"Csapdában lévő energia hatására."
- A csapdában lévő energia hatására nem esik, mert nincs csapda.
Vonzóerő és tehetetlen tömeg van, no meg mozgási és helyzeti energia.

"... A gravitáció ellenben nem árnyékolható le, de benne tudsz úgy mozogni , hogy súlytalannak érezd magad - azaz számodra ne létezzen."
- Csak speciális feltételek között, pl. parabolapályán repülő is érezhet súlytalanságot, sehol sincs csapda, se keringés, de a gravitáció se szűnik meg, mert visszatér a repülő a földfelszínre.
(Mialatt egy rövid időre 'leárnyékoltad' a Föld vonzóerejét.)

hanjó

A tömegvonzás a tömeggel rendelkező anyag elválaszthatatlan tulajdonsága. Vagyis minden test vonz minden testet. Ez a gravitáció.

A gravitáció mindenütt jelen van, ahol testek vannak. Mivel az általunk ismert világmindenségben mindenütt vannak égitestek, így mindenütt létezik az égitestek közötti vonzó hatás, vagyis a gravitáció.

Teljesen mindegy, hogy hol és hogyan mozogsz, a gravitáció mindenütt jelen van.

"...nincs csapda."
"Vonzóerő és tehetetlen tömeg van, no meg mozgási és helyzeti energia."

Kérdésed az volt, hogy minek a hatására esnek le a testek, ill. mi miatt keringenek.
Véleményem továbbra is az, hogy a bennük csapdában lévő energia tereli őket meghatározott pályára ill. tartja pályán másik test jelenléte esetén, mely másik testben ugyancsak energia van csapdában.

Megjegyzem a téridő az energia terjedésének irányát szabja meg, ami közvetve determinálja a testek mozgását.
Ahol a téridő "sima" , ott a fény egyenesen terjed, s a testek belső összenergiája - a csapdában lévő energia - is egyenes mentén terjed bennük -ezért mozgásállapotváltozás nem lép fel.

"Teljesen mindegy, hogy hol és hogyan mozogsz, a gravitáció mindenütt jelen van. "

Ezt akkor állíthatja a megfigyelő, ha ki tudja mutatni más testek gravitációját.
Tehetetlenül sodródó zárt rendszeren belül, legfeljebb a saját gravitációja mutatható ki.

Demokritosz!

Ezt mire fel írtad?
Úgy emlékszem, hogy nem írtam olyat, hogy valahol nincs jelen gravitáció.

Geometriai kérdéseimet pedig fontos lenne tisztázni.
Ugyanis úgy vélem, hogy minden elmélet helyességéhez hozzátartozik az, hogy alapelveit a tapasztalattal ellenőrizzük. Legalábbis pl. a fizikában ezt (úgy érzem) fontosnak tartod.
A geometria is a valóságot írja le, íly módon akár a fizika részének is tekinthetjük.
Mert ugye pl. az áltrel kritikájául azt róvod fel, hogy a liftes példát a tapasztalatban nem lehet ellenőrizni.
De a geometriában nem zavar, hogy annak alapelveit nem lehet tapasztalattal ellenőrizni.
Ezért írtam, hogy a gondolkodásmódodra vagyok kíváncsi.
Miért gondolod úgy, hogy más követelményeket kell támasztani a fizikával, mint a geometriával szemben.
1xű

»Ahol a téridő "sima" , ott a fény egyenesen terjed ...«
- Tudnál-e mutatni olyan helyet?
(A görbülttel nemigen van probléma.)

hanjó

Csak azt akartam mondani, hogy egyetértek veled.

"a liftes példát a tapasztalatban nem lehet ellenőrizni."

Hát csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy ez akkor lehet igaz, ha két spárgán függő test esetén a spárga párhuzamosságát vizsgálod. (Ugyanis ha van gravitáció, akkor nem marad párhuzamos, de ennek mértéke erősen függ a gravitáció erősségétől, azaz a tapasztalati kimutatásra azt lehet mondani, hogy nem mindig ellenőrizhető.)

Van azonban egy jól ismert módszer a 60-as évekből (Pound - Rebka), amikor a grav. potenciál változást "atomórákkal" kb. 10 méteres szintkülönbség esetén kimutatták. Az ilyen kísérletben "felhalmozódik" a grav. hatás különbségének következménye. Az atomórák azóta 3-4 nagyságrenddel érzékenyebb kivitelben is készülnek, vagy ezt használód ki, vagy ráérősen hagyod azokat "dolgozni". (Így elvileg, vagy talán már ma is, akár 1 mm- szintkülönbséggel is lehet értékelhető különbséget mérni ) Ezért az érvelés ma már helytelen.

Helyes, csak éppen értelmetlen a szerző "homogén gravitációs tere."

Galaxisközi térségekben a legsimább, de a Nap centrumától kb. csillagászati egységnyi távoságra, és egyúttal a Földtől is távol gyakorlatilag sima.

Itt a "kicsinek" azért nagy jelentősége van; mert ebből konkrét - és nem közelítő - egyenértékűséget vezet le a gyorsulással kapcsolatban.
Az infinitezimális technikában sem mondhatod a minden határon túl való közelítés helyett, hogy fv valamely pontját kiragadva rajzolsz érintőt. Akkor ugyanis végtelen számú "érintő" jelenne meg, határozatlanná válna, elvesztve éppen azt, amit valójában keresel, amit haszonnal tudsz felhasználni.

"Itt a "kicsinek" azért nagy jelentősége van; mert ebből konkrét - és nem közelítő - egyenértékűséget vezet le a gyorsulással kapcsolatban. "

Igen. Eötvös méréseire hivatkozva Einstein azzal a feltételezéssel élt, hogy a súlyos tömeg és a tehetetlen tömeg mindenütt és mindenkor egyenesen arányos.
Eötvös eredményénél azóta már sokkal pontosabb is van, ami megerősíti Einstein elgondolásának helyességét. Cáfoló eredmény pedig még nem született, se erősebb elmélet.

Hűha!

Valamit rosszul írtam?

Lökött vagyok. Nem, dehogy, nem írtál semmi rosszat, csak én másra gondoltam a homogén grav.tér kapcsán. Csak már itt nem lehet törölni, ha elsűl az ember keze.

"Galaxisközi térségekben a legsimább ..."
- Ez nem hat túl meggyőzően.

"... a Nap centrumától kb. csillagászati egységnyi távoságra, és egyúttal a Földtől is távol gyakorlatilag sima."
- Azért megkérdezném tőled azt, hogy mit nevezel csillagászati egységnek?
Ugyanis, a közepes Nap-Föld távolság a csillagászati egység (1 CSE = 149 600 000 km).
(Gyanítom, hogy a parsec [3.08568025 * 10^16 m] az, amire gondolhattál.)

Demokritosz!

Köszi.

Igen parsec-et kellett volna írnom, köszönöm.

O. K.

Többszö emltettük már, hogy az Einstein által felállított speciális relativitáselmélet alapelvei teljesen hibásak.
1. Nem igaz, hogy a fény sebessége minden "inerciarendszerben" ugyanannyi lenne
2. Nem igaz, hogy a fizikai jelenségek minden inerciarendszerben ugyanúgy játszódnának le.

Így temészetesen nem igazak a speciális relativitáselméletből levont következtetések sem.
1. Nem igaz, hogy a nagy sebességű űrhajós lassabban öregszik
2. Nem igaz, hogy a nagy sebességű űrhajó megrövidül

Igen ám, de a speciális relativitáselmélet hívei gyakran azzal érvelnek, hogy a specrel számos esetben helyes eredményre vezet. (pl müonok bomlása)

Nos, ezzel kapcsolatban el kell mondani, hogy egy teljesen hibás elmélet is vezethet néha helyes eredményre. Tudunk-e ilyen esetről a tudomány történetében? Hát persze.

Newton gravitációs elmélete a a tudomány mai állása szerint tök rossz. Arra épül, hogy a testek "távolról" fejtenek ki vonzó hatást egymásra, és ez a vonzó hatás pillanatszerű, vagyis nem kell a hatás terjedéséhez idő. Ma már tudjuk, hogy ez elvileg hibás felfogás.

Mégis, a Newton-féle "elvi hibás" képlettel ki lehet számítani a bolygók mozgását. Vagyis, attól, hogy egy elmélet alapjaiban téves, attól még adhat jó eredmény a gyakorlatban.

Ugyanez a helyzet a speciális relativitáselmélettel is. Elveiben teljesen hibás, de néha jó eredményt szolgáltat. Ezért, az a feladatunk, hogy:
1. A specrel elveit helyes elvekkel helyettesítsük
2. Megtaláljuk azokat az okokat, hogy néha miért ad helyes eredmény a hibás elmélet