Végre valamiben egyetérthetek veled, egy picit tovább egyszerűsíteném a problémát.

Van egy piros meg egy kék golyód és ezt mindenki tudja. Egy golyót elküldesz postán az Andromédára és ott megnézik a golyót.

Azonnal TUDJÁK, hogy neked milyen golyód maradt.

és ezzel hülyítjük a világot.

Az Andromédéra sok golyót küldenek, ezekből mondják meg, hogy mi van nálunk.

Számítógépes memóriára gondolj. Az Andromédán a memória tartományából tetszőleges állományt lefednek, ez az állomány azonnal itt a Földön is megváltozik, ez a kvantum teleportáción alapuló memória koncepciója.

Ezek a "golyózások" nem ilyen egyszerűek, mert vagy félútról kell őket küldeni, vagy késleltető vonalat alkalmazni nálunk (Föld-Andromeda távolságnyi időkésleltetést).

A teleportációnál nem lehet szó késleltetésről. Azonnali a válasz.

Most mi nem volt ebből a végtelenül egyszerű példából érthető? Van 1 millió piros és 1 millió kék golyóm, párban vannak ezt mindenki tudja.

Elküldök tíz piros és száz kék golyót az Andromédára, várok amíg odaér.

Ott megnézik mit kaptak és AZONNAL, abban a pillanatban, teleportálás nélkül TUDJÁK, hogy nekem van tíz kék és száz piros golyóm.

A többi millió golyómról NEM TUDNAK SEMMIT, kivéve azt, hogy a golyók NEM változtatják a színüket. És nem kell félútról küldeni.. A teleportáción a hülyeség koncepciója alapul.

Várj!
A teleportációnak az idő a lényege. Mármint, hogy azonnal van reakció végtelen nagy távolságban is.

Vagyis a golyók párban mennek szét. Megütjük a párban szétmenő golyó közül az egyiket. Azonnal tudomása van róla a párjának.
Ez így hülyén hangzik. A szétrepülő fotonpár egyik tagjának polarizációját az ellentétesre fordítjuk, akkor azonnal reagál a párja és ez észlelhető, mégpedidg azonnal. Ezt az azonnaliságot vetették kísérlet alá, így hát ebben nem lehet kételkedni. Ez a teleportáció a fotonoknál.

Azért hangzik hülyén mert hülyeség. Nincs sem végtelen távolságban reakció sem akármilyen távolságban. Ne keverd az álmaidat a valósággal, csak téves gondolatok vannak. Kételkedj ha nem értesz valamit. Ha érted akkor mégjobban kételkedj, mert szerintem nem érted.

A foton cirkulárisan poláros, nem tudod megváltoztatni egy foton polaritását, mint ahogyan a golyók színét sem tudod megváltoztatni (ez volt az egyik kikötés, a másik meg, hogy párban vannak)

És persze tévedhetek is, de abban kételkedem.:))

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy egy technikai humbug az egész.



A fotonpárok polarizációjának a különbsége fix, ha jól tudom 90 fok.
Ha (a)-val végzek kísérletet, az (e1),
ha (b)-vel akkor (e2).

Ha (a) összefügg (b)-vel, akkor nyilvánvaló (e1) is összefügg (e2)-vel.
Ha ismerem (e1)-et, akkor a másik kísérlet elvégzése nélkül is tudom, hogy mi lesz az (e2).

Tehát se tömeget, se információt nem visz át.
Az információt többszörözi, ez igaz és bármelyik tag megismerése esetén ismerté válik a másik is, bármekkora távolság esetén.

A lényeg, hogy információ párokkal kell dolgozni. Az egyik ismeretében adódik a másik, illetve a vele való kísérletek, mérések eredménye is.

A válasz azonnali, de mikor?

Két ún. "összefonódott" qubit felhasználása révén lehetséges bármilyen ismeretlen kvantumállapot teleportálása, és az igaz is, hogy e művelet nem függ a gubitek távolságától.

De: Tegyük fel, hogy Jóska és Miska találkoztak valaha, de jelenleg messze laknak egymástól. Együtt létrehoztak egy ún. "EPR-párt", amelyből 1-1 qubitet megtartottak maguknak, amikor útjaik elváltak. Egy idő után Jóska azt a feladatot kapja, hogy küldjön Miskának egy Pszí> állapotban lévő qubitet úgy, hogy fogalma sincs, hol lehet Miska. Jóska viszont nincs birtokában semmiféle információnak sem a qubitállapotról, és csak "klasszikus úton" képes információt továbbítani. A feladat megoldása végett a következőt kell tennie Jóskának: kölcsönhatásba kell hoznia a küldendő qubitet a Nála maradt fél EPR-párral, és az ily módon keletkezett 2 qubitet mérésnek kell alávetnie. Mérésének eredménye a következő 4 lehetőség közül 1: 00, 01, 10, 11. Ezt az információt tudja továbbítani Miskának. A Jóska üzenetétől függően, a 4 lehetséges művelet közül Miska elvégez 1-et az Őnála maradt EPR-páron, és ennek eredményéül éppen a Pszí> állapotot kapja. Hogy Miska képes legyen eldönteni, hogy a 4 állapot közül melyikben található a Nála maradt qubit, ismernie kell Jóska mérési eredményét, és EZ A TÉNY akadályozza azt, hogy teleportációval fénysebesség feletti sebességgel küldhessünk üzenetet, lévén, hogy a mérési eredményt Jóska "klasszikus úton" tudatja Miskával.
Egyébként a kvantumteleportáció NEM részecskék, hanem KVANTUMÁLLAPOTOK teleportálását jelenti! Tehát a kvantumállapotot hordozó RÉSZECSKE TÉRBELI HELYZETE NEM VÁLTOZIK!

"A Koppenhágai Egyetem Niels Bohr Intézetének kutatói egy minden eddiginél nagyobb, több milliárd atomból álló makroszkopikus tárgyat leíró információt teleportáltak fél méteres távolságba, és azt remélik, hogy messzebbre is el tudják majd juttatni az anyagot. A teleportáció-kutatásban most történt meg először, hogy az átvitelhez egyszerre használtak fényt és anyagot - az egyik az információhordozó, a másik a tárolóeszköz szerepét játszotta - magyarázta a Reutersnek a kísérletet Eugene Polzik, a kutatócsoport vezetője."

Már rosszul kezdődik, Bohr volt az a tudós aki a Heisenberg bizonytalansági relációt totálisan félreértelmezte, ami aztán koppenhágai értelmezésként vonult be a köztudatba.

Heisenberg arra jött rá, hogy a részecskéket fény fotonok segítségével vizsgálva azokat meglökjük, így azok eredeti mozgásállapota valamint a helyzete megváltozik. Ebből következően a fény segítségével történő megismerés részecske szinten korlátokba ütközik.

Bohr ezt teljesen félreértve s ezáltel az egész világot becsapva úgy értékelte, hogy akkor a részecskéknek NINCS IS HATÁROZOTT helyzete sem sebessége (impulzusa), ami ég és Föld különbség. Azóta is ezt a tévedést szívjuk.. (hangsúlyoznám, hogy az EPR csupán gondolatkisérlet !!!!)

A teleportálásról csak annyit, hogy ez nem azonnali hanem fénysebességű teleportáció, fény segítségével fénysebességű információátvitel. Amit bnum is vitat az az azonnali információátvitel, ez egész más tészta, azonnali infoátvitel nem létezik (úgy értem egy másik galaxisra például). Meg kell várni amíg a fény odaér. Gravitációs hullámokkal persze gyorsabb az információátvitel mert a gravitonok sebessége c négyzet (ez jelölés, ne köss bele azt jelenti kb 300 000 c)

"... Bohr ezt teljesen félreértve s ezáltel az egész világot becsapva úgy értékelte, hogy akkor a részecskéknek NINCS IS HATÁROZOTT helyzete sem sebessége (impulzusa), ami ég és Föld különbség. Azóta is ezt a tévedést szívjuk.. ..."
- A köztudatban nem ez él, hanem az, hogy egyszerre a részecske helykoordinátáját és az impulzusát nem tudjuk tetszőleges pontossággal megadni.
(Bohrról azt mesélik, hogy nehezen értett meg valami újdonságot, de ahogyan ő értette meg az volt a helyes.)

"... A teleportálásról csak annyit, hogy ez nem azonnali hanem fénysebességű teleportáció, ... Meg kell várni amíg a fény odaér. ..."
- És addig 'mit csinál' a másik foton?

A másik foton elnyelődött egy szénbányában.:)

Ettől az elveszett/elnyelt fotontól TELJESEN függetlenül a másik foton folytatja útját az Androméda felé, majd 2 millió év múlva oda megérkezik.

Ott aztán bármit tesznek ezzel a fotonnal, az a másik, eredeti párjára SEMMI hatással nem lesz, mert az már kimúlt az első másodpercben.

Nincs itt semmiféle összeköttetés, hülyeség az egész. Igazad van bnum.

Mindezt csak a távolságok miatt kérdeztem.
De mi van akkor, ha tovább repül, v. kicsi a távolság - kvantumszámítógép?

A teleportációnál mindig van egy harmadik részecske, ami ütközik az egyikkel. Szerintem ekkor összeomlik a hullámfüggvény, és vele együtt összeomlik a két részecske összefonódása is. Szerintem, de nem vagyok benne biztos. Ha a két részecske a pl atom, és két bonyolult részecske halmaz fonódik össze, akkor érdekes igazán a kérdésed. Mi történik a harmadik objektum kölcsönhatása után?

Kedves Anna! Meg sem fordult a fejemben, hogy a teleportációval új információt lehetne átvinni. Ahogy elnézem a vitát, a legtöbben félreértik a teleportációt. Tudom, hogy a teleportációnál mindkét oldalon már létező információ van. Új információt átvinni már csak fénysebességgel lehet.

Engem inkább maga az összefonódás érdekel, miből áll ez? Miért omlik össze a hullámfüggvény és vele együtt az összefonódás is a hatalmas távolságok ellenére azonnal? (Ha jól értelmezem a jhullámfüggvény és az összefondás viszonyát)

Valamely mérhető mennyiség megmérése megváltoztatja a rendszert, illetve annak hullámfüggvényét. A mérést követően a hullámfüggvény tökéletesen kompatibilis a méréssel, tehát olyan, amely 100%-os valószínűséget biztosít az aktuálisan kapott eredményt illetően. Ezt kell érteni a hullámfüggvény összeomlásán. Egy bizonyos hullámfüggvénybe történő összeomlás valószínűsége függ a méréstől, illetve kiszámítható a mérést megelőző hullámfüggvény alapján. Pl. ha megmérjük valamely részecske pozícióját, véletlenszerű eredmény adódik. Többnyire nem tudjuk előre jelezni a kapott eredményt, de valószínű, hogy a hullámcsomag központjához (ahol a hullámfüggvény amplitudója maximális) közel eső eredményt kapunk. A mérést követően a hullámfüggvény olyan hullámfüggvénybe omlik össze, amely élesen a mért eredmény közelében koncentrálódik. A részecske sebességének megmérése pedig egészen más hullámfüggvényt vonna maga után.
A hullámfüggvény időbeli változása determinisztikus olyan szempontból, hogy meghatározott időpontban meghatározott hullámfüggvényből indulva konkrét előrejelzést ad arra, hogy egy későbbi időpontban milyen lesz a hullámfüggvény.

Engem a kvantumösszefonódás felől érdekel a hullámfüggvény összeomlása. Amit írtál úgy függ össze a kvantumösszefonódással, hogy az összefonódott állapotokra is csak akkor kapunk információt, ha beavatkozunk. Pl az összefonódott fotonpár egyik tagját meglökjük, csak akkor derülhet ki a polarítása. Jelenleg úgy gondolom, hogy amikor meglökjük az egyik fotont, természetesen összeomlik a hullámfüggvény, és a másik foton már nem lesz összefonódva vele. De lehetséges, hogy rosszul gondolom.

A kvantumösszefonódás, azaz, a kvantumkorreláció értelmében egyes esetekben valamely összetett rendszer hullámfüggvénye nem különíthető el az elemek egyes hullámfüggvényeire. Az eképpen összefonódott részecskék klasszikus nézőpontból igen különlegesen viselkednek: pl. egymástól távoli részecskéken elvégzett lokális mérések adatainak korrelációi a hagyományos statisztikai módszerekkel inkompatibilisek. De az ehhez hasonló eredményeket produkáló mérések egyben a kvantummechanika helyességének legfőbb bizonyítékai.....