Nos akkor ezzel bebizonyítottad, hogy a feltételezett tértágulás nem módosítja a beérkező szöget és így a képet. Ha a galaxis képe nem változik, akkor a galaxisok távolsága se változhat.

Akkor mi is bizonyítja a tértágulást? Semmi.

Én meg úgy látom, hogy esetünkben nincs lényegi különbség a "teremtődött" és a "teremtették" között.

Már a rómaiak is rájöttek, hogy önmagától a "semmiből nem lesz semmi". Ha a t=0 időpont előtt nem volt semmi, a t=0 időpontban pedig egyszerre csak "lett" anyag, tér, idő, sőt nem is csak statikusan, hanem mindjárt mozgásba lendülve, akkor ezt az állapotot valaminek/valakinek muszáj volt kiváltania, mert a semmi magától erre nem képes.
Hogy aztán ezt a valakit vagy valamit minek hívják, az már lényegtelen. A lényeg az, hogy "külső" beavatkozás nélkül a semmiből nem lehet valami.

Erre a létező világra, amiben élünk, az a jellemző, hogy minden eseménynek van előzménye, okozata, ami fizikai törvények szerint valósul meg. A "teremtődés" és teremtés nem jellemző rá, a tudomány nem is erre épül, bár vannak egyesek, akik szeretnék belevinni, erre példa az általad említett elképzelés is, amit tudományos tényként nem lehet elfogadni, mert az alapvetően nemcsak az ateizmussal van ellentétben, hanem magával a tudományos megismerési módszerrel is, aminek alapköve, hogy a jelenségeket önnön törvényszerűségei alapján vizsgálja, "külső" (teremtői) közreműködés feltételezése nélkül.

Ez a módszer már kb. 2500 éve eredményesen működik, bár mindig voltak, akik valamilyen módon bele akarták vinni a maguk vallásos meggyőződésüket is. De ezek a próbálkozásokat az idő és maga a tudományos közösség is kiszelektálta, s maradtak a valóságos tények, meg az ebből levonható "teremtésmentes" anyagi törvényszerűségek.


Csak abban az esetben, ha ezek az általad tényeknek nevezett feltevések bebizonyosodnak.




Ha valamiről nincs információnk, az még önmagában nem jelenti azt, hogy az a valami nem is létezik.
Amúgy meg nevezz meg valakit, aki látta a szingularitást, a végtelen sűrűségével, meg a nulladimenziós pontban való tömörödésével.

Ez az állapot csak egy feltételezett lineáris interpoláció, amivel a jelenlegi tágulást visszavetítették egy matematikai pontba.

Ugyanezzel a konok lineáris módszerrel meg a másik irányba is kivetítették a tágulást a végtelenbe.

Csak hát ez a világ nem lineáris, hanem kaotikus, minden ízében. Ezért nincs is remény arra, hogy egyenletekkel pontosan leírjuk, s ezeket az egyenleteket megoldva előre pontosan megjósoljuk a "világ végeredményét". Ez nem azt jelenti, hogy nincs értelme az összefüggések keresésének, egyenletek felírásának, hanem azt, hogy ezek - jó esetben is - csak közelítő modellek. A valóság ennél bonyolultabb, göröngyösebb, örvényesebb, vagyis a kaotikussága miatt pontosan nem előrejelezhető.

Ezért ne gyere nekem azzal, hogy biztosan kijelenthető, hogy a tágulás örökké fog tartani.

Hiszen a te általad favorizált modellben is már többször megváltozott a tágulás tendenciája. Először a szingularitásodnál, utána a "felfúvódás" végén, majd amikor gyorsulni kezdett. Ha ennyiszer változott már eddig is, akkor miért ne változhatna ezután is valamikor 10-100-1000 milliárd év múlva.

De továbbmegyek: még ez a gyorsuló tágulás sem elvi akadálya egy ciklikusságnak, mert elképzelhető, hogy amit belső megfigyelőként lineáris tágulásnak ítélünk meg, az egy görbült térben önmagába visszahajló folyamat, vagyis a világ gyorsulva száguld a következő összezuhanás felé.

Vagyis az általad "tényeknek" nevezett jelenségeket is bele lehet illeszteni egy olyan modellbe, ahol nincsen semmiből való keletkezés, nincsen teljes szingularitás, nincsenek végtelen sűrűségek, végtelenbe való tágulással járó sötét, hideg, "elcsitulás", vagyis Nihil.

Hanem ezzel szemben örökös létezés van, ahol nincs keletkezés, nincs eltűnés, csak folyamatos, és pontosan nem előrejelezhető változás van.

Ez a ciklikus világmodell.

Érdemes megemlíteni Hawking látogatását II János Pállal, mert ez sok mai vallásos fizikus állásfoglalását befolyásolja.

"Stephen Hawkingot egy, a pápával történt személyes találkozása alkalmával ekképpen intette II. János Pál: "Helyes, ha tanulmányozzuk a Világegyetem fejlődését, magát az ősrobbanást azonban ne nagyon firtassuk, mert az már a teremtés problémája, ennélfogva Isten műve." "

Sok helyen megtalálható a neten, pl.

http://www.gerlo.hu/gerloczy/davies.html

Alaptalan logikai bukfenc, már megbocsáss.
A "teremtődött" nem egyenlő a "teremtették"-kel!!!!

Már korábban is megfigyeltem, hogy te inkább egy zsigeri ateista elutasítás miatt nem vagy hajlandó elfogadni a Nagy Bumm egyszeri voltának a tényét. Ezért hozakodtam elő a saját világnézeti beállítottságommal (amire Emil gusztustalan módon le is csapott).
A dolog lényege az, hogy lehet az embernek bármilyen világnézete, a tényeket bele kell illesztenie a világnézetébe! Nem kerülheti meg, hallgathatja el, vagy hazudhatja le a tényeket.
Ugyanúgy, ahogy a vallásosaktól elvárjuk, hogy az evolúció tényét egyeztessék össze a világnézetükkel, ugyanúgy az ateistáknak is össze kell egyeztetniük az univerzum keletkezésének tényét a világnézetükkel. A tény pedig az, hogy semmi információnk nincs a szingularitás előttről, sőt a szingularitásban az időnk is értelmét veszti, így nincs értelme "előtt"-ről sem beszélni, és tény továbbá az is, hogy semmi jele az univerzum lassulásának, sőt gyorsul, így nincs nyoma egy jövőbeli összezuhanásnak sem. Ergo, semmi jogalapunk nincs mást feltételezni, mint hogy az univerzumunk egy egyszeri esemény, ami jól meghatározott idővel ezelőtt kezdődött.

Ahogy evolúció ténye nem cáfolja Isten (vagy az istenek) létét, úgy a Nagy Bumm ténye sem igazolja. Ezek csak tények, amikkel mindenféle világnézetű embernek együtt kell élnie. Neked is csak azt tudom javasolni, hogy barátkozzál meg a gondolattal...

Kiváló! Akkor kezdesz rájönni a dolgokra.
A lényeg az, hogy valóban nagyobbnak látjuk a távoli galaxisokról beérkező fény által szállított képet, mint amekkorának lennie kellene például a fényút távolság esetén. Kezdetektől fogva ezt mondom!
Azonban nem azért látjuk nagyobbnak, mert az objektumról elindult párhuzamos sugarakból álló nyaláb a tér tágulása miatt "széttart" (ahogy Emil hülyén feltételezte), hanem azért, mert a detektorba beérkező fix szög alatt összefutó fénysugarak az univerzum egy olyan állapotából hoznak képet, amikor a fényforrás közelebb volt hozzánk, így nagyobb volt a látszó átmérője, mint amennyi akár a fényút távolságban vagy akár a beérkezéskori távolságban lévő objektum esetén lenne.

Egyszerűen szólva a nyolcmilliárd fényévre lévő galaxis nem olyan átmérőjűnek látszik, mint amekkorának 8 milliárd fényév távolból (fényút távolság) kéne látszania, sőt nem is olyan átmérőjűnek látszik, mint amilyen 11,3 milliárd fényév távolból (a beérkezéskori valós távolsága) kéne látszania, hanem jóval nagyobbnak látszik, pontosan olyan méretűnek, mint ami 5,5 milliárd fényév távolból (az induláskori távolsága) látható.

Idézet tőlem a 1527-ből:


(A példabeli távolságokat Ned Wright kalkulátorával számoltam, ahol a "light travel time" a fényút távolság, a "comoving radial distance" a beérkezéskori valós távolság, és az "angular size distance" az induláskori valós távolság.)

Kezdettől fogva a galaxis KÉPÉRŐL és nem a valódi nagyságának a növekedéséről beszélek.

Tértáguláskor az elindult elektromágneses hullámok távolsága nő.
Tehát, bár a belső körről indultak, érkezéskor megvizsgálva olyan értéket kapunk, mintha a külső körről indultak volna.
Ha a galaxis képe nem változna, akkor nő a (képének) mérete.
Ellenkező esetben a B pontból induló fénysugárnak változtatni kéne a beesési szögét.

Ha a galaxisnak nem nő a mérete, akkor viszont a B - C távolság se nő, tehát nem létezik tértágulás.

, de tulajdonságaira következtetni tudunk.

Amúgy a valódi eseményhorizont a jelenleg kiszámolt felénél van. R/2 és R között átmeneti terület húzódik, mint egy fuzzy halmaz.



A tömege miatt gyorsítja az atomokat. Kis tömeg esetén lassan és véletlenszerűen jöhet ez létre. Ha ilyen plazma esetleg kijutott a gyorsítóból, az hosszútávon nem egészséges.
A fekete lyuk eseményhorizontja is erős "akadék", s míg valaki be nem bizonyítja, hogy idő nélkül lehetséges mozgás, addig kár is a szingularitásról beszélni.
Anyag elnyeléskor egy újabb kvark-gluon plazma réteg rakódik le az aktuális téridő gömbre, miközben az egész sűrűsége csökken.

"... a teremtés vagy az öröktől fogva létezés nem befolyásolja a metrikus tágulás mechanizmusát, sem az azt leíró tenzorokat. ..."

Csak feltételezés, hogy nem befolyásolja.

Az a baj, hogy a fekete lyukak eseményhorizontjába nem "látunk be", de ha kvark-gluon plazmából állnának, akkor az LHC-ben tervezett kvark-gluon plazma létrehozása egyenlő lenne fekete lyuk gyártásával, erről pedig szó sincs: az arany-arany atommagok ütköztetésével létrehozott kvark-gluon plazma sem kezdte elnyelni a körülötte lévő anyagot, sőt inkább azért találták furcsa, eddig ismeretlen anyagnak, mert pongyolán kifejezve "akadékot képezett", míg a fekete lyukak elnyelik a körülöttük lévő anyagot....... Sőt, még az is csak hipotézis, hogy a neutroncsillagok kvarkcsillagokká válnak, ha tovább folytatódik anyaguk elfajulása, hiszen kvarkcsillagot sem sikerült még senkinek sem felfedeznie.......

Meglehet, a vallásosság nem zárja ki a kozmológiával való tudományos foglalkozást, de azért megfigyelhetjük, hogy valahogy a "szög kibújik a zsákból".

Mert aki azt veszi kiindulási alapul, hogy t=0 időpont előtt nincs értelme Univerzumról beszélni, az azt feltételezi, hogy előtte nem volt semmi, vagyis a világ a semmiből teremtődött, más szóval teremtették. Vagyis Dr. Hetesi Zsolt tanár úr tudományos munkájában is azt veszi alapul, amit szubjektív lelkiismerete diktál, vagyis hogy a világot teremtették, még ha ezt indirekt módon, képletek mögé bújva is teszi.

Ebből is látszik - és nem is ítélhetők el ezért - hogy a kozmológusok is emberek, akik neveltetésükből, kulturális közegükből adódó kialakult egyéniséggel rendelkeznek, s ettől tudományos munkájukban sem tudnak teljesen elvonatkoztatni.

Megjegyzem, aki olvassa az ELTE Csillagászati honlapját, ami egyébként egy kitűnő szakmai forrása a csillagászattal, kozmológiával ismerkedni akaróknak, az azért apróbb jelekből felfigyelhet a fent említett "világnézeti beállítottságára".

Mondom, hogy zavaros amit írsz, és még magad se tudod, hogy miről beszélsz.
Egy galaxis minden egyes csillaga küld felénk egy-egy nemnulla átmérőjű nyalábot! Kivétel nélkül mindegyik. Bár ezt nem szokás figyelembe venni, de a galaxis két szélén lévő csillag nem egymással párhuzamosan indítja a hozzánk érkező fényjelét (hogy egy nyalábnak lehessen tekinteni), hanem ugyanúgy egy szöget zár be a két nyaláb, mint két távoli galaxis két fényjele esetében tapasztaljuk. Ez a szög a galaxis látszólagos átmérője.
A galaxisoknak a méretét nem a belőlük érkező egyetlen fénynyaláb "szétterülése" okozza, hanem a belőlük érkező rengeteg fénynyaláb sugárirányú jelei által bezárt szög. Ha ezek a nyalábok menet közben "szétterülnek", az az ő bajuk, mi csak a sugárirányú fotonjaikat detektáljuk.


Köszönöm. Kiváló a kép.

T1 időpontban elindult felénk három fénysugár a I. jelű kör és a sugárirányú vonalak metszéspontjaiból, ugyanis T1-kor a három fényforrás ott volt. A fényjelek a tér tágulása ellenére folyamatosan "lefelé" az irányunkban haladnak, így őket semmiben nem befolyásolja, hogy a "hátuk mögött" a fényforrásokkal mi történik. Idézet tőlem:

A fényjelek T2 időpontban beérkeznek hozzánk arra a pontra, ahol a rajzodon is találkoznak a fényutak. A fényutak beérkezési szöge pontosan egyezik a T1 időpontban vett indulási szögükkel. Idézet tőlem:

Nekünk semmi információnk nincs a T2 időpontban a három pont pozíciójáról, hiszen onnét még nem érkezett meg a fényjel. Sőt a T1 időpont valódi távolságai sem ismertek számunkra, csak a beesési szögek. Azt tudjuk, hogy ami fényjelet kaptunk az T1 időpontban egyszerre indult. Ha van valami más információforrásból származó távolságértékünk, akkor a szögátmérő ismert összefüggéséből


számolható a valódi távolság. Esetünkben a szögfüggvényes képlet nyugodtan helyettesíthető a közelítő formulával: δ = d / D mivel D jóval nagyobb d-nél.
Tehát egy feltételezett D távolságú gömbre rávetíthetjük a beesési egyenesek visszafelé meghosszabbításával a képet, hogy megkapjuk a feltételezett valódi pozíciókat. Idézet tőlem:

A kérdés az, hogy milyen távolságokat használjunk a vetítéshez? Ha még nem értesültél volna róla, elárulom, hogy egy olyan dinamikusan táguló rendszerben, ahol a változásokhoz képest jóval lassabb az információhordozó sebessége, nincs egyértelmű távolságdefiníció. A térbeli távolság ugyanis egyidőben vett koordinátapontok különbsége, ezt pedig a fénnyel való mérés nem tudja biztosítani.
Használhatjuk a fényút távolságot (a fényéveket) de az semmitmondó információ, hiszen egy érdektelen köztes adatot ad a fényjel indulása és megérkezés közötti időszakból. Hasznosabb a induláskori pillanatnyi távolság és az érkezéskori pillanatnyi távolság használata. A rajzodon e kettő távolság szerepel. Mivel ezeket a fényjel nem tartalmazza, így más forrásból (univerzummodell, galaxisméretek és -tömegek összehasonlítása stb.) kell ezt megkapnunk.
Tudjuk azt, hogy a fényjelek egy korábbi kisebb átmérőjű univerzum-állapotból indultak felénk, így nem sok értelme van a beérkező sugarakat a beérkezéskor aktuális II. gömbfelületre vetíteni, hiszen korábban már megállapítottuk, hogy az úton lévő fénysugárra semmi hatással nincs a forrásának további története. Ha helyesen akarunk eljárni, akkor a fénysugarakat csakis az indulásukig (I. gömbfelület) vetítjük vissza, így megkapjuk az akkori valódi méreteket és távolságokat a három fényforrás között. Idézet tőlem:

És itt van a kutya elásva. A fényjel beérkezésekor a galaxis már a II. gömbfelületen van, mi mégis olyan szög alatt látjuk, mintha az I. gömbfelületen lenne. Feltételezheted ugyan, hogy a T2 időpontra a galaxis felnövekedett az AB távolságra, de ennek semmi értelme, hiszen a fényjel a T1 időpontból jött, így ha lenne is a galaxisokat duzzasztó tértágulás, arról a fény nem hoz információt, mivel mindig a múltbeli képet adja.
Azonban az extragalaxisok vizsgálata elég jól használható összefüggéseket tárt fel a valódi fizikai méret-eloszlásukról. Biztosan tudjuk, hogy a galaxisok mérete (eltekintve az összeolvadások esetétől) nem változik számottevően: egy átlagos galaxis a múltban is átlagos volt és a jövőben is az lesz. Tehát a piros galaxisod a mostbeli II. gömbfelületen is ugyanakkora méretű, mint a múltbeli I. gömbfelületen, félúton helyezkedik el A és B között, így a két széléről indult fénysugarak pályájával odavetített A és B pontok egy jóval nagyobb "virtuális galaxist" fognak mutatni az égbolton. Idézet tőlem:

Ezzel szemben áll persze a galaxis középpontja és a C pont esete, amelyeknél nem feltételezzük a gravitációs kötöttséget, nincs olyan határozott méret-összefüggésünk, mint ami a galaxisokra van. Ezen pontok esetében nyugodtan vetíthetjük a beeső fénysugarakat a II. gömbig, ugyanis ezek a pontok a gravitáció hiányában csakis a tértágulásnak megfelelően távolodnak egymástól. A tértágulás pedig nagyításnak felel meg, azaz szögtartó: a fényforrások ugyanazon szög alatt látszanának T1 és T2 pillanatban is, ha végtelen sebességű információhordozónk lenne. Idézet tőlem:


Tehát a képeden az A - B - C távolságot a T1 időpontból érkezett fénysugarak T2 időpontban vett gömbfelületre vetítésével kaptuk. Ezek egy "virtuális képet" határoznak meg, hiszen a fénysugarak nem az A - B - C pontokból érkeztek! Mivel az univerzum metrikus tágulása geometriailag nagyításnak felel meg, ezért szögtartó, és emiatt ha nincs más hatás csak a metrikus tágulás, akkor a T1 időpontban mérhető szögtávolságok ugyanazok, mit amik T2 időpontban mérhetőek. Ez esetben a virtuális C pont és a virtuális galaxis-középpont egybeesik a fényforrások valódi T2 pillanatbeli helyével, de ennek nem érdemes kitüntetett figyelmet fordítani, mert hangsúlyozom ismét: a fényjelek nem a T2 pillanatból jöttek!
A galaxis mérete nem növekedett T1-ről T2-re tartó időszakban, hiszen a fizikai méretét a tömege és a gravitációs erőből levezethető mozgásegyenletek határozzák meg. Abban biztosak lehetünk, hogy a galaxis középpontjának virtuális képe a II. gömbfelületen egybeesik a galaxis középpontjának valódi pozíciójával. De mivel a mérete fix, a T1 időpontban a két széléről indult fénysugarak vetítésével előállt virtuális A és B pontok nem fognak megegyezni a galaxis T2 pillanatban vett valódi fizikai szélével. Az A - B pontok természetesen távolodnak, és ezt azért tehetik meg, mert nem a galaxishoz tartoznak, hanem csak egy "virtuális képéhez".

Nem ismeretlen az, csak ideje lenni logikusan össze rakni az eddigi ismereteket a tudományban.
A fekete lyukakban azzá válik.

A tértágulat is következik a relativitás elméletéből. Igaz ebben az esetben az univerzum nem fog a végtelenségig tágulni...

"Mozdulatlan" Univerzumban valóban ez lenne a helyzet. De mi van akkor, ha valami számunkra még ismeretlen hajtóerő következtében mégis újra kvark-gluon plazmává alakulhat? Abból is legfeljebb csak a hidrogénatom képes kialakulni, és csak az első csillagokban meginduló fúziós reakciók következtében keletkezhetnek nehezebb elemek.....
Egyébként nem történhetett a Nagy Bumm "végtelen idővel" ezelőtt, hiszen azt már tudjuk, hogy kb. 13 milliárd év telhetett el azóta. De ez felveti a kérdést, hogy vajon mi volt 15-20 milliárd évvel ezelőtt......

Szerintem a kozmológiával való tudományos foglalkozás és a vallásosság NEM feltétlenül zárja ki egymást: kozmológia tanárunk, Dr. Hetesi Zsolt a nyilvánosság előtt sem tagadja, hogy mélyen vallásos katolikus, és hittudományi diplomája is van. De Ő még sosem állította kozmológia előadásaiban, hogy "az Univerzumnak teremtője van", igaz, hogy azt sem állította, hogy nincs, de a teremtés vagy az öröktől fogva létezés nem befolyásolja a metrikus tágulás mechanizmusát, sem az azt leíró tenzorokat. Ő csupán azt állította, hogy a t=0 időpont elé nem tudunk visszatekinteni, mert t=0 időpont előtt nincs is értelme "Univerzumról" beszélni.....

A sötét energia, illetve sötét anyag ún. "nem barionos" anyagok, míg a Periódusos Rendszer elemei, illetve a részecskefizikában ismeretes többi részecske "barionos" anyag. A sötét energia mibenlétét még nem ismerjük, a sötét anyag pedig ún. WIMP-ekből illetve axionokból áll jelenlegi tudásunk szerint.....

1551.
El.

Tébolyultagyú hülye emberként mutatkoztál be azzal, hogy a hatszögszerkesztést sem ismerted. Azóta sem változtál semmit, olyan hülye vagy, hogy nem tudod mi a látószög, így egy kis körön jól egy tárgyat, majd egy nagyobb körön ugyanezt azonos látószöggel, rosszul. Ezért nem tudod a 1440 alatti képet megérteni, ebből következtettem arra, hogy férfi nem lehetsz, csak egy hülye szőke picsa, mert a nőknek nincs térérzékük.
Az IQ értéked olyan alacsony hogy a buta válaszaidban a hibát sem tudod felismerni. Nézzük a héliumkérdést, az állítás, hogy több a hélium, mint kellene ez egy marhaság, ennek semmi alapja nincs, fantázia szüleménye, ahogy a sötét anyag.
Honnan tudod te buggyantagyú állat miből keletkezett a hidrogén, amiből majd a fúzió utján a hélium létrejött, és amiből a hidrogén keletkezett, az miből keletkezett? Ahogy a hidrogén először keletkezett úgy keletkezhet bármilyen mennyiségben. Már ez a kérdés is mutatja, hogy mennyi hozzád hasonló elmebeteg csillagász van a földön, akiknek ez a kérdés eszükbe sem jutott. Erre válasz nincs, így a csak a Naprendszeren belüli kutatásoknak van értelme, a többi Tejúton belüli kutatásoknak sincs semmi gyakorlati haszna, az egész csak játék az ismeretlennel.
A mélyég kutatások bizonyították, hogy a világ nem tágul, ezzel a hülye álomvilágnak vége van. Aki beleélték magukat a hülye elméletbe, azoknak tudomásul kell venni, hogy sok embert nem lehet sokáig becsapni.
Akik a világegyetem keletkezésén gondolkoznak, kivétel nélkül mind hülyék, mert kihagynak egy fontos kérdést, miből keletkezett az anyag? Vegyük csak a legegyszerűbb anyagot, a hidrogént, hogy keletkezett, és milyen anyagból? A semmiből nem keletkezik anyag, az anyag-energia átalakulás csak zsidómese. Einstein ezzel a mesével rendesen megvezette a tudomány művelőit. Hubble a vöröseltolódás felfedezésével, a mocskos pap segítségével kitalálta az ősrobbanás elméletét, hozzájuk csatlakozott Friedmann is, és elindult egy tébolyultagyban született elmélet, bukásra ítélt útja.
Newtonnak elég volt a tükrös távcsövébe nézni, hogy felismerje a tényt, ami szerint a világegyetem végtelen.
Rájött hogy működik a gravitáció, és megalkotta a törvényeit, amire a tudomány a jelenkorban is támaszkodik. A csillagászat éve meghozta a nagy bukást, nincs értelme a további hazudozásnak.
Vissza kell térni a newtoni törvényekhez..

Mivel a saját szavaimat nem érted, talán egy általad is elismert ember szavait megérted:




Nézz már meg egy egy galaxisokat ábrázoló fényképet!

Van kiterjedésük? Igen. Akkor lépj vissza az első idézetre és ezt ismételgesd addig míg valami halvány fény el nem kezd pislákolni a nagy önelégültséged közepette.

Feltételeztem, hogy a te "tökéletes" térlátásodnak elég amit írtam.
Tévedtem.

Itt a kép, hátha...


Akkor magyarázd meg légyszíves, hagy B - C távolság nő,
míg (szerinted) A - B nem.

/Az I. az a T1 időpillanat, II. T2, a piros pötty egy galaxis. Az A, B, C egy-egy pont. /

Aki azt állítja/hirdeti, hogy a Világnak nincs teremtője, az szerimtem blöffől.

(Ezzel nem akartam azt mondani, hogy van teremtője)

"Egyébként pedig csak az ájtatosak hangoztathatják, hogy ők mennyire nagyon vallásosak? Mert ők viszont lépten-nyomon azt teszik."

Alig találkozni nálunk vallásukkal kérkedőkkel. Egykori nagyszüleim se kérkedtek vele. Bár a vallási "hovatartozás" nálunk családon belül ismert volt (miként a foci-drukkerség) de kérkedés sose fordult elő. Apámról pl. máig se tudom, hogy vallásos volt-e, vagy sem. Szüleim szomszédainkról megmondták, hogy van egy presbiter rokonuk, de ezt szerintem csak amiatt mondták meg, hogy meg ne bántsuk őket valami hülye beszólással.

Apám, ki e században halt meg, régóta hitt az energiamegmaradás törvényében - a mai kozmológiát nem ismervén. Úgy húnyt el, hogy nem tudta meg - ebben tévedett.

Nem.
Csak annak a kihangsúlyozása, hogy a tények olyan makacs dolgok, amelyeket még egy alapvetően teremtésellenes világnézetű embernek is el kell fogadnia.

Egyébként pedig csak az ájtatosak hangoztathatják, hogy ők mennyire nagyon vallásosak? Mert ők viszont lépten-nyomon azt teszik.