"A Világéter."

Gyenge dolog. A térmező sokkal jobb!

Akik nem tudják mi fán is terem a térmező (főleg ha skaláris) lehetőleg ne szóljanak hozzá(m).

Szónoklat:
Vegyétek észre végre már, hogy téridőnk tágulását hiperhatás okozza!
Skaláris térmező hiperhatása ez.

Jól mondom? :)

Öreganyám, ezt olvasd el

A Világéter.


A fény olyan sugárzás, aminek két összetevője van, elektromos, és mágneses. Ezek az összetevők a terjedés irányára, és egymásra is merőlegesek, vagyis tranzverzális hullám. Ilyen jellegű hullám, közvetítő anyag nélkül nem terjedhet. Ezt már az előző részben leírtam, de nem magyaráztam meg. A Doppler elv címszó alatt már leírtam a vöröseltolódás többszörös fénysebességre vonatkozó magyarázatát, és most sem tudok mást, mint magamat ismételni. Sokan nem értették, nem annak cáfolatáról van szó, hogy a közeledő hangforrás frekvenciája nő, a távolodóé csökken, hanem arról, hogy egyre magasabb, vagy alacsonyabb hangot hallunk a térbeni terjedés okozta frekvenciaváltozás miatt
A fény úgy terjed, mint a vízbe dobott kő által keltet hullám, vagy a hangforrás rezgése a levegőben. A Fórumon valaki kifogásolta, kijelentve, hogy a hang longitudinális rezgés. Szegény Zöldike tájékozatlansága áldozata lett, nem tudva, hogy a hanghullám gömbhullámként indul, majd egy nagyobb távolság után síkhullámmá alakul. A levegőben, vagy vízben terjedő hanghullámnak, tranzverzális összetevője is van, ez a következőkből adódik.
A hangforrás a levegő esetén, egy bizonyos mennyiségű levegőt meglök, mozgásba hoz. A levegőmolekulák tehetetlensége miatt a mozgás gömbfelület alakban terjed, így a hullámnak két összetevője van, az egyik a terjedés iránya, a másik a terjedés irányára közel merőleges. Mivel a levegőmolekulák nincsenek egy sorban, így az egymásnak ütközés cikk-cakk útvonala miatt, a rezgés hullámhossza, egy bizonyos távolság után már mérhetően megnő. Az alaphullám mellett egy másik azonos frekvenciájú, de más fázisú hullám is keletkezik, kialakítva a hullámhossz növekedést. A hanghullámnak ezt a tulajdonságát, és bizonyítását már leírtam, aki nem hiszi, végezze el az oszcilloszkópos kísérletet. Ez a jelenség a víz esetében szemmel jól érzékelhető.
A fény az atomon belüli rezgés következménye, ami a hanghoz hasonlóan longitudinális rezgésként indul. Ez a mozgás excenter jellegű, amit az éter még atomon belül átvesz, és továbbít. A mozgásnak elektromos, és mágneses összetevője van. A két rezgés fázishelyzete állandó. Egy feltételezett foton, ilyen jelenséget nem tud létrehozni. A foton Einstein ötletszerű hibás elgondolásából keletkezett, nem egy izolált részecske, tömege, mérete, ismeretlen. Ennek oka az, hogy a szubatomi fizika hibás elképzelések miatt zsákutcába jutott, a buborékkamrás jelenségeknek nincs reális magyarázata. Az egész hibás feltevésekre alapul, aminek egyik lényeges pontja, az anyag-energia egyenértéke, vagyis energiából lehet anyagot előállítani, és viszont. Nem véletlen, hogy a fényt egyszer hullámként, vagy anyagi részecskeként kezelik, attól függően, hogy melyik felel meg egy kísérletben. A másik az antianyag elmélet. Antianyag a Világegyetemben sehol nem található, ezt emberi tudatlanság szülte. Az elektron nem lehet pozitív, vagy negatív töltésű, nincs töltése, jellege van. Egy megdörzsölt üveg, vagy ebonit rúdnak van töltése, a negatív végén elektron többlet van, de a másik végén nem pozitron van ugyebár? A mágneses tér és az elektron kölcsönhatásával, a televíziót nézve naponta találkozhatunk.
Gábor Dénes halála előtt nem sokkal jelentette ki "a magfizika az elmúlt 40 évben nem fejlődött semmit". Ma már ott tartunk, hogy a rendkívüli nagy költséggel felépített ciklotronok sem adnak választ az atomon belüli jelenségekre, pedig már a 11-ik dimenzióban jelentkező kis fekete lyuk lehetősége is felmerült. A végső megoldást a Világegyetem keletkezésének kiderítésében látják. Míg a relativitás, a kvantumelmélet, az antianyag fogalma a tudomány területén megvan, nincs fejlődés.
Beteg agyban született elmélet szerint az Ősrobbanás után anyag, és antianyag keletkezett, mivel a jelenlegi anyag volt többségben ez maradt meg alapnak, amiből a jelenlegi Világegyetem kialakult. Ez nagyon szép, de hülye elmélet mert, a Világegyetem végtelen, így három végtelen mennyiségű anyag volt. Ebből kettő a jelenlegi, egy antianyag. Háromból kettő egymást megsemmisítette, maradt egy, végtelen.
Térjünk vissza az éter elmélethez, ami a Michelson-Morley kísérlet alapján lett elvetve. A kísérlet hibáját már előzőleg leírtam, de sokan nem értették, kifogásolva a 2 cm-es hullámot. Most bővebben megmagyarázom. Interferencia akkor keletkezik, ha két hullám fázisa között jelentős eltérés van. A zöld fény hullámhossza olyan rövid, hogy egy mm távolságon kétezer hullám fér el. A Föld mozgása a fénysebesség tízezred része, így a kísérlet szerint az interferencia képpel olyan változást kellene érzékelni, ami a kétezred mm tízezred része. Ezt szemmel, vagy műszerrel kimutatni nem lehet, így ez a kísérlet az éter létezését nem cáfolja. Ilyen tévedésen alapulnak az ostoba elméletek.
Newton, aki a 17. század marslakója volt, felismerte a fény anyagi voltát. Maxwell rájött, hogy az elektromágneses sugárzás terjedéséhez, közvetítő anyagra van szükség. Az ostobák a foton elméletben hisznek. Ez okozza azokat a mérési eredményeket, ami a távoli objektumok vöröseltolódás értékéből adódva, többszörös fénysebességre utalnak. Mivel a jelenségre nem volt magyarázat, a relativitás elméletével magyarázták. A valóság az, hogy az éternek is van tömege, és a levegő molekuláihoz hasonlóan gömbfelületen terjedve fázistolás következik be, ami hullámhossz növekedéshez vezet. Az éter anyagi természete adja a fény szóródását. A Holdra lőtt lézer sugár a Holdra érve félméteres körré tágul. E tulajdonságának következménye az is, hogy a Világűrben rakétaelhárító rendszereknél, csak 3000 km-ig használható a lézer.
A Fórumon térben nem látó vakok, és nagy latin tudós, de gyengére sikerült csillagász között, vita alakult ki a táguló Világegyetem gumiköteles magyarázatával kapcsolatban. Mivel a feltételezett tágulást nem sikerült megfelelően megmagyarázni, röviden leírom a lényegét. Kezdjük a régebben elfogadott pettyes léggömbbel. Ezt mindenki ismeri, nézzük meg ennek egy síkját, hogy érthető legyen, vagyis vágjuk el képzeletben a gömböt úgy, hogy a gömb közepe a síkban legyen. Így egy kört kapunk, amivel a tágulás egyszerűen magyarázható. Ez a modellezés az Ősrobbanás hülye elméletének, az egyenletesen táguló Világegyetemére vonatkozik. Mivel az emberek nagy része a térben nem lát, képzelő tehetsége kevés, így egy gyakorlati példával elmagyarázom.
Vegyünk elő egy papírt, a közepén jelöljünk ki egy pontot majd, rajzoljunk köröket azonos kezdőponttal. Legyen az első kör sugara 1cm, majd 2, 3, 4, 5 cm. Így öt olyan körünk van, amik sugara egymástól egy cm-el nagyobb. Az utolsó kört hat részre osztva, két egymás melletti jelét kössük össze a kezdőponttal. Így egyenlőoldalu háromszögeket kapunk, tíz metszésponttal.
Képzeljük el, hogy tengeren vagyunk, és hajó felvonulás van. A hajók a kezdőpontból indulnak hat irányba. Mikor az elsők elérték az első kört, indulnak a következők hasonló sebességgel. Egy idő után minden metszésponton van egy hajó, kör szimmetrikusan. Egy kezdőpont felett lévő helikopterről látnánk, hogy a 30 hajó hat irányban, libasorban halad, azonos sebességgel. Ezek között a távolság azonos a vonal mentén, de a szomszédos vonalon haladókhoz viszonyítva a távolság, a körök sugarainak arányában nő. Egyedül az első körön azonos a kezdőpont és a szomszéd hajók távolsága, vagyis a libasorban haladók távolságával azonos. A második körben kétszeres, az ötödikben ötszörös a sorban haladókhoz viszonyított távolság. Ez a lineáris tágulás egy síkban történő ábrázolása. Képzeletben ezt az egyenlőoldalu háromszöget, a szögfelező mentén forgassuk körbe. Így egy egyenlőoldalu kúpot kapunk. Képzeljük el az első 1cm-es kúp anyagát a nagy kúpban, szétterjedni. A kúp magassága így ötszörösére, a térfogata 125 - szeresre nő. Képzeljük el a kúpot 14 milliárd fényév nagynak, és azt a tényt, hogy a távcsövek ebben a térben több milliárd galaxist mutatnak. És most menjünk vissza az időben, a sok milliárd galaxis anyagát, az 1cm-es kúpban elképzelni. Ez valószínű, drogmámorban sem megy. Egy átlag nagyságú emberi test atommag sűrűségre összenyomva, egy mákszem térfogatában elfér, ez azt jelenti, hogy egy mokka cukor nagyságú testnek ilyen sűrűség mellett, 80 tonna lenne a súlya. A mai magfizikai ismeretek szerint, az atommag a legsűrűbb anyag. A természet, ott követte el a hibát, hogy az Ősrobbanás elmélet alkotójának a magzatvizében /Georges Lamaitre vagy Hawking /nem úszkált cápa, mert akkor sokkal kevesebb korlátolt gondolkozású ember lenne a Földön.
Nézzük a másik, a gyorsuló Világegyetem elméletét. Legyen a gyorsulás a magnitúdó értékváltozásával azonos, ahol a sorban haladó hajók sebessége ennek megfelelő. A körök távolsága így 1-2,5-6,3-15,8-39,8 cm. Egy ilyen gyorsulás modellezésére a gumikötél nem jó. Egy kisebb értékű gyorsulás is kimutatható lenne, mivel a gömbszimmetria felborulna.
A léggömb elmélete sok egyént megtéveszt. A léggömb a belefujt levegőmennyiség arányában tágul, így a belsejében az anyag elrendeződés homogén. Egy táguló Világegyetemnél az anyag sűrűségének a külső területek felé, csökkenni kell. Ilyen ritkulás sehol nem mérhető, mert az optikai látóhatár széléről is nagy anyagmennyiséget mutat az Űrtávcső. Az égbolton Északi Korona néven ismert egy galaxis halmaz, aminek távolsága az adat szerint kb. másfélmilliárd fényév. A vöröseltolódás értéke 21ezer km/sec távolodási sebességre utal. A galaxisok a mérések szerint egymástól nem távolodnak, ez vajon hogy lehet? A léggömb elmélet, a Világegyetem tágulása egy marhaság, egy tébolyult agyban született gondolat. Természetesen a számított távolodási sebesség sem igaz. Ezek az objektumok a valóságban csak olyan sebességgel mozognak, ami a nagy távolságuk miatt, nem mérhető. Azok az egyének, akik nem értik a leírt gondolatokat, ne foglalkozzanak csillagászattal, őrizzenek libát, vagy legeltessenek tehenet, mert ez a tevékenység illik hozzájuk. Visszavonom ezt az állítást, ha valaki a Himaláját berakja egy gyűszűbe!
Tudomásul kell venni, hogy az éternek is van tömege, és az előzőekben említett víz, és levegőben terjedő rezgés szerint, a fény is szétfolyik, lecseng. Ez okozza a nagy távolságból érkező fény vöröseltolódását. Nincs hatszoros fénysebességgel történő mozgás, de van sok olyan / az amerikai Lédermann szerint ignorans / diplomás, aki még gondolkozni is lusta. Volt olyan előadás a tv-ben, ami a következőt magyarázta, "ha egy órától fénysebességhez közeli sebességgel távolodunk, az órát lassulni látjuk elérve a fénysebességet, az óra megáll". Hogy mit látna, azért nem írom le, mert nem illik. Egy másik, "ha kihúzzuk az antennát a tv készülékből a képernyő zajos, szemcsés lesz, ennek oka a háttérsugárzás". Tévedés, a készülékek szelektívek, és csak meghatározott frekvencia sávokat engednek át, a zaj magyarázata a rádiónál is ismert fehér, vagy más néven sörét zaj, ami a nagy erősítésből adódik. Ha egy akkumolátorral működő tv készüléket elektromosan leárnyékolt helyre viszünk, a fehérzaj, ott is jelentkezik Nem lepne meg ha kiderülne, hogy a Penzias, és Wilson által használt műszer fehér zaját hiszik háttérsugárzásnak. Az elektronika területére is az van kiírva, mint az izraeli repülőterekre, "itt csak szép lehetsz, okos nem".
A Mindenség mérése, címmel előadás hangzott el a TV-ben, leírok egy néhány gondolatot az elején felmerült kérdésekkel kapcsolatban. Nem volt Ősrobbanás, így forró Univerzum sem, a legtávolabbi galaxis, a végtelenben van. Az Univerzum végtelen ideje létezik, csak egy bizonyos a Földről látható területek mozgását mérhetjük. Távoli részekről egy néhány millió év alatt, bizonyára lesznek értékelhető adatok. "Úgy tűnik, a Világmindenség egésze, a megfigyelési pont helyzetétől függetlenül, szimmetrikus tulajdonságokat mutat, bármely irányban végezzük a vizsgálatokat". Nafene! Ez valóban így van, de Elvtárs, akkor mi a büdös francér nézegetünk a távolba, hiszen ha ott lennénk, a Tejút felé nézegetnénk, hasonló múltbeli kutatások miatt. Kozmológiai eredetű gravitációs hullám nincs, csak gravitáció. A gravitáció, vagy graviton szubatomi részecske páros, mozgásának a vetülete, hullámmozgás. Ennek a bizonyításához elég egy olyan lézer sugár, ami átlyukaszt egy pénzérmét. Nincs fénysebességgel terjedő gravitációs hatás, ha lenne, a világűrben nagy pályán mozgó üstökösök fénysebességre gyorsulnának. A tudomány területén még ma is vannak olyan agyalágyult egyének, akik a gravitációt, téridő görbülettel, vagy gumilepedőre tett golyóval magyarázzák. Vajon hogy magyarázzák két egymáskörül keringő kisbolygó esetét? A kozmikus régészet a múltban kutat, az Univerzumnak nincs térben, és időben elkülöníthető múltja. Nincs táguló Univerzum, antianyag, antigravitáció, de sok a korlátolt gondolkozású ember. Egy magfizikus ne legyen korlátolt gondolkozású, hogy képzelhet el magas hőmérsékletet anyag nélkül. A kezdetben minek volt magas hőmérséklete, a semminek? A háttérsugárzásról már régebben is írtam. Milyen messziről jön, miért homogén? Ez ellenkezik az entrópia törvényével. A hő terjedés iránya a magasabb értékről az alacsonyabb felé mutat. Ha az Univerzum még mindig tágul, az ebből adódó hőmérsékletváltozás, miért nem mérhető? Hol az Ősrobbanás helye, a Földtől milyen irányban található? Mi van az Ősrobbanás helyén? Ha a tágulás most is tart, miből keletkezik új anyag? Ha nem keletkezik, miért nincs ott anyagmentes terület? A tágulással az anyagsűrűségnek csökkenni kell, az Űrteleszkóp mérései miért nem ezt mutatják? Az optikai látóhatáron Tejúthoz hasonló galaxisok millióit látjuk, kialakulásukhoz legalább tízmilliárd év kell, ez hogy lehet? A gyorsuló táguláshoz energia kell, ez honnan keletkezik? A tágulás iránya a Földről nézve gömbszimmetrikus, ez azt jelenti, hogy a mozgás a nagy Zuttyra váltva irányt vált, és végül minden anyag ide jön. Ez nagyon szép, de mi van, ha egy tízmilliárd fényévre lévő pontról, ugyanezt látjuk? Akkor hová tart a Zutty mozgása, oda, vagy ide? Ez a Zutty elmélet is tudatlan, logikátlan egyén agyában született. Mit mond az elmélet? Egy pontba zuhan össze minden anyag, közben a hőmérséklet végtelen nagyra nő. Hova tűnt az entrópia törvénye? Ugye milyen sok hülye sznob ember él a földön, és ezek többsége, vezető beosztású diplomás ember. Nagy az Isten állatkertje, írja a gyengére sikerült csillagász. Kell a nagy terület, mert nem férne bele a sok Ufó hivő, Ősrobbanás, fekete lyuk, táguló Világegyetem, elméletét elfogadó ostoba egyén.
Egy gondolat a kozmikus régészetről. A magfizikus, az atomok felépítésének módját az Ősrobbanás utáni percek, vagy órák, megfigyelésével szeretné megismerni. Ezt a földi régész munkájához hasonlóan képzeli el, vagyis úgy, hogy nagyteljesítményű távcsövek segítségével akar a múltba visszanézni. Nagyon sajnálatra méltó egyén az, akinek ilyen ostobaság az eszébe jut. Ha az Ősrobbanás igaz lenne, erre csak annak lenne lehetősége, aki az ebből keletkezett Világegyetem legtávolabbi pontjától távolabb van. Ez azért van, mert csak ebből a pontból láthatná az első perceket. Ennek megértéséhez elég három elemi elvégzése. / Nekem négy van/. Egy példával szeretném érthetőbbé tenni. Egy távoli galaxisban fellobban egy nova, akik megfelelő távolságban vannak és túlélik, láthatják a történést, az első pillanattól kezdve. A Földről későbbi időpontban, ugyanúgy. A robbanás közelében a veszélyes távolságon kívül lévők az első perceket, csak képrögzítők utján tudják felidézni, mert az eltűnt kép után hiába nézünk. Ebből a példából látható, hogy egy robbanási térben, ahol a Föld tartózkodik, nincs lehetőség az első percek vizsgálatára.
Igen a sznobság. Valaki a Fórumon feltette a kérdést, kik a sznobok? Leírom. Azok, akik megjátsszák a hozzáértő embert, értelem nélkül beszajkózva, a relativitás, Ősrobbanás, elméletét, nem merik vállalni, hogy nem értik a témát, nehogy butának nézzék őket. Így terjed az áltudomány. A racionálisan gondolkozó tudósok, elvetik az Ősrobbanás elméletét. Ők azok, akik magasan képzett egyének, nekik köszönhetők az űrkutatás gyakorlati részében elért eredmények. Többnyire katonai területen dolgoznak, így nevük nem lehet ismert.
Az ostoba elméletek nagy része az USA-ból ered, ott mindenki szabadon leírhat mindent anélkül, hogy feketepontot kapna. Így került sor a Föld mágneses póluscseréjének rémhírére, ami nagy katasztrófát okozott volna. Szegény rémhírterjesztő nem tudta, hogy a feltételezett átfordulás a tengeralatti törésvonalak mentén végzett kutatófurásokból adódott, ami szerint ez lassú, több millió éves folyamat volt, közben volt olyan időszak, amikor a Földnek nem volt mágneses tere. Ez hogy lehet? A Föld akkor is mágneses volt, nem volt pólus csere. Ennek a magyarázatát csak én tudom, egy későbbi időpontban majd leírom.
A Természet Világa januári számában "Miért pusztul a kéreg" címmel egy hibás elmélet jelent meg. Ez is egy hátborzongató ostobaság. Németh Géza valószínű nem olvasta, amit a "Mitől mágneses a Föld" címszó alatt leírtam, olvassa el.
A csillagászat területén, csak egy lényeges változás várható, annak a felismerése, hogy a Világegyetem végtelen! Ez a felismerés értelmetlenné teszi a Naprendszeren kívüli kutatásokat! A SETI területén kutatók hisznek abban, hogy néhány évtizeden belül kapcsolat létesülhet más csillagok bolygóin lakókkal. Elképzelhető néhány százmillió év multán, addig is jól meglehet élni az emberi hiszékenységből, vagyis e területen végzett kellemes időtöltésből.
A Mindenség mérése előadás befejező részében, az előadó megemlítette, hogy a végtelen térben több világegyetem is lehet, más törvényekkel. Ez nagyon szép, de akkor mi értelme volt az egész előadásnak? Valószínű nem akart lemaradni Martin Reestől, aki legutóbbi könyvében hasonló gondolatokról írt. Az emberi hülyeség, határtalan. A végtelen térben hány pukkanás volt, egy, kettő, tíz, vagy végtelen? Nem véletlen, hogy magfizikus tartotta ezt az előadást, tipikus példája a vak vezet világtalant esetnek.
Egy mondat az űrutazásról, egy olyan űrhajóval, aminek sebessége, 16millió km/h a legközelebbi csillaghoz, 283 évig tartana az út. Ilyen utazás csak a mesében lehet.
Még ma is vannak olyan korlátolt gondolkozású egyének, akik hisznek a féreglyuk elméletben. Kellene már a csillagászat területére is egy néhány "marslakó", aki lesöpörné a korlátolt gondolkozású egyéneket a tudomány területéről.
Davis S. Saxon magfizikus, a Kalifornia Egyetem rektora, egy tudományos ülésen mondta. "Célunk azt elérni, hogy állampolgáraink eleget tudjanak a tudományról ahhoz, hogy, különbséget tudjanak tenni az értelmes és az értelmetlen, a tudomány és áltudomány között, különbséget tudjanak tenni a lehetséges és lehetetlen között, hogy egyaránt megértsék a tudomány és technológia hatalmát és korlátait, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a szakértők, és a magukat annak tartó sarlatánok szeszélyének, résztvevői, és ne áldozatai legyenek a mi egyre inkább és megfordíthatatlanul fejlődő technológiai társadalmunknak".
Legyen ez a gondolat mindenki számára mérvadó.


2004-01-20. Soós Miklós

Nyíregyháza Jósa András u.18.
4400.

Jelenlegi tudásunk (ill. ennek hiányosságai miatt) nem jelenthetjük ki bizonyosan, hogy minden kölcsönhatás fénysebességgel terjed, mivel a fény csak az elektromágneses kölcsönhatással van összefüggésben. A gravitáció terjedési sebességét egyelőre nem ismerjük, ezért nincs alapod arra, hogy összekapcsold a fénysebességet a gravitációs"látóhatároddal".

Korábbi bejegyzéseimmel szerintem bizonyítottam, hogy nem jelölhető ki semmilyen távolságban egy gravitációs "látóhatár". Ha lehetséges lenne ilyen, akkor ezt elméletben és gyakorlati megfigyelésekkel kellene igazolni, továbbá teljesen új gravitációs egyenleteket kellene felírni, ami tartalmazná ezt a bizonyos látóhatárt.
Kíváncsian várom azokat az elméleti levezetéseket és gyakorlati megfigyeléseket, amik a gravitációs látóhatárt igazolják.


A felfúvódó modellt a magam részéről nem tartom megalapozottnak, sokan mások is vitatják.

Tévedés az is, hogy a relativitáselméletből követeznék a felfúvódás. Ha lehetséges, Einsteint ne forgassuk a sírjában.

A világegyetem inflációs modelljét Alan Guth találta ki, de egyelőre semmilyen konkrét gyakorlati tény nem igazolja. A mellette felhozott legfőbb érv, a mikrohullámú háttérsugárzás nagymérvű izotrópiája másképpen, egyszerűbben is magyarázható, amire adtam is már bejegyzéseimben megoldást a ciklikus világmodellben.

De akár volt felfúvódás, akár nem, azok az "összekötő szálak", melyek a fizikai kölcsönhatásokat közvetítik minden részecske között, sosem szakadnak el, pontosan azért, mert ez a világ egységes, ugyanazok a törvények hatnak benne mindenhol és mindenkor.

"Ha van 2 tömegpont és hirtelen eltávolodik 0,1 fényévről 100 fényévnyire, akkor el kell telnie 100 évnek, hogy észleljék egymást s akkor is a gravitációs erő csak 1 milliómódnyi lesz csak az előtte levőnek.

Ezt a hirtelen eltávolodást is meglehet magyarázni, ha elfogadjuk a relativitás elméletét. "

Kérlek magyarázd meg.

Elminster, gratulálok, megelőztél!:))

Mert a Huble-törvényt félreértelmezted.
Ha hülyeséget hiszel valamiről, akkor ne csodálkozz, hogy hülyeség jön ki végeredményül is.

Akkor utoljára a regenerációs visszavonulásom előtt egy kis oktatás, mert nem venném a lelkemre ha ugyanilyen hülyén halnál meg, mint most vagy. (Plusz, ha te nem is érted meg, másnak még hasznos lehet.)

Te ezt a szörnyedelmet villáztad össze a Hubble-törvényről:


Gyakorlatilag a fenti hozzászólásodból semmi nem jó.

Vegyük végig akkor pontosan a dolgot egyszer és utoljára.

Te azt hiszed, hogy a Hubble-törvény ez:

v = H0*D

Tévedés!
A Hubble-törvény valójában ez:

dD/dt = H*D

azaz egy távoli objektum távolságának időegység alatti megváltozása arányos a távolságával. A képletben így értelemszerűen D az objektum távolságának időfüggvénye, H pedig a Hubble-paraméter.
Könnyen belátható, hogy a Hubble-paraméter is függvénye az időnek, hiszen átrendezve az összefüggést H-ra, ezt kapjuk:

H = dD/dt * 1/D

H csak akkor nem függene az időtől, ha D sem függene az időtől, azaz D(t) = konstans. Ekkor viszont az idő szerinti első deriváltja nulla, dD/dt = 0, azaz ha D nem függ az időtől, akkor H = 0, minden egyéb esetben H is az idő függvénye.
Ha most a távoli objektum távolságának időbeli megváltozását sebességként értelmezzük, akkor dD(t)/dt = v(t), ezt visszaírva a Hubble-törvény általános alakja a következő lesz:

v(t) = H(t)*D(t)

Mi is valójában a mindenki által ismert képletben a H0? Mivel a H is függvénye az időnek, ezért minden időpontban más értéke lehet. Az egyszerűség kedvéért a kozmológusok a MOST időpontját t0-nak jelölik, így értelemszerű rövidítés, hogy H0 = H(t0).
Azonban a képletben nemcsak H függ az időtől! Ha számszerű számításhoz kiválasztunk a függvény értelmezési tartományából egy konkrét értéket, akkor az összes előfordulásban azt kell használnunk. Hogyan is nézne ki az y = sin(x)*tg(x+3) függvény, ha behelyettesítéskor ezt a szörnyűséget végezzük, legyilkolva az algebra minden szabályát: y = sin(75°)*tg(123°+3)????
Tehát ha H0 esetén rögzítettük a t időpontot a MOST t0 értékén, akkor D(t) helyére is a MOST érvényes távolság kerül.
És itt a húszmilliós kérdés: Milyen t időpont kerül a bal oldalra a sebességbe?

Úgy van! t0 Azaz MOST.

Tuarego, tévedésben vagy, amikor azt feltételezed, hogy a Hubble-törvényben szereplő "sebesség" az induláskori érték. Az bizony a beérkezéskori érték! És így értelemszerű, hogy a Hubble-törvény H0-al felírt képlete a MOST pillanatára vonatkozik, és teljesen lényegtelen, hogy a beérkező fénysugár milyen régen indult. És persze eltűnik az a "fogós kérdésed" is, ami igazából csak a te összezagyválásod miatt keletkezett. A Hubble-törvény semmiben nem mond ellent a gyorsuló tágulásnak.

Egyébként van egy másik oka is, hogy a fény vöröseltolódásából számolt, és a Hubble-törvényben felhasznált "sebesség" miért nem köthető az fényforrás induláskori "mozgási" állapotához.
A kozmológiai vöröseltolódás ugyanis:

1+z = amost/aakkor

azaz nem (ismétlem NEM!) a fény elindulásakor létező sebességkülönbség okozza, hanem a fény útja alatt történő méretváltozása az univerzumnak. Ebből következően a felhasznált vöröseltolódásérték még nem is létezett a fényjel elindulásakor, az menet közben jött létre. Ha tehát valaki "sebesség"-két kívánná értelmezni, az nem kötheti a múltbeli indulási időponthoz, maximum a beérkezés MOST pillanatához.

További kérdésekkel viszont forduljatok Edward L. Wright professzor úrhoz. Tuarego gúnyos hozzászólásai ellenére a Kaliforniai Egyetem kozmológiaprofesszora, a Willkinson Mikrohullámú Anizotrópia Szonda teamjének kutatója több mint kompetens kozmológiai kérdések megválaszolására. (Ha viszont valakinek büdös tanulni, és csak a saját "hangjának" hallgatása miatt szemeteli tele a netes fórumokat, azon egyetemi tanárok sem segíthetnek.)

Szia Tuarego!
MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG, MINDEN EGY.
Ezért foglalok állást minden erőmmel amellett, hogy ez a világ univerzálisan egybefüggő, egytörvényű, mely alól nincsenek kibúvók, kivételek, trükkök.

Nem lehetséges, hogy az egység kétségbe esett az után az esemény után, amit szimmetriasértésnek nevezünk? Például így. http://agondolatteremtoereje.blog.hu/2010/04/11/iker_univerzumok_elmelete

Ha nem értettelek félre akkor azt kifogásolod, hogy bizonyos körülmények között tetszőleges sebességgel távolodhatnak objektumok egymástól, másrészt a kölcsönhatások terjedésének sebessége maximum c, amit fénysebességként ismerünk.
Állításommal nem állítottam mást, minthogy valamire nem hathat csak azon objektumoknak a gravitációja, ahonnan a fény is oda juthat.
Ez a "látóhatár".

Ha van 2 tömegpont és hirtelen eltávolodik 0,1 fényévről 100 fényévnyire, akkor el kell telnie 100 évnek, hogy észleljék egymást s akkor is a gravitációs erő csak 1 milliómódnyi lesz csak az előtte levőnek.

Ezt a hirtelen eltávolodást is meglehet magyarázni, ha elfogadjuk a relativitás elméletét.

A Hubble törvény, és a tágulás is kamu, vagyis hazugság.

A csapos a borospincéből hoz bort nekem. Hozzám közeledik a pincétől pedig távolodik. A csapos sebessége változó egyenletesen nőtt. mivel a pincébe nem látok nem tudom eldönteni gyorsabban indult, vagy érkezett. Tehát a Föld távolodik a nagybummtól vagy a 12 milliárd fényévre levő objektum a Földtől.
A pincébe volt gyorsabb a csapos, vagy fent? Kel tehát egy objektiv megfigyelő
Ezek a supernovák.

Hallod, Csapos?!

A Nagy Elminster mondja ezt! Hát akkor ki fogja megoldani, ha ő sem tudja?...

…Aztán ír még itt valamit téves értelmezésekről, meg nem értésről, bohósról, ugráltatásról …stb., de ezekre oda se figyelj!

Most aztán mehetünk fel az Úristenhez (más néven: Ned Wright) és tehetjük fel neki a kérdést…



Ezután ismét filozófiával vádolnak meg bennünket, pedig mi csak arra mutattunk rá, hogy a Hubble-törvény meg a gyorsuló világegyetem feltételezése nem vág össze….
Bizony, Csapos, ezek után már nagyon vigyázz a szádra, hogy mit mondasz, mert igen hamar beleeshetsz a filozófiai hablaty eretnek bűnébe.

A Csaposom azért még megjegyzi, hogy így mégsem hagyhatjuk a dolgokat, mert vagy a Hubble törvény igaz, vagy a gyorsuló tágulás.
Mi inkább Hubble mellet szavazunk, mert azt olvasom AZ Elte Csillagászati Portálján (Precíziós kozmológia), hogy:

Senki nem állította, hogy pl. ami ma történik az Androméda galaxisban, az ma lenne hatással ránk.

Ha az elektromágneses hatásokat nézzük, azok majd csak 2,5 millió év múlva érnek ide onnan, a gravitációs változások pedig annak a sebességével (Astrojan szerint c^2).

Ugyanez vonatkozik a 13,7 milliárd fényévnél messzebbi objektumokra, amennyiben vannak ilyenek, mert ilyen messzire még nem sikerült ellátnunk.

Kedves Bnum!

Az a benyomásom, hogy ezt nem gondoltad végig alaposan, csak így írhattad ezt.
Először is nevezhető-e tudományos, fizikailag megalapozott kijelentésnek az, hogy egyes részecskéknek mi a gravitációs "látóköre", és csak azokra vonatkozik a vonzóerő, amik ebbe a körbe beleesnek? Na és mi van a körön kívüliekkel? Azokra más törvények hatnak? Vagy egy másik univerzumba kerültek?... Kellemetlenebbnél kellemetlenebb kérdések merülnek fel ennek kapcsán.

Akár hogy is gondoltad ezt a "látókört", azt nyilván te sem tagadhatod, hogy az ősrobbanást követő kezdeti időszakban mindenképpen látókörébe esett az összes részecske egymásnak, hiszen olyan közel voltak. Természetesen azóta jelentősen eltávolodtak már, de megjelölhetünk-e egy olyan pillanatot, egy olyan távolságot, ahonnét már teljesen kiestek egymás hatóköréből?

Másképpen megfogalmazva ez azt jelenti, hogy van-e olyan távolság-érték, aminél nagyobbat már nem írhatunk be a gravitációs képletekbe?

Ugye belátod, hogy nincs ilyen érték!

Az kétségtelen, hogy több milliárd fényév távolságban két atom közti gravitációs vonzóerő igen csekély, de mégsem mondhatjuk, hogy nulla, mert igenis létező, kiszámolható értékről van szó, s ha ezeket az apró hatásokat összeadjuk, akkor abból már makroszkopikusan is számottevő erők jönnek ki, vagyis még igen nagy távolságban lévő galaxis-csoportosulások is jelentős hatást képesek egymásra kifejteni. Pontosan ezek a hatások alakították ki az univerzum nagyléptékű, szálas-csomós szerkezetét.

Én azt állítom, mint a tudomány képviselői általában, hogy univerzumunkra ugyanazok a fizikai törvények érvényesek mindenhol, minden részecskére, legyenek azok bármekkora távolságra egymástól. Továbbá minden időpillanatban érvényesek, az ősrobbanás pillanatában, - ha volt - a felfúvódás időszakában, valamint az azóta eltelt időszak minden pillanatában.

Ez a világunk univerzalitása, egységessége, ezt tapasztaljuk minden pillanatban és semmi okunk nincs ennek elvetésére.

Az univerzalitás törvénye alól nincs kivétel, nem lehetnek alóla kibúvók, kivételek, trükkök.

Ilyen trükközésnek tartom a fénysebességnél gyorsabb tértágulást, és a kvantummechanika néhány megállapítását (Schödinger-macskája paradoxon, alagúthatás). Az meglehet, hogy a képletek működőképesek a különböző abszurd állítások mellett is, de nyilvánvaló, hogy ezek mögött mélyebb fizikai összefüggések állnak, amelyeket még nem ismerünk. Hiszen sem a részecskefizika, sem a kozmológia még nem egy lefutott dolog… Ne vegyük a jelenleg még feltáratlan jelenségek magyarázatául a legabszurdabb magyarázatokat is elfogadhatónak (egy részecske egyszerre itt is van, meg ott is van…, meg a világ a semmiből ugrott elő…)

A fenti univerzalitásból következik a sokat emlegetett kijelentés:

MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG, MINDEN EGY.

Vagyis nincsenek "látókörön kívüli" atomok, nincsenek törvényen kívüli részek, időszakok.

Előző bejegyzésemben ajánlottam, hogy modellszerűen úgy képzeljük el ezt az univerzumot, mintha minden részecske egy szuperelasztikus szállal kapcsolódna minden másikhoz, s ez a szál sosem szakad el, bármilyen messze is kerüljenek egymástól, s ezeken a szálakon keresztül folyamatosan közvetítődnek egymásra az alapvető fizikai kölcsönhatások.

Végezzünk el egy gondolatkísérletet, mi lenne akkor, ha csak egyetlen atom kiesne a fizikai törvények "látóköréből", mint ahogy te feltételezted.

Mivel ez az atom nem kötődik - pl.gravitációsan sem - a mi "belsőbb" világunkhoz, ezért akármerre is kóborolhat. De egyszer csak "gondol egyet" s a mi világunk felé veszi az irányt, s abba belevágódik.

Mi történne ekkor?

A fentebb leírt szálakkal összekötött világban - szinte a semmiből - előpattanna egy fizikai törvények által eddig nem kötött (szálnélküli) részecske. Ez pedig a közvetlen közelében elhelyezkedő részecskéket olyan reakciókra késztetné, ami a korábbi törvényeknek nem felel meg, hiszen a korábbi rendszerben nem szerepelt ez az újonnan előkerült atom. Ennek pedig az lenne a következménye, hogy az "új" atomot körülvevő atom szálai, ami a többiekhez kötődtek, elszakadnának, mivel a törvény ebben az esetben már nem lenne sértetlen, hiszen ezek az atomok már nem a korábbi törvény szerinti pályán mozognának, hanem a közeli, új atom által befolyásolt módon.

Ezek a "szálszakadások" azonban további szálszakadásokat okoznának, s így láncreakciószerűen végighullámozna az egész univerzumok ez az anomália.

Vagyis ez az egész világegyetem összeomlana egyetlen "törvényen kívüli" atom miatt.

Ezért foglalok állást minden erőmmel amellett, hogy ez a világ univerzálisan egybefüggő, egytörvényű, mely alól nincsenek kibúvók, kivételek, trükkök.

"A világegyetem aztán folyamatosan tágult, de ezek a szálak sosem szakadtak el, hiszen nem mondhatjuk, hogy van egy bizonyos távolság, amelyet meghaladva már a gravitáció már nem érvényesül. "

Az elmélet szerint van. Ma nem lehetnek hatással ránk 13,7 millárd fényévnél távolabbi jelenségek/objektumok, és ezzel összefüggésben nem is figyelhetők meg.

Megoldhatatlan, mivel a te téves értelmezésedből származik a "fogas kérdés".
A valódi "megoldást" pedig már többször leírtam.
Nem értetted meg, hanem továbbra is makacsul félreértelmezed a dolgokat.

Nem vagyok én bohóc, hogy ugráltathass.
Ha gondod van a hivatalos tudományos világképpel, akkor tedd fel a kérdéseidet a hivatalos tudományt művelő képviselőinek:


Én nem tudok rajtad segíteni, ha nem is akarod megérteni, amiről a kutatók beszélnek, és le sem szarod a megfigyeléseik tényeit.

Úgyhogy mostantól hagyom, hogy szabadon teleszemeteld ezt a topicot is tényeket semmibevevő, üres és értelmetlen filozófiai hablattyal.

Ha elfogadjuk a felfúvódási időszakot, amikor feltételezés szerint a fénysebesség sokszorosával tágult az univerzum, akkor a részecskék csak azokat a részecskéket vonzhatták amelyek a látókörükbe estek.
Jelenleg se láthatjuk az összeset, tehát nem is lehet (gravitációs) kölcsönhatásban egymással az összes.

Kíváncsi vagyok, Elminster hogyan oldja meg azt a fogas kérdést, amit a Csaposommal együtt adtunk fel neki, vagyis, hogyan egyeztethető össze a Hubble összefüggés az újonnan feltételezett gyorsuló univerzummal.

Gondolom - remélem - lázasan kutat ez ügyben, valahogy így:
(Móra Ferenc után szabadon)


"Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
interneten lakó
Ned Wright barátjához"

1693.
pr.
A kaotikus, rendezetlen véletlenszerű, a determinisztikus elv a szükségszerűség elve, ok okozati összefüggés. Nem vallási, fizikai törvényszerűség, pl. a gravitáció, ami a világegyetem stabilitását adja, ennek alapja az örökös mozgás. Ez vonatkozik a földi tűzhányók működésére, vagy az időjárás változására is.
Az a baj, hogy ebben a topikban egyre több a hülye, már a művészet is bekerült a világegyetem más formájú keletkezésébe. Ennek oka a szereplési vágy.
Ennek a topiknak a tudomány vonatkozásában csak egy lényeges eredménye volt, a fény (foton) anyagi jellegének elfogadása, ami megölte a hülye Einstein hírhedt egyenletét.
Elég volt egy kérdést feltenni, hogy indukál a foton az antennában áramot, ha nincs tömege?
Én így tanítok, hogy jól kérdezek.