[origo] címlap hírek levelezés internet előfizetés [OK.hu]


TÖRTÉNHETETT-E MÁSKÉNT A VILÁGEGYETEM SZÜLETÉSE?

aszterix - 2007. 01. 14. 01:06 Nyitóüzenet megjelenítése
előző 25/430. oldal 21 22 23 24 25 26 27 28 29 következő Ugrás a(z) oldalra
Privát Emil
2011. 11. 30. 00:28

"... forradalmi elméletek ..."
"nem fogok idegenkedni azok elfogadásától sem, ha magam is meggyőződöm a megalapozottságukról."

Javaslom, hogy először is kérd el az alkotó alapfeltételezéseinek listáját, már amennyiben nem ezzel kezdte volna bevezetőül a VE történetének leírását.
Privát Emil
2011. 11. 30. 00:06

"Itt most nem részletezném ezeket"

Én se, ugyanis nekem is épp oly magasak ezek, miként tyúknak a farzseb... :)
Tuarego
2011. 11. 29. 23:13


Kedves Szecskavágó!

Köszönöm a részletes válaszodat. Mindig is nagy figyelemmel kísértem hozzászólásaidat, s az MCSE-n tartott előadásaidat (már amennyit eddig sikerült belőlük megnézni). Elnézésedet kérem, ha korábban valamivel felbosszantottalak volna (cenzúra-ügy) és szeretném,ha nem zárkóznál el a felmerülő kérdéseim elől a jövőben sem.

Én ugyanis elsősorban kérdéseket fogalmazok meg ezeken a fórumokon, illetve összevetem a különféle elméleteket, véleményeket, s ezekből próbálok magam számára kialakítani egy elfogadható tudományos képet a világról.

Neked láthatóan nagyobb ambícióid vannak: olyan világképre vágysz, amely egyrészt kielégíti előzetes elképzeléseidet (pl végtelen, ciklikus), de egyben tudományosan konzekvens, összefüggő fizikai alapelvekre alapozható


Nagyjából jól látod ezt, de annyival pontosítanám, hogy az "előzetes elképzelések", inkább menet közben, az ismereteim gyarapodása által is dinamikusan alakuló világképet jelentenek. Éppen ezek a fórumbeli viták és az innen kiinduló ismeretszerzés hatására is alakult az a tudományos világkép, amit jelenleg leginkább elfogadhatónak tartok. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nekem nincsen önálló, saját magam által kifejlesztett kozmológiai elméletem, legfeljebb annyi az én kreatív hozzájárulásom, hogy a mások által lefektetett elméleteket átszűröm, szelektálom, olykor szintetizálom bizonyos fokig. Remélem elhiszed nekem, hogy ez a szűrés, szelektálás nem ideológiai alapon, hanem a tudomány módszerére alapozva történik részemről. Határozottan az vezérel ilyenkor, hogy az ideológiai behatásoktól mentesen ítéljem meg a egyes elképzeléseket, vagyis próbálok visszatérni a tudományos módszer gyökereihez, ami már az ókori görögöknél, pontosabban a milétoszi bölcseknél elkülönítette a tudományt az ideológiától, vagyis az az elv, hogy a világ jelenségeit a természeti törvények érvényesüléseként értelmezzük, s nem engedjük meg semmiféle "külső beavatkozó ágens" (tkp. Isten) működését. Ezt az elvet én nem tekintem ideológiának, hanem a tudományos módszer alapkövének. Ettől tudomány a tudomány, s nem ezotéria vagy vallás.
Éppen ezt az elvet komolyan véve fogadom kétkedéssel azt a feltételezést, hogy az egész világegyetem kvázi a semmiből "született". Vagy ahogy Lee Smolin elméleti fizikus is fogalmaz:
"Annak elfogadása, hogy az Ősrobbanás az idő első pillanata, inkább vallásos misztikum, mint tudományos megfogalmazás."

Ezért én inkább olyan megoldásokat, elméleteket részesítek előnyben, amelyekben nincs ilyen misztikus keletkezés, ami nem más, mint egyfajta teremtés, hiszen a mesékben mítoszokban olvasunk ilyen semmiből való teremtéseket.

Így jutottam el a kvantumgravitációs kutatási eredmények megismeréséhez, amiről, megvallom őszintén, néhány évvel ezelőtt semmi fogalmam sem volt, s éppen ezeken a fórumokon jutottam olyan információkhoz, amik elvezettek a HUROK KVANTUMGRAVITÁCIÓ, valamint az ebből kifejlődött HUROK KVANTUMKOZMOLÓGIA elméletéhez. Itt most nem részletezném ezeket, csak annyit jegyzek meg a tájékozatlanabb olvasóknak, hogy ez e kutatási irányzat a kvantummechanika és az általános relativitás elmélet egyesítését tűzte ki célul, s melyben olyan világmodellt fektet fel, ahol az ősrobbanás nem szingularitásból, hanem egy véges térfogatból indul, s a tágulást egy összeroppanás előzte meg. Ilyenformán ez az elmélet egy ciklikusan ismétlődő pulzáló világegyetemet jósol.

Nem állítom, hogy ez az elmélet már minden részecskefizikai és kozmológiai kérdést megoldott, hiszen nincs ilyen elmélet egyelőre, de számomra ez a kutatási irányvonal biztatóbbnak tűnik, mint a szingularitásra, az anyag, tér, idő és energia semmiből keletkezésére alapozott teóriák.

Nagyjából ez az én világképem alakulásának jelenlegi állása, s amennyiben új felfedezésekkel igazolt, ettől eltérő forradalmi elméletek látnak napvilágot, nem fogok idegenkedni azok elfogadásától sem, ha magam is meggyőződöm a megalapozottságukról.

Üdv.
Tuarego

bnum2
2011. 11. 29. 19:29

Kissé kiforgattad a szavaim.

Kimész a tengerre kissé szeles időben, s a hullámok elégé szeszélyesen lökdösik a csónakodat.
Ennek ellenére állíthatod-e, hogy bármelyik lökésnek nem volt előzménye, tehát oka se?
A mágia nem ott kezdődik, hogy valaki nem érti a magyarázatot.
Az csak információ hiány.
Ha esetleg David Copperfield tényleg eltünteti a szabadságszobrot és nem csak úgy látszik, vagy a semmiből megteremti.

A részecske gyorsítók mindenesetre még nem alkalmazzák, mert a befektetett energia arányában jönnek létre a részecskék.
Igleauge
2011. 11. 29. 13:52

kölcsönhatás
közvetítő nyugalmitömege töltése Mire hat? hatótáv(m)


erős gluonok (8-féle) 0 színtöltés hadronokra 10'15
-----
elektromágneses foton 0 e töltés töltöttrész végtelen
--------------------
gyenge Z0 W+ és W- 91, 80 ill. 80 GeV/c² gyengetöltés
--------- minden 1/2 spinű részecskére 10'18
gravitáció graviton* tömeg mindenre végtelen
-----------




* A gravitont még nem fedezték fel…
Elminster
2011. 11. 29. 08:52

A gravitáció kvantuma a graviton.

Szerinted.

Valószínűleg van a gravitációnak is kvantuma, az viszont szinte biztos, hogy semmilyen paraméterében nem egyezik meg a TE gravitonod tulajdonságaival. Szerinted.

A nyomó gravitációétermészetesen.

Szerinted.

A nyomógravitácio egyébként halott ötlet. Eleve fékezné a mozgó testeket, amit pedig nem tapasztalunk. Úgyhogy egy döglött lovat dédelgetsz.

Szerinted. Amikor fogalmad nincs milyenek lehetnek a graviton tulajdonságai, akkor te kiszámolod, hogy hogyan kellene viselkednie. Egy dolog bizonyos, a graviton tulajdonságai NEM olyanok mint azt te makroszkópikusan elképzeled.
valaki még biztosan kitalálja azt is, hogy a görbe tér kvantuma okozza a gravitációt.

Nagyjából.

A "görbe tér" csak egy matematikai modell, ami jó leírását adja a megfigyeléseknek. Ugyanerre a dologra keresik veszettül a kvantumfizikai modellt, az lenne a kvantumgravitáció. A dolog hasonló (csak jóval bonyolultabb!), mint az elektromágneses kölcsönhatás. Van ugyebár a Faraday-féle elektromágneses mező modell, amiben a dolgokat a tér minden pontjához hozzárendelt számértékek működtetnek. Ugyanerre a kölcsönhatásra dolgozta ki Feyman a kvantum-elektrodinamikát, ami pontosan ugyanazt tudja (sőt egy kicsit többet), mint a mezőelmélet, de már kvantumokkal: fotonok csereberéjével magyarázza az elektromágneses jelenségeket.

Hogy Ő mozgat mindent, az atomokat, a fényt vagy a galaxisokat. A kémiát is beleértve, mert nem kivétel az sem,

Hát pedig a kémia az kivétel. Az ugyanis kőkemény elektromágneses kölcsönhatás. Ugyanígy az atomok kialakítása és a fény is erre a kölcsönhatásra vezethető vissza.
Nem véletlenül van négy alapvető kölcsönhatás a fizikában! A valóság jelenlegi energiaszintjén ugyanis ez a négy kölcsönhatás nagyon-nagyon különbözőképpen viselkedik. A jelenlegi világunkban szigorú distinkciót kell tenni közöttük.

Nincs 4 kölcsönhatás a természetben/valóságban. Csak kettő van. A graviton okozza a mágnességet, a töltés meg okozza az elektromosságot. Az erős kölcsönhatást a magelektronok okozzák.
Elminster
2011. 11. 29. 08:37

Ha ez nem törvény, akkor mi választja el a tudományt a mágiától?


Arthur C. Clarke-nak volt egy mondása a kellően kifinomult technológiáról, ami nem különböztethető meg a mágiától egy fejletlenebb civilizáció képviselői számára.
Úgy tűnik, a dolog magára a tudományra is vonatkozik, hiszen láthatóan a kellően magas szintű fizika az átlagemberek számára nem különböztethető meg a mágiától...
bnum2
2011. 11. 29. 07:06

a tények tisztelete és a tabuktól mentes gondolkodás

Ezen a fórumon a tabuktól mentes gondolkodással nincs gond, csak a tudományt védők számára kell megértetni a lényegét.
A tényekkel vannak gondok, mert némely dolog tényként van interpretálva, miközben az csak valaki teóriája.
bnum2
2011. 11. 29. 06:58

Akkor időeltolási invarianciából, a lényegen nem változtat.
Ez a feltételezett Nagy Bummra mint kezdetre vonatkozik, a többi eseményre nem.
Tudtom szerint az utána következő minden fizikai folyamatra érvényes az energia megmaradás, abban az esetben, ha zárt a rendszer.

Akkor az univerzum nyitott, vagy zárt rendszernek tekinthető?

A Nagy Bumm egy nem cáfolt teória és egy másfajta megközelítéssel ott is érvényessé válik az energia megmaradás.

bnum2
2011. 11. 29. 06:39

De a kozmoszban, a Nagy Bumm közelében és más extrém körülmények között előfordulnak olyan anyagfajták, amelyek nyomása összemérhető az energiasűrűségükkel - csak éppen negatív.

Ha ez valami töltéssel rendelkező anyag, ami önmagát taszítja, akkor elképzelhető.

De akkor anyag és nem sötét energia.
astrojan
2011. 11. 29. 02:54

..gravitáció pontos leírásához a ma még nem létező kvantumgravitációs elméletre lesz szükségünk.
A gravitáció kvantuma a graviton. A nyomó gravitációétermészetesen. Azért nem tudtok lépni, mert az egyetlen lehetséges okot kidobtátok a gravitáció magyarázatából. Bohóckodtok a nemlétező tér görbítésével, valaki még biztosan kitalálja azt is, hogy a görbe tér kvantuma okozza a gravitációt.

..az egész sztorinak mindvégig - a Nagy Bummtól máig és tovább - fő aktora a gravitáció.
Nocsak, nem tán rájöttél, hogy a Nagy Bummot a gravitáció okozta. Hogy Ő mozgat mindent, az atomokat, a fényt vagy a galaxisokat. A kémiát is beleértve, mert nem kivétel az sem, ám..

szecskavágó
2011. 11. 29. 01:06

Szerinted mi a hiba egy ilyen teoretikus modellben?

Teljesen ellentmond a jelenlegi fizikai ismereteinknek.
- teoretikusan - létezhet-e olyan világmodell, ahol ...

Teoretikusan természetesen bármilyen világmodell elképzelhető. De ehhez teljesen új fizikát kell kitalálni (esetleg új matematikát is): Persze részletesen, egymásra épülő, koherensen együttműködő fizikai törvényekkel, szabályokkal, ezeknek engedelmeskedő anyagfajtákkal, jelenségekkel... Bizonyos sci-fi írók kísérleteztek ilyesmivel, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nehéz. Még az a korlátozottabb verziója is, amikor a mi fizikánk keretei között találnak ki egy speciális világot (pl egy bolygót), és konzekvensen végiggondolják az alapfeltevésekből következő fizikai, planetológiai, meteorológiai stb jelenségeket. (Pozitív példa: Hal Clement: Az elveszett rakéta.) Egész világot, fizikát kitalálni nagyságrendekkel nehezebb feladat.

Ami nem illik: egy ilyen kitalált fizikájú világban a mi fizikánk fogalmait, elnevezéseit, törvényeit használni. Ha pl a "fekete lyuk" kifejezést használod, az olvasód feltételezi, hogy ugyanazt érted rajta, mint amit a tudomány ért ezen a kifejezésen. Ekkor viszont az olvasód meglepődik azon, ha a következő mondatban arról írsz, hogyan fordul vissza, hogyan szabadul ki az anyag a fekete lyukból. A jelenlegi tudomány által ismert fekete lyukakból nincs szabadulás. Te akkor nyilván valami másról, valami saját modellről beszélsz. De akkor miért használod rá a foglalt nevet?

Ugyanez a helyzet az "anyag" és az "energia" fogalmával. A jelenlegi fizikában nincs anyag-energia átalakulás. Legfeljebb a pongyola ismeretterjesztő irodalomban, ráadásul megspékelve az "anyag" és a "tömeg" fogalom összemosásával. Az energia egy fizikai mennyiség, az anyag egyik tulajdonsága. Az, hogy megmarad vagy sem, egyrészt kísérleti kérdés, másrészt elméleti - egy adott elmélet, egy adott paradigma keretében megmondják, mit értenek energián, és az elmélet matematikai apparátusával le lehet vezetni, megmarad-e vagy sem, ha igen, milyen körülmények között, ha nem, mikor és miért. A jelenlegi fizika egyik alappillére az általános relativitáselmélet, eszerint az energia általában nem marad meg. Ha te egy olyan létezőt tételezel fel, ami mindig megmarad, vagy ne nevezd energiának, vagy ne használd az áltrel fogalmait, a belőle levezetett állításokat, fogalmakat (pl a fekete lyukat), mert ellentmondásba kerülsz, és állandóan azt kockáztatod, hogy az elmélet ismerői a fejedre olvassák: hát nem tudod, hogy mit állít az áltrel az energiáról? Nevezd másképp hipotetikus léteződet, dolgozd ki fizikáját, építs rá világmodellt - de ne használd rá a már foglalt, és bizonyos tulajdonságokhoz asszociált nevet.

Ügyelni kell a kifejezések helyes használatára: a sugárzás is anyag, nem "tiszta energia", nincs olyan helyzet, amikor "csak anyag" van a rendszerben. A leírt modell jelentős része pongyola fogalomhasználatra épül.

A végtelen világciklusokkal is baj van - természetesen a jelenlegi fizika szerint. Nincs teljesen visszacsinálható folyamat, az entrópia állandóan termelődik (néha kevés, mint az univerzum történetének mostani fázisában, amikor csak ilyen apró, hozzánk hasonló rendetlenséggenerátorok produkálják a világ teljes készletéhez képest elhanyagolható mértékű entrópiát - a "mi" fogalmába most beleértettem a csillagokat is), néha pedig, az univerzum történetének forradalmi korszakaiban igen nagy méretekben. Ezért az összeomló univerzum (ha esetleg létrejönne) nem olyan lenne, mint a tágulás kezdetén. És ha esetleg valamilyen folyamat reprocesszálná, már sokkal öregebb, entrópiadúsabb lenne. Vagy nem - ha te kitalálsz egy egészen más fizikát, amelyben nem érvényes a termodinamika második főtétele, és ennek számos következménye. De akkor mondd meg, hogy mostantól más fizikában gondolkodsz - és ne használj olyan kifejezéseket, mint hőmérséklet vagy sűrűség, az összesűrűsödött energia sugárzássá alakulása stb - mert ezeket a folyamatokat, fogalmakat a termodinamikának, benne annak második főtételének figyelembe vételével alakította ki a fizika, és ha a második főtételt feladod, szinte semmi sem marad belőlük.

Ha - esztétikai vagy ideológiai alapon - ciklikus világmodellre vágysz, ez szíved joga. Mindenki olyan modellt képzel el magának, amilyet akar, és ami a lelkét megnyugtatja. Vannak, akik ezt igen egyszerűen teszik: kitalálnak vagy készen elfogadnak egy vallási hiedelemrendszert, és nem törődnek annak tudományos koherenciájával. Neked láthatóan nagyobb ambícióid vannak: olyan világképre vágysz, amely egyrészt kielégíti előzetes elképzeléseidet (pl végtelen, ciklikus), de egyben tudományosan konzekvens, összefüggő fizikai alapelvekre alapozható stb. Senki sem akadályoz meg abban, hogy (egyedül, vagy hasonló igényű társakkal) kidolgozz egy ilyen világmodellt, a hozzávaló fizikával. Egyet kell tudomásul venned, és - az ilyen fórumok hibájával, a hosszú matematikai bizonyítékok közölhetetlenségével megbékélve - olykor becsületszóra elfogadnod azoktól, akik részletesen foglalkoztak a jelenlegi természettudomány részleteivel: az általad elképzelt modellt nem támogatja a mai fizika, és számos ponton konkrétan, tételesen ellentmond neki. Elvileg elképzelhető, hogy te vagy mások kidolgoztok egy másik fizikát, rá épülő kozmológiával (ennek persze azt is meg kell magyaráznia, miért vált be eddig ilyen jól a mai, mint - munkátok nyomán - kiderült: hamis fizika, hol tévedtek - nem csaltak! - eddigi művelői). És ekkor, ebben az új fizikában az általad elvárt, téged kielégítő kozmológiai modell lesz az elfogadott. Az is biztos azonban, hogy ebben az új fizikában nem fognak szerepelni a mai fizika olyan fogalmai, mint energia, tömeg, térerősség, nyomás, gravitáció stb - ugyanis az egészen másképp viselkedő új fogalmaknak (már csak tisztességből is) bizonyára új neveket adtok. Ekkor viszont az általad fentebb leírt kozmológiai modell megint csak hibás - mert az új modell filozófiáját kielégítő folyamatokat a régi fizika fogalmainak kényszerzubbonyába próbálja belekényszeríteni. Ez a modell nem elég bátor! Ha viszont elfogadod a régi fogalmakat (pl az energiát), akkor nem ruházhatod fel önkényes, a fizika által kimért és kiszámoltaktól teljesen eltérő tulajdonságokkal, mert becsapod olvasóidat.

Nyitott a pálya, bárki kidolgozhat új fizikát, kozmológiát. Más kérdés, hogy a többiek csak akkor fogadják el, ha látják előnyeit, pl hogy jobban, hűebben, vagy gazdaságosabban írja le a tapasztalatokat, mint a korábbi elmélet. Azt viszont mindenkinek - neked is - el kell fogadnod, hogy amíg a régi elmélet fogalmait használod, vedd tudomásul azok jelentését, a rájuk vonatkozó ismert, igazolt, elfogadott tapasztalatokat. Különben csak a süketek párbeszéde, vagy az egymás mellett és egymás ellen kiabálás következik.

üdvözlettel
dgy
Tuarego
2011. 11. 29. 00:05



Kedves szecskavágó!

Tudnál arra válaszolni, hogy - teoretikusan - létezhet-e olyan világmodell, ahol végig érvényes az energia megmaradás elve, s ahol csak átalakul az anyag energiává, oda-vissza? Valahogy olyanformán, mint ahogyan a helyzeti és a mozgási energia egymásba alakul.

Vagyis arra gondolok, hogy vegyük az Ősrobbanást, ahol az Univerzum 100%-ban energia (sugárzás) formában létezett, s abból a sűrű állapotból éppen ennek az energiának expanzív hatására kezdett el tágulni, majd ezzel együtt hűlni. ahogy hűlt, úgy elért egy állapotot, amikor már az energia át tudott alakulni anyaggá, vagyis "megkötődött". Ekkor is ugyanennyi energia maradt a rendszerben, csak egy része anyagban megkötve. ha tovább folytatjuk ezt a gondolatmenetet, akkor az történik az ilyen modellben, hogy a tágulás és az idő előre haladtával egyre növekszik a megkötött energia részaránya, majd eléri a 100%-ot, vagyis csak anyag lesz a rendszerben. Ezután a gravitáció hatására, mivel megszűnik az expanzió, a rendszer összeroppan egy végső fekete lyukban. A rendszerben ekkor sincs sem több, sem kevesebb energia, mint induláskor. Aztán, amikor eléri a legkisebb térfogatot, s a legnagyobb sűrűséget az összeroppanó anyag, akkor az anyagban lekötött energia teljesen átalakul tiszta (sugárzó) energiává, majd kezdődik az egész újra...

Szerinted mi a hiba egy ilyen teoretikus modellben?

Válaszodat előre is köszönöm.
Tuarego

szecskavágó
2011. 11. 28. 23:59

Az energia megmaradás végeredményben az ok-okozatból vezethető le.

Nem abból vezethető le, hanem az időeltolási invarianciából.
Ha ez nem törvény, akkor mi választja el a tudományt a mágiától?

Egyebek közt a tények tisztelete és a tabuktól mentes gondolkodás, pl az, hogy még az energiamegmaradás szent tehenét is hajlandóak vagyunk feláldozni a tapasztalati tények oltárán. Egy mágus ilyen áldozatra biztosan nem lenne hajlandó.

dgy
szecskavágó
2011. 11. 28. 23:55

A Planck-korszakban még nem, az exponenciális növekedéskor már nem befolyásolt semmit a gravitáció.

Ilyen bődületes szamárságot senki sem állít. Az általunk ismert Univerzum makrotörténetének (tehát a helyi eseményektől, pl kémiai reakcióktól eltekintve az egész sztorinak) mindvégig - a Nagy Bummtól máig és tovább - fő aktora a gravitáció.

Csakhogy az áltrelben a gravitáció sokkal izgalmasabb, sokszínű szereplő, mint ahogy azt a newtoni fizikában megszoktuk. Az inflációs korszak exponenciális tágulása nem a gravitáció ellenében, azt legyőzve vagy elhanyagolva ment végbe - ellenkezőleg: ezt az exponenciálisan gyorsuló tágulást is éppen az einsteini gravitációs egyenletek írják le! De amíg Newtonnál a gravitáció forrása csak és kizárólag a tömegsűrűség, az einsteini elméletben ennek az egyetlen fizikai mennyiségnek a helyébe tíz mennyiség lép, ezek együttese határozza meg az anyag gravitációs, azaz térgörbítő hatását. Ezek között szerepel pl az energiaáramlás sűrűsége és a nyomás, meg a rugalmas nyírófeszültségek. A közönséges, laborból ismert anyagok esetén ezek hatása elhanyagolható a (tömegsűrűség * c^2) nagyságrendű energiasűrűséghez képest (tessék a víz 1 kg/dm^3 tömegsűrűségét c^2-tel szorozva átszámítani hektopascalra!). De a kozmoszban, a Nagy Bumm közelében és más extrém körülmények között előfordulnak olyan anyagfajták, amelyek nyomása összemérhető az energiasűrűségükkel - csak éppen negatív. Ezek gravitációs hatása messze eltér a megszokottól - ilyen anyagfajta jelenléte okozta a hajdani inflációt, és nagy valószínűséggel hasonló anyag, a sokat emlegetett "sötét energia" (teljesen hülye, félrevezető név) okozza a mai gyorsuló tágulást is. Nem a gravitáció ellenére, hanem egyik érdekes megnyilvánulásaként!

A Planck-korszak sem volt gravitációmentes. Épp azért tudunk róla nagyon keveset, mert paramétereiből kiszámolható, hogy az akkor is fontos szerepet játszó gravitáció pontos leírásához a ma még nem létező kvantumgravitációs elméletre lesz szükségünk. Ha nem kellene figyelembe venni a gravitációt, a Planck-korszak viszonyainak felderítése csak néhány soros számolást igényelne. De a feladat épp a gravitáció még nem ismert aspektusainak jelenléte miatt nehéz és kihívó.

dgy
bnum2
2011. 11. 28. 23:45

Az energia megmaradás végeredményben az ok-okozatból vezethető le.
Ha ez nem törvény, akkor mi választja el a tudományt a mágiától?
szecskavágó
2011. 11. 28. 23:35

Ha pedig nem teljes a szimmetria, akkor az energiamegmaradás sem érvényes az adott pillanatban.

A helyzet még ennél is durvább. Az általános relativitáselméletben nem érvényes az időbeli eltolás szimmetriája (ennek egyik megnyilvánulása az idézett Penrose-Hawking-féle szingularitástétel). Ezért az energiamegmaradás nem csak a szinguláris pontban, hanem általában sem érvényes!

A dologban az a pikáns, hogy éppen magának a gravitációs "mezőnek" nem tulajdoníthatunk egyértelműen energiát. A gravitációs potenciális energia gyakorlatban állandóan használt "mgh" és "-GMm/r" képletei nem általánosíthatók tetszőleges gravitációs konfigurációra, nem lehet egyértelműen és matematikailag kielégítő módon értelmezni a gravitációs térhez rendelhető ún. energia-impulzus-tenzort, amely leírná az energia és az impulzus térbeli eloszlását és mozgását. (Nem arról van szó, hogy eddig még nem tudtuk értelmezni: bizonyítva vagyon, hogy nem is lehet. Matematikai részletek: Hraskó Péter: Bevezetés az általános relativitáselméletbe, Műegyetemi Kiadó, 1997, 11. fejezet: A gravitációs energia.)

Bizonyos esetekben értelmezhető a gravitáló rendszer teljes gravitációs kötési energiája (pl ha egy elszigetelt gravitáló rendszer - mondjuk fekete lyuk - úszik egy anyagmentes, Minkowski-geometriájú végtelen világban), de a gravitációs energia térbeli eloszlása ekkor sem adható meg egyértelműen. További tipikus ellenpélda a táguló világegyetem: a tágulás során általában nem marad meg az energia, a táguló univerzum teret és energiát "teremt" magának. Megmarad valami más: az entrópia. E modellek ugyanis csak az irreverzibilis folyamatoktól mentes, állandó entrópiájú anyag esetén oldhatók meg egzaktul. Az univerzum történetének "forradalmi" korszakaiban, amikor a korábban domináns anyagfajtát egy másik váltja, irreverzibilis folyamatok zajlanak, és entrópia termelődik.

Van egy speciális eset, amikor a tágulás során mégis megmarad az energia: ez a nulla nyomású gáz, tulajdonképpen inkoherens por - de a Világegyetem tágulásának jelenlegi fázisában épp ez a releváns modell. A sokat emlegetett klasszikus Fridman-modellek és mai, kétparaméteres (kozmológiai állandót is tartalmazó) utódaik éppen ilyen anyagmodellel dolgoznak - az általuk produkált, itt is sokszor beidézett tágulási görbék bejárása során tehát megmarad az energia. Épp ezért e görbék nem folytathatók a múltba a nulla pontig - csak addig, amíg az anyagnak jó modellje a nyomásmentes, porszerű folyadék. Ez a fejlődési szakasz kb néhány millió évvel a Nagy Bumm után kezdődött, azelőtt nem maradt meg, azóta viszont megmarad az energia. De ez a megmaradás nem az univerzális "energiamegmaradási törvénynek" köszönhető (melyet az általános relativitáselmélet 1916-ban hatályon kívül helyezett), hanem a mai univerzumot kitöltő anyagfajta speciális tulajdonságainak.

Ne hivatkozzunk tehát a ma ismert (csillagászati) Univerzum történeténél hosszabb ívű (esetleg végtelen ideig tartó modelleket tartalmazó) hipotézisek vagy spekulációk felállítása során a minden körülmények között érvényes, "pártok felett lebegő" energiamegmaradási törvényre, mert ilyen egyszerűen nem létezik, a törvény hatálya a ma ismert világ történetének is csak egy szakaszára terjed ki.

dgy
bnum2
2011. 11. 28. 23:21

Ha viszont a gravitáció léte miatt a téridő a múltban szingularitást tartalmaz...

"Nagyjából 10-35 másodperccel a Planck-korszak után egy fázisátmenet a világegyetem exponenciális növekedéséhez vezetett, melyet kozmikus inflációnak nevezünk."
A Planck-korszakban még nem, az exponenciális növekedéskor már nem befolyásolt semmit a gravitáció.
Aztán 0-7milliárd év között összeszedte magát a gravitáció, de mostanra elfárad, elgyengült, egyre jobban legyőzi a fekete energia.
/A sötétség győz a fény felett? Bár ha az ördög a fényhozó.../

Muszáj ezt a gravitációra fogni?
Tuarego
2011. 11. 28. 23:13

Ha pedig nem teljes a szimmetria, akkor az energiamegmaradás sem érvényes az adott pillanatban.


Erre megint azt tudom mondani, hogy van más elképzelés is, ahol nem kell ezzel az esehetőséggel számolni. Nagyon egyszerű megérteni még a kevésbé képzetteknek is. Az ősrobbanás energiája egy előző ciklus összeroppanásából származik. Sem több, sem kevesebb energia nincs (nem keletkezik, nem vész el) ilyen módon, mint amennyi a véges anyagmennyiségben megkötve található. Ebben a modellben az Univerzum ekvivalens energia mennyisége ciklusokon át, minden pillanatban állandó érték.
Tuarego
2011. 11. 28. 23:05

és abból a tényből, hogy a gravitáció "különleges", mert maga alakítja a színpadot, LEVEZETHETŐ, hogy az időnek volt kezdete.


Természetesen egyfajta levezetés, bár a részleteit nem látom, de elfogadom, hogy tudományos igényű levezetés. (Én ugyanis nem hülyézem le a vitapartnereimet és véleményüket.)
Mindamellett ismerek más tudományos levezetéseket is ugyanebben a témában, ahol nincs az időnek kezdete. Ezek legalább ilyen tudományosak, mint az általad idézettek. Én is bemutattam ezt már korábban (Martin Bojowald kvantumgravitációval kapcsolatos értekezésiben).

Ezek után mindenki maga döntheti el, hogy neki melyik levezetés a szimpatikusabb.
Nem árulok el titkot, hogy nekem nem az, ahol az idő "keletkezik"....

(Egyébklént már olvasom Hawking-Mlodinow könyvet, majd erről is beszélhetünk a későbbiekben)

előző 25/430. oldal 21 22 23 24 25 26 27 28 29 következő Ugrás a(z) oldalra