A mammográfiás emlőszűrés módszerét az 1970-es években kezdték kidolgozni, és hatásával kapcsolatosan ma már több mint 30 éves túlélési eredmények állnak rendelkezésre. Először úgynevezett randomizált vizsgálatokat végeztek, melyek lényege, hogy egy adott népesség tagjait véletlenszerűen hívták meg mellszűrésre, vagy zárták ki a szűrésből. Különböző országokban eltérő populációkból, és kissé eltérő módszereket alkalmazva (meghívott korcsoport, szűrés gyakorisága) gyűltek össze egymást megerősítő adatok, tapasztalatok. Ezek szerint a mammográfiás mellszűrés az mellrák okozta halálozást jelentősen, mintegy 30%-kal csökkenti a szűrésre meghívottak körében. Természetesen az eredmények függnek a részvételi aránytól (minél többen mennek el a meghívásra, vagyis szerepelnek ténylegesen a szűrésben, a védő hatás annál teljesebb), a technikai feltételektől (habár erre vonatkozóan szigorú nemzetközi ajánlások állnak rendelkezésre), a korcsoporttól (a "hagyományos" szűrési módszer illetve gyakoriság a viszonylag idősebb korcsoportban hatékonyabb). Még meggyőzőbb a szakmai körökben legelismertebb svédországi népességi emlőszűrésről megjelent 30 éves (!) tapasztalat. A klasszikus "Két megye" randomizált vizsgálat pozitív eredményeire támaszkodva Svédországban a népességi mellszűrést a 40-74 éves korosztályra terjesztették ki. A népességi szűréssel kapcsolatosan állnak rendelkezésre immár 30 éves után követési tapasztalatok, eszerint a szűrt lakosság emlőrák halálozása a beavatkozás vagyis a szűrés hatására 40%-kal csökken.
A módszer lényege, hogy a legveszélyeztetettebb 45/50-65/70 éves asszonyokat rendszeresen, 1,5-2 évente behívják mammográfiára. A szűrés alkalmával orvosi vizsgálat nem történik; a meghívott egyént asszisztensek vizsgálják meg, az emlők és a közeli nyirokrégiók (hónaljak, kulcscsont feletti árok) tapintásával. Ezután mindkét mellről, két irányból speciális, lágysugaras röntgenfelvételt készítenek. A vizsgálat során a melleket a mammográffal enyhén és folyamatosan összenyomják, ez szükséges ahhoz, hogy jó minőségű, részlet gazdag felvételt nyerjenek. Ezeket a felvételeket később két mammográfus orvos egymástól függetlenül értékeli ("kettős leolvasás"). Ha eltérést észlelnek, a pácienst visszahívják, és kiegészítő felvételeket, vizsgálatokat végeznek, ezt nevezzük "klinikai vizsgálatnak". (A visszahívás ténye nem jelenti azt, hogy rákot találtak, csak annyit, nem elegendő a szűrésre alkalmazott kétirányú mammográfiás felvétel a helyzet tisztázására; speciális kiegészítő, esetleg nagyított mammográfiás felvételeket vagy ultrahang vizsgálatot kell készíteni.) A felvételt hagyományosan speciális röntgen filmen készítették el, de ma már több központban hozzáférhető az úgynevezett digitális mammográfia, amely számos előnnyel rendelkezik a hagyományos eljáráshoz képest: speciális ablakolással, nagyítással és az előző felvételekkel történő könnyebb összehasonlíthatóság révén még hatékonyabb vizsgáló módszer. A szűrés nem önkéntes alapon történik, hanem szigorú rend szerint, lakossági nyilvántartás, címlista alapján kézbesített meghívólevelekkel. Csak így biztosítható a szűrés megfelelő szervezése, és az eredmények értékelése.
A szűrést akkreditált szűrőállomáson, speciálisan kiképzett személyzet végzi. A szűréssel foglalkozó orvosok többsége emlődiagnosztikára specializálódott, ami egyrészt megfelelően nagyszámú szűrővizsgálati, másrészt megfelelően nagy számú klinikai vizsgálati tapasztalatot jelent. Ezek az orvosok ismerik és gyakorolják a szokványos klinikai vizsgáló módszereket (a mammográfián kívül ultrahang, mintavételi módszerek, jelző módszerek, MRI). Az asszisztensek ugyancsak speciális kiképzést kapnak, és szigorú szakmai előírásoknak megfelelően működnek. A központ technikai felszereltsége nemzetközi és nemzeti előírásoknak egyaránt megfelel, és szigorú minőségbiztosítási előírások szerint működik. Csakis ezekben a központokban elvégzett vizsgálat adhat megnyugtató eredményt. Bár többen hirdetnek alternatív emlődiagnosztikai módszereket (pl. "hőtérkép"), ezek nem megalapozott, nem bizonyítottan hatékony módszerek, ezért nem helyettesítik a mammográfiás emlőszűrést.
Az emlő önvizsgálat szerepe
Mi a helyzet az emlők tapintásos vizsgálatával? Az emlők rendszeres önvizsgálata mindenképp ajánlható, bár nem helyettesíti a mammográfiás szűrővizsgálatot. A még aktívan menstruáló nőknél könnyebb a mellek vizsgálata a menstruációt követően, mivel állománya akkor válik lazábbá. A melleket érdemes fekve és ülve egyaránt módszeresen áttapintani, majd megvizsgálni, tapintható-e a hónaljban vagy a kulcscsont feletti árokban megnagyobbodott nyirokcsomó. Az emlő önvizsgálat olcsó és veszélytelen módszer, egyszerűen kivitelezhető, és eredményeként kevesebb az elhanyagolt eset, több a viszonylag kevésbé előrehaladott stádiumú tumor, és észrevehető a ritka, de olykor azért előforduló "intervallum-rák" (ui. olyan daganat, mely negatív eredménnyel záruló mammográfiás szűrés után 1-2 éven belül tünettel hívja fel magára a figyelmet).
Az emlők tapintásos (fizikális) vizsgálatát végezheti a betegellátásban tevékenykedő orvos vagy asszisztens is. Legtöbbször nőgyógyászati szűrővizsgálat alkalmával kerül sor arra, hogy a nőgyógyászati vizsgálat és cytológiai mintavétel után a nőgyógyász elvégzi a mellek fizikális vizsgálatát is. Ennek hatása hasonló, mint az emlők önvizsgálatának, és bár lehet haszna, nem helyettesíti a mammográfiás szűrővizsgálatot. Az igen kisméretű (néhány mm-es) elváltozásokat tapintással ugyanis nem lehet észrevenni, míg a mammográfia ilyen kicsi, igen korai stádiumú daganatok diagnosztizálására alkalmas.
