiszen az nem a vonat koordinátarendszerében lett felrajzolva, hanem egy külső megfigyelő szemszögéből. Ez a pirossal jelölt x0-x1 és x2-x0. Ezzel még lesznek gondok.

Most a lényeg, hogy a vonaton ülő szerint mind az hátraküldött szinkronizáló fényjel, mind az előreküldött ugyan akkora utat tett meg. Ő nem tudhatja, hogy ő valójában mozog, emiatt nyugodtan hiheti ezt. Most ez minket se zavarjon, hagyjuk rá, de ne felejtsük el, hogy mi tudjuk, hogy téved. Mivel az MM kisérlet tanulsága szerint a fény hozzá képest is c-vel halad, a szinkronizáló fényjelek futási ideje t1=t0+s/c=t2. Tehát a vonat végében levő két órán egyazon időpontot KELL beállítani.

Vagyis ha az órákat fényjelekkel szinkronizáljuk, akkor menetirányban késni fognak. Mivel láttuk, hogy csakis így lehet helyes koordinátarendszert felvenni fényórákat használva, nem tehetünk mást.

El kell fogadni, hogy ez a helyes koordinátarendszer. Ezzel elérkeztünk az egyidejűség relativitásához is. A mozgó szerint t1 és t2 esemény egy időben történik. Szerintünk, mint álló megfigyelők szerint nem. A legtöbb galibát ez az efektus okozza. Mostmár tudjuk mi az egyidejűség relativitása, sőt egyben az okát is értjük.

Szokták a neten felhozni példának a mozgó vonat vs alagút paradoxont. Ennek az a lényege tömören, hogy az alagút szerint a vonat belefér az alagútba, a vonat szerint viszont az alagút összement, és a vonat hosszabb.

Ennek a paradoxonnak a feloldása nem más, mint amit az imént leírtam, az egyidejűség relativitása. A mozgó vonat az elejének a pozicióját egy későbbi időpontban fogja felvenni, mint a hátsó poziciót, és így fogja a vonat hosszát megmérni. Természetesen hülyeséget fog mérni, hiszen akkor már az eleje kiért az alagútból, emiatt azt hiszi, hogy a vonat hosszabb, mint az alagút. Na ilyen egyszerű a relativitás.

De mint mondtam, lesznek még bonyodalmak. De mindenre ilyen egyszerű a válasz. Ami miatt nehéz megérteni a relativitást, az az, hogy rengeteg ilyen kis apró részletet kell még megérteni a teljes képhez.



Azt írtam, hogy azt hiszi. Ez így nem teljesen igaz. A vonaton lévő számára ez a mérhető valóság, ez a torz mérés szerinte az IGAZSÁG. És nem szabad megingatni a hitét. Csak annyit jelenthetünk ki, hogy az igazság is relatív.

xd




Amikor torzul a téridő

Van egy probléma, ami látszólag összeomlasztja azt, amit eddig felépítettem. A piros x0-x1 és x2-x0 távolságok nem egyeznek. Ez pedig azt jelenti, hogy vonat eleje meszebbe van, mint a vége. Na de miért baj ez?

Mint írtam az elején, két alappillére van a relativitásnak. Az egyik a fénysebesség állandósága, a másik az, hogy minden fizikai törvényt minden erőmentesen mozgó koordinátarendszerben ugyanabban az alakban kell felírni. Ez egyuttal azt is jelenti, hogy a mozgó vonaton lévő megfigyelő SEMMILYEN kisérlettel nem tudja kimutatni, hogy a vonat mozog. Természetesen most egy idealizált esetről beszélek, ahol nincsenek ablakok a vonaton, nincs gravitáció satöbbi. Helyesebb lenne űrhajóról beszélni, de Einstein kedvence volt a vonatos példa, ezért hagyományból marad vonat.


Zölddel felrajzoltam a vonat végeiből visszaérkező fényjeleket. Ez most nem a szinkronizáló jel, hanem a vonat végeinek a látványát közvetítő fotonok. A hátulról középre visszaérkező fény nagyobb távolságot tett meg, mint ami előlről jött. Miért baj ez? Mert ami meszebb van, az kisebbnel látszik.

Hohó, akkor a vonaton utazó meg tudná mondani, hogy mozog, akkor pedig borulna a relativitás, mert borulna a második alappillére. Nyugodtak lehetünk, a vonaton ülő egyforma nagyságúnak fogja látni a vonat két végét annak ellenért, hogy hátulról tényleg messzebbről érkezik hozzá a fény. Ehhez egy kis optikai ismeretre lesz szükség.

2 rész vége

3 rész kezdetet Lorenz relativity

A fénykép és a mozgó fotógép

Hogyan keletkezik egy fotógépben a kép? Bemegy a fénysugár a lencsén, majd eléri a filmet /ez nem digitális gép, ott a CCD-n keletkezik a kép/, majd ott létrejön a kép. A lencsén majdnem egy pontot halad át, majd szétnyílik a tárgy képét közvetítő fénnyaláb. Ez eddig eléggé ismert tény.

A bonyodalom akkor kezdődik, amikor a fotógép mozog. Ekkor egy pillanatban szintén átmeny a fénnyaláb a lencsén, de miközben halad a film fele, a gép folytatja mozgását. A film nem ott lesz, ahol az álló fotózásnál. Attól függően, hogy a mozgási irányba néz a gép vagy ellentétesen, a film ráfut a fénnyalábra, vagy elfut előle.

A mozgási irányba az utolsó képen néz a gép, a film ráfut a fényre, emiatt a keletkező kép kisebb lesz. Ha valami kisebb egy képen, azt azt jelenti hogy távolabb van. Dehát pont erre van szükség ahhoz, hogy a t2-es pillanat ugyan olyan messzinek látszódjon, mint a t1. Egy rejtély megoldva. A relativitás ismét hibátlan.Ki lehetne számolni, de annyira bonyolult, hogy inkább nem fárasztok vele senkit. Nem csoda, hogy mindenki Einstein elméletét választotta. A fény c-vel megy, oszt kalap. Ennek oka a téridő. Hát így könnyű, bár ez nem magyarázat. Amit leírtam, az a magyarázat.

A mozgás miatt az észlelhető távolság torzul. És mint meg fogom mutatni, ez nem csak optikai képalkotásnál, hanem háromszögeléses távolságmeghatározás is pontosan így fog történni. Ez a téridő torzulása, ezt és még valamit számol a Lorentz transzformáció, amivel események tér és időkoordinátáit számolják át a relativitásban egyik koordinátarendszerből a másikba, Milyen érdekes, erre is Lorentz jött rá nem Einstein. Csak nem jobban értette, hogy mi történik?


3. rész vége



Távolságmérés háromszögeléssel.

Nagyon szép optikai csalódást vázoltam fel az előbb, de csillagászatban van egy másfajta lehetőség is a távoli égitestek távolságának a meghatározására. Ez a háromszögelés. Két egymástól távoli távcsövet az (A) térbeli pontban levő csillagra irányítják. Ha a távcsövek(Föld) nem mozognak, akkor mindkét távcső hossztengelye pontosan a csillagra irányul. De ha teszemazt távolodik a Föld a távcsövekkel együtt a csillagtól, akkor az alábbi történik.



Amikor a fény bemegy a távcsövek elején, azok még más pozicióban vannak, mint amikor eléri a távcsövek végeit. Hiszen ugyanaz történik, mint a fotógépnél vagy a szemnél, közben az egész elmozdul, mialatt benne halad a fény. Emiatt a távcsövek nem a csillagra fognak mutatni, hanem a sebességtől függően jóval közelebb. Az ábrán a távolodás látható, ami a fotógépes esetben a második ábra volt. Ott a keletkező kép nagyobb lett, ami miatt a tárgy közelebbinek látszott. Itt a távcsövek egy közelebbi pontra mutatnak, tehát ugyan úgy közelebbinek látszik a távoli tárgy, ha mozog a mérőeszköz. Kitalálhatnánk akármilyen más mérést, mindig ugyan ez történik.

A távolságok torzulásának másik oldala, hogy akár mérőrudakkal is kimérhetjük a távolságot, akkor is ezt a hibásan mért távolságot fogjuk mérni. A relativitás mindig tökéletesen működik, egyszerűen megcáfolhatatlan.

De aki követte az irásomat, az már sejti, hogy itt egy nagy átverés folyik, és valójában egy fényvilág az, amit méricskélünk. Hiszen eddig mindenhol csak a fényről, a bozonokról beszéltem. Még a távolság definiciójában is ott a fény sebességének az értéke. Ezek a bozonok egy newtoni térben és időben mozognak, de a mi idődimenziónk már ezek periódikus mozgására épül. Ez van felrajzolva az ábrákon, a tények amikről írtam azoknak ez az egyetlen értelmes és lehetséges értelmezése.

Tehát ezt az új idődimenziót matematikailag úgy kell felírni, mindha egy negyedik térdimenzió lenne, de valójában semmi köze a térdimenziókhoz. A tér három dimenziós és newtoni. Az ebben periódikusan mozgó bozonok építik fel a relativitás téridejét.



Időutazás: BUSTED



Még mindig van?

Bizony, messze nincs vége. A mozgó testek összemennek. Ezt a Lorentz kontrakció képlete számolja. Ennek két összetevője van. Az egyikről már írtam, ez az egyidejűség relativitása miatt a mérendő tárgy végeinek poziciókat mindenki más időpontban méri, ami miatt minden más sebességű mérés más hosszt fog adni. Ha csak ennyi lenne az egész, akkor a relativitás CSAK a látszatról szólna. De mint kitünik abból amit eddig írtam, a mozgó órák valóban lassabban járnak és mint látszani fog, a mozgó testek valóban összemennek.

Ezt az alábbi egyszerű példával lehet belátni. Tegyünk egymásmellé két méterrudat. 1mm-eren a méterrúd megközelítőleg 10 millió atomból áll. Az egész méterrúd 10 milliárd atom hosszú. Ha felgyorsítom v=0.8c sebességre, akkor 60 cm-re fog összemenni a rúd. Ez a Lorentz hosszkontrakció. Ezt a 60 cm-ert én most ugyan úgy az álló rendszerben mérem, mint az imént az 1 métert. Tehát nem változott a mérési időpont, nem változtattam meg a sebességem, nem az egyidejűség relativitása miatt mérem most rövidebbnek.

A méterrúd fizikailag összement. Nyilván most is 10 milliárd atomból kell állnia, ami azt is jelenti egyben, hogy az atomjai közelebb kerültek egymáshoz. De miért?

Ennek hullámmechanikai okai vannak, aminek bemutatásához itt olyan bonyolult számításokat kellene bemutatnom, amitől azonnali ban jár jobb helyeken. Röviden annyi a lényeg, hogy a kvantummechanikában minden részecskéhez egy hullám rendelhető. Minden részecske terjedését vákumban pontosan olyan egyenletekkel kell /véletlenül xd/ leírni, mint amikor kristályrácsban terjednek. A Dirac-tenger megjósolta több évre előre a pozitront. Ezek is teljesen olyan, mint a félvezetőknél megismert lyukak. Ebből az következik, hogy a részecskék lyukak vagy hibák egy rácsban, amit mi üres térnek hiszünk. Ez az éter. És ez a rács akár szilárd is lehet, nem számít. A tranzisztorban sem zavrja az elektront sem a lyukat, hogy neki most egy szilárd rácsban kell mozognia.

Ezek a hullámok ha mozog a rácshiba, akkor Doppler-eltolódást szenvednek. Ez egy modulációt hoz létre, egy hullámcsomagot. Ennek segítségével felírható a részecskék DeBroglie hullámhossza két egymással szemben haladó Compton hullámhosszú hullámból. Ennek még semmi köze a Lorentz kontrakcióhoz. Tehát egy egyszerű részecskén nincs Lorentz kontrakció.

Ezt a kontrakciót úgy lehet megkapni, ha az atom körüli elektronra felírom két irányban ezt a DeBroglie Doppler eltolódott hullámhosszt és ezzel egy újabb hullámcsomagok készítek. Ez a sebesség függvényében pontosan a Lorentz kontrakció mértéke szerint fog összemenni.

Megvan a kapcsolat a relativitás és a kvantummechanika között. Sajnos ez spanyolviasz, a húrelméletesek ezt már rég ismerik.

Mostmár sejthető, miért méri minden mozgó és nemmozgó mindig 300000km/sec-nek a fény sebességét. Mert minden mindig úgy torzul, hogy ez igaz legyen. A relativitás igaz. Csak éppen azzal lehet megmagyarázni minden részletét, amit megcáfolt.

Az éterrel.

Én azért utólag adnék egy Nóbelt Lorentznek,.

És mostmár érthető, miért nem léphető át a fény sebessége. A Doppler miatt annyira összemenne a test, hogy képtelenség tovább gyorsítani. Ez okozza a tömegnövekedést is. A tömeg nem más, mint az idő felgyorsulása. Minél kisebbre megy egy összetett rendszer össze, a periódusidő annál gyorsabb lesz. Ugyan azt a külső energiát egyre kisebbnek fogja 'érezni' a rendszer. Egyre kevésbé hatja meg. Mert a sajátidejéhez képest a külvilág lelassult. A külvilág ugyan pont az ellenkezőjét állítja, de mint írtam ezt majd később tisztázom.



A nemsemmi semmi

Mostmát semmi érhetetlen nincs abban, hogy a fénysebesség egy határsebesség. Ez egy közegben terjedő hullám sebessége. A részecskék nem a nagy üres semmiben mozognak, hanem egy rácsban, ami az éter. A fizikusok csak annyit mondanak, hogy a tér kvantált, meg hogy mindenütt Higgs bozonok vannak, amik a részecskéknek tömeget adnak. De a kettő ugyan azt a dolgot rejti. Az éter a szőnyeg alatt visszacsempészték a fizikába.

Igy már érthető, miért nem lehet átlépni a fénysebességet. Egy rácsban nem terjedhet egy állapot gyorsabban, mint a rácsban terjedő hullámok sebessége.



Hogy járhat mindkét óra lasabban, mint a másik?

Bár a cím súlyos elmebajt sejtet, ennek ellenére nem szabad pánikba esni. Csak a relativitásról irogatok. Ugyanis a relativitás majdnem ezt állítja. Létezhet ilyen abszurdum?

Sajnos ezt a szöveget sokszor lehet olvasni ismeretterjesztő irásokban a neten és fórumokon. Pedig nyilvánvaló, hogy két egymáshoz képest mozgó órát csak és kizárólag akkor lehet összehasonlítani, ha miután elmentek egymás mellett, az egyiket visszafordítjuk és visszahozzuk. Viszont ekkor ez már nem inerciarendszer, hiszen gyorsuláson esett át. Eleve egyetlen órával időkoordinátákat sem tudunk kijelölni. Ehhez legalább két, térbelileg elválasztott órára van szükség. Már lentebb leírtam, hogy lehet egy ilyen időkoordinátatengely felvenni.

A címben szereplő kérdés helyesen így hangzik: járhat-e egy mozgó óra lassabban egy sor álló/nem mozgó/ óra által kijelölt időskálához képest, ugyenekkor az álló órák közül egy járhat-e lassabban, mint a mozgó órák által meghatározott időkoordinátaosztás?



A válasz: igen. Itt van az ábrán. Értelmes kérdésre lehet választ adni, értelmetlenre nem. A címbeli kérdés értelmetlen. Két egymáshoz képest mozgó órát nem lehet gyorsításmentesen összehasonlítani.

Egy óra járását lehet egy sor mozgó óra járásához hasonlítani.



Mint látszik, a helyzet szimmetrikus, ahogy a relativitás állította. A fekete számjegyekkel ellátott álló óra időkoordinátái a zöld vizszintes vonalak. Leolvasható, hogy amíg az álló óra 6-ot számlál, addig a piros számjegyes mozgó óra csak 5-ig tud számlálni a két zöld vonal közt. Lassabban jár.

A két kék vonal közt a mozgó időkoordinátái szerint vizsgálódunk. Ezeket a ferde vonalakat a két fénnyel szinkronizált mozgó fényóra jelöli ki. Itt ugyan úgy 6 időegységig vizsgálódunk, de itt a piros mozgó időkoordináták mennek 6 egységet. Ezalatt az álló sötet számjegyekkel jelölt óra a két kék vonal közt csak 5-öt tud számlálni. Lassabban jár, mint a mozgó órák által meghatározott időegység.

A relativitás a szemünk láttára mutatta meg, hogy ilyen elsőre kicsit abszurd kijelentés is lehet igaz.

És még Lorentz transzformációval sem kellett számolnom. Csak helyesen kellet szinkronizálni két fényórát. Na és egy fontos dolog, ami nélkül nem lenne ilyen szimmetrikus az eltérés. A mozgó tükrök közelebb vannak egymáshoz, mint az álló fényóra tükrei. A mozgó testek összemennek.

Lorenz relativity 4 rész kezdete

Az állandó fénysebesség

Végre beszélhetek a lényegről. Miért állandó a fény sebessége? Az egyik részét már tisztáztam. Az éterben létrejövő rezgés hullámainak állandó a sebessége, mint minden közegben. A fény ELSŐSORBAN az éterhez képest halad állandó sebességgel. Ez az oka annak, hogy a sebessége nem függ a forrás sebességétől. Ezzel megérthető az optikai kettősökröl érkező fény állandó futásideje.

Az MM kisétletnél úgy tünik, hogy mégiscsak hozzáadódik a forrás sebessége a fény sebességéhez. Ez lenne a ballisztikus elmélet. Ez viszont nem igaz. Az MM kisérletnél az egyidejűség relativitása az, ami visszaállítja a c+v c-v fénysebességeket c értékűre.

Hogyan gondolkodik a mozgó vonat közepén levő személy?


Ő a K pillanatban méricskél a vonat közepén. Szerinte a vonat vége és az eleje is fél vonathossznyira van tőle. Mi innen egy álló inerciális rendszerből tudjuk, hogy ez nem teljesen igaz, hiszen ő mozog, ami miatt a vonat vége, amit H pillanatból indult fény által lát K pillanatban, messzebb van, mint az eleje. Az elejéről E pillanatban indult a fény, amit K pillanatban lát.

De azt is tudjuk, hogy mindenféle távolságmérés torzulni fog egy mozgó pontból elvégezve. Emiatt a végét közelebbinek látja, az elejét pedig távolabbinak. Az optikai csalódás pont akkora mindkét irányban, hogy a H-K K-E távolságok egyformák lesznek.

Ez az optikai csalódás a K megfigyelő tévedését igazzá teszi. Amint látszik a képen, az alulról induló fényjelek visszaverődve a vonat végeiről pont egy időben érkeznek vissza a megfigyelőhöz. Ha ehhez hozzáveszem az optikai csalódást, akkor már teljesen érthető, hogy miért állítja mindkét órát a H és E pontokban egyforma időpontra. Ettől kezdve a számolt fénysebesség mindkét irányban c lesz.

Pedig mi látjuk a mi saját igazunkat az ábrán. Hozzá képest az általa kiküldött fényjelek hátrafele c+v-vel előre c-v sebességgel mennek, ahogy azt a józan paraszti ész diktálja.



Mindeféle téridő nélkül, tiszta newtoni fizikára építve bebizonyosodott, hogy a relativitás minden tekintetben igaz.

Nonszensz, ha arra gondolok, hogy egyesek szerint megcáfolta a newtoni fizikát.

lol




Mérőrudak

Nem beszéltem még arról az esetről, amikor mérőrudakkal még a mozgó megfigyelő. Ezt azért hagytam ki, mert számomra triviális. Mivel tudom, hogy ahány ember annyi féleképp gondolkodik, emiatt erre is kitérek.


Ez igazán egyszerű helyzet. A vonat eleje és vége ugyan akkora távolságra van a közepétől. Ez feldarabolhatjuk akármekkora egyforma darabokra, a két oldal mindig ugyan annyi darabból rakható ki. A kérdés meg is válaszoltam.

De mint már kiderült, a relativitás a legegyszerűbb eseteket is megbonyolítja. Itt az egyidejűség ismét beleszól a mérésbe. Ez annyit jelent, hogy menetirányban az órák késései miatt egyre későbbi időpontban vesszük fel a méterrudak végeinek pozicióját. Ebben az esetben a méterrudat 'megnyúlnak'. Mivel tudjuk, hogy most az egyidejűség az oka ennek, ez nem fizikai hosszváltozás. Az csak az éterhez képest jön létre. és csak akkor, ha maga az inerciarendszer sebességet vált. Ha csak mi váltunk inerciarendszert, hogy átszámoljunk egy paramétert egyikből a másikba, ott nincs valódi hosszváltozás, természetesen. Ugyan így nem valódi hosszváltozás az sem, ha 5 féle különböző mozgó rendszerből mérnek. Ezek a mérések csak az egyidejűség relativitása miatt különböznek.

A felgyorsított test viszont valóban, fizikailag összemegy az éterhez képest.



Nagyon érdekes, hogy az órákra fogtam az egészet. Az órák menetirányban késnek, amiatt így kell mérni. Nos ez igaz, de természetesen a mozgó vonaton ez a ferde vonalat látja 'egyidejűleg' az utazó.

Az időkoordináták valójában csak cimkék, számok, órák értékei. Nem különösebb dolog ez, mint a Föld időzónái. Átcimkézés-

De ott is vannak fizikai következménye annak. ha időzónát váltunk. Ugyanabban a pillanatban az egyik helyen dél van és süt a nap, a másikot éjszaka és tök sötét.

A relativitásban az inerciarendszer váltás pontosan ilyen időzónaváltás. Át kell állítgatni minden órát. De fizikai következményei is vannak. A távolságok 'hozzátorzulnak' a hibás óraértékekhez, amitől azok helyesek lesznek. Ez egy optikai csalódás, amit részletesen leírtam.

Tehát szó nincs arról, hogy a mozgó vonat eleje az időben előrébb járna. Ép ésszel ilyenre az ember nem is gondolhat. Egyszerűen a fény ilyen ferdének mutatja a valóságot ha mozgunk. Az egyik irányban később bekövetkezett eseményeket látunk, mint a másik irányba. Amit látunk, az tényleg előrébb-hátrébb kerül a sebességünktől függően, de nem a mi jelenünkhöz képest..Ez nem az a vonat vége, ami MOST létezik. Azt nem láthatjuk és nem tudhatjuk hol van. Ahogy a relativitás nevezi a két esemény térszerűen elválasztott. Nekünk csak azokról az eseményekről van tudomásunk, amelyek időszerűen elválasztottak. Eze a fénykúpont belül találhatóak.

A jelen nem ez a vonal, hanem az egy pontszerű esemény, az a pont, ahol éppen vagyunk. Ez a relativitásban a múlt és a jövő fénykúpjainak találkozási pontja.



A többi csak illúzió, a bozonok, a fény világa.



4.rész vége

5.rész kezdete

Iker paradoxon

Az egyik hozzászólásomban belinkeltem a Hafele-Keating kisérlet videóját.

http://www.youtube.com/watch?v=cmPebZA2ZdI

Ez két atomóráról szóló történet, ahol az egyiket körbeutaztatják a Föld körül, a másik a kiinduló ponton marad. Ez az egyik legjobb bizonyíték a mozgó órák lasabb járására. Ha felrajzolom az egyszerűsített helyzetet fényórákkal, akkor a kisérletet a bal oldali háromszög fogja ábrázolni,

Amíg az egyhelyben álló fényóra 15-öt üt, addig a mozgó összesen 12-őt. Az atomóra az atom valamilyen belső periódikus mozgásának segítségével méri az időt. Valójában ez egy összetett folyamat , de visszavezethető valamilyen periódikus mozgásra. Most a részletek nem számítanak.

Valahol a blog elején írtam, hogy két órát csak úgy lehet közvetlenül összehasonlítani, ha az egyiket visszahozzuk. De ekkor ez a visszafordított óra már nem lesz inerciarendszer, mert megváltozott a sebessége.

A dolog szimetrikusságát a jobb oldali kép mutatja meg. Ha az előbbi otthonmaradt órát viszem az utazó után ,akkor azon fog eltelni kevesebb idő.

A relativitásnak ismét igaza lett.

A rajzról leolvasható, hogy a mozgó testek sebességüktől függően összemennek. A jobboldali háromszög nagyon nagy dőlésű világvonalának a sebessége v=0.882353c hiszen az einsteini sebességösszeadás ennyit ad 0.6c + 0.6c-re.

Természetesen ezt az összehúzódást még 0.99c sebességen sem vennénk észre. A lentebb leírt optikai csalódás ezt mindig tökéletesen kompenzálja. Számunkra mindig minden ugyan olyannak látszik. Ez a relativitás második alappillére. A fizika egyenletei mindig ugyanolyan formájúak minden inerciális rendszerben. Semmiképp nem mutatható ki a mozgás.



A mágneses tér

A továbbiakban egyre szerteágazóbb lesz amiről majd írok, nagyon nehéz lesz követni. Igazából csak a relativitást próbáltam /újra/ elmagyarázni, de ki tudja. Látom még mindig nem az igazi. De feljődök.

Még adós vagyok az MM kisélet leírásávan, de egyenlőre nem tudom hogyan lehetne számítások nélkül levezetni. A Dopplert sem lehetett.



Na igen, a mágneses tér. Erről mindenki tanult ezt azt. Aki magasabb szinten tanulta a fizikát, az tudja hogy a relativitás egy egységben, egy 4x4-es tenzorral tudja leírni az elektromosságot és a mágnesességet. Ez az elektromágnesesség.

Az elektromos és a mágneses terek átalakulnak egymásba a megfigyelő sebességétől függően. Tehát a tér ugyanazon pontján ugyanazon pillanatban valaki mérhet mágneses teret, egy hozzá képest mozgó mérőeszköz mérhet elektromos teret. Mérhetne, ha tudna ugyan akkor ugyan ott lenni.



Rendben, de mi van-e mögött? Az ember nem is gondolná, hogy a Lorentz kontrakció egyik legjobb bizonyítéka a mágneses tér léte. Szinte hallom: mivan?

Nos, igazából olyan, hogy mágneses tér, nincs. Az erő ami fellép, mindig elektromos erő, csak egy mozgó rendszerből szemlélve ez az elektromos erő 'látszólag' forrásmentes.

A dolog a következő képpen működik. Van egy vezetékünk, amiben pozitív töltésű atomok állnak sorba. Most ez egy erőssen egyszerűsített kép, a valóság kicsit eltér ettől, de ez most teljességgel mellékes. Mozogjanak a vezetékben az egyik irányban elektronok. Legyen még egy elektron, ami a vezetéken kivül helyeszkedik el. Ez lesz a próbatöltés.

Ha a próbatöltés mozog, akkor a mozgási iránytól függően vagy az elektronok mennek relatíve hozzá képest gyorsabban ,vagy a pozitív töltésű atomok. Mint már írtam, a mozgó testek összemennek. Ha a próbaelektron a vezeték elektronjaival egyező irányba halad, akkor az atomok mennek hozzá viszonyítva gyorsabban. Ekkor látszólag a próbaelektron számára az atomok sokkal sűrűbben fogják egymást követni, mint az elektronok. A vezeték pozitív töltésű lesz, a vezeték vonzani fogja a próbatöltést. Ez a Lorentz-erő, ami mint ismert, iránya függ a próbatöltés sebességének irányától is.

Ha az próbaelektron a vezeték elektronjaival ellentétesen mozog, akkor azok sokkal nagyobb sebességgel fognak számára mozogni, mint az atomok. Emiatt azok sokkal sűrűbben lesznek a vezetékben A PR�"BATÖLTÉS szerint, ami miatt a vezeték eredő elektromos ereje taszítani fogja.

Igy hoz létre egy látszat egy valóságos erőt. Ha valaki mélyebben belemerül a számításokban az ne feledje, az elektromos áram iránya megegyezésen alapul. Az elektronok valójában nem arra mozognak a vezetékben.




A Doppler
Megdöbbentett, amikor a relativitáshoz látszólag értők az állították, hogy a fény TELJESEN máshogy viselkedik mint a közönséges hullámok. Például akkor, amikor Doppler eltolódást szenved.
Ez ismét egy tévhit. Miért?

Ehhez számolni kell tudni.
Legyen most a fény sebessége c=10. Ezt az értéket azért választottam, hogy a rajzon jobban látszódjon a lényeg.A normál doppler közeledésre f=f0*(1+v/c) amit a zöld a' pont fog jelölni. A távolodáskor csak az előjel változik. Ki lehet számolni ha a frekvencia f0=10 Hz és a sebesség v=0.6c=6, akkor a' pontig, ami egy másodpercnek felel meg 16 piros vonalon haladt keresztül a kék vonal. Látható, hogy a merőleges vonal 10 piroson halad át, a frekvencia tényleg 10 rezgés egy másodperc alatt. A b' pontig a mozgó pont 4 piros vonalat metszett. Ha kiszámoljuk a hagyományos dopplerrel, akkor szintén 16 és 4 Hz lesz az eredmény.
Ez a hagyományos hullámok doppler eltolódása.

Most számoljuk ki a relativisztikus dopplerrel, mennyi az eredmény.
Ennek a képlete f=f0*gyök(1+v/c)/gyök(1-v/c) közeledésre, távolodásnál szintén előjelcsere történik. Az eredmény 20 és 5 Hz. Keressük meg, hol metszene ennyi piros vonalat, ha közönséges hullám lenne a fény. Ezek a lila a és b pontok.
Lehet hogy a fény közönséges hullám csak megint az egyidejűség relativitása a ludas?
Nézzük meg, hogy a mozgó saját órája mikor üt 1 másodpercet.Ehhez a Lorentz transzformációra lesz szükség.

x1=0, t1=1 v=-6 (0.6c) c=10
gamma=1/gyök(1-v*v/(c*c));
x2=(x1-v*t1)*gamma;
t2=(t1-v*x1/(c*c))*gamma;
Az eredmény x2=7.5, t2=1.25
Ha v=6 akkor a másik irányba kapjuk az eredményt
x2=-7.5 , t2=1.25

Nos ez a két koordináta pontosan a lila pontok koordinátái. Tehát semmi különleges nem történt a hullámmal, csak a mozgó koordinátarendszer órái lassabban járnak, ami miatt több hullámot számol, így nagyobb frekvenciát kap. A fényhez egy olyan közönséges hullám rendelhető, mint az atomi rácsokban is terjed, vagy a levegőben, mint hang.
Az egyetlen külömbség az, hogy a relativisztikus effektusok nagyobb szerepetjátszanak a fény tulajdonságainak mérésekor.

Ha a hangrezgéseket relativitsztikus sebességeknél kellene vizsgálni, akkor ott is a relativisztikus dopplerel kellene számolni. Nem a fény miatt kell más egyenlet, hanem a nagy sebességek miatt. A fénynek túl nagy a sebessége.



Gravitáció?

Az általános relativitás a speciális relativitásnak egy továbbfejlesztett változata ha történelmi szempontból nézem. Más szempontból a speciális az általánosnak egy olyan része, ahol nincsenek gyorsuló koordinátarendszerek.

Eötvös Lóránd kisérlete kimutatta a súlyos és a tehetetlen tömeg ekvivalenciáját. Ez azt mutatja, hogy a gravitáció és a tehetetlenség közt valamilyen szoros kapcsolatnak kell lennie.

Einstein erre építkezve továbbvitte a relativitás második alappillérét, és kimondta, hogy gyorsuló koordinátarendszerekben is érvényes az, hogy minden fizikai törvényt ugyan úgy kell felírni. Ennyi amit tett, és ezzel elérte azt, hogy megkapta a gravitációt, mint görbült téridő történő egyenletes mozgást. Tehát a tömeg és az energia meggörbíti maga körül a téridőt, ami miatt az egyenesen haladó tehetetlen testek görbe pályákon fognak mozogni.

De nem tudta megmondani, mi az a téridő. Amit a relativitás tudni enged erről, az a mérési utasítások. A téridőt pillanatnyi események tér és idő koordinátái alkotják. Ez egy elvont matematikai tér. Annyi a kapcsolata a mi fizikai terünkkel, hogy meg van határozva, hogyan mérjük ezeket a koordinátaértékeket. Tehát veszünk egy periódikus mozgást, amivel időt tudunk mérni, és fényjelekkel szinkronizáljuk azokat. Ezután ezeket az értékeket feljegyezzük, majd ebből PAPIRON egy geometriai teret tudunk felvenni.

Ha a mérést gravitációs mező közelében végeztük, akkor a kapott adatokon egy görbületet tudunk felvenni. A téridő görbülete ennyit jelent. Nem egy fizikai fogalom, hanem egy matematikai, geometria fogalom.

5.rész vége

folyt.köv
6.rész kezdete
Gravitáció 2.0

Én eddig arról próbáltam írni, hogy az einsteini idő az a bozonok periódikus mozgásából származtatható. Felírható ezekkel a gravitáció is?

A kvantummechanikából ismert, hogy minden részecske terjedését egy komplex hullám írja le. Ez a hullám a koppenhágai értelmezés szerint nem valós, csak matematikai segédlet. Ezt most felejtsük kicsit el, és tételezzük fel, hogy ez a hullám valamiképp kapcsolatban áll az éter rezgéseivel. Az éter legyen most szilárd, ahogy azt a kezdetekkor kiszámították.

Tegyük fel, hogy a pontszerű ismert részecskék ennek a rácsnak a hibái. Ezek ha összegyülnek egy helyen, akkor valamiképp torzítani fogják az étert maguk körül. Ha egy rácsban a rácsállandót, vagyis a rácspontok távolságát megváltoztatom, akkor ott a rezgések más sebességgel fognak terjedni. Ez a jelen esetben a fénysebesség megváltozásához fog vezetni. Ha egy közegben változik a rezgés sebessége, ott a hullámok elhajlanak, mint például két közeg határfelületén. Ha az átmenet folyamatos, akkor az elhajlás is folyamatos lesz.

Nos ez a gravitáció, olyan mint a fénytörés, csak éppen a közeg a szilárd, torzult vákumrács, a rezgés pedig a kvantummechanika bozonokhoz rendelhető komplex /nemlétező xd/ hullámai. Természetesen kimutathatatlanok, mert a vákumban az elektron tömegenergiája alatt semmiféle energia nem mutatható ki. De attól még az rezeg, és ezt a vírtuális részecskék meggyőzően bizonyítják.

Ha az időt a bozonok pediódusidejével definiálom, akkor mégiscsak lehet mondani, hogy a gravitáció a téridő torzulása. De ez egy egyszerűsítés. A téridő az a bozonok által létrehozott fényóra-hatás eredménye, egy mérési eredményekbő felírt matematikai struktúra. A bozonok a vákum sűrűség-változása miatt hajlanak el. Nem is maga a bozon, hanem a fizika szerint ugyancsak nemlétező komplex hullámfüggvény.

De mindez csak akkor igaz, ha a vákum egy szilárd, rácsszerű valami.



Vigyázat, egyenletek


Legyen

c=3e8 a fénysebesség
m=9.1e-31 az elektron tömege
h=6.626e-34 Planck állandó
v=0.5*c a mozgó test sebessége
u=c/137.03 az elektron sebessége az atom körül alapállapotban


Az elektron hullámhossza az atomban alapállapotban

p = m*u
l = h/p DeBroglie hullámhossz, kvantummechanika

és a Lorentz hosszkontrakció, ha az atom v sebességgel halad, relativitás

l1 =l * gyök(1 - v*v/(c*c))




Ugyan ezt kapom /jó közelítéssel/ ha a Compton frekvenciából indulok ki, és a vákumrács rezgéseiből számolok.

f0=m*c*c/h Compton frekvencia

v1=(v+u)/(1+(v/c)*(u/c))
f1=f0*gyök(1+v1/c) / gyök(1-v1/c)
f1=f1 - f0*gyök(1-v1/c) / gyök(1+v1/c)
f1=f1 / 2

u=-u;
v1=(v+u)/(1+(v/c)*(u/c))
f2=f0*gyök(1+v1/c) / gyök(1-v1/c)
f2=f2 - f0*gyök(1-v1/c) / gyök(1+v1/c)
f2=f2 / 2

f3=(f1-f2)/2

l2=c/f3



l1 és l2 minden v-re jó egyezést ad. Itt is mehet a fürdőszobába Occam borotvája, mert ugyan az első kvantummechanikai és relativisztikus képlet látszólag egyszerűbb, de semmit nem magyaráz meg, mi miért van.

A második képlet elsőre egészen elrettentő. Valójában egy nem túl bonyolult magyarázatot ad a DeBroglie képletre és a hosszkontrakcióra EGYSZERRE. f1 és f2 két hullámcsomag, amit a vákumrács rezgései és egy mozgó pont alakít ki. Ez az atomban a mozgási iránnyal egyező és ellentétes DeBroglie hullám frekvenciája. Már meg is értettük, mi az a DeBroglie hullámhossz. A Compton frekvenciából v sebességnél kialakuló hullámcsomag. Az oka pedig a Doppler eltolódás.F1 és f2 is ilyen hullámcsomag.

Ezek ismét egy hullámcsomagot alkotnak, aminek a frekvenciája f3. Ez határozza meg a mozgó atom méretét. Az egész egyetlen frekvenciából indul, és létrehoz egy olyan hullámcsomag csoportot, ami a kvantummechanika egy egyszerű l=h/p egyenlettel, és a relativitás a Lorentz hosszkontreakcióval elintéz.

Nem csoda, hogy semmilyen magyarázatot nem tud a jelenségre adni. Mivel nincs is rá egyszerű magyarázat. Az egész egy összetett hullámjelenség.




Ismét egyenletek


Úgy illik, hogy ha valamit állít az ember, azt bizonyítsa is be. Azt állítottam, hogy a Lorentz koordináta transzformáció optikai csalódást ír le. Akkor lássuk, igaz-e ez?

Legyen a sebesség
v=0.7435*c

és az x,y koordináta
x1 = 100000
y1 = 10
h1 = gyök(x1*x1 + y1*y1)
a h1 útvonalon jön a fény a távoli pontról a távcsőbe, tehát a futási ideje
t1 = h1/c

erre szükség van ahhoz, hogy Lorentz transzformációt lehessen elvégezni.
b=1 / gyök(1 - v*v/(c*c))
x3 = (x1-v*t1)*b
x3 a távoli pont távolsága a mozgó távcső inerciarendszerében.
Ez 100 km helyett 38.3km lesz. Ennyi a relativitás szerint a 'valódi ' távolsága a távoli pontnak, ha mozogva mérjük a távolságát.




A következő, hogy az optikai csalódás mennyit ad háromszögeléses esetben.
a távcső y koordinátája, ez megmérhető, hiszen tudjuk milyen szögben áll, mert ráállítottuk a távoli pontra.
Ly = 3
tan_A = y1/x1 az A szög tangense
Lx_s = Ly/tan_A ez az s távolság és a távcső Lx koordinátájának összege
h2 = gyök(Lx_s*Lx_s + Ly*Ly) h2 az távolság a külső koordinátában, amit a fény valójában megtesz a távcső két vége között. Hiszen a távcső mozog, mialatt a fény benne halad.

s = v*h2/c
ez a képlet innen ered:
a távcső megtett távolsága dt idő alatt s = v*dt ,
ezalatt a fény h2 teszi meg h2 = c*dt ,
ebből a kettőből kihagyható a dt s/v = h2/c ,
amiből megvan a szükséges egyenlet s = v*h2/c


Lx = Lx_s - s mostmár s ismert, amiből megkapható Lx
tan_B = Lx/Ly B szög tangense
x3 = y1*tan_B x3, a távoli pont látszólagos távolsága, erre mutat valójában a távcső.

Ha kiszámoljuk, akkor 100 km helyett kapunk 25.6 km-t. Hóhó, mégse igaz egészen, amit eddig írtam? Dehogynem. Mint az előbb kifejtettem, a mozgó testek valójában összemennek.Emiatt a távcső inerciarendszerében a távolságok kicsit nagyobbnak tünnek, mivel a testek rövidebbek. Nézzük ez segít-e a dolgon?

x3 = x3*b

Igy már azz eredmény 38.3 km . Ugyan annyi, amennyit a Lorentz transzformáció térbeli része ad.

Nos, ki beszél mellé?

Nem lett volna elég a linket megadni?
Látom első felindultságodban copy-paste rohamot kaptál, de ennek mi értelme?