A fénysebesség állandóságának mérésére sokféle csillagászati megfigyelés van. Ezek közül a legrégebbi Römer mérése, amelyet azóta sokszor pontosítottak. Ha nem a fénysebességet magát akarjuk kimérni, hanem csak azt, hogy nem változik-e, akkor egy kicsit könnyebb a dolgunk.

Römer a Jupiterről érkező fény idejét mérte meg. A Jupiter 6 év alatt kerüli meg a Napot, de közben a Naprendszer is halad. Ha nem állandó a fénysebesség, akkor a Jupiterről érkező fény ideje attől függne, hogy a Jupiter a Naphoz képest hol tartozkodik. Ugyanis ha a Jupiter éppen a Nap sebességének irányában halad, akkor a Jupiter sebessége hozzáadódik a Nap sebességéhez. Ha pedig ezzel ellentétes irányba halad, levonódik. Römer a méréseinél semmi ilyesmit nem tapasztalt, a Jupiterről érkező fény kizárólag a Jupiter és a Föld távolságától származott. Mintha a Naprendszer állna a Tejútban, vagyis magának a Naprendszernek sebessége nem számított a méréseknél. Vagyis a fénysebesség állandó egy mozgó rendszerről mérve.

Kedves cyprian, az azért érdekes volna, hogy Römer hogyan is mérte meg a Jupiterből érkező fény haladási idejét...

Azért mondod, hogy ellentmond a "gravitációs tér" törésmutatójának a tapasztalat, mert itt nem történik közegváltás, mint a klasszikus prizmák esetében? Tekintve, hogy a közegváltás lényegi hatása nem más, mint a fény terjedési sebességének megváltozása, amely a fénytörési jelenséget is előidézi.
De az én astrojan barátom nem ezt veti fel, hanem azt, hogy valódi -anyagi szubsztanciával töltött- légkör okoz közegváltást. A Nap mellett is, meg szerinte a galaxisok mellett is, ez utóbbira mondom én, hogy bizonyára őrültség.

Számomra elfogadható a térgörbület fogalma, ezért aztán bele is bonyolódtam a negyedik dimenzió keresésébe, de barátaim itt le is hűtöttek, hogy lehet negyedik dimenzió nélkül is görbült koordinátarendszer. Csakhogy ez engem nem nyugtatott meg.

Se nem derékszögű, se nem görbe vonalú. Más.

Rosszul mondtam? Lehetséges, hogy Römer nem időt mért?

A tapasztalat annak mond ellent, hogy a fény terjedési sebessége megváltozna az adott helyzetben.

'... valódi -anyagi szubsztanciával töltött- légkör okoz közegváltást. A Nap mellett is, meg szerinte a galaxisok mellett is ..."
- Nagyon jól látható a 6253.-ba belinkelt képen - sötét zóna - az, hogy meddig tart a gázburok.

A negyedik dimenzió érzékeltetésére jó modell a pentachoron (4D-s tetraéder analóg) és tetraéder összehasonlítása.
(A 4D-s testeket 3D-s testek határolják - eggyel kisebb dimenzió.)

"A c értékét nem nagyon tapasztalják. Attól a sebessége igen messze van. ..."
- Szerinted a mérés eredménye nem tapasztalat?

"... A sebessége nem a várakozásoknak megfelelően alakul. ..."
- Hogyan kellene alakulnia neki?

"... A gravitációs állandót nem ismerik megfelelő pontossággal. ..."
- Ahhoz elég pontos, amire a Nap zónájában szükséges.
(Lásd a Merkúr bolygó perihélium mozgása.)

"... A tömegeloszlás befolyásolja a ráható gravitációs erőt ..."
- Milyen 'tömegeloszlás' jöhet szóba a fotononál?
(Ha predig a Napéra gondoltál, az eléggé gömbszimmetrikus.)

"... megszokott mező ..."
- Mit szokott meg a foton, lehet-e azt szoktatni?

"Emlékem szerint pontosan a Pioneer sebességével van gond, ha jól emlékszem lassabban halad a számítottnál, és nem ismerik ennek az eltérésnek az okát. "

http://www.sg.hu/cikkek/34565/erthetetlen_modon_lassulnak_a_pioneer_szondak

Úgy emlékszem, hogy az elméleti és a mért sebesség hányadosa 1,00000001 volt, amikor a szondák még válaszolni tudtak a földi rádiójelekre.

Olvastam egyszer, hogy rádióik hősugárzása is lehet oka a lassulásnak, amennyiben hátrafelé kevésbé szökik a hő a szondákból, mint mozgásirányban. (azaz talán infravörös sugárzásuk okozza lassulásukat)

Römer a földpálya átmérőjén áthaladó fénysugárút megtételéhez szükséges időt mérte az Io fázisváltozásai segítségével.

Bocs. elnéztem a hozzászólásod, még egyszer.

"A c értékét nem nagyon tapasztalják. Attól a sebessége igen messze van. ..."
- Szerinted a mérés eredménye nem tapasztalat?

"... A sebessége nem a várakozásoknak megfelelően alakul. ..."
- Hogyan kellene alakulnia neki?

"... A gravitációs állandót nem ismerik megfelelő pontossággal. ..."
- A Pluto zónájáig - ha nem a Kuiper-övig - kellő pontossággal ismert.

"... A tömegeloszlás befolyásolja a ráható gravitációs erőt ..."
- Milyen 'tömegeloszlás' jöhet szóba a - nagy távolságok miatt - pontszerűnek tekinthető testeknél?

"... megszokott mező ..."
- Mit szokott meg mit?

"Römer hogyan is mérte meg a Jupiterből érkező fény haladási idejét... "

Szemével, agyával, és órájával. (hogy miféle órát használt, nem tudom)
Először is megfigyelések és számítások alapján várta az adott helyen járó Jupiter Io nevű holdjának előbukkannását a Jupiter mögül.
Ám retináján az Io később jelent meg, mint várta...

Asszem valahogy így.

A Pioneer holdról a Föld irányába induló fénysugarak sebessége kisebb mint c.

Ahogy a Nap felé (= Föld felé) közeledik a fénysugár, a sebessége egyre nagyobb lesz, mire ideér eléri a c-t. Ez azért van így mert a Nap felé eső fény sebessége nő.

Ezt mérte ki itt a földön Pound és Rebka a 22.5 méteres szintkülönbségű foton-ejtőkisérletével amihez Mössbauer effektust használt úgy, hogy a detektort hangszóróra szerelve mozgatta, amivel kompenzálni tudta a foton sebességnövekedését miközben az a Föld felé esett.

Nehogy valaki azt válaszolja, hogy a vöröseltolódást kompenzálta a hangszóró mozgatásával mert tökönszúrom magadat.
Igen, sajnos hiába magyarázom évek óta, nyomó gravitáció, a gravitáció oka a gravitonok sugárnyomása. A gravitáció mértéke a DVAG gradienstől függ és a résztvevő (árnyékoló) tömegektől természetesen.

A DVAG gravitonáram irtózatos nyomás alatt tartja az atomokat, ez a nyomás gigantikus. Ha ez a sugárnyomás egy irányból leárnyékolódik vagy elfókuszálódik akkor a test a fénysebesség sokszorosára ugorva gyorsul, miközben a test a gyorsulást észre sem veszi mert az a test számára szabadesést jelent, mivel a gyorsítóerő az összes atomra egyformán hat, így az erőt a test nem érzékeli.

Tehát a gravitáció nem a legygengébb hatóerő hanem a LEGERŐSEBB.

Köszi. Amint időm lesz rá, én is utána nézek.

Pound és Rebka frekvenciát mért, pontosabban frekvencia eltolódást.
Taylor-Wheeler könyvben ez a kísérlet le van írva. Nem tudom kétségbe vonni azt, hogy a fénysugár sebessége a gravitáció miatt görbült pályán változó lenne, ennyire nem ismerem az áltrelt. Amit írtál abban azonban még hiányzik valami: hogyan lesz a frekvencia eltoldásából sebesség változás?

"A Pioneer holdról a Föld irányába induló fénysugarak sebessége kisebb mint c. ..."
- Ki mérte meg azt a sebességet?
Arról nem beszélve, hogy a nagy távolság miatt már fénysugarakat nem látunk, hanem a rádióhullámokat detektálják.

"... a detektort hangszóróra szerelve mozgatta, amivel kompenzálni tudta a foton sebességnövekedését miközben az a Föld felé esett. ..."
- Itt a mozgás miatt fellépő Doppler-effektus játszik szerepet a szelektív abszorpcióhoz szükséges frekvencia "beállításában".

"... A DVAG gravitonáram irtózatos nyomás alatt tartja az atomokat ..."
- Mekkora sebességük van a gravitonoknak?

Nem is kell ismerni!

Definíciószerűen a sebesség v = ds/dt, azaz vektor. A sebességváltozás pedig a = dv/dt. Egy vektornál pedig változás az is, ha az iránya megváltozik, és ehhez a változáshoz is tartozik egy gyorsulás, ami pedig egy erő jelenlétét mutatja.

Görbe úton haladó fénysugár természetesen változtatja a sebességét, ha az abszolút értékét nem is, az irányát mindenképpen. Minden fizikus (Einstein is) vektorokkal dolgozik, így számukra evidens a sebességváltozás fenti értelmezése.

Egyébként pedig a fénysebesség a jelenlegi tudásunk szerint pontosan olyan fundamentális tulajdonsága a tömeg nélküli vektorbozonoknak, mint az elektromos töltés pontos értéke az elektronnak. Ahogy a szólás mondja: ez vagy valami, vagy megy valahová. (Azaz ha nincs tömeged, akkor köteles vagy c-vel száguldani a vákuumban, amint megállsz, megszűnsz létezni)

Cénégyzet? Cé-a-köbön? Ki tudja?
Astrojan még ellenőrizhető matematikát nem rakott a kényszerképzete mögé (csak jin-jang ábrákat), így aztán falszifikációs próbának sem lehet szabályosan alávetni (milyen kényelmes!) Bár Pivát Emil már pedzegette, ha a gravitáció nyomó, akkor egy vastag ólomlappal egy vízszintes tengelyű "lapátkerék" egyik felét leárnyékolva, annak magától forgásba kellene jönni.

cyprian

Mindig nagy élvezettel olvasom a beírásaidat. Eszembe jut róluk a régi vicc:

A jereváni rádió bejelenti, hogy Moszkvában fosztogatnak. Aztán kiderül, hogy nem Moszkvában, hanem Kijevben. És nem fosztogatnak, hanem osztogatnak.

Nagyjából ennyi igazságtartalma van annak, amit Römer méréséről írtál.



Hát persze. Felhívta telefonon a Jupitert, és megkérdezte, hogy mikor indul a fény. A többit nem is érdemes cáfolni, mert tök értelmetlen.

Römer az egyik Jupiter-hold keringési idejét mérte folyamatosan (két kibukkanás közötti időt) és azt tapasztalta, hogy egy fél éven keresztül (amíg a Föld közeledik a Jupiterhez) a keringési idő látszólag kevesebb, mint amikor a Föld távolodik a Jupitertől. Rájött, hogy az eltérést a fény véges sebessége okozza, amit a Földpálya ismeretében ki is tudott számolni. 240000 km/s-ot kapott, ami nagyságrendileg helyes.

Ha már nem emlékszel valamire, akkor inkább nézz utána.

Visszább a gúny "agaraival"!

Cyprian gyakorlatilag helyesen írta le a Römer-mérést. Te viszont elkövettél egy hibát:

Nem.
Azt tapasztalta, hogy egy fél éven keresztül (amíg a Föld közel van a Jupiterhez) a keringési idő kevesebb, mint amikor a Föld távol van a Jupitertől.
Nem meglepő módon Cyprian ez utóbbi, helyes leírást adta.

Na most ég a pofám.
Bocs, demokritosz, most az egyszer neked van igazad. (Bár korábban utánanéztem volna, vagy lehetne törölni ebből a fórumból!)

Mindenesetre a 6299-et visszavonom.