![[origo] fórum](../forumlogo.gif){kind=small}
Így növelve a feketelyuk tömegét azt kapjuk, hogy a Nap tömegének kb 200 milliószorosa tömeghez tartozó Schwarzschild sugár kb 3 Föld-Nap távolság és az ehhez tartozó anyagsűrűség már kisebb a víznél.
És vannak ilyen tömegű égitestek?
200 000 000-szoros naptömeg?
A legnagyobb ismert csillagok is csak 150-szeres naptömegűek. Állítólag voltak/lehetnek akár 300-szoros naptömegű csillagok is.
Fel tudod fogni milyen messze van a 150 a 200 000 000-tól?
A fekete lyukak mérete az meg úgy 10 - vagy még annyi sem - naptömeg és 18 000 000 naptömeg között van. Csak a galaxisok középpontjában szokott lenni egy-egy nagytömegű fekete lyuk.
S ők sem nyelik el az egész galaxist, ami körülöttük forog.
Ha ébren vagy ne álmodjál!
Nem kell hozzá feketelyuk, hogy a közelében lévő anyagot beszippantsa. Még a Föld is beszippantja a megérett almát a fáról.
Itt is a közelében lévőn van a hangsúly.
A gravitáció ereje a távolsággal négyzetesen arányosan csökken.
Ezért messziről már nem szippant és így nem is veszélyes.
Igen. Egyes fekete lyukak már olyan óriásiak, hogy az anyagsűrűség már nem elegendő bennük a fény távozásának a megakadályozásához, ezért aztán ezek már nem is feketék. Meg nem is lyukak.
Ezt nem jól tudod Te sem. Nem tudom hallottál-e már a Schwarzschild-rádiuszról. E szerint egy adott tömeghez tartozik egy sugár melybe belezsúfolva a tömeget annak felszínén a szökési sebesség eléri a fénysebességet. Ezek szerint R= 2gM/c² . Ebbe behelyettesítve az kapjuk, hogy a Nap anyagát 3km sugarú gömbbe zsúfolva kapnánk fekete lyukat. Kétszer ekkora tömeg esetén pedig kétszer ekköra sugarú gömbbe kellene zsúfolni, de a gömb térfogata ekkor már nyolcszorosa lenne az eredetinek, ha még emlékszel a térfogat képletére. Így növelve a feketelyuk tömegét azt kapjuk, hogy a Nap tömegének kb 200 milliószorosa tömeghez tartozó Schwarzschild sugár kb 3 Föld-Nap távolság és az ehhez tartozó anyagsűrűség már kisebb a víznél.
Úgyhogy a közelében lévőn van a hangsúly.
Nem kell hozzá feketelyuk, hogy a közelében lévő anyagot beszippantsa. Még a Föld is beszippantja a megérett almát a fáról.
Úgy tudom, a fekete lyuk gravitációja olyan erős, hogy minden közelében lévő anyagot magához vonz. Ilyet nem tapasztalunk, ez Téged nem zavar?
Engem nem. Az ellenkezője zavarna. Ha ilyet tapasztalnánk, akkor nagyon rossz lenne nekünk.
Az hogy nem tapasztalunk ilyet azt jelenti mázlink van és nincs a közelben fekete lyuk.
---
Tegyük fel, hogy egy fekete lyuk közelében anyag van. Meddig? Beszippantja aztán már nem lesz a közelében anyag, aminek a beszippantását láthatnánk.
A gravitáció ereje meg rohamosan csökken a távolsággal, úgyhogy ha csak távoli szomszéd a fekete lyuk, akkor már nem veszélyes.
Úgyhogy a közelében lévőn van a hangsúly.
Ha úgy tetszik, egy fekete lyuk belsejében élünk. Minnél nagxobb ui. egy fekete lyuk, annál kisebb anyagsűrűség tartozik hozzá.
Igen. Egyes fekete lyukak már olyan óriásiak, hogy az anyagsűrűség már nem elegendő bennük a fény távozásának a megakadályozásához, ezért aztán ezek már nem is feketék. Meg nem is lyukak.
hosszú távon kiderülhet, hogy a gravitáció elég erős ahhoz, hogy megállítsa, vissza fordítsa a tágulást és létrehozzon egy újabb szingularitást,
Miért derülhetne ki? Éppen az ellenkezője derült ki.
A gravitáció ereje a távolsággal arányosan négyzetesen csökken. Azaz ahogy tágul a világegyetem, annál kevésbé tudja fékezni ezt a tágulást a gravitáció.
Kb. fele arányban állítják abszolute tényként, hogy a végén összeomlik, illetve totál széthullik az univerzumunk.
Hát mondani mondhatják, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a tágulás (széthullás) felé halad az univerzum, annak meg a világon semmi jele, nyoma sincs, hogy ez a folyamat megfordulna valaha is.
Miért? Mitől? Az összezsugorodási teória hívei erre smemiféle magyarázatot nem tudnak adni. A tágulási teória híveinek meg elég bizonyíték a tapasztalat. Az a tapasztalat, hogy a vilgáegyetem tágul.
Na már most ha az a kérdés, hogy milyen lesz a világvége akkor Okham borotvája elvének alapján a legegyszerűbb magyarázat az igaz.
A tapasztalat a tágulásos világvégét támasztja alá, a zsogorodásost meg nem támasztja alá semmiféle tapasztalat, csak egy teória.
"... De azt nem tudhatom, hogy mióta létezik, létezett, hány alalommal ismételte meg ezt a mutatványt, illetve megismételte-e egyáltalán,... "
Itt megint bibit látok, ugyanis ha már egyszer úgymond létrejött a "téridő" s c sebességgel tágul ma is,
akkor érthetetlen számomra, hogy miként tudná bármily hatás "visszaszippantani"
Itt megint bibit látok, ugyanis ha már egyszer úgymond létrejött a "téridő" s c sebességgel tágul ma is,
akkor érthetetlen számomra, hogy miként tudná bármily hatás "visszaszippantani"
Szerintem nincs ilyen hatás és nem úgy tűnik, hogy ez a tágulási folyamat megfordulna.
Van egy világegyetem, amilyennek ismerjük. Hogy hányszor csinálta már ugyanezt, amit most?
Szerintem egyszer sem.
Amíg időben és/vagy térben nem látunk a jelenlegi világegyetemen kívülre, márpedig nem látunk, addig ez a kérdés nem egy tudományos kérdés.
Gondolhat bárki amit akar, nem fogja tudni jelenleg a tudomány sem bizonyítani, sem cáfolni.
Az a gond ezzel, hogy tisztára olyan, mint valamiféle vallás. Legalábbis hittételnek tűnik számomra.
A tudomány határain érzi elemében magát a vallás.
Még mindig kevésbé vad teória, mint a mi volt az ősrobbanás előtt, meg miylen a többi miénkhez hasonló világegyetem, mert ez már 100%-ban csupán a fantázia világa és nem a tudományé.
Az meg, hogy van egy ilyen-olyan világegyetemünk, amelyik már itt van egy ideje és még lesz is, közben változik az meg csak tudományos tény.
Persze ha idő sincs, akkor lehet világegyetem sincs, és mi sem létezünk.
Várjunk egy kicsit! tisztázni szeretném: nem gondolom, hogy ne létezhetne számtalan, az általunk ismerthez hasonló univerzum, ezért azt sem feltételezem, hogy ne keletkezhetnének akár naponta őjabb "világok", valahol a fene messzeségben.
Ez azonban csak fantázia. Miért ne létezhetne? De ennek mi itt ugyan nem tapasztaljuk semmi jelét.
Az viszont nekem úgy tűnik, hogy az általunk belátható univerzum egy ősrobbanással keletkezett.
Ez meg a tudomány része.
és rajta kívül nem volt semmi
Mert rajta kívül sem volt.
Egyesek szerint a térnek csak az a része létezik, amit a szingularitás tágulása hoz létre.
Igen. Nem a fene nagy térben tágul a világegyetem, hanem a világegyetem maga a tér és a világegyetem tágul.
De azt nem tudhatom, hogy mióta létezik,
13,8 milliárd éve +- 100 millió év.
Állítólag.
Persze csak olyan mint idő létezik, mert ha az sincs ...
arról azonban hallgatnak, hogy e rendszer miért nem viselkedett fekete lyukként.
Talán azért hallgatnak mert (még) nem tudják.
Mindazonáltal nem hiszem, hogy a világegyetem ősrobbanáskori kezdeti jellemzői és a mai fekete lyukak jellemzői között túl mély párhuzamot lehetne vonni.
Ez jelenleg az emberiség tudásának a határterülete. Ahogy az emberiséág tudása is tágul, mint a világegyetem úgy fogunk többet megtudni akár az ősrobbanásról, akár a fekete lyukakról. Idővel. :-)
Mert nagyon úgy tűnik, hogy az ősrobbanás elmélet helytálló. Ebben a világban, ebben az időben. Vissza tudják követni az eseményeket, a kezdet (ősrobbanás) első másodpercének töredékéig. Csak a kiváltó ok nem tiszta.
Így igaz szerintem is.
Minden további - egyelőre a tudomány jelen állását meghaladó - fantazmagória csupán.
Az idő egy fizikailag nem létező fogalom, amit az emberek találtak ki.
Ja hogy az idő nem létezik csak emberi kitaláció?
Ez a helyzet nekem merőben szokatlan. Még sosem álltam a vallásosak pártján az ateistákkal szemben.
Én hiszek az idő létezésében. :-)
Ezek a fogalmak akkor keletkeztek amikor ezeket a fogalmakat valaki definiálta.
Értem. Tehát akkor a világegyetem akkor keletkezett, amikor valaki ember kitalálta a világegyetem keletkezésének a fogalmát.
Érdekes.
A világegyetem, meg az idő, az az embertől független dolgok. Akkor is létezne a világegyetem, ha a földön nem alakul ki az élet és az idő akkor is telne, ha nem mérnék az emberek.
Ilyetén igenis értelmezhető a megfogalmazás, mi volt az ősrobbanás előtt.. Egy másik (előbbi) ciklus..
Ha az idő nem létezik, akkor pláne értelmezhetetlen lenne az előtt fogalma.
Azt hiszem annyira keveset tud még a tudomány a világegyetem keletkezéséről - arról meg úgy kb. a világon semmit, hogy mi volt előtte :-) - hogy ez a társalgás inkább csak hitvita, tudományos alapja nem sok.
Úgy tudom, a fekete lyuk gravitációja olyan erős, hogy minden közelében lévő anyagot magához vonz.
Sőt, nem csak a fekete lyuk, de minden anyagnak olyan erős a gravitációja, hogy a közelében lévő anyagot magához vonzza sőt, a távolit is. Ez már csak a gravitáció sajátossága.
Ilyet nem tapasztalunk, ez Téged nem zavar?
Én nap mint nap tapasztalom, momentán hullik a hó és zavar.
Szerintem meg másképpen is történhetett volna, de nem másképp történt, hanem úgy, ahogy. Hogyan? Hát, azt nem tudom :))
1xű
1xű
Ne is akard megtapasztalni, mert komoly átalakulással jár.
Üdv!
Én a topikcímben feltett kérdésre válaszolok: nem, nem történhetett másképp a világegyetem születése. Pontosan úgy történt, ahogy, csak mi nem tudjuk, h ez hogyan is volt. :)))
Én a topikcímben feltett kérdésre válaszolok: nem, nem történhetett másképp a világegyetem születése. Pontosan úgy történt, ahogy, csak mi nem tudjuk, h ez hogyan is volt. :)))
Úgy tudom, a fekete lyuk gravitációja olyan erős, hogy minden közelében lévő anyagot magához vonz. Ilyet nem tapasztalunk, ez Téged nem zavar?
a Világ összenergiája parányi térfogatba tömörülten volt jelen,
Ez olyan baromság, amit csak elvakult tudós fejek hisznek el.
![[origo]](../origo_logo.gif){kind=logo}
Bár nem vagyok csillagász sem fizikus, van egy elméletem. VItassuk meg!
Induljunk onnan hogy nagy bumm. Anyag lökődik a térbe, hogy honnan arra még visszatérek. Kialakul a ma ismert világegyetem gáz és porfelhők, galaxisok, csillagok, bolygók, stb.
Tudjuk hogy bizonyos csillagok, életük végén fekete lyukká alakulnak.
Nos ezekre alapítom az elképzelésemet. Miután minden erre alkalmas csillagból fekete lyuk lett, természetüknél fogva minden közelükben lévő anyagot magukba szívnak, beleértve egymást is. Eljutunk addig amíg már csak kettő fekete lyuk alkotja az egész világegyetemet! Most következik a lényeg amikor ez a kettő egymásba olvad, egyetlen időpillanatra az egész világegyetem összes anyaga egyetlen szupergravitációs pontban összpontosul és elérve egy bizonyos kritikus tömeget, robbanás szerűen a térbe lökődik.
Eszerint a világegyetem születése NEM EGYSZERI TÖRTÉNÉS VOLT, HANEM EGY CIKLIKUS FOLYAMAT RÉSZE!
Hát röviden ennyi.
És még valami: Szerintem bizonyíthatatlan, legalábbis gyakorlatban.
Üdvözletem, Aszterix