Kedves Emil!

M Rees szavait idéztem a Csak hat szám c könyvéből.
Alá is irtam a nevét. :)

Azt mondod, hogy:
50 (km/s)/Mpc az a lassulás üteme régen
71 (km/s)/Mpc az a lassulás üteme most
És ez növekedett. Vagyis mindig is lassult, és egyre jobban.

Ezt akarod beadni itt, mint középiskolai fizika. Hát ez bizony nem az a szint. Ezen egy elsős középiskolás félholtra röhögné magát.

Először is egy lassulási ütem mértékegysége km/s^2 lenne, azonban a (km/s)/Mpc átváltva nem az, hanem 1/s. Csak te a Mps-et a nevezőben mindig fejben kicseréled év-re az "Aki a távolba néz, a múltba néz" felkiáltással. És akkor az átváltva kiadná neked a km/s^2-et.

Az 50 (km/s)/Mpc az nem jelent mást, mint hogy egy 1 Mpc-re lévő objektum 50 km/s sebességgel távolodónak, egy 2 Mpc-re lévő objektum 100 km/s sebességgel távolodónak látszott volna régen. Mindenhol, minden irányban.
A 71 (km/s)/Mpc pedig azt jelenti, hogy egy 1 Mpc-re lévő objektum 71 km/s sebességgel távolodónak, egy 2 Mpc-re lévő objektum 142 km/s sebességgel távolodónak látszik ma. Mindenhol, minden irányban.

A középiskolás ezt tudja meg a tankönyveiből, mint adatokat. Ha akad köztük egy is, aki ezt lassulásnak képzeli, megeszem a kalapomat. (Azt már neked kár is mondanom, hogy ezt gyorsulásnak sem kell venni.)

Bnummal felváltva hordtok össze sületlenségeket, de az nem lehet igaz, hogy nem látjátok egymás szamárságait. Csak egymásnak cserébe hallgattok róla, mint két jó barikádharcos. Hajrá!

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20070817-fenyes-osi-oriasgalaxisok-korai-vilagegyetem-csillagkeletkezes.html

A kozmikus sugárzás olyan mintha egy termikus egyensúlyban lévő feketetest sugárzás lenne.
A termikus egyensúly nem azt jelenti, hogy minden atomnak azonos az energiája.
A mindenféle hőmérsékletű csillag (amelyek eloszlása nem egyenletes) különböző termikus egyensúlyban lévő sugárzásokat bocsátanak ki, amely sugárzások különböző hőmérsékletű más gázokon halad keresztül, miközben az útja során egyre növekszik a hullámhossza (ami befolyásolja, hogy milyen további kölcsönhatásba vesz részt).

Az sok kölcsönhatás és átlagolódás miatt kialakul a sugárzás jellegzetes görbéje.
Valójában az áthaladó sugárzás egyensúlyba kerül az anyaggal main áthalad.
Mivel minden irányból hasonló mennyiségű anyagon kell áthaladnia, ezért az eredmény is közel azonos lesz.

Mondtam már, szerencsétlen, a feladatba még Fred Hoyle-nak is beletört a bicskája. Nehogy már nagyobb koponyának képzeld magad Hoyle-nál azzal a "tudással" és "logikával", amit ezen a fórumon eddig felmutattál! A beképzeltségnek is van határa. Vedd már észre magad!

Ez így nem igaz.

Ha elnézünk 13 milliárd fényévnyire, akkor kvazárokat látunk. Itt a közelben egy sincs belőlük. Ugyan miért nincs? Esetleg, mert a kvazárok a fiatal galaxisok, amikor a központi fekete lyuk még jóval hevesebben nyelte az anyagot, és emiatt jóval aktívabb is kisugárzása? És esetleg idővel elfogyott a benyelhető anyag, és a galaxisok olyan szolid spirálgalaxisokká csendesedtek, amik a közelmúltból látszanak? Nem lehet, hogy TÖRTÉNETE van az univerzumnak? Hogy FEJLŐDIK?

Ha elnézünk 13 milliárd fényévnyire, akkor forró kék szuperóriáscsillagokból álló galaxisokat látunk, és a fényükben csak a hidrogén meg a hélium vonalai látszanak. Semmi nehezebb elem színképvonala nem látható. Itt a közelünkben viszont már látunk nehezebb elemeket is. Nem lehet, hogy ezek képződéséhez idő kellet? Hogy most már nem ugyanolyan az univerzum, mint 13 milliárd éve volt? Például most már van szén is, mert volt idő egy-két szupernóvaciklusban kialakulnia és szétszóródnia? Nem lehet, hogy TÖRTÉNETE van az univerzumnak? Hogy FEJLŐDIK?

Egyébként pedig a tízmillió forintos kérdés: ha a csillagok hidrogénből héliumot fúzionálnak, és ezzel energiát szabadítanak fel, akkor a hidrogén idővel fogy, a hélium (meg a nehezebb elemek) szaporodik. Egy statikus végtelen ideje létező univerzumban már végtelen ideje elfogyott volna az összes felhasználható hidrogén, és az összecsomósodó gázfelhők nem gyulladnának be csillagként. Akkor most hogy is van ez a statikusság?

Nem lehet, hogy a statikus univerzum hipotézise egy döglött ló?

A távolodás galaxisokon, attól nagyobb egységeken, galaxis csoportokon észlelhető.

Csakhát a mikrohullámú háttérsugárzás TÖKÉLETES fekete-test karakterisztikával rendelkezik. Az pedig csakis egy tökéletesen termikus egyensúlyban lévő rendszerben jöhet létre. A mindenféle csillagfények nem összegződhetnek tökéletes fekete-test sugárzássá. Az univerzum pedig nem lehet tökéletes termikus egyensúlyban, mert akkor mi most nem lehetnénk itt.

Úgyhogy agyalj még, hülyegyerek...

Ez így, ebben a formájában nem igaz.
Minden következmény, amit ebből a sz@rból levontál, ugyanúgy hibás.


Elfeledkezel arról, hogy mindegyik "időpontban látható galaxiscsoportot" ugyanarra az egyszem éggömbre vetítve látjuk. Te, minden geometriai modellezőképesség nélkül, elfeledkezel arról, hogy ugyanez az egyszem éggömb a 13 milliárd éves csoport esetén jóval kisebb kerületet jelent, mint az egymilliárd éves csoport esetén. Ha ezt is figyelembe vetted volna, akkor máris kijön a helyes eredmény: 13 milliárd éve sokkal sűrűbben voltak a galaxisok.


Nem állandó. Csak te annyi térlátással rendelkezel, ami éppen csak ahhoz elég, hogy reggelente kitalálj a budiba. Ha pedig ilyen gyenge vagy geometriából, akkor természetes, hogy össze-vissza zagyválsz mindent.

"A jelenlegi univerzum modell szerint galaxis, vagy annál nagyobb léptékben észlelhető a tágulás."

Láthatóan valakik már megtanítottak téged is szavak sorolására.
Mondataiddal is elégedettek ők?
Légy szíves nézz utána ennek.

Bocs itt egy tévedés van. A jelenlegi koncepció szerint 14milliárd év,
valójában a látóhatár ettől több.

A távolsággal arányos vöröseltolódás miatt, hiába végtelen az univerzum, mi csak egy véges részt észlelhetünk belőle.
Az univerzum átlagos sűrűsége miatt ~14milliárd fényév alatt növekszik a vöröseltolódás olyan mértékben, hogy az észlelhetőség alá csökken.

Viszont ha elnézünk akár ~14milliárd fényévre, akkor hasonló galaxisokat, csillagokat láthatunk mint a közelünkben.
Mivel az univerzum időben statikus ezért az ottani galaxisoknak, csillagoknak is volt ideje kifejlődnie.

Tehát végtelen.
Első lépésként beleütközünk az Olbers paradoxonba.
Aminek a lényege, hogy a végtelen erdőben bármerre is nézünk fát kell látnunk.
Pontosabban csillagot, de ez a lényegen nem változtat.

Azt tudjuk, hogyha egy fénysugár elhalad egy csillag mellett, akkor annak gravitációjának hatására vöröseltolódást szenved.

Ebből következően egy messziről érkező fénysugár a távolsággal arányosan és az univerzum sűrűségétől függően halad keresztül bizonyos mennyiségű anyagon, illetve anyag mellett.
Ennek hatására a távoli fénysugarak vöröseltolódást szenvednek.
megfelelő sűrűség esetén pont annyit amennyit az észlelnek.
A vöröseltolódás nem csak a látható tartományra, hanem tovább is folytatódik. Ez alkotja a minden irányból érkező háttérsugárzást.

Tehát az Olbers paradoxonban feltételezett minden irányú sugárzás létezik,
csak a látható spektrum eltolódott a rádió hullámok hosszára.

... "meggyőződésem mértékét 99 százalékra emelte."

Mit értesz "meggyőződéseden"?
Légy szíves írd meg.
Jelzem - szerintem nagyon hiteltelenné válsz itt, ha azt közlöd, hogy fogalmad sincs...

A jelenlegi univerzum modell szerint galaxis, vagy annál nagyobb léptékben észlelhető a tágulás.
Ennek ellenére az átlagos galaxis távolság azonos.
Tehát bár elvileg a galaxisok távolodnak egymástól, mégis átlagosan azonos távolságban vannak a 13milliárd fényévnyire lévő és az 1milliárd fényévnyire lévő galaxisok.
Mivel a 13milliárd fényévnyire lévő galaxisoknak 13milliárd évvel ezelőtti állapotát látjuk, az 1milliárd fényévnyire lévő galaxisok 1milliárd évvel ezelőtti állapotát látjuk.
Ha távolodnának egymástól a galaxisok, akkor időben, s így távolságtól függően változna az átlagos sűrűségük.
De az észlelések szerint ez állandó.

Tehát ha nem tágul. akkor (mondjon ellent bármilyen szép matematikai képletnek) akkor statikus.

A továbbiakban ezt a statikus, s ezért időben és térben végtelen világmodellt próbálom elemezni.

"Néhány évvel ezelőtt már 90 százalékig bizonyos voltam abban, hogy a Nagy Bumm valóban megtörtént - vagyis mindaz, ami ma az univerzumban megfigyelhető, egy összepréselt tűzgolyóból ered, amelynek hőmérséklete magasabb volt, mint a Nap középpontjáé. Mostanra mindez még bizonyosabbá vált: az 1990-es években, a kísérletekben és a megfigyelésekben elért drámai előrehaladás a teljes kozmikus képet kiélesítette, ami meggyőződésem mértékét 99 százalékra emelte."

Simán lehet, hogy képzeleted játszott veled.
Én legalábbis nem hiszem el, hogy meggyőződtél volna.
Bebnyomásom szerint csupán hivője/vallója lettél valaminek, amit elmagyarázni nem tudsz - annak következtében, hogy nem érted.

Kezdem unni a pofázásod, mivel semmi mérvadó mondanivalód nincs,
az idézetekből kiragadsz egy mondatot, de se cáfolni, se megerősíteni nem tudod, csak pocskondiázod az íróját.

A továbbiakban igyekszem nem reagálni az öklendezéseidre.

Aki értelmesen kérdez, cáfol, vagy megerősít a mondandómba azokra reagálok.

Látod, látod, megmondtam. Annyit sem értesz az általános relativitáselmélethez, mint hajdú a harangöntéshez, de azért a pofád nagy, hogy "hibás". Honnan tudhatnád? Hiszen lövésed sincs a matematikájáról! De azért hibás, ugye Nagytudású Okoska?

Nulla kis senki alak vagy te bnum.

A mérési adatok ezt nem mutatják. Ettől fogva minden okoskodásod hibás, mivel hibás alapra építkeztél. Fuss neki még egyszer!


Amit sikerült végletesen összezagyválnod.
Kezdhetnéd azzal, hogy az univerzum tágulásának a sebessége a Hubble-állandó, ami nem véletlenül van leosztva megaparszekkel.
Aztán jöhet az az evidencia, hogy az univerzumban a távolodási "sebességek" eleve arányosak a távolsággal, ezért ami kétszer olyan távol van, az eleve kétszer olyan gyorsan távolodik. Így ha különböző távolságú objektumok méréseit rakod sorba, AKKOR NEM IDŐBEN LASSULÁST látsz, hanem a fenti evidenciát.

Ja, és mióta nem gyorsulás 50 km/s/Mpc "sebességről" a változás 71 km/s/MPC-re? Növekedett a "sebesség"? Akkor gyorsult.

Hülye vagy te ehhez Tuarego, és a makacs fixa ideád a ciklikus univerzumról, még abban is megakadályozd, hogy logikusan helyesen végiggondold.

Itt most megint összekevered a fizikai fogalmakat, vagyis a sebességváltozást (gyorsulást) a sebességváltozás változásával, vagyis a gyorsulás változással, amit h-vektorként, vagy harmadrendű kinematikai jellemzőnek is szoktak nevezni.

A tankönyvek szerint - szabatos megfogalmazásban - a sebességvektor a helyvektor időszerinti első deriváltja; a gyorsulásvektor a sebességvektor idő szerinti első és a helyvektor idő szerinti második deriváltja; míg a gyorsulás változás a sebességvektor idő szerinti második deriváltja, ill. a helyvektor idő szerinti harmadik deriváltja; ezért nevezik harmadrendű kinematikai jellemzőnek.

Ha valaki belekavarodott volna fenti definíciók értelmezésébe, álljon itt néhány sebességváltozási idősor, ami érthetőbbé teszi a sebességváltozás különféle esetei közötti különbséget.

Vegyük az első esetet, ahol a sebességek (km/s-ban 1 mp-ként az alábbi ütemben változnak:

200, 190, 180, 170, 160, 150...(1)

A sebességváltozás (gyorsulás) értéke ez esetben -10 km/s^2, vagyis másodpercenként 10 km/s-mal csökken a sebesség, tehát egyenletes lassulásról beszélhetünk.

Nézzük a következő esetet:

200, 190, 170, 140, 100...(2)

Itt már nem egyenletes csökken a sebesség, hanem rohamosan, a különbség növekménye mp-enként 10 km/s, így itt már a gyorsulás változásáról beszélhetünk, gyorsulások másodpercenként így alakulnak: -10, -20, -30, -40 km/s^2, amiből adódik, hogy a gyorsulás változás értéke -10 km/s^3. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy időben előrehaladva a lassulás mértéke növekszik. Nem keverendő össze ez azzal, amikor a gyorsulás előjelet vált, vagyis a lassulás átmegy gyorsulásba.

Erre példa az alábbi idősor:

200, 190, 180, 170, 160, 150, 160, 170, 180...(3)

Vagy még egy példa gyorsulásváltozással és előjelváltással:

200, 190, 170, 140, 100, 110, 130, 160...(4)

Ez utóbbi két esetben éles törés van a (3)-nál az 150-es, a (4)-nél a 140-es értéknél, ahol a sebességváltozás előjelet vált, vagyis a lassulási tendencia átvált gyorsulásba.

Mármost, a Hubble-paraméter változása az időben előrehaladva a (2) idősorhoz áll legközelebb. A mérési adatok ugyanis azt mutatják, hogy a vöröseletolódások, s az ebből levezethető sebességek folyamatosan csökkennek az időben előrehaladva, tehát lassulásról van szó, de ezzel együtt a lassulás üteme is változik, vagyis belép a harmadrendű jellemző, a gyorsulás-változás. Számszerűen például ez azt jelenti, hogy míg évmilliárdokkal ezelőzz a Hubble-paraméter értéke 50 km/s/Mpc volt, addig a mai értéke 71 km/s/Mpc-re változott, ami nem lassulásból gyorsulásba váltást jelent, hiszen nem volt előjelváltás, hanem a lassulás ütemének változását, növekedését.

Középiskolai fizika...