TÖRTÉNHETETT-E MÁSKÉNT A VILÁGEGYETEM SZÜLETÉSE?
aszterix
- 2007. 01. 14. 01:06
Nyitóüzenet megjelenítése
Ez a helyes URL-cím:
http://www.gothard.hu/astronomy/astronews/html/2008/20080102-felfuvodo-univerzum-kontra-hurelmelet.html
http://www.gothard.hu/astronomy/astronews/html/2008/20080102-felfuvodo-univerzum-kontra-hurelmelet.html
Soha senki nem vitatta, hogy a kozmológia jelenlegi állása szerint az univerzum méretváltozásának három jól elkülöníthető fázisa volt:
- inflációs szakasz az első mikromásodpercekben
- gravitáció uralta lassuló tágulás 7-10 milliárd évig- gyorsuló tágulás azóta, mivel valamilyen eddig ismeretlen tényező szétfeszítő hatása meghaladta a gravitációs anyag összehúzó hatását.
- inflációs szakasz az első mikromásodpercekben
- gravitáció uralta lassuló tágulás 7-10 milliárd évig- gyorsuló tágulás azóta, mivel valamilyen eddig ismeretlen tényező szétfeszítő hatása meghaladta a gravitációs anyag összehúzó hatását.
Nos, eljutottunk végre ide is!
Nem, nem "jutottunk el" ide! Soha el sem hagytuk! Mindig itt voltunk!
Nem tudom emlékszel-e erre az ábrára pár hónappal ezelőttről:
Akkor is én linkeltem be, és ugyanazt mutatja grafikusan, mint amit leírtam az idézett részben szóban. Ott van rajta a gravitációsan fékezett második fázis az "Afterglow..." és a "Development..." pont között.
Tehát tévesen próbálod úgy beállítani a dolgot, mintha valamiképpen igazat adnék neked a Hubble-törvény félreértelmezésében, ugyanis én kezdetektől ezt az univerzum-történetet támogatom, bár teljesen más fizikai okokra vezethető vissza ez a történet.
(Megjegyzem, a Hubble-törvény totális félreértelmezéséből - hogyaszongya az valami időfüggvény - leolvasott távolodási sebességek esetét is hibásan használod, természetesen. Az a lista, amit lobogtatsz, hogy időben lassul a tágulás, egyáltalán nem alkalmas az ilyen kijelentések megtételéhez. Az univerzum méretnövekedésének függvénye nem egyezik meg a benne mozgó objektumok sebesség-változásával. Metrikus tágulásról beszélünk, így ha a tágulás üteme konstans - értsd: állandó sebességű - az objektumok még ekkor is exponenciális gyorsulással távolodnak benne egymástól.
Nem. Amikor a kozmológusok gyorsuló tágulásról beszélnek, akkor nem a megfigyelt objektumok sebességeloszlását és annak megváltozását értik ezen, hanem az univerzum skálaparaméterének időbeli lefutását.)
A kép tkoz által hozott cikkből való, viszont a linkelés nem lett tökéletes. Haználjátok ezt:
http://www.gothard.hu/astronomy/astronews/html/2008/20080102-felfuvodo-univerzum-kontra-hurelmelet.html
www.gothard.hu/.../20080102-felfuvodo-univerzum-kontra-hurelmelet.html -
A "részecskefizikai fázisátmenet" pedig a SU(5) szimmetria lecsökkenése SU(3) szimmetriává, abban pedig, hogy nem annihilálódott már a legelején valamennyi létező részecske és antirészecske, a CP szimmetriasértésnek lehetett szerepe. Minden bizonnyal úgy, hogy a kvark-gluon plazmában olyan buborékok keletkeztek, amelyekben sérült a CP szimmetria, és már kísérletileg is sikerült ilyen kvark-gluon plazmát előállítani, amelyben ilyen buborékok keletkeztek. E jelenség vizsgálatára tervezték az LHCb-t, vagyis, a b kvarkot tartalmazó hadronok közötti kölcsönhatásokat kísérő CP szimmetriasértés vizsgálatára........
Soha senki nem vitatta, hogy a kozmológia jelenlegi állása szerint az univerzum méretváltozásának három jól elkülöníthető fázisa volt:
- inflációs szakasz az első mikromásodpercekben
- gravitáció uralta lassuló tágulás 7-10 milliárd évig- gyorsuló tágulás azóta, mivel valamilyen eddig ismeretlen tényező szétfeszítő hatása meghaladta a gravitációs anyag összehúzó hatását.
- inflációs szakasz az első mikromásodpercekben
- gravitáció uralta lassuló tágulás 7-10 milliárd évig- gyorsuló tágulás azóta, mivel valamilyen eddig ismeretlen tényező szétfeszítő hatása meghaladta a gravitációs anyag összehúzó hatását.
Nos, eljutottunk végre ide is!
Ahogyan így szépen leírtad az univerzum fázisait, megerősíti Tuaregonak és a Csaposának állításait arra vonatkozólag, hogy többszörös tendenciaváltás volt az univerzum tágulásában, akkor az nem feleltethető megy egy lineáris függvénnyel (a Hubble-törvénnyel), ugyanis az is a különböző távolságokban, s ezzel együtt különböző múltbéli időpontokhoz tartozó sebességekről szól.
Vagyis arról van szó, amit mindig is állítottam, hogy vagy a Hubble-törvényt vagy a gyorsuló tágulás feltételezését, vagy mindkettőt felül kell vizsgálni, ugyanis egy lineáris függvény szerinti sebességváltozás azért lineáris, mert a meredeksége állandó, nincs benne törés, inflexió.
Amennyiben pedig "menet közbeni" tendencia váltás esete áll fenn, akkor annak meg kellene mutatkoznia a Hubble törvényben is. A Hubble törvény azonban végig egyenes, és töretlen.
Ezt az anomáliát vettük észre a Csaposommal, s az anomália megoldására azóta sem kaptunk érdemi választ. Így hagyni viszont logikával ellentétes dolognak tartjuk.
Úgy vélem, most már világossá vált az is, amit régóta próbálok bizonyítani, és most már te is elismered, hogy az ősrobbanás utáni 500000. évtől számítva lassuló tágulás volt érvényben. Erre a szakaszra nincs ellentmondás a Hubble-törvénnyel, hiszen a kezdeti időszakhoz közeli, ~10 milliárd éves objektumok hatalmas vöröseltolódási értékei arra utalnak, hogy ekkor nagyobb volt a távolodás sebessége, mint az 5-6 milliárd évvel ezután galaxisok esetében. Vagyis a Hubble törvény erre az időszakra nagyjából helytálló. Remélem, hogy ebben most már egyetérthetünk.
De mi van a legutóbbi 3-5 milliárd évvel, ahol - állítólag - gyorsulni kezdett a tágulás?
Nem tekinthetünk el attól, hogy a Hubble törvény szerinti diagram erre az idő (és távolsági) tartományra is vonatkozik, hiszen a hagyományos mérések - köztük éppen Hubble-é is - ebben a tartományban is mutatják ugyanazt a trendet, mint a nagyobb távolságokban.
Ezzel szemben állnak azok a mérések, melyek az Ia-típusú szupernóvákból határozták meg a távolságot, amelyek nem egyeznek a Hubble-törvényből levezethető távolságukkal.
A csillagászok egy része ezt az anomáliát úgy oldotta meg, hogy egy gyorsuló tágulást feltételezett.
Csakhogy ezzel szerintem nincs minden elrendezve, ugyanis ezzel belevittek egy tendenciaváltást az univerzum tágulási folyamatába, amit a Hubble-törvényben "elfelejtettek" megjeleníteni, vagy azt ehhez igazodva korrigálni.
Ez a megoldatlan probléma még mindig fennáll!
Egyébként üdvözlöm, hogy Dávid Gyula előadássorozatát ajánlod a topik közönségének, mert szerintem is tanulságosak. Néhányat már én is végignéztem, de még nem volt mindre időm.
Minden elismerésem Dávid Gyulának, de azért ne felejtsük el, hogy ő is "csak" a saját véleményét mondja el, ami nem minden esetben egyezik a "hivatalos" tudomány álláspontjával, már ha beszélhetünk ilyenről a kozmológiában.
De tudja ezt Dávid Gyula is, s ezért előadásaiban érzékelhetően megjelenik egyfajta szkepticizmus is néhány elmélettel és megállapítással, mivel tisztában van azok nem megfelelő alátámasztottságával.
Ezért bár elmagyarázta a standard modell lényegét, valamint az abból merítő várakozásokat (Higgs-bozon, Higgs-tér, sötét energia), de azt is hangsúlyozta, hogy ezek még nincsenek felfedezve, ezért nem tehetünk olyan kijelentéseket, hogy "biztosan így alakul" a világ sorsa. Ezt mutatja antigravitációs előadásának utolsó részében a világ fejlődésére felrajzolt görbéje, amelyben egyfelől ábrázolja a szerinte a jelen időpontig történt tágulási trendeket, majd a jövőbeli folytatást már szétágazó, alternatív görbékkel ábrázolja, amelyben lehetségesnek tartja a gyorsuló tágulás vég nélküliségét is, de egy újabb lassulási szakaszt sem tart kizártnak.
Vagyis Dávid Gyula óvatosabban kezeli a kozmológiai végkifejletet, mint Elminster, aki bizonyosra véve annak visszafordíthatatlanságát, már kezdte temetni a sötét hidegségbe rohanó világot.
Én is emellett az óvatosság mellett foglalnék állást, vagyis amíg nem tudunk meg valami konkrétat a sötét energiáról (amennyiben létezik, ill. a Higgs-bozonról, addig ne tegyünk végletes kijelentéseket a nihilbe száguldó univerzumról.
A HUBBLE-TÖRVÉNY NEM AZ UNIVERZUM TÖRTÉNETÉT ÍRJA LE HANEM A MOSTANI PILLANATNYI ÁLLAPOTOT!
Hát, ezt én így nem jelenteném ki.
A csillagászatot nevezik kozmikus archeológiának is, mert minél távolabbi objektumot vizsgál, annál távolabbi múltról szerez információkat. Így van ez akkor is, ha az onnan ideérkező sugárzás valamilyen torzulást szenved.
A Hubble törvény alapjául szolgáló vöröseltolódási és távolságmérések is a világ különböző időpontokban való állapotáról tudósítanak, ezért mindenféleképpen mondanak valamit az univerzum történetéről.
Van-e jól ismert oka a VE tere tágulásának, vagy még csak vélt oka van?
Az emberi hülyeség feszíti szét a határait. :O)
Bocs.
Van-e jól ismert oka a VE tere tágulásának, vagy még csak vélt oka van?
Ha van ismert oka, kérem el is magyarázni hogy miben is rejlik valójában ill. tulajdonképpen.
Személyes gondomról panaszkodva írom - ha diákjaim kíváncsiságát nem sikerülne kielégítenenem, tudtommal meg kellellene halnom. (Utóbbi nem nagy ügy, hisz elég felmásznom kellő magasra, aztán leugrani, lehetőleg aszfaltra)
Ha van ismert oka, kérem el is magyarázni hogy miben is rejlik valójában ill. tulajdonképpen.
Személyes gondomról panaszkodva írom - ha diákjaim kíváncsiságát nem sikerülne kielégítenenem, tudtommal meg kellellene halnom. (Utóbbi nem nagy ügy, hisz elég felmásznom kellő magasra, aztán leugrani, lehetőleg aszfaltra)
Az alábbi agymenést nem vitára szánom, ez csak egy különvélemény.
Az állandóan változó állapotú univerzum elmélete.
Arra vonatkozóan, hogy hogyan keletkezik a tömeggel rendelkező anyag az éterből, nem tudok fantáziálni semmit. Felőlem lehetett ősrobbanás, vagy teremtés is. Az utána kialakult helyzetről viszont igen.
A végtelen mindenséget alkotó szuper-folyékony, alap állapotú Éter és a belőle képződő tömeggel rendelkező Anyag egy köztes, vagy közvetítő "közeg", az elektromágneses tér segítségével határolódik el egymástól. Ez az erőtér tulajdonképpen az éter tömeggel rendelkező anyagától felgerjesztett állapota, amely visszahatással van az anyagra. De ennek a gerjesztésnek, (amely az anyag halmazaitól való távolság négyzetével arányosan csökkenő) a megszűnésével újra alapállapotba kerül az éter. Azt, az anyagot magába rejtő gerjesztett éterhalmazt, amely véges kiterjedésű, univerzumnak nevezzük. Vagyis az univerzum határán belül nem található gerjesztés nélküli állapotban lévő éter, ezért nem is tudjuk kimutatni a jelenlétét. Az anyagtömeg adja a gravitációt, amelynek hatása összefonódik az elektromágneses erőtérrel, mintegy vele párhuzamosan ható erő, amely a távolság négyzetével arányosan csökkenő hatású. Mivel a szuperszimmetria értelmében a gravitáció is polarizált, taszító és vonzóerőt képvisel. A tömegvonzás az azonos gravitációs potenciájú anyagot összegyűjti, ezzel az elektromágneses erőteret szűkíti, zsugorítja. A különböző gravitációs potenciájú anyagok halmaza taszítja egymást, ezzel az erőteret tágítja. Az univerzumon belül mindkét anyagtípus megtalálható. A galaxisokba tömörülő anyag a tömegvonzás EM térszűkítő hatását vonja maga után. Az egymástól különböző típusú anyagból álló galaxisok távolódása pedig a taszító gravitáció EM tértágító hatásának eredménye. Minél távolabb tekintünk az univerzumba, annál több tértágulást találunk a különböző típusú galaxisok között, ami a rajtuk áthaladó fény spektrumának vörös felé tolódását eredményezi. Ami nem jelenti az összes galaxisoknak és ezzel az egész univerzumnak a gyorsuló tágulását. Azok a galaxis-halmazok, amelyek azonos típusú galaxisokból állnak zsugorodnak, vagyis összeolvadnak bennük a galaxisok. A rajuk áthaladó fénysugár spektruma kék felé tolódik. Ez sem jelenti az egész univerzum zsugorodását. Egy igen nagy távolságban lévő zsugorodó galaxis-halmaz fényét is a vörös felé tolódottnak látjuk. Saját véleményem szerint, az univerzum "állandó" állapotú az anyagmegmaradás elve alapján. Azon tartománya, amelyben mi vagyunk az aktuális megfigyelők, éppen a tágulás állapotában van. Lehetséges, hogy a mi érzékelési tartományunkon túli térrész megfigyelői egy zsugorodó univerzumról értekeznek.
Az állandóan változó állapotú univerzum elmélete.
Arra vonatkozóan, hogy hogyan keletkezik a tömeggel rendelkező anyag az éterből, nem tudok fantáziálni semmit. Felőlem lehetett ősrobbanás, vagy teremtés is. Az utána kialakult helyzetről viszont igen.
A végtelen mindenséget alkotó szuper-folyékony, alap állapotú Éter és a belőle képződő tömeggel rendelkező Anyag egy köztes, vagy közvetítő "közeg", az elektromágneses tér segítségével határolódik el egymástól. Ez az erőtér tulajdonképpen az éter tömeggel rendelkező anyagától felgerjesztett állapota, amely visszahatással van az anyagra. De ennek a gerjesztésnek, (amely az anyag halmazaitól való távolság négyzetével arányosan csökkenő) a megszűnésével újra alapállapotba kerül az éter. Azt, az anyagot magába rejtő gerjesztett éterhalmazt, amely véges kiterjedésű, univerzumnak nevezzük. Vagyis az univerzum határán belül nem található gerjesztés nélküli állapotban lévő éter, ezért nem is tudjuk kimutatni a jelenlétét. Az anyagtömeg adja a gravitációt, amelynek hatása összefonódik az elektromágneses erőtérrel, mintegy vele párhuzamosan ható erő, amely a távolság négyzetével arányosan csökkenő hatású. Mivel a szuperszimmetria értelmében a gravitáció is polarizált, taszító és vonzóerőt képvisel. A tömegvonzás az azonos gravitációs potenciájú anyagot összegyűjti, ezzel az elektromágneses erőteret szűkíti, zsugorítja. A különböző gravitációs potenciájú anyagok halmaza taszítja egymást, ezzel az erőteret tágítja. Az univerzumon belül mindkét anyagtípus megtalálható. A galaxisokba tömörülő anyag a tömegvonzás EM térszűkítő hatását vonja maga után. Az egymástól különböző típusú anyagból álló galaxisok távolódása pedig a taszító gravitáció EM tértágító hatásának eredménye. Minél távolabb tekintünk az univerzumba, annál több tértágulást találunk a különböző típusú galaxisok között, ami a rajtuk áthaladó fény spektrumának vörös felé tolódását eredményezi. Ami nem jelenti az összes galaxisoknak és ezzel az egész univerzumnak a gyorsuló tágulását. Azok a galaxis-halmazok, amelyek azonos típusú galaxisokból állnak zsugorodnak, vagyis összeolvadnak bennük a galaxisok. A rajuk áthaladó fénysugár spektruma kék felé tolódik. Ez sem jelenti az egész univerzum zsugorodását. Egy igen nagy távolságban lévő zsugorodó galaxis-halmaz fényét is a vörös felé tolódottnak látjuk. Saját véleményem szerint, az univerzum "állandó" állapotú az anyagmegmaradás elve alapján. Azon tartománya, amelyben mi vagyunk az aktuális megfigyelők, éppen a tágulás állapotában van. Lehetséges, hogy a mi érzékelési tartományunkon túli térrész megfigyelői egy zsugorodó univerzumról értekeznek.
Többször írtam már, hogy tévedésben van az, aki azt hiszi, ezen a fórumon velem vitatkozik. Ők valójában a mai konszenzusos tudományos világképpel vitatkoznak. Lelkük rajta, bár mint ahogy ezt is többször írtam, a vitájuk alapja legtöbbször az, hogy nem ismerik teljességgel az összes összefüggést. Tudatlanul pedig könnyű vitába szállni a tájékozottabbakkal. Van egy szó azokra az emberekre, akik például vitába szállnak az orvosukkal. Úgy hívjuk őket, hogy HÜLYÉK.
Megfigyeltem azt a tendenciát, hogy a legtöbb "vitatkozó" egyfajta, az iskolából hozott ismeretre alapozva hiszi azt, hogy "valami nincs rendben a tudományos világképpel". Ezek az emberek szerintem úgy vélik, hogy az élethosszig tanulás valami olyasmi, ami másokkal történik meg, ők maguk köszönik szépen, de elvegetálnak a sírig azzal a korlátos ismeretanyaggal, amit az iskolában megtanítottak nekik.
Kérem szépen, az iskolában az egyének felfogóképessége közötti különbségek kiegyenlítése érdekében LEFELÉ módosítják az oktatott ismeretanyagot. Szűkítik, az általánosságokra szorítkoznak, a részleteket és a mindennapi élethez szükségtelen információkat kiszedik az anyagból. Mindenkinek saját magának kell "továbbtanulnia", ha érdekli a téma. Aki azt hiszi, hogy az általános műveltség ismeretanyaga teljes egészében hézagmentesen lefedi a teljes valóságot, az nagyobbat nem is tévedhet. És ha erre a korlátos ismeretanyagra alapozva próbál meg okoskodni, akkor további hibákat vét, amire itt a fórumon is láttunk eklatáns példákat.
Először mindig ismerjük meg a TELJES ismeretanyagot, hiszen biztos, hogy nem vagyunk naprakészek. Ha ez megvan, akkor jöhet az okoskodás. Ehhez pedig segítségképpen kigyűjtöttem Dávid Gyula 2009-es előadás-sorozatát. Sokkal hasznosabb ezeket végignézni, mint akár az ezen a fórumon zajló értetlenkedéssel, konstans félreértéssel és csökönyös tagadással fűszerezett sehová nem vezető sárdagasztást figyelni.
Égi és földi fizika - az egységes tudományos világkép kialakulása (2009. február 11.)
Lángoló éjszaka - az Olbers-paradoxon és a fraktál kozmológia (2009. február 11.)
Merre van lefelé? - a gravitáció története (2009. február 18.)
Másodfajú örökmozgó az égen - a csillagok születése (2009. február 25.)
Oldódik-e a vas a Napban? - a napneutrínók rejtélye (2009. február 25.)
A szénatom titokzatos születése - magfizikai előrejelzés a csillagokból (2009. március 04.)
Változó állandók - milliárd éves mérések (2009. március 04.)
Fizika a lufi felszínén - a zárt világegyetem furcsaságai (2009. március 11.)
Az éter újjászületése - sebesség, de mihez képest? (2009. március 11.)
A szegény fizikus szupergyorsítója - az ősi tűzgömb fizikája (2009. március 18.)
Az összetört világtükör - szimmetriák és aszimmetriák, avagy éljen a (2009. március 25.)
Feltámadás a hőhalálból - a struktúrák eredete (2009. április 01.)
Eredendő antigravitáció - a kozmológiai állandó története (2009. április 15.)
Matematikusok a fekete lyukban - a fizikai és a matematikai végtelen (2009. április 22.)
Most és mindörökké - az állandó állapotú Világegyetem (2009. április 29.)
Lakható és lakhatatlan Világegyetemek - a Multiverzum meta-fizikája (2009. május 06.)
Egyébként ugyanott Kozmofizika '08 címen megvan az egy évvel korábbi előadássorozat is.
Ha pedig valakinek ezek után is értetlenkedő kérdése van, akkor felteheti azokat itt, és részletes kielégítő választ kap rá.
Megfigyeltem azt a tendenciát, hogy a legtöbb "vitatkozó" egyfajta, az iskolából hozott ismeretre alapozva hiszi azt, hogy "valami nincs rendben a tudományos világképpel". Ezek az emberek szerintem úgy vélik, hogy az élethosszig tanulás valami olyasmi, ami másokkal történik meg, ők maguk köszönik szépen, de elvegetálnak a sírig azzal a korlátos ismeretanyaggal, amit az iskolában megtanítottak nekik.
Kérem szépen, az iskolában az egyének felfogóképessége közötti különbségek kiegyenlítése érdekében LEFELÉ módosítják az oktatott ismeretanyagot. Szűkítik, az általánosságokra szorítkoznak, a részleteket és a mindennapi élethez szükségtelen információkat kiszedik az anyagból. Mindenkinek saját magának kell "továbbtanulnia", ha érdekli a téma. Aki azt hiszi, hogy az általános műveltség ismeretanyaga teljes egészében hézagmentesen lefedi a teljes valóságot, az nagyobbat nem is tévedhet. És ha erre a korlátos ismeretanyagra alapozva próbál meg okoskodni, akkor további hibákat vét, amire itt a fórumon is láttunk eklatáns példákat.
Először mindig ismerjük meg a TELJES ismeretanyagot, hiszen biztos, hogy nem vagyunk naprakészek. Ha ez megvan, akkor jöhet az okoskodás. Ehhez pedig segítségképpen kigyűjtöttem Dávid Gyula 2009-es előadás-sorozatát. Sokkal hasznosabb ezeket végignézni, mint akár az ezen a fórumon zajló értetlenkedéssel, konstans félreértéssel és csökönyös tagadással fűszerezett sehová nem vezető sárdagasztást figyelni.
Égi és földi fizika - az egységes tudományos világkép kialakulása (2009. február 11.)
Lángoló éjszaka - az Olbers-paradoxon és a fraktál kozmológia (2009. február 11.)
Merre van lefelé? - a gravitáció története (2009. február 18.)
Másodfajú örökmozgó az égen - a csillagok születése (2009. február 25.)
Oldódik-e a vas a Napban? - a napneutrínók rejtélye (2009. február 25.)
A szénatom titokzatos születése - magfizikai előrejelzés a csillagokból (2009. március 04.)
Változó állandók - milliárd éves mérések (2009. március 04.)
Fizika a lufi felszínén - a zárt világegyetem furcsaságai (2009. március 11.)
Az éter újjászületése - sebesség, de mihez képest? (2009. március 11.)
A szegény fizikus szupergyorsítója - az ősi tűzgömb fizikája (2009. március 18.)
Az összetört világtükör - szimmetriák és aszimmetriák, avagy éljen a (2009. március 25.)
Feltámadás a hőhalálból - a struktúrák eredete (2009. április 01.)
Eredendő antigravitáció - a kozmológiai állandó története (2009. április 15.)
Matematikusok a fekete lyukban - a fizikai és a matematikai végtelen (2009. április 22.)
Most és mindörökké - az állandó állapotú Világegyetem (2009. április 29.)
Lakható és lakhatatlan Világegyetemek - a Multiverzum meta-fizikája (2009. május 06.)
Egyébként ugyanott Kozmofizika '08 címen megvan az egy évvel korábbi előadássorozat is.
Ha pedig valakinek ezek után is értetlenkedő kérdése van, akkor felteheti azokat itt, és részletes kielégítő választ kap rá.
Azt senki sem vitatja, hogy az infláció az elején lassuló tágulás volt......
Fogalmazzunk precízebben, mert láthatóan itt a fórumon sportot űznek a fedettpályás félreértésből...
Soha senki nem vitatta, hogy a kozmológia jelenlegi állása szerint az univerzum méretváltozásának három jól elkülöníthető fázisa volt:
- inflációs szakasz az első mikromásodpercekben
- gravitáció uralta lassuló tágulás 7-10 milliárd évig
- gyorsuló tágulás azóta, mivel valamilyen eddig ismeretlen tényező szétfeszítő hatása meghaladta a gravitációs anyag összehúzó hatását.
Valószínűleg te sem nézted végig az előadást, mert az általad elismert Dávid Gyula az előadás végén azt fejtegette, hogy az inflációs tágulás után KÖZEL 10 MILLIÁRD ÉVIG LASSUL" TÁGULÁS VOLT ÉRVÉNYBEN, majd ezután lépett be egy gyorsuló tágulás.
VAGYIS MÁRIS NEMIGAZ AZ AZ ÁLLÍTÁSOD HOGY CSAK TUAREGO VALLJA EZT, mert te magad hoztál olyan forrást, ami ebben a tekintetben engem igazol.
VAGYIS MÁRIS NEMIGAZ AZ AZ ÁLLÍTÁSOD HOGY CSAK TUAREGO VALLJA EZT, mert te magad hoztál olyan forrást, ami ebben a tekintetben engem igazol.
Hülyegyerek!
Ne akassz ki az ostobaságoddal. EGÉSZ EDDIG EZT ÍRTAM ÉN IS! Olvasd vissza például az 1808-as hozzászólásomat!
Röviden: a kezdeti inflációs szakasz után (ami egy részecskefizikai "fázisátmenet" volt) a gravitáció jóval erősebb volt a sötét energiánál, így az első tízmilliárd évben hatékonyan tudta fékezni a sötét energia szétfeszítő hatását. Amikor az egyensúly felborult, csak azóta gyorsul újra az univerzum tágulása.
Dávid Gyula előadásaiban egyetlen szót nem találhattok, ami ellentmondana az álláspontomnak. Ha mégis úgy érzitek, hogy valahol nem ugyanazt mondtam, az valószínűleg az én hibám lehetett: nem voltam képes egyértelműen kifejteni a dolgot nektek, és így félreértettétek a mondanivalómat.
Ha pedig el sem olvastátok, akkor persze semmit nem tehetek a megértésetek érdekében...
Az elején gyorsan tágult, majd lelassult, aztán lassan tágult, s ismét felgyorsult.
Az anyag tulajdonságai időben nem változtak. Homogén, izotróp.
Ha a tér tulajdonságai se változtak. Ha a tér is homogén és izotróp, akkor mi magyarázza ezt a viselkedést?
Homogén anyag, homogén térben nem változtathatja a kölcsönhatások irányát.
Ha a tér nem homogén és izotróp, tehát létezik egy "váza" ami mentén áramlik, akkor előfordulhat.
a) Csak akkor megint ott a kérdés: ki teremtette a "vázát"?
b) A tértágulás csak virtuálisan, a megfigyelő számára létezik, amelyet a relatív gyorsulás okoz.
Az anyag tulajdonságai időben nem változtak. Homogén, izotróp.
Ha a tér tulajdonságai se változtak. Ha a tér is homogén és izotróp, akkor mi magyarázza ezt a viselkedést?
Homogén anyag, homogén térben nem változtathatja a kölcsönhatások irányát.
Ha a tér nem homogén és izotróp, tehát létezik egy "váza" ami mentén áramlik, akkor előfordulhat.
a) Csak akkor megint ott a kérdés: ki teremtette a "vázát"?
b) A tértágulás csak virtuálisan, a megfigyelő számára létezik, amelyet a relatív gyorsulás okoz.
Azt senki sem vitatja, hogy az infláció az elején lassuló tágulás volt......
pl. D.GY. említi az előadásában:
A tengeren látjuk két hajónak az árbocát, az egyik jobbra, a másik balra.
Mind két hajóból ugyan azokat a zászlójeleket közlik velünk.
Ez bizonyítja, hogy valaha a két hajó egy kikötőben volt. stb.
Saját vélemény:
Nem bizonyítja.
Gondoljuk el, hogy a Földinél nagyobb a gravitáció, akkor a fény jobban elhajlik, jobban követi a felszín görbületét. Tehát a látóhatár messzebb lesz.
Ha kellően erős a gravitáció, akkor az égitest túlsó oldala is látható.
A szembe lévő oldalon van 1 db hajó és mi bármerre nézünk, a látóhatáron minden irányban a matróz azonos zászló jeleket közöl velünk.
Mi meg csodálkozunk /illetve nem "mi", csak "ti" :O) /, hogy honnan tudják az egymástól más irányba lévő matrózok a kódrendszert?
A tengeren látjuk két hajónak az árbocát, az egyik jobbra, a másik balra.
Mind két hajóból ugyan azokat a zászlójeleket közlik velünk.
Ez bizonyítja, hogy valaha a két hajó egy kikötőben volt. stb.
Saját vélemény:
Nem bizonyítja.
Gondoljuk el, hogy a Földinél nagyobb a gravitáció, akkor a fény jobban elhajlik, jobban követi a felszín görbületét. Tehát a látóhatár messzebb lesz.
Ha kellően erős a gravitáció, akkor az égitest túlsó oldala is látható.
A szembe lévő oldalon van 1 db hajó és mi bármerre nézünk, a látóhatáron minden irányban a matróz azonos zászló jeleket közöl velünk.
Mi meg csodálkozunk /illetve nem "mi", csak "ti" :O) /, hogy honnan tudják az egymástól más irányba lévő matrózok a kódrendszert?
Tértágulás és éter. Sajnos az éter most csak filozófia, viszont nagyon logikus a filozófiában és a kozmonológiában is.
Most várom Mit fognak kimérni?
Most várom Mit fognak kimérni?
A kozmológiai vöröseltolódást az univerzum méretváltozása okozza, a fényjel indulása és megérkezése közötti időben.
Mert neked azt mondták, hogy az okozza, de ez nem bizonyíték, ez csak egy elképzelés az észlelések magyarázatára.
Van egy észlelés, és azt különbözőképpen lehet magyarázni.
Ha igaz lenne a tértágulás, akkor van egy rejtett (általatok fel nem ismert) hozadéka:
ha a tér tágul, tehát a benne lévő fénytől független mozgást végez, ami visszahat a fényre (és egyéb anyagra), az azt jelenti, hogy a fénynek hordozó közege van, aminek a mozgása befolyásolja a fényterjedését.
A hordozó közeget is megcáfolták.
A hivatkozott helyen nem az hangzott el.
Igyekszem pontosan idézni:
"Freidmann elküldte a kéziratát. Einstein azt mondta marhaság... mivel az ő ideológiai prekoncepciója ennek ellentmondott"
"Elég sok tudóssal előfordul, hogy kibökik a szemét az igazsággal, de nem veszi észre"
Arra utaltam, hogy a tudományban a görcsös saját elképzeléshez való ragaszkodás történik, függetlenül attól, hogy a másik elmélet kiagyalója mennyire képzett, vagy mennyire megalapozott a megállapítása.
A levegőnél nehezebb testek repülésének lehetetlensége is számításokkal volt alátámasztva, miközben csak ki kellett volna nézni az ablakon és látni egy madarat.
Szerencsére a Wright fivérek nem tanulmányokat olvastak, hanem kísérleteztek. :O)
Ez a tanárok, tanulók számára mint szilárd elmélet jelenik meg, ami vitathatatlan igazság.
Igyekszem pontosan idézni:
"Freidmann elküldte a kéziratát. Einstein azt mondta marhaság... mivel az ő ideológiai prekoncepciója ennek ellentmondott"
"Elég sok tudóssal előfordul, hogy kibökik a szemét az igazsággal, de nem veszi észre"
Arra utaltam, hogy a tudományban a görcsös saját elképzeléshez való ragaszkodás történik, függetlenül attól, hogy a másik elmélet kiagyalója mennyire képzett, vagy mennyire megalapozott a megállapítása.
A levegőnél nehezebb testek repülésének lehetetlensége is számításokkal volt alátámasztva, miközben csak ki kellett volna nézni az ablakon és látni egy madarat.
Szerencsére a Wright fivérek nem tanulmányokat olvastak, hanem kísérleteztek. :O)
Ez a tanárok, tanulók számára mint szilárd elmélet jelenik meg, ami vitathatatlan igazság.
De te láthatóan nem nézted tovább az előadást,
Valószínűleg te sem nézted végig az előadást, mert az általad elismert Dávid Gyula az előadás végén azt fejtegette, hogy az inflációs tágulás után KÖZEL 10 MILLIÁRD ÉVIG LASSUL" TÁGULÁS VOLT ÉRVÉNYBEN, majd ezután lépett be egy gyorsuló tágulás .
VAGYIS MÁRIS NEMIGAZ AZ AZ ÁLLÍTÁSOD HOGY CSAK TUAREGO VALLJA EZT, mert te magad hoztál olyan forrást, ami ebben a tekintetben engem igazol.
Bár nem vagyok csillagász sem fizikus, van egy elméletem. VItassuk meg!
Induljunk onnan hogy nagy bumm. Anyag lökődik a térbe, hogy honnan arra még visszatérek. Kialakul a ma ismert világegyetem gáz és porfelhők, galaxisok, csillagok, bolygók, stb.
Tudjuk hogy bizonyos csillagok, életük végén fekete lyukká alakulnak.
Nos ezekre alapítom az elképzelésemet. Miután minden erre alkalmas csillagból fekete lyuk lett, természetüknél fogva minden közelükben lévő anyagot magukba szívnak, beleértve egymást is. Eljutunk addig amíg már csak kettő fekete lyuk alkotja az egész világegyetemet! Most következik a lényeg amikor ez a kettő egymásba olvad, egyetlen időpillanatra az egész világegyetem összes anyaga egyetlen szupergravitációs pontban összpontosul és elérve egy bizonyos kritikus tömeget, robbanás szerűen a térbe lökődik.
Eszerint a világegyetem születése NEM EGYSZERI TÖRTÉNÉS VOLT, HANEM EGY CIKLIKUS FOLYAMAT RÉSZE!
Hát röviden ennyi.
És még valami: Szerintem bizonyíthatatlan, legalábbis gyakorlatban.
Üdvözletem, Aszterix