Ezt úgy kell érteni, hogy a kvantummechanika 'no go tételeivel van összhangban?
Azt idáig is tudtam E. Szabó könyvéből, hogy a kolmogorovi valószínűség számítás nem húzható rá. Így érted, kedves Anna?

"Már rosszul kezdődik, Bohr volt az a tudós aki a Heisenberg bizonytalansági relációt totálisan félreértelmezte, ami aztán koppenhágai értelmezésként vonult be a köztudatba."

E megállapításod azt sugallja, hogy felette állsz Bohrnak. Ez igazán nagyszerű!

"Heisenberg arra jött rá, hogy a részecskéket fény fotonok segítségével vizsgálva azokat meglökjük, így azok eredeti mozgásállapota valamint a helyzete megváltozik. Ebből következően a fény segítségével történő megismerés részecske szinten korlátokba ütközik."

Beszólásodból valójában nem derült ki, hogy miként is következik a fény- fotonokkal meglökött részecskék helyzeténének megváltozásából a fény segítségével történő megismerés korlátokba ütközése.

Téged ez nem zavar?
Engem nagyon!

A hullámfüggvény időfüggését nem relativisztikus esetekben a Schrödinger-egyenlet, relativisztikus esetekben pedig a Dirac-egyenlet írja le. Méréskor azonban a hullámfüggvény változása NEM determinisztikus, hanem VAL�"SZÍNŰSÉGI. Tehát a kvantummechanika valószínűségi jellege a mérésben keresendő......
(A Dirac-egyenlet egyébként csak fermionokra érvényes, bozonokra a Bose-Einstein statisztika érvényes, amely egyébként a Dirac-egyenlettől csak egy annak nevezőjében lévő előjelben különbözik. De éppen ez mutatja szemléletesen, hogy a Pauli-elv a fermionokra érvényes, bozonokra pedig nem: ugyanis a Dirac-egyenlet eredménye a nevezőben lévő előjel miatt maximum csak 1 lehet: ez mutatja a fermionok "építőkő" jellegét: ahol 1 kő van, ott több már nem lehet, míg a bozonokra vonatkozó "módosított" Dirac-egyenlet eredménye az ottani nevezőben lévő előjel következtében tetszőlegesen nagy pozitív szám lehet: ez pedig a bozonok "ragasztóanyag" jellegét szemlélteti: ragasztóanyagból bármennyi lehet ugyanazon a helyen.....)

Hát igen, ez a fránya kvantumvalószínűség, ami nem deterministikus. Ezért lennék híve a De Broglie modellnek. Nagyon sok a baj a kvantumvalószínűséggel, ellentétben a kolmogorovi valószínűséggel, ahol a derterminációval az ég világon nincs semmi baj.

cyprian

"...ez a fránya kvantumvalószínűség, ami nem deterministikus."

Detemisztikus? Vagy csak szimplán misztikus?
Jó kis gumicsont ez is.

Azt írtad elektromérnök vagy. Akkor neked kisujjadban vannak a Bell-egyenlőtlenségek. Te vagy az emberem.
Végre valaki el tudja nekem magyarázni, hogyan kell érteni a Bell-tételben a determinisztikus és sztochasztikus rejtett paramétereket!

http://www.hrasko.com/xaknak.php?docid=10015

Kicsit összezavarja a képet, hogy az izotóp atommagok váltakozva bozonok és fermionok. Elég nehéz elképzelni, hogy a fermion O17 kő lenne amiből ott már több nem lehet míg az N17 bozon ragasztó lenne majd a C17 megint fermion és így tovább.

Pedig csak atommagok mind, mitől lenne az egyik ragasztó a másik meg építőkő ?? Nekem legalábbis nem világos..

Az izotópok "fermion" illetve "bozon" jellege teszi lehetővé pl. az izotópok szétválasztását: pl. 0,8 K alatti hőmérsékleten a He-3 és He-4 izotópot egyenlő arányban tartalmazó folyadék a két izotóp különbözősége következtében két egymással nem elegyedő fázisra válik szét, pontosan azért, mert a két izotópra különböző kvantumstatisztika vonatkozik: a He-4 "bozonként", a He-3 pedig "fermionként" viselkedik. A hígításos hűtés révén továbbá ki is használhatjuk, hogy e két izotóp nem elegyedik egymással, így érhetünk el pl. néhány millikelvin hőmérsékletet.......

Úgy érted, ha a fele fele arányú He3 He4 keverékbe mondjuk Deutériumot keversz akkor az a He3 fázissal elegyedni fog csak azért mert ő is fermion?

Vagy ha Tríciumot keversz bele akkor az a másik (He4) fázissal fog elegyedni mert a T meg bozon?

Valószínű, hogy így történne, amennyiben az adott elem egyéb tulajdonságai nem akadályozzák az ily módon történő elegyedést. Sajnos, ilyen kísérleteket nem végeztünk sem a fizika szakon, sem a sugárvédelmis izotópos gyakorlatokon, de én valahogy úgy képzelem el az egymással elegyedést vagy nem elegyedést, mint pl. amikor a vizes és az olajos fázis nem elegyedik, és vannak anyagok, amelyek vízben, illetve amelyek zsírban oldódnak.....

Astrojan, ha az emberek kihalnak, de ha a folyamatok ettől még zajlanak, akkor létezik a folyamatok egymás utánisága (és [bárhogyan értelmezd azt] egyidejűsége) is, legfeljebb nincs, aki beszéljen róla. :)

Ilyen értelemben a téridő nagyon is létezik, nem csak fantázia szüleménye. Ugyanúgy létezik, mint a kölcsönhatások is. Az idő persze különös dolog, de hát a tömeg nem az? No és az energia? (Az is csak a fejünkben létezik... más kérdés, hogy - minden ellenkező hírek dacára - nem vész el, csak átalakul, mint egy afféle zéróösszegű játék nyereményei és nyereményösszege.) Nem függvények léteznek, igazad lehet, hanem a jelenségek, egy-egy függvény vagy (diff)egyenletrendszer, stb. csak arra való, hogy segítse az emberi értelem általi feldolgozást és rendszerezést. DE az idő összegubancolódik a térrel, ezzel együtt szinte minden jelenséggel, tehát objektíve is létező szubsztancia. Miért is ne volna az?

Szvsz nem érdemes belemenni -egy bizonyos határon túl - az alapfogalmak kétségbe vonására, mert előbb-utóbb már azt sem fogjuk tudni megmagyarázni, amiben pedig biztosnak hisszük magunkat...
:)

Úgy van, és a tér fogalom is pont erre való. Meg az idő fogalom is. A téridő is. Az összes többi fogalom is.

Csakhogy van egy, egyetlenegy fogalom ami objektíven létező, fizikailag létező dolgot takar, ez az anyag fogalom. Anyag létezik. Tér meg nem.

Az anyag mozog, az anyag lehet sárga, kicsi, gömbölyű, édes vagy folyékony. Ezek a fogalmak az anyag tulajdonságai, önmagukban nem léteznek.

Az Univerzumban csak anyag létezik.

"Az Univerzumban csak anyag létezik. "

Az Univerzum ban?

Nocsak, tehát mégiscsak valamiben létezik?

Szerintem a "ban" helyhatározó rag használatával magad tetted ellentmondásossá hittételedet.

Megjegyzem, már régebben szóltam neked, hogy ha a teret nemlétezőnek tekintenénk, akkor a távolság fogalma is értelmét veszítené, és persze a "térfogat" is, de nem reagáltál rá.

"... Az Univerzumban csak anyag létezik. ..."
- Az 'Univerzumban' - ha szigorúan vesszük - csak konkrét anyagok léteznek, és Privát Emil felvetése jogos.
Az "anyag" általában éppen olyan fogalom, mint amelyek objektivitását tagadtad.

hanjó

Van igazság abban amit írsz, de szerintem astrojan közelebb áll az igazsághoz.

Anyagnak nevezzük mindazt, ami felépíti az univerzumot. Ebben az értelemben az anyag egy gyűjtőfogalom, hiszen a konkrét anyagformák összességét értjuk az anyag fogalmán.
De ezek a konkrét anyagformák valóságosan léteznek és fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek.

Azonban a tér és az idő alapjaiban különbözik az anyag fogalmától. A tér egy elvonatkoztatással keletkezett fogalom, amelyet az anyagi testek távolsági viszonyaiból és elhelyezkedési viszonyaiból alkotott az ember. Vagyis a tér nem jelöl semmi valóságosan létező dolgot. Ha anyagi testek nem lennének, akkor nem lenne értelme a tér fogalmának sem.

Hasonlóan, az idő szintén egy elvonatkoztatással keletkezett fogalom, amelyet az események és folyamatok (anyagi testek mozgásának) egymáshoz képesti viszonyából leszűrt fogalom (egymásutániság, egyidejűség, periodikus mozgások). Ebből következik, hogy az idő fogalmának sem lenne értelme, ha anyag, vagy anyagi mozgás nem létezne.

Elmondhatjuk tehát, hogy az anyag egy létező dolgot jelöl, a tér és az idő pedig csak az anyaghoz kapcsolódó fogalmak, amelyek önállóan létező dolgokat nem jelentenek.

Demokritosz!

"... A tér egy elvonatkoztatással keletkezett fogalom, amelyet az anyagi testek távolsági viszonyaiból és elhelyezkedési viszonyaiból alkotott az ember. Vagyis a tér nem jelöl semmi valóságosan létező dolgot. Ha anyagi testek nem lennének, akkor nem lenne értelme a tér fogalmának sem. ..."
- A testeknek térfogatuk van, ami függetlennek tekinthető a velük szomszédos testek távolságától.

"... az idő fogalmának sem lenne értelme, ha anyag, vagy anyagi mozgás nem létezne. ..."
- Ezzel egyetértek, de hozzátenném azt, hogy csak az változhat, ami létezik.

"Hasonlóan, az idő szintén egy elvonatkoztatással keletkezett fogalom"

Akárcsak az energia, vagy a sebesség.
Szerintem tökmindegy, hogy milyen úton-módon keletkezett egy fogalom, ha van megmérhető tulajdonsága annak amit jelöl, akkor azt mondjuk, hogy van.
Ez egy megállapodás, ami jól bevált.

Egyáltalán nem vált be.

Nézed magad egy görbe tükörben, s amit látsz azt meg is tudod mérni. Fogsz egy centit és megméred. Tök mindegy hogyan keletkezett a virtuális képed te azt mondod, hogy van. Neked a látszó világ van. Ezt te megállapítottad de nem válik be jól. Csak rosszul.

Az energiával meg tévedsz, mert az energia anyag !!!!!! A sebesség nem anyag.

Nagy tévedése ez a fizikusoknak amit te képviselsz

A testeknek térfogatuk van, ami függetlennek tekinthető a velük szomszédos

Igen, ez igaz. Talán nem fejeztem ki magam elég precízen.

A tér egy elvonatkoztatással keletkezett fogalom, amelyet az anyagi testek méretviszonyaiból, távolsági viszonyaiból és elhelyezkedési viszonyaiból alkotott az ember.

A méretviszonyok azt jelentik, hogy az egyik test nagyobb (hosszabb, szélesebb, magasabb) mint a másik. Vagy éppen azt is jelenthetik, hogy nagyobb a térfogata, mint a másiké. Mikor mi a lényeges számunkra.

Vannak esetek, amikor idealizált tömegpontokkal dolgozunk. Ilyenkor a testek valóságos méretétől eltekintünk.

Vagyis úgy érzem, hogy ebben nincs vita közöttünk.