Minden tömeggel bíró objektum "gravitációsan kötött". Nincsenek gravitációsan nem kötött tömegszerű objektumok. A gravitáció törvénye minden atomra, minden galaxisra vonatkozik.

Ez a metrikus tágulás szerintem is hadilábon áll, mert ellentmond az univerzum homogenitásának, vagyis annak, hogy a fizikai törvények egységesek mindenütt. Elfogadhatatlan, hogy van ilyen tér, meg olyan tér. Nem egyeztethető össze az eddigi tudományos alapelvekkel, hogy a tér - a hangya hasonlatod szerint - "kimegy a lábunk alól", vagyis önálló "életet él". A valós tér nem értelmezhető anyagi(energia) nélkül.

Az is elfogadhatatlan, amit korábban kifejtettél, az olyan "gravitációsan kötött" objektumok között, mint a Tejút és az Androméda galaxis, nincs tértágulás, de egyes galaxis-csoportok - amik szerinted gravitációsan nem kötöttek - között meg van "tértágulás".

Azt állítom, a gravitáció törvényei alapján, hogy nincs olyan két galaxis, ill. galaxis-csoport az univerzumban, ami ne lenne gravitációs kapcsolatban egymással, bármilyen távol is vannak. Minden tömeggel bíró objektum gravitációs erőtérben (ill. elektromágneses, gyenge és erős nukleáris erőtérben) mozog. Ezen kívül nincs másfajta tér a valóságban, ami "beletágulna" az anyag közé.

Hát kitűnően hivatkoztok egymásra, miközben a lényeg elsikkad.

Mivel és hogyan különbözteted meg a kétféle teret?
Miközben minden objektum távolodik egymástól mire alapozod azt az állításod, hogy a helyükön maradnak?
Mivel a tágulás 3D-s, tehát X,Y,Z tengely irányába is tágul, ezért semmi képpen nem maradhat a helyén, csak abban az esetben ha a mozgás tényét is cáfolod és egy abszolút koordináta rendszerben állna.

Anna (minden szabadkozása ellenére) kiválóan szemléltette a különbséget.


Mindenhol jelentkezik, nincs kivétel. (Az tényleg más kérdés, hogy hol tudjuk kimérni.)
Azonban a gondolatmenetedben két dolgot összemostál: az univerzum tágulása egy dolog, a benne lévő anyagdarabok közötti kölcsönhatás pedig egy ettől különböző másik dolog.
Tehát például az atomban is jelentkezik a tér tágulása (arányosan megfelelő mértékben), DE az atomban a részecskéket az elektromágneses kölcsönhatás ereje tartja fix "pályákon". Tehát számukra hiába tágul a tér, a vonzóerő miatt pont úgy "mozdulnak el" az "alattuk" nyúló téren, hogy "helyben, fix távolságra" maradnak. (A gondolatmenet igaz a gravitációsan kötött objektumokra, például a Naprendszerre vagy a galaxisokra is.)

A fenti dolgot korábban két hangyával próbáltam szemléltetni, akik egy gumiszalagon állnak összekapaszkodva. Ha most elkezdjük húzni a gumiszalagot olyan sebességgel, hogy az összekapaszkodott hangyák pár lépéssel mindig kompenzálni tudják az "alattuk" nyúló teret, akkor a hangyák végig fix távolságban lesznek, pedig a "tér" nagy általánosságban tágul.


A hullámok hullámhosszára hat, és igen, ha a részecske nincs egy potenciálgödörbe bezárva, akkor annak is nyújtja a hullámhosszát. Tehát a szabadon haladó elektronra is hat kozmikus távolságokon a tér tágulása. (A potenciálgödör pedig az előbbi eset, amikor egy lokális kölcsönhatás száll szembe az általános tágulással, és amíg ez utóbbi nem gyorsul elképesztően nagyra, addig a lokális kölcsönhatások képesek legyőzni a tágulást.)

Elminster már többször is kifejtette nagyon helyesen, és érthetően (én ennyire érthetően nem is tudtam volna kifejteni:)), hogy mi az alapvető különbség a kinetikus távolodás és a metrikus távolodás között:
Kinetikus távolodás esetén az objektumok úgy távolodnak egymástól, hogy egy már meglévő teret hagynak maguk mögött, míg metrikus távolodás esetén az objektumok "a helyükön maradnak", miközben újabb és újabb tér "furakodik" közéjük.
Ennek értelmében mivel a metrikus távolodás nem kinetikai távolodás, ezért nem is vonatkozik rá a fénysebességkorlát. De ehhez rögtön azt is hozzá kell tennünk, hogy a metrikus "sebesség" nem is tekinthető a szó szoros értelmében vett sebességnek, hiszen metrikus távolodás esetén az objektumok "a helyükön maradnak".
Ennek értelmében tekinthetjük úgy is, hogy Univerzumunk ugyanaz a matematikai pont, amely kezdetben volt, csupán a mérete nőtt ekkorára a metrikus tágulás következtében.....

Nekem sem teljesen világos ez a tágulási értelmezés ...
mi a különbség a között hogy a galaxishalmazok a hagyományos értelmezésben távolodnak egymástól ill. hogy tágul a világegyetem ?
sok helyen a tér tágulásával oldják fel a fénysebességnél nagyobb mértékbeni távolodás kérdését
tegyük fel ha összekötni tudnák 2 galaxist valamely rugalmatlan eszközzel mely között csak az univerzum tágulásából eredő távolodás lép föl akkor is elszakadna a "kötelék" ...
mi az a nagyságrend ahol az univerzum tágulási hatás jelentkezhet (nem az ahol mérhető!) ... azt említettétek h a planck hosszt nem érinti ... az atomi szinten kapcsolatba levő dolgokra nem hat ezek szerint ? a hullámokra pedig igen (kozmikus háttérsugárzás) ? ilyen értelemezésben nem játszik szerepet pl. az elektron részecske/hullám kettős természete ?
ezen tágulást végiggondolva ha teszem azt x max sebességgel eltávolodunk a földtől akkor y idő vagy távolság után esélyünk sem lesz visszatérni a földre bármely kicsi is a vöröseltolódás mértéke (persze végtelen univerzumot feltételezve) ...

És mér kéne? Ha esetleg arra gondolsz, hogy a tágulás miatt növekedne a planck-hossz és egyben minden méret is, akkor nem észlelnénk a távolság növekedését.

én csak azt nem értem, hogy ha a világegyetem tágul, akkor a planck-hossznak is növekednie kéne nem?

Az alábbi linkből idézve:http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz0704/hajdu0704.html
"Gondoljunk a Mindenség Elméletére, amely a Természet összes kölcsönhatását tartalmazza. Az elméletnek a renormcsoport által követhető paramétereit a fizikában és a mérnöki tudományokban előforduló összes fizikai és anyagtudományi állandók, mint például a részecskefizikából ismert elemi részecske paraméterek, atom- és szilárdtestfizikai konstansok, hidrodinamikai, makroszkopikus és asztrofizikai paraméterek együttese alkotja. A fénysebesség és a Planck-állandó egységnyinek választása után csak egy dimenzióval rendelkező paraméter marad, és ennek - mondjuk a hosszúságnak - függvényében a fizikai "állandók" egy görbét, az úgynevezett renormalizált trajektóriát, írnak le ebben a meglehetősen sokdimenziós térben."

"Az is érdekes egybeesés, hogy éppen az utóbbi hozzászólásaimban emlegettem a MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG, MINDEN EGY elvet."

Hasznos, vagy haszontalan elv ez?
Hogyan kell alkalmazni a gyakorlatban?
Van egyáltalán gyakorlati alkalmazása?

KEZDŐDIK AZ ÚJ FIZIKA

http://index.hu/tudomany/2010/09/21/eddig_nem_latott_jelenseget_figyeltek_meg_az_lhc-ben/

A fenti cikk szerint egy olyan jelenséget észleltek az LHC-ben, mait az eddigi ismeretekkel nem lehet magyarázni.

Valamiféle korrelációt találtak az ütközésben keletkező bizonyos részecskepárok között.

A kutatók egyelőre még nem tudnak rá pontos magyarázatot adni, de annyi azért érezhető a véleményekből, hogy nem az lesz a megoldás kulcsa, hogy akkor "nincs magyarázat", hanem bizonyára van oka ennek e jelenségnek is, mint ahogy mindennek a világon.

Az is érdekes egybeesés, hogy éppen az utóbbi hozzászólásaimban emlegettem a MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG, MINDEN EGY elvet.

Még nem tudjuk, hogy miért, de ezek a részecske-párok is összefüggésben maradtak a keletkezésük után is…

Már korábban is mértek eltéréseket az α finomszerkezeti állandóra, annak értékét csillagászati megfigye-
lésekből számítva.
(α =2π e²/(hc) ahol α = finomszerkezeti állandó, e = elemi töltés, h = Planck-állandó, c = fénysebesség
α értéke ~ 137 - ami prímszám is - Sommerfeld.)
http://index.hu/tudomany/alfa
(A távoli objektumok fényabszorpciós színképeit elemezve kapták.)

Ez a dolgozat viszont a semmi tagadására épít. http://bozon.blog.hu/

Amúgy nem túl vonzó és letöltésre ingerlő a dolgozatok "SEMMI" címe.
Lehet, hogy van még valami ott, de az letöltés nélkül nem látható.

Ha nem abban akkor ebben: http://www.sg.hu/cikkek/76955/megsem_allando_a_finomszerkezeti_allando
:O)

A választ megtalálod az alábbi dolgozatban. http://www.semmimv.hu/

A jelenlegi hivatalos álláspont szerint az univerzum tágul, pontosabban gyorsulva tágul.

Statikus megoldása nincs.

Lehetséges lenne-e, hogy az univerzum mozdulatlan lenne (a normál mozgáson felül) de időben változnának bizonyos fizikai paraméterek.
pl. időben csökkenne a fénysebesség?

Ebben az esetben idővel a távolságok egyre nagyobbakká válnának, mert egyre több időre lenne szükség, hogy a fény áthaladjon rajtuk.

Hát ez annyira szűk, hogy 0 a lehetősége.
Se 1, se több atomnál nem stabil. Ez a példa mindenütt az instabil példák között szerepel.
Dehát tudjuk, a fehér is világos fekete. :O)

"A radioaktív bomlás oka például, hogy az atommag instabil, magasabb energiaállapotban van, amiből igyekszik a stabil, alacsonyabb szintre jutni."

Szerintem az instabil nem megfelelő kifejezés, ugyanis ellenőrizhetetlen.
A kvázi-stabil jobbnak tűnik, ugyanis stabilnak tűnőt jelent.

Nos, akkor kötözködöm: ez az egyensúlyi helyzet tökéletes ugyan, de nem stabil. :))
1xű

Ez nem hit kérdése.
Tudjuk, hogy miért történik. Az tulajdonsága sérti a makroszkópikus oksági szabályokat, hogy nem tudjuk mikor, és miért éppen akkor történik.

A radioaktív bomlás oka például, hogy az atommag instabil, magasabb energiaállapotban van, amiből igyekszik a stabil, alacsonyabb szintre jutni.
Makroszkópikus hasonlattal olyan, mint egy kúp csúcsára rakott golyó: az is igyekszik a gravitációs gödör aljára, azaz legurul a kúpról.
A különbség viszont az, hogy a kúp csúcsára rakott golyó abban a pillanatban legurul, amint rárakjuk, míg az instabil atommag megjósolhatatlan ideig ott tud maradni a "csúcson", és amikor végre "legurul" annak nincs kiváltó oka, csak valószínűsége, hogy a felezési idő alatt 50% esélye van a "legurulásra".

(A kötözködők kedvéért a fenti analógiában eltekintettem attól az egyetlen, nagyon szűk, de STABIL helyzettől, amikor a kúp csúcsára rakott golyó tökéletes egyensúlyban van.)