![[origo] fórum](../forumlogo.gif){kind=small}
Ma nem láttam igazán meghökkentő hírt, de eszembe jutott Válas György gyűjteménye, melyet feledékenységből rég olvastam:
http://web.interware.hu/valas/Valas/hirek/astro/astro.htm
Íme egy tavalyi cikk:
* A világ idõbeli végtelenségét igazolná egy új felfedezés? *
http://web.interware.hu/valas/Valas/hirek/astro/cycluniv.htm
http://web.interware.hu/valas/Valas/hirek/astro/astro.htm
Íme egy tavalyi cikk:
* A világ idõbeli végtelenségét igazolná egy új felfedezés? *
http://web.interware.hu/valas/Valas/hirek/astro/cycluniv.htm
Valami lehet! Ha ez egyáltalán számottevő, nem lenne bekalkulálható?
:o))
Ha én ezt megtudnám oldani, akkor valószínűleg én vezetném a kísérleteket a CERN-ben... :o))
…mire megérkezik már mind a három pont egy másik inerciarendszerben van…
Valami lehet! Ha ez egyáltalán számottevő, nem lenne bekalkulálható?
A kérdésemre miért nem válaszoltál?
Mert ezt most részletesen kifejteni tényleg hosszadalmas lenne, viszont az idevágó irodalom lehetetlennek tartja.
Logikailag az jelent gondot, hogy a forgó mozgás miatt a pillanatnyi nyugalmi rendszerek a körpálya érintői és ezek különböző inerciarendszerek. Azaz hiába indítottad a start jelet a felezőpontból, mire megérkezik már mind a három pont egy másik inerciarendszerben van egy pillanatra. Ez okozza a szinkronizálás problémáját, amire általános megoldás elvileg sem lehetséges.
Hát nem kerülnek tökéletesen szinkronba.
A kérdésemre miért nem válaszoltál? (Melyik mutatna többet megálláskor?)
Ha nem tudsz megmérni egy távolságot, mérd ki a felező pontját!
Hol láttál tőlem olyat, hogy ne lehetne tökéletesen távolságot mérni?
Arról nem is beszélve, hogy ismeretlen távolságot is meg lehet felezni.
Hát nem kerülnek tökéletesen szinkronba.
Viszont ezt a prezentációt lehet tanulmányozni és szerintem a szinkronizálási technika okozhatja az eltérést. De ez csak egy tipp. (A kétirányú szinkron ellenőrzést egy optikai kábelen csinálják, ha jól értelmeztem, ami biztosan nem egy darabból van, ezért a futási idők kismértékben lehetnek irányfüggőek.)
Viszont ezt a prezentációt lehet tanulmányozni és szerintem a szinkronizálási technika okozhatja az eltérést. De ez csak egy tipp. (A kétirányú szinkron ellenőrzést egy optikai kábelen csinálják, ha jól értelmeztem, ami biztosan nem egy darabból van, ezért a futási idők kismértékben lehetnek irányfüggőek.)
Keres egy pontot a genfi és a római órától egyenlő távolságra
Jó módszer. Ha nem tudsz megmérni egy távolságot, mérd ki a felező pontját! :o)
Próbálj megadni egy eljárást és utánna ellenőrizd például egy forgó korong peremén. Mindíg ellentmondásos helyzet alakul ki.
Megpróbálok. Keres egy pontot a genfi és a római órától egyenlő távolságra (akár a felezőpont)! Indíts innen startjelet az órák számára! Szerintem ezzel szinkronba kerülnek.
Küldhetsz egy másodperc múlva ugyaninnen egy stopot! Melyik mutatna többet megálláskor?
Bizonyos időbeli mintázatot küldtek, s így az egyéb neutrínóktól elkülöníthetőek.
Az elutasításon kívül, vetted egyszer is a fáradságot, hogy elolvasd amit írok?
Én látom, hogy mit írsz. De a távolság egységének új definíciója azon a kényelmi megegyezésen alapszik, hogy a határsebességet elfogadjuk, és tiszteletben tartjuk. De attól még az a régi méter megfelelője, ami viszont egy botdarab. Természetesen ma már semmit nem rakosgatunk ki botokkal, mert hiszünk a fénynek. De semmi több.
Az is eszembe jutott, hogy egy elég tisztességes neutrínó háttérzaj is van körülöttünk. A CERN irányából jövő neutrínókkal párhuzamosan is. Mi van akkor, ha ez a háttérzaj okozza az anomáliát. Nincs miden neutrínóra ráirva a feladó, meg a postabélyegző dátuma.
Ezek az órák egymáshoz képest nem mozognak.
Viszont egy görbült téridőben vannak eltérő pozícióban, ami az áltrel alapján ugyanolyan problémás szinkronizálást jelent, mint a specrelben a mozgás.
Másrészt a referenciajelet GPS szolgáltatja, az az óra pedig mindkettő mérési ponthoz képest is mozog.
Feltételezem, hogy a kutatók lelkiismeretesen minden ismert korrekciót alkalmaztak az időmérésnél, de még így is KÉT órának kellene biztosítani a pontosan ugyanolyan járást nanoszekundumnyi hibával. Mennyivel egyszerűbb egy adott földfelszín feletti szakasz pontos megmérése, ami (ha nincs földrengés) akkor napokon-heteken keresztül pontosan ugyanakkora.
Ezek az órák egymáshoz képest nem mozognak.
A gond azzal van, hogy az órák egy forgó rendszerben vannak, továbbá lehetnek apróbb eltérések a gravitációban is, bár ez utóbbit nyílván figyelembe lehetett venni. Nem ismerünk olyan szinkronizációs eljárást amelyik forgó rendszerben is egyértelmű szinkronizálást tenne lehetővé.
Próbálj megadni egy eljárást és utánna ellenőrizd például egy forgó korong peremén. Mindíg ellentmondásos helyzet alakul ki.
Az elutasításon kívül, vetted egyszer is a fáradságot, hogy elolvasd amit írok?
Ezek után mérjél távolságot időmérés és fénysebesség nélkül!
Nézz utána, hogyan mérnek pl. lézerrel, stb.
A távolság = idő / c, csak akkor van probléma, ha a fénysebesség nem pont c.
Márpedig ha nem vákuumba mérünk, akkor attól kevesebb, s nem is állandó,
mivel a levegő nyomásától, páratartalmától, hőmérsékletétől is függ.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a mért távolság értékét befolyásolja a meteorológiai helyzet.
Ezt igyekeznek kiküszöbölni, de kérdés, hogy 730km-en mennyire sikerül?
A rádió hullámok terjedését is befolyásolja a légkör.
Akkor mi a mese?
A méter 1983-ban elfogadott meghatározása a következő: az a távolság amit a fény vákuumban megtesz a másodperc 1/299 792 458-ad része alatt.
Ezek után mérjél távolságot időmérés és fénysebesség nélkül!
Nézz utána, hogyan mérnek pl. lézerrel, stb.
A távolság = idő / c, csak akkor van probléma, ha a fénysebesség nem pont c.
Márpedig ha nem vákuumba mérünk, akkor attól kevesebb, s nem is állandó,
mivel a levegő nyomásától, páratartalmától, hőmérsékletétől is függ.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a mért távolság értékét befolyásolja a meteorológiai helyzet.
Ezt igyekeznek kiküszöbölni, de kérdés, hogy 730km-en mennyire sikerül?
A rádió hullámok terjedését is befolyásolja a légkör.
Akkor mi a mese?
…a távolság mérés mindig időmérést (is) jelent…
Ez csak egy mese. Nálad már vallás.
A méter definíció miatt, a távolság mérés mindig időmérést (is) jelent,
s nem lehetséges pontosabb távolság mérés, mint amennyire a távolságon a (helyi) fénysebességet ismerjük.
A szinkronizálás egy másik érdekes kérdés.
Lehetséges-e, hogy egy fénysebességhez közeli sebességgel haladó neutrínó számára az egyik óra 60ns-al előrébb jár mint a másik (miközben a kutatók szerint összhangban járnak)?
s nem lehetséges pontosabb távolság mérés, mint amennyire a távolságon a (helyi) fénysebességet ismerjük.
A szinkronizálás egy másik érdekes kérdés.
Lehetséges-e, hogy egy fénysebességhez közeli sebességgel haladó neutrínó számára az egyik óra 60ns-al előrébb jár mint a másik (miközben a kutatók szerint összhangban járnak)?
Hirtelen ezt találtam:
http://titan.physx.u-szeged.hu/physics/theophys/specrel/texth/Index.html
http://titan.physx.u-szeged.hu/physics/theophys/specrel/texth/Index.html
Ezek az órák egymáshoz képest nem mozognak.
Én nem tudok ilyenről. Addig úgy gondolom, hogy az órák szinkronizálása a távolság megmérésénél nagyságrendekkel pontosabban elvégezhető.
Már a specrel lehetetlenné teszi az órák szinkronizálását ha nem egyugyanazon pontban vannak. Egyidejűség relativitása, ha nem emlékeznél rá.
Az áltrel gravitációs dolgai még jobban megbonyolítják a dolgot.
Az univerzumban NINCS két olyan pont, amiben ugyanazt az időt tudná két megfigyelő mérni. Mindenki más és más időt mér. Ezt próbálják az Opera-neutrínódetektor kutatói megkerülni. Szerintem reménytelenül...
![[origo]](../origo_logo.gif){kind=logo}
Bár nem vagyok csillagász sem fizikus, van egy elméletem. VItassuk meg!
Induljunk onnan hogy nagy bumm. Anyag lökődik a térbe, hogy honnan arra még visszatérek. Kialakul a ma ismert világegyetem gáz és porfelhők, galaxisok, csillagok, bolygók, stb.
Tudjuk hogy bizonyos csillagok, életük végén fekete lyukká alakulnak.
Nos ezekre alapítom az elképzelésemet. Miután minden erre alkalmas csillagból fekete lyuk lett, természetüknél fogva minden közelükben lévő anyagot magukba szívnak, beleértve egymást is. Eljutunk addig amíg már csak kettő fekete lyuk alkotja az egész világegyetemet! Most következik a lényeg amikor ez a kettő egymásba olvad, egyetlen időpillanatra az egész világegyetem összes anyaga egyetlen szupergravitációs pontban összpontosul és elérve egy bizonyos kritikus tömeget, robbanás szerűen a térbe lökődik.
Eszerint a világegyetem születése NEM EGYSZERI TÖRTÉNÉS VOLT, HANEM EGY CIKLIKUS FOLYAMAT RÉSZE!
Hát röviden ennyi.
És még valami: Szerintem bizonyíthatatlan, legalábbis gyakorlatban.
Üdvözletem, Aszterix