Amit te írtál, az a logikai ellentmondás.
Létezik az abszolút téridő, ugyanis mindenki számára ugyanaz az egy darab téridő áll a rendelkezésére. Mi ez, ha nem "abszolutizmus"????

Ez a téridő tágulhat, az áltrel ugyanis megengedi, sőt Einstein még be is kakkantott, amikor először kijött a képletekből, hogy a téridő nem lehet fix.

Nemcsak, hogy tágulhat, hanem az lenne a kivételes állapot, ha fix volna. Úgyhogy a logikai menet gyakorlatilag fordított: nem azért dolgozták ki a Nagy Bumm modelljét mert az áltrel megengedi a tágulást, hanem azért a tágulásos magyarázat mellett tették le a garast, mert az áltrel ezt mutatja.

Ne keverjük a szezont a fazonnal!

A kijelentés, hogy a tér vagy az idő relatív csak annyit jelent, hogy minden megfigyelő másként méri! Pontosabban: más "nézőpontból" látja.

A relativitás ténye nem mond ellent annak, hogy létezik a tér és létezik az idő egy téridőnek nevezett összetett entitásban, amit bizony a különböző mozgásállapotú megfigyelők más-más "szögből" látnak. Ez a "nézőpontváltozás" okozza azt, hogy minden megfigyelő más idő- és más tér-mennyiségeket mér. Azt viszont nem befolyásolja, hogy a téridő egy és sérthetetlen. (Csak józan paraszti ésszel nehéz felfogni....)

Korábban magam rajzolgattam a relativitásos topicokba Minkowsky-diagrammokat, amik jól mutatták, hogy a gyorsan mozgó testek miként "fordulnak ki" a megfigyelő jelenéből, és hogy ezeknek a testeknek a megfigyelő csak a jelenre "vetített" képét látja. Az egész geometriája tökéletesen ugyanaz, mint amikor egy bot árnyékát vizsgáljuk egy falon: ahogy forgatjuk a botot (nézőpont változás!) úgy rövidül az árnyéka.
Bizonyos tekintetben a Minkowsky-térben való gondolkodás szimpla geometria, és az összes relativisztikus jelenség visszavezethető a koordinátarendszerek elforgatására (nézőpont változás!).

Tehát Newton szerint a tér és idő egy abszolút létező. Gallilei féle relativitást sem magyarázza ez az elmélet. Tehát a modern fizka szerint a tér és idő relativ.
nincs tehát abszolút tér és idő. Ha ilyen nincs az nem tágulhat. Csakis az anyag.
Ez 1 logikai ellentmondás, ha abszolut tér és idő van, akkor ez tágulhat, ám akkor NB-nem létezhet, igy miről irnak?

Továbbá egy test gravitációs hatása az hogy a hozzátartozó görbült tér görbülete a gravitációval arányosan nagyobb.

Te euklideszi térben gomdolkozol. Viszont a fizika tere a Minkowski tér.
(bocs ez matematikai kérdés, a görbült térben a görbe az egyenes)
Tehát a Nap terében a fény egyenesen terjed, a földi néző terében is. Ez ugye optikai csalódás ugyanabban a térben vagyunk ezért a görbét egyenesnek látjuk.
Tehát ilyen megfogalmazásban nincs probléma a térgörbület okának magyarázásával.
Ez ugy az euklideszi szemlélet hibája. Tehát ez az oka. A fizikai tér eleve görbevonalú absztrkt tér. Tehát euklid.-ben eleve görbe.

Amit te tudományos életnek nevezel, az nem egy egységes valami. Különösen érvényes ez a kozmológiára, s topikunk témájára, vagyis hogyan "született" a világegyetem.

Az is nyilvánvaló, hogy minden elméletnek vannak kiinduló axiómái - filozófiai maszlag, a hogy te nevezed - amelynél tovább már nem lehet az okokat kutatni. Hiszen az általad képviselt Standard-modellnek is nevezett elmélet is felvesz olyan kiindulási alapokat, amelyre én inkább mondhatom, hogy meg nem alapozott maszlag, sőt zöldség.

Azért merem ezt így kijelenteni, mert a Standard modellből következik a szingularitás végtelen anyagsűrűsége, az idő, a tér, az anyag, vagyis maga a világ "keletkezése".
Ugyanakkor az sem tagadható, hogy el lehet indulni más axiómákból is, melyeket én 10 pontban korábban megfogalmaztam. Én úgy gondolom, ezek az axiómák a valós tapasztalatokból indulnak ki, ezért legalábbis nem zárhatók ki, s tárgyalásra érdemesek. Nem tudom, miért nevezed zöldségnek az olyan kézenfekvő állításokat, mint hogy a világ létezik, önnön törvényei szerint létezik, anyag/energia nem vész el, csak átalakul, minden változik és mozog, a tér csak anyaggal együtt fordul elő, minden mindennel összefügg …stb.

Ezek a megállapítások külön-külön egy-egy tudományos részterület alapjait képezik, s én mindössze csak összegyűjtöttem őket.

Persze én nem akarok senkit sem "áttéríteni", nyugodtan higgyenek tovább akár a legnagyobb elismertséggel bíró tudósok is, hogy a világ "keletkezett", vagyis előugrott a semmiből. De én, mint egy csapos, maradok abban a meggyőződésemben, hogy olyan modell is létezik, ahol a világ nem keletkezik, és nem tűnik el, hanem mindig is létezik, s folyton változva ciklikusan megújul.

Mivel a topik témája éppen ez, ezért hangot is adok ennek a véleményemnek. Bár az is tény, hogy a ciklikus kozmológiai modell mellett is állnak szaktekintélyek, én mégsem emiatt tartom ezt hihetőbbnek, hanem mert a tapasztalatainkhoz, a valósághoz hívebben írja le a világegyetem működési folyamatát.

A fény egyenes vonalban terjed, pontosabban: a görbült térben azon a vonalon, ami ott egyenesnek számít:
Kedves Elminster! Ezt nagyon jó, hogy így kifejtetted, mert szerintem sokakat az zavar meg, hogy "a görbült térben azon a vonalon, ami ott egyenesnek számít".......

Az, de az okoskodás jelenesetben hibás.

1. Ez a geometria az euklideszi. Én úgy tudom, hogy az univerzum nem ezt követi, ebben az esetben (leegyszerűsítve) két ponton nem csak 1 egyenes húzható.
2. Ha az okoskodásod igaz lenne, akkor minden (távoli) galaxisból csak 1 fénysugár érhetné el a detektort.

Valójában a széleinek a fényéről van szó, és ha az univerzum tere, a forrás és a detektortól függetlenül minden irányba tágul, akkor jogos a felvetés, hogy keresztbe miért nem növekszik a nagysága?

Ha a tértágulást nem mint ismeretlen külső tényezőt kezelnék, hanem mint a relativitásból következő tényt, akkor teljesen érthető lenne, hogy a relatív sebesség miatt a megfigyelő számára csak sugárirányba tágul.
Ebből következően természetesen nem azok a történések zajlanak az univerzumban amit jelenleg hivatalosan feltételeznek.

Most azért megkérdezem: érdekel ez bárkit is?
A tudományos élet ezt a magyarázatot fogadja el. A te véleményed drága lehet a szívednek, de akkor sem ér semmit, hiszen néhány üres filozófiai maszlag kivételével semmivel sem tudod alátámasztani.

Majd akkor szóljál, ha megtartottad a székfoglalódat Oxfordban a "Tér anyagtól független tágulásának abszurditásáról". Az hogy egy bejegyzésben ismertettél valami zöldséget engem nem győz meg.

Akkor még egyszer a wikipédiáról:

Igaz.

Hamis.

Nézz egyszer szembe egy vetítőgéppel, ha nekem nem hiszel.

Az első kijelentésed egyébként azért igaz, mert a fénysugarak beesési szögét a tértágulás semmilyen módon nem befolyásolja, így ami két fénysugár egy galaxis két széléről elindult az akkori pozíciónk felé alfa szöget bezárva, az most is alfa szög alatt érkezik meg. Abban a méretben látjuk a távoli galaxisokat, amilyen méretűnek látszottak volna a fény elindulásakor az akkori sokkal közelebbi pozícióból.

Ott volt. Részletesen kifejtettem a 1488-ban: semmiképp.
Ezért kenheted a hajadra.


Nem. Ez a lehető legprimitívebb geometria.
A fény ugyebár egyenes vonalban terjed? (A görbült térben azon a vonalon, ami ott egyenesnek számít.)
A detektorba beeső fotonok pályája tehát egyszerű meghosszabbítással megkapható, ha a beesési irányt visszafelé követjük. Ahhoz hogy egy adott fényforrásból eredjenek a detektált fotonok, a visszafelé követett pályáknak (egyeneseknek) metszenie kell a fényforrás pozícióját.
Adott tehát egy egyenes pálya, ami metszi a detektort (mivel észleltük a fotont) és metszi a forrást (mivel onnan származik). Ez az egyetlen útvonal áll rendelkezésre egy adott fényforrás fényének detektálására. (Sugárirányú fényjelnek neveztem, ez mondjuk lehet, hogy rossz szóhasználat volt.)

A lényeg az, hogy minden olyan foton, ami a forrásból indul, de egyenesvonalú pályája nem metszi a detektort, az a megfigyelő számára észlelhetetlen. A megfigyelő csak és kizárólag a forrás és detektor közt húzott egyenes vonalon haladó fotonokat észlelheti. (Ritka kivételt képeznek a szimmetrikus gravitációs lencsék, ahol több külön útvonal is "egyenesnek" számít. De ez tényleg nagyon különleges eset.)
Ha a forrásból egy kúp mentén szétszóródnak a fotonok pályái, akkor a szétterült "frontból" a detektor csakis a ráeső fotonokat érzékeli, a többi, aminek a pályája elkerüli a detektort, de a fénynyaláb "szétterülésébe" beleszámít, akadálytalanul elszáguld a detektor mellett. Hogy akarod te ilyen körülmények között a szétterülést érzékelni????

Egyébként néztél már farkasszemet egy diavetítővel, vagy filmvetítővel? Az is "szétteríti" a fénynyalábot, akár több négyzetméterre is. Képes vagy megállapítani a szétterülést, amikor szembenézel a vetítő lencséjével?
Ugye hogy nem.
Akármekkorára is lehet beállítva a vetítő képe, te amikor szembenézel a vetítővel, csak egy lencsényi fényfoltot látsz.

Ennél primitívebb geometriai megfontolást el sem tudok képzelni.

Amennyiben sikerül a viszonyítási rendszert rögzíteni. Csakhogy, ha én vagyok a viszonyítási rendszer, akkor mihez tudsz rögzíteni? Melyik atomomhoz, amelyik nem mozog? Mert olyan nincs bennem!
Vagyis ilyen szempontból is elmondhatjuk, hogy minden mozog, mert egyszerűen nem tudsz sehol a világon egy fix pontot találni, amihez rögzíteni tudnál egy viszonyítási rendszert.



Neked ez üres szó csupán, holott az az univerzális tapasztalatunk, hogy ez egyenlő a létező valósággal, s rajta kívüli valóságos létező nincs. Természetesen ez egy alapaxióma, aminek okát már nem lehet tovább firtatni, de ha valaki képes rá, akkor cáfolja. Úgy látom te sem tudod, hanem inkább köldöknézéssel gyanúsítgatsz újfent, holott a tudományos (nem filozófiai!) vizsgálatok legelső alapfeltevése, hogy az önnön törvényei szerint anyagi valóságot vizsgálja. Ezt nem a Csapos találta ki, hanem legalább 2500 éve a tudományos módszer lényege, s egyébként ennek a módszernek az eredményeit lobogtatod te is furtonfurt, s ezt jól is teszed. És bizony e mögött mindig ott van, hogy csak az anyagi világ van, meg az ő törvényei, amit próbálunk, mi egyszerű halandók kideríteni.




Teljesen mindegy, hogy minek hívjuk! A lényeg, hogy azok a részecskék, kvantumok vagy akármik, amik az ősrobbanás pillanatában egy igen kis térrészbe volta összesűrűsödve, azok most nem ott találhatók, s nem is olyan távolságban és elrendezésben, mint akkor. Ezt pedig mozgás nélkül nem tudták megtenni. A tér anyagtól független tágulásának abszurditását korábbi bejegyzésében ismertettem.



Nincs a világon nyugalomban lévő galaxis, fatörzs, folyó, atom … stb. Mint írtam, nem tudsz az univerzumban egyetlen fix pontot sem kijelölni, sem erre állított koordinátarendszert sem ezáltal, így "nyugalmi" pozíciót sem lehet meghatározni.
Hérakleitosz már több ezer éve rájött erre (panta rhei).



Már az ókori rómaiak is rájöttek arra az egyszerűen belátható sarokigazságra, hogy "semmiből nem lesz semmi". Ők részecskegyorsítók és kvantummechanikai egyenletek nélkül is belátták a kézzelfoghatót és a tapasztaltat, hogy a semmiből nem ugrik elő valami, csak a mesében.

Minden változásnak, átalakulásnak előzménye van, még pedig anyagi törvényeken alapuló előzménye. Ez alól pedig a kvantummechanika sem kivétel.
Az lehet, hogy virtuálisan úgy érzékeljük a jelenlegi vizsgálati módszereinkkel, mintha egy részecske, vagy részecske pár a "semmiből lépne elő", de azt is tudjuk, hogy a párkeltés, és az alagút-effektus is meghatározott fizikai körülmények és előzmények hatására következik be. Ez mutatja, hogy ilyenkor is egy fizikai törvények által determinált folyamat zajlik minden esetben, tehát nem egy esetleges teremtődés, semmiből való keletkezés, mert akkor ad abszurdum az is előfordulhatna, hogy a párkeltés fizikai paramétereinek létrejöttekor egyik esetben részecske-antirészecske páros, másszor kisnyúl, harmadszor meg futótűz keletkezne…

Az, hogy mi a folyamatot valamiféle keletkezésnek észleljük, az csak hiányos ismereteinknek és vizsgálati módszereinknek tudható be. Kiváló alkalom a fizikusoknak a mélyebben lévő lényeg kiderítésére.

Még annyit, hogy a az energia/anyagmegmaradási törvényeket nem a Csapos találta ki.

Újból meg kell írnom, mégpedig erkölcsi kötelességből:
Távoli galaxisok méreteit/kiterjedését jóval nagyobbnak kéne lássuk/mérjük ma itt, mint amilyenek voltak.

Indok: Fénysugaraikat a "táguló tér" jócskán széjjel szórta, széjjel rakta.

Így van?

"Változott, de ezt nyugodtan a hajadra kenheted"

Légy szíves fejtsd ki részletesebben, hogy miként érzékeljük ezt.

"... A megfigyelő csak és kizárólag a sugárirányú fényjeleket tudja detektálni! Szimpla geometria. ..."

Ez áltudományos maszlag.

Ha az energia kvantált, ami csak úgy lehet ha az idő is.
Mivel azt nem észlelhetjük ha nem telik az idő, ezért természetesen folytonosnak észleljük. Sokkal logikusabb, mint ha nem.

Valójában az nincs bizonyítva, hogy az energia csak kvantumokban létezhet.
Az biztos, hogy az elektronokkal úgy lép kölcsönhatásba.

A BB által kisugárzott háttérsugárzás ha kvantumos, akkor azt már elektronok hozták létre.
Egyáltalán észlelhetnénk-e nem kvantumos sugárzást?
Történne-e kölcsönhatás az elektronnal?

Akár a folyó és a vödör. Ott a "kölcsönhatás" pl. 10L egységekben történik, mégse állítható, hogy a folyóban 10L egységekben áramlik a víz.

Nem. Csak hosszában nyúlik.
Ha széltében is nőne, akkor a távoli galaxisok méretét nagyobbnak látnánk.

Tehát minél messzebb lenne, annál közelebb látszódna. :O)

"Einstein szemlélete szerint minden relativ "

Ez nem igaz, ez egy tévhit, ez egy közkeletű tévedés !

Csak egy példa: Einstein szerint a fényterjedés sebessége nem relatív.

Valószínűleg Hetesi Zsolt is Tőle idézte:))

"... Ebben a világban anyag/energia nem keletkezik és nem vész el, csak átalakul. ..."

Ez nem axióma, ugyanis ellentmond annak a megfigyelésekből levont következtetésnek, miszerint a VE térfogati tágulása folyamán a fotonok egyre csak gyengültek, s gyengülnek, miközben fizikai munkát egyáltalán nem vágezn/t-ek!

"... Ezt a világot nem teremtették. Önmaga törvényei szerint létezik, s másféle állapota nincs is neki. Emiatt nincs kezdete és nincs vége. ..."

Első állításod ötletszerű, a második semmitmondó, a harmadik hibája meg az, hogy "Emiatt"-tal kezdted...