Volt, hogy írtál már értelmes hozzászólást is. De látom, hogy sajnos az volt a kivétel.
Javaslom, hogy térj vissza az értelmes hozzászólások írásához.

Igen, elképzelésem szerint a sötét energia gravitonokból áll. Ezek a gravitonok 2 energiarészecskéből állnak, graviton A és graviton B elemi részecskék építik fel. Sebességük c négyzet.

Ezek a gravitonok mozgatják a világot, mozgatják az atomokat, az elektronokat és a protonokat azáltal, hogy részt vesznek a felépítésükben.

A gravitonok szállítják a fotonokat azzal, hogy töltés (elemi) részecskéket kötnek meg és ezeket cipelik, ezzel kialakul a 4 (elemi) részecskéből álló foton.

A gravitonok okozzák a (nyomó) gravitációt.

A gravitonok okozzák az ősrobbanást (remélem volt ősrobbanás, mert ha a fény fárad, magyarul igen lassan energiát veszít a világűrbeli utazása során és a hullámhossza nő, akkor elég nagy bajba kerülhet az ősrobbanás)

(A sötét anyag meg egyszerűen hidrogén molekula, de ez már nem az én elképzelesemből hanem az ESA infraspektroszkópos méréseiből származik.)

"... A gravitonok okozzák a (nyomó) gravitációt. ..."
- Szerinted milyen formalizmussal írható le a tömegek egymást "árnyékoló" hatása?

Hogyan alakulnak a hatáskeresztmetszetek (vagy az azokkal esetleg analógnak tekinthető hatástérfogatok) az égitestek mélyebben lévő tömegeire nézve - abszorpció?

Azt gondolom, hogy a relelm leírása a nyomógravitációt imitálja, a látszólagos térgörbületet a DVAG gradiens okozza.

A DVAG gradiens a tömegek árnyékoló hatása miatt alakul ki.

Valamiféle abszorpció jön létre a tömegekben, az elnyelődés tömegarányos, ezért a sűrűbb rétegekben, csillagok belsejében, fekete lyukakban az elnyelődés nagyobb.

Kedves Astrojan!
Mindig a miért és a hogyan kérdésekre adott válaszok vezetnek a lényeghez.

Miért lenne éppen gravitonA vagy B..? Miért és hogyan sugárzódik ki, vagy nyelődik el?

Az ismert jelenségek hogyan mutatják ezeket a hatásokat a makro méretekben?
Hogy jelenik meg a gravitonok c^2 sebessége amikor fotont cipelnek?
Milyen módon veszik a hátukra a fotont és miért és hogyan engedik el?

A graviton mit sugároz ki ahhoz, hogy fénysebességgel távolodó vonzó vagy éppen taszító hatást váltson ki?

Hogyan nyomhatja vagy hogyan taszíthatja valami a haladási irányában eléje kerülőt?
Mit tesz, melyik elemével, ahhoz, hogy a nyomás vagy a taszítás mint hatás létrejöjjön?
Mi köze mindezeknek a hullámmodellekkel való leírhatósághoz?
Vagy épen a különféle esetekre érvényes statisztikák különbözőségéhez?

Soha nem írtál még értelmes hozzászólást. De látom, hogy sajnos nem vagy képes rá.
Javaslom, hogy térj át az értelmes hozzászólások írásához.

Gondolod, hogy Astrojan matematikailag igazolni tudja a kényszerképzetét?
Az első egyenlet leírásakor kibukna, hogy amit fejben elképzelt, az hemzseg az ellentmondásoktól.
Más már első ránézésre kiszúrja ezeket a nyilvánvaló ellentmondásokat, de neki fel se tűnik, mivel csak gondolatban játszik az ötleteivel. Működésképtelen elképzelése pedig mindenkinek van, tartja Murphy, és milyen igaza van!

Gyakorlatilag semmit sem ér az Astrojan-modell.

Korrekt.

Pontosítok:
A 6 órányi órajelet mindenki meg tudja számlálni és megfelelő darabszámúnak fogja találni.

Hibás.
A megfigyelő a beérkező impulzusok alapján nem a hozzá képest mozgó forrás idejének múlását méri! Többször mondtam már, hogy vedd figyelembe a véges fénysebességet!
A beérkező impulzusok sűrűsége függ a forrás-megfigyelő mozgásállapotától. Ha a forrás távolodik, akkor a 6 órányi órajeled tizenvalahány órára elnyújtva ér hozzád. Ha a forrás közeledik, akkor a 6 órányi órajeled egy-két órára összetorlódva ér hozzád.
Láthatod, hogy a beérkező órajelek megszámlálásával nem következtethetsz egyenesen a forrás-megfigyelő időeltérésére. Az összefüggés jóval bonyolultabb, szerepel benne a relatív sebesség is. Az ikerparadoxonos félremagyarázásodban erről a bonyolultabb összefüggésről feledkeztél el. Pedig, ha kiszerkeszted Minkowsky-diagramon, akkor első blikkre kiszúrja a szemed, annyira nyilvánvalóan látszik a véges fénysebesség hatása a beérkető órajelek sűrűségére.

Szomorú de ezt sem érted.

Azaz minden jel, maradéktalanul eléri az ikertesót.

Ha nem lenne érthető,: Nem a "megfelelő darabszámúnak", hanem pontosan ugyanannyinak.
Ha 21600 db a kisugárzott, akkor 21600 db kerül a számlálóba.
Akár mozog az a számláló, akár áll.

Én írtam:

Te írtad:


Ez ugyanaz! Megfelelő darabszám = 21600

Te csak a vita kedvéért vitatkozol? Végig se gondolod milyen hülyeségeket írsz?

A korrekt válaszod az "azonos darabszám" lett volna, az általad leírt "megfelelő darabszám" helyett.

Az első változat nem engedi meg az eltérést a darabszámok között, a Te általad "megfelelőnek" írt változat a megfeleltetésre ad lehetőséget.
Ezért nem korrekt megfogalmazás.

Rájöttél, hogy ugyanazt írtad le pepitában, mint én, ugye?
Másba már nem tudsz belekötni, csak a megfogalmazásba. Szégyen, hogy ekkora vitakényszered van, hogy teljes egyetértés esetén is elő kell hoznod egy "vesszőhibát", mert ha nem mondanál semmiben se ellent, akkor talán a világnézeted dőlne össze.

a megfelelő
szó jelentése a megfeleltetéssel egyenértékűnek tekintett, de nem azonosat
az azonos
szó jelentése kizárólag teljesen megegyezőt, önmagával megegyezőt, azonosat jelent.

És miután egy makett ház is megfeleltethető egy normál háznak, a térképen, de beköltözni csak a házzal azonos házba lehet, a megfeleltetett makettbe nem, így nem használható a "megfelelő" kifejezés az "azonos" kifejezés szinonimájaként.

Ez korrektség, és nem belekötés. Egyébként te kötekedsz a relativisztikus Doppler eredményei kapcsán.

"A DVAG gradiens a tömegek árnyékoló hatása miatt alakul ki."

A fentről akadálytalanul ránkzúduló DVAG lefele ható tolóerejét a következőképpen hasznosíthatnád: Készítesz egy vízszintes forgástengelyű nagy lapátkereket - olyat mint a vizimalmoké.
Ezt állvanyra szerelve kihelyezed udvarra, majd a lapátkerék egyik felét leárnyékolod valami jó vastag tetővel, melyen a DVAG csak lelassulva/legyengülve tud áthatolni. Ettől kezdve a kerekednek forgásba kéne jönnie, mert a tető alól kilógó lapátokat a rájuk zúduló DVAG erősen lefele nyomja. A kerék generátort hajthatna, s ezzel kész is van a világ első ingyenenergia termelő kütyüje.
Jól gondolom?
Gondolom Gézoo szívesen segítene neked a kivitelezésben. Demokritosz levelező talán nem, mert szerinte az van, amit Korom Gyula állít könyveiben, mármint hogy a Földre nem zúdul DVAG, és amiatt nem lehet éterszelet kimutatni se lapátkerekekkel, se másképp itt lent, mert a Földdel együtt mozog az őt körülvevő éter.

No de az abszorpció miatt a csillagok belsejébe "lejutó" graviton-fluxus csökken a felszínihez képest.

A középponton túljutva éppenséggel "felfújni" igyekszik az égitestet.
Persze beállhat (be is kell,hogy álljon) egy stacionárius állapot.

Volt már a gravitonelméletnek egy (v. több?) előfutára pl. a potentonelmélet.
Nálunk Dr. Magyari Endre rádiómérnök foglalkozott vele - tudtommal.

Elég egy masszív tömegű, függőleges tengelyű, jól csapágyazott Archimédeszi csiga is.
(Nem vizet emel, hanem munkára fogja a gravitonokat.)

Egyébként érdekes kérdés az izotrop sugárzás árnyékolását leírni próbálni.
(Első blikkre úgy gondolom, hogy a gravitációs térerősséggel fordítottan lenne arányos a fluxussűrűség.)

Meg annak is volt előfutára, hogy Astrojan szerint az elemi részecskék gravitonból és elektromos töltésből állnak:
Még a kvarkmodell előtt az ún. "nagoyai modell" szerint a leptonok (neutrínó, elektron, müon) pozitív töltésű speciális B+ anyaggal megtöltött "apró tartályoknak" foghatók fel, és átalakulnak a Sakata-modell alapvető részecskéivé (protonná, neutronná Lambda zéróvá). Tehát a B+ anyag volna felelős az erős kölcsönhatásokért, a leptonok meg a gyenge kölcsönhatások forrásai. E modell következtében a B+ anyag bevezetése feleslegessé teszi az izotér használatát.
A nagoyai modell továbbfejlesztése gyanánt Taketani megalkotta az ún. "protoneutrínó-modellt", illetve "univerzális neutrínó" modellt, miszerint a neutrínó az egyetlen elemi részecske, a nagoyai-modell többi elemi leptonja (elektron, müon) is neutrínóból származik, "epszilon-mínusz" elektromos töltés hozzáadásával, így belső töltéseloszlásukban különböznek egymástól.
Tehát a Taketani, a nagoyai és a Sakata-modelleknek megfelelően ha a kezdeti és elsőrendű neutrínóhoz hozzáadjuk az "epszilon-mínusz" töltést vagy a B+ anyagot, az összes többi részecskét levezethetjük belőle.
Astrojan, innen merítetted az anyagmodelledet?
A fent leírt modellek még a kvarkmodell bevezetése előtt "voltak divatban"!

Úgy tudom kb. 300 évvel ezelőtt felbukkant fel rövid időre egy "árnyék-elmélet" néven emlegetett modell. Ebben nem adtak nevet azoknak a hipotetikus részecskéknek, melyek mindenhonnan záporoznak az égitestekre, egymás felé lökve őket.
Hamarosan kiderült - alaposabb számítások révén, hogy egyrészt kizárólag gömb alakú testek esetén adja ugyanazt az eredményt, amit a newtoni gravitációelmélet ad, másrészt e hipotetikus részecskezápornak kimutathatóan fékeznie kéne a bolygók mozgását. Más cáfolatok is születtek, fizikaversenyeken.