No, szerintem azért NEM csak a MENSA tagjai képesek megérteni:))

Elminster már az előbb ismertette a Hubble-állandó időfüggését leíró Friedman-egyenletet.....

Az érthető magyarázatokkal "csak" az az egy baj van Tuarego, h. az emberiség évmilliós evolúciós fejlődése az agyunkat nem arra "készítette fel", h. a hétköznapi élettől és léptékektől ennyire távoleső és/vagy elvont dolgokat megértsen.
Az intelligencia és az értelmi képességek is normáleloszlást követnek, és kis túlzássaé azt lehet mondani, h. csak azok, akik ezen a diagramon a jobb szélen lévő 3 szigmát meghaladó tartományba esnek, azok értik meg (fogják fel) úgy ahogy ezeket a jelenségeket - ha még szakirányú képzést is kaptak :)
Az ember jobb ha tisztába van korlátaival, az korrektebb, mintha azért vetne el dolgokat, mert a saját földhözragadt, embernagyságú léptékek észlelésére és megértésére evolválódott (de teljesen normális) agyával nem képes megérteni kozmikus v. épp ellenkezőleg, mikrovilágbéli jelenségeket.
El kellene fogadni h. a megértésnek vannak korlátai - és ez pl. nem a te hibád.
Az viszont igen, h. ezt a tényt nem látod be.

Látom továbbra sem érted a dolgot, sőt úgy tűnik, hogy nem is akarod megérteni.

Csak egy kérdés.
Szerinted a Hubble-törvény ellentmond a legfrissebb kozmológiai eredményeknek, amelyek gyorsuló tágulást jeleznek. De csak szerinted, mivel erre a "brilliáns" következtetésre te egyedül "jöttél rá", a tudományos élet képviselői egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy nincs semmi ellentmondás.
Akkor most mondd meg őszintén, melyiknek van nagyobb valószínűsége a két lehetőség közül:

1. Többezer magasan képzett és a témában jártas fizikus, csillagász és kozmológus valami kollektív vakságban szenvedve, nem veszi észre a "nyilvánvaló hibát", amit pedig te azonnal kiszúrtál...

vagy

2. Te egyedül, műkedvelő laikusként összezagyválsz felületesen olvasott információkat és az alapszintű fizikaismeretedre hagyatkozva végig tévedésben vagy.

Na melyik a valószínűbb?


Nem kell válaszolnod, hiszen a válasz nyilvánvaló. Már az is mutatja a tájékozatlanságodat, hogy írod: "nem találkoztál még a Hubble-paraméter időfüggvényével". Ember! Én magam legalább tízszer írtam ide a fórumra is.
A Hubble-paraméter időfüggvénye a Friedmann-egyenlet:

Kedves Anna!

Azt gyanítom, félreértelmezted ezt az ábrát. A Ho=50 és a Ho=100 vonalak nem a Hubble-állandó időbeli változását jelentik, hanem a mérési értékek szórásának szélső határait, ami azt jelenti, hogy a Hubble állandó értekének valahol az 50 és a 100 km/s/Mpc érték között kell lennie. Az ábrán be is van rajzolva a középérték, ami az akkori adatokból 67 km/s/Mpc-nek adódott. Vagyis ez a Hubble-állandó, s ahozzá tartozó egyenes a Hubble-törvény diagramja.

Vagyis szó nincs itt a Hubble állandó időbeli változásáról.



Nem tudom honnan szedted ezt, de kíváncsivá tettél.

Legyél már szíves a forrásodat megnevezni, továbbá arra az összefüggésre is hallatlanul kíváncsiak lennénk a Csaposommal, ami leírja a Ho időben való változását.
Mi még sehol sem találkoztunk ezzel a képlettel.

Mindig is mondom a Csaposomnak, hogy nem vagyunk elég jól informálva.
Érdeklődéssel várjuk a Hubble-állandó időbeli lefutásának képletét.

(A Csapos most idesúgja nekem: "Figyelj már Tuarego, ha a Hubble-állandó az idő szerint is változik, akkor az nem jelenti-e azt egyben, hogy más Hubble-törvényünk van?...Nos, erre is válaszoljál már szegénynek…)

Nicsak, újra itt van Elminster barátunk! Nem ment messzire…Pedig milyen illedelmesen elköszönt nemrégiben. Látod, most már megengedte nekünk a gimnázium elvégzését, s leérettségizhetünk a lineáris egyenletekből.

Ugye Csaposom, mi nem hagyjuk magunkat felcukkolni?!

Pedig volna rá okunk, mert vannak most már többen is, akik, ahelyett, hogy érethető magyarázatokkal jönnének elő, a mi tudásunkat iskolai végzettségünket minősítik, meg azzal indokolnak, hogy ha egyetemi katedrás csávó mondta az csak igaz lehet, mert neki papírja van az igazmondásról.

Pedig már többször elmondtuk nekik, hogy mi nem tartjuk tévedhetetlennek magunkat, s meggyőzhetők vagyunk, de csak ha logikusan elfogadható magyarázatokat kapunk.

Önellentmondásokat tartalmazó indoklást azonban az atyaúristentől sem fogadunk el.

Itt van ez a Hubble-törvény (v=H*r) ami szerintünk egy lineáris összefüggés, amit grafikusan így ábrázolnak.



Az érettségire készülve mi azt tanultuk, hogy minden lineáris egyenlet szerint ábrázolt egyenesnek van iránya és meredeksége. Ha a pozitív térnegyedben nézzük ezt az egyenest, és az origótól indulva figyeljük az értékek alakulását, azt a TENDENCIÁT véljük rajta felfedezni, hogy a távolsággal egyenes arányban nőnek a sebesség értékek az egyenesen. Természetesen ezt a felismerést egyelőre csak munkahipotézisként kezelhetjük, mivel mi még - állítólag - nem tettük le az érettségit, így egyetemi tanároknak kell megerősíteni feltevésünket.

Esendőségünk tudatában, súlyos ismerethiánnyal küszködve elmélyülten nézzük ezt a diagramot a Csaposommal, s próbáljuk kideríteni, hogy mit is akar mutatni.
Először is azt feltételezzük, hogy azok a pöttyök az ábrán egy-egy mérési eredményt jelentenek, vagyis, hogy ügyes csillagász bácsik vöröseltolódásuk alapján megmérték több objektumnak a távolodási sebességét, meg valami módon megállapították a távolságukat. Majd ezeket a pontokat felrakták egy koordináta rendszerbe, s azt tapasztalták, hogy ezek elég szépen egy egyenesbe esnek.
Erre vették a bátorságot, hogy kijelentsék, hogy ez a Hubble-törvény összefüggését írja le, ami egyszerű nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy minél távolabbi objektumot vizsgálunk, annál nagyobb a távolodási sebessége.

Mit tudunk még ebből a diagramból kikövetkeztetni?

Az egyenes meredeksége megadja azt a TENDENCIÁT, ahogyan a tágulási sebességek nőnek a távolság függvényében, s ez nem más. mint a Hubble állandó. Ennek értékét a legokosabb csillagász bácsik jelenleg 74,2 km/s/Mpcben határozták meg.

Azonban a Csaposommal arra is ráébredtünk, hogy amikor valamit nagy távolságban mérünk a kozmoszban, akkor egyben az időben is visszatekintünk, mert csak azt a sugárzást tudjuk mérni, ami éppen most ért ide az adott objektumról. Vagyis ha a diagramról leolvassuk, hogy 100 Megaparszek távolságban mértünk ~7000 km/s távolodási sebességet, akkor ez azt jelenti, hogy az adott objektum által ~300 millió évvel ezelőtt kibocsátott sugárzását regisztráltuk. Aki azt állítja, hogy ez a sebességérték az objektum mostani, vagyis jelen pillanatban mért távolodási értéke, AZ HAZUDIK, mivel semmilyen fizikai lehetőségünk nincsen annak megállapítására, éppen ebben a pillanatban mi történik az említett objektumon.

Hogy aztán a Hubble-állandó pontos értéke mennyi, a távolságot hogyan állapították meg, és a vöröseltolódásban hogyan vették figyelembe a relativisztikus hatásokat, az most szempontunkból mellékes, mert a lényeg az, amit a Hubble-törvény is mutat, vagyis minél messzebbi - s időben korábbi - objektumot nézünk, annál nagyobb tágulási sebességet rendelhetünk hozzá.

EZÉRT, HA A MÚLTB�"L A JELEN FELÉ HALADVA VIZSGÁLJUK A SEBESSÉGVÁLTOZÁS TENDENCIÁJÁT, AKKOR A HUBBLE-TÖRVÉNYBŐL EGYÉRTELMŰEN AZ KÖVETKEZIK, HOGY A TÁGULÁSI SEBESSÉG LINEÁRISAN CSÖKKEN, VAGYIS LASSUL�" TÁGULÁSSAL ÁLLUNK SZEMBEN.

De ha gyakorlati szemmel nézzük, akkor sem állapíthatunk meg mást. Ha ugyanis a kozmikus mikro környezetünk, vagyis 1-2 Mpc távolságra lévő objektumok tágulási sebességértékeit nézzük, akkor is csak 70-140c km/s értékeket regisztrálhatunk, ami nem egy nagy érték. Vagyis a velünk nagyjából egykorú galaxisok viszonylag kis sebességgel távolodnak egymástól.

Szinte nevetséges azt mondani, hogy - feltéve, de meg nem engedve - az utóbbi 5-6 milliárd évben erre a 70-100 km/s sebességre "gyorsultak" a galaxisok. Mekkora sebességről gyorsultak erre? Nulláról? Ötvenről? Akármelyiket is nézzük, nevetségesen alacsony ("baromság", mondja higgadtan a Csaposom) sebességek ezek! És mi volt előtte? Az egész világegyetem 13,7 milliárd év alatt "gyorsulva" is csak egy 70-100 km/s-ot tudott kiizzadni? És milyen kezdősebességgel indult az Univerzum? Talán az is nulláról? Az ősrobbanás löketéből ennyire tellett?...És ezt kell nekem és a Csaposomnak egyetemi katedrákra hivatkozva szó nélkül bevenni?....(Most egy csúnyát mutatott a Csapos…)

Mennyivel hihetőbb az a forgatókönyv, hogy az ősrobbanás "löketétől" az univerzum kezdetben fény közeli sebességgel tágult, majd a gravitáció összehúzó ereje folyamatosan csökkentette ezt a sebességet a mostani alacsony tágulási sebesség értékekre. Végül is a Hubble-törvényből ez olvasható ki.

Ha most eltekintünk a mérési eredményektől, meg ezek fizikai hátterétől, s csak pusztán matematikailag nézzük a lehetséges sebességlefutásokat, azt is megállapíthatjuk, hogy amennyiben feltételezünk egy 6 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett gyorsulási mechanizmus beindulását, akkor egyúttal azt is feltételezzük, hogy a tágulási sebességek változási trendje a korábbiakhoz képest változott, vagyis töréspont keletkezett a függvényben, ami a Hubble-összefüggés végig folyamatos linearitásával ellentétben áll.

Pusztán emiatt az utóbbi - tisztán matematikai - logika alapján is megalapozottan kijelentjük a Csaposommal, hogy a gyorsuló tágulás elmélete és a Hubble-törvény ellentétben áll egymással.

De hogy melyiket kell korrigálni, esetleg mindkettőt, azt mi nem akarjuk eldönteni, csak a fenti anomáliákra szerettünk volna rámutatni.

Ez az ábra értelmes lásd az előbbi hozzászólást ANNA-tól.

Ám amire te akarod használni kifejtésre, ahhoz egy térbeli ábra kellene T és D
(idő és térbeli eltérés független változóval). Ha meggondolod csak az irányokat
akkor belátod, hogy kifelejtetted az időt, tehát a H-állandó egy pillanatnyi érték
= (ma hogy látszik a sebesség), amikor ott nem ma van tehát 10 milliárd fényévnyi távolságban - 10 milliárd év az idő. Ez nem Bp-szeged uton torténő sebesség viszony...(mondjuk a gyorssé)

Az ELTE Csillagászati Portáljából merített ábra nagyon jól szemlélteti a gyorsuló tágulást. Ha ugyanis Ho=50 km/s/Mpc az Univerzum történetének egy bizonyos időpontjában, Ho=67 km/s/Mpc egy másik időpontban (megjegyzem, hogy amikor a fizika szakot végeztem, kozmikus fizikából éppen Ho=67 km/s/Mpc értékkel számoltunk a példamegoldásokban, ez az 1980-as évek közepén volt, persze, ez NEM jelenti azt, hogy ténylegesen ennyire nagy léptékekben változik is a Hubble-állandó értéke, ez csak annyit jelent, hogy az 1980-as években még 67 km/s/Mpc-nek fogadták el, ma pedig 74 km/s/Mpc-nek fogadják el: ez a számítások pontosításának eredménye! Szó sincs arról, hogy 1980 és 2010 között a Hubble-állandó értéke 67 km/s/Mpc-ről ténylegesen 74 km/s/Mpc-re növekedett volna!!!!!), egy harmadik időpontban pedig Ho=100 km/s/Mpc, az ábrán jól látható, hogy a Ho=100 km/s/Mpc értékhez tartozó egyenes meredeksége lényegesen nagyobb, mint a Ho=67 km/s/Mpc értéknek megfelelő egyenes meredeksége! Igen, a Hubble-állandó értéke az Univerzum életkorának előrehaladtával növekszik, de az Univerzum történetének megfelelő léptékekben, NEM pedig egy emberöltő léptékében!!!!!!! És a számítások pontosításában pedig pontosan a sötét energia megismerésében elért eredmények nyújtották a legfőbb segítséget!

Mondtuk, vagy nem mondtuk, hogy tanulmányozd Alan Guth munkásságát?
Ha megtetted volna, akkor nem írnál a fentihez hasonló, a dolgokat szándékosan összezavaró hozzászólást.
A kezdeti inflációs szakaszt egy teljesen más részecskefizikai folyamat hajtotta, mint egyébként az univerzum tágulását. A folyamatot a túlhűtött (vagy túlmelegített) víz pillanatszerű fázisállapot-változásához hasonlíthatjuk. Ebben a folyamatban semmi szerepet nem játszott a sötét energia.

A sötét energia persze kezdetektől tágítja az univerzumot, és ezt folyamatosan teszi. MINDIG. Nincs olyan, hogy "leállt" vagy "eltűnt" volna. A dolog már itt is számtalanszor le lett írva: a gravitáció összehúzó hatású a sötét energia tágító hatású. Míg a gravitációt az anyagsűrűség határozza meg, addig a sötét energia hatását az energiasűrűsége adja. Az anyagsűrűség a kezdeti kis univerzumban sokkal nagyobb volt, mint a sötét energia sűrűsége, így a gravitáció hatékonyan ellenhatott a sötét energia szétfeszítő hatásának. Azonban a tér tágulásával az anyagsűrűség idővel csökken míg az energiasűrűség konstans, így adott méret felett a két hatás egyensúlya megbomlott és a sötét energia mindig is létező hatása felülmúlta a gravitációét, az univerzum pedig egy újabb gyorsuló tágulású szakaszba lépett. És mivel a tágulás az anyagsűrűséget tovább csökkenti de az energiasűrűséget nem, ezért a sötét energia gyorsító hatása egy pozitív visszacsatolásban önmagát erősíti. Nesze neked "ciklikus univerzum"!


Pedig megfogadtam, hogy nem válaszolok a provokálóan ismerethiányos hozzászólásaidra, de most annyira felhúztál ezzel a konstans értetlenkedéseddel...
Adott egy elmélet, amit te gimnáziumi (megelőlegezem neked) fizikaismeretekkel nem tudsz elfogadni, miközben az elmélet megalkotói sikerrel meggyőzték a tudományos közösséget az igazukról. A húszmilliós kérdés ekkor az, hogy mi lehet az oka annak, hogy te - műkedvelő laikusként - nem vagy hajlandó elfogadni az elméletet?
Szabad a gazda?

Az egyetlen szóbajöhető válasz: a tudósok több, részletesebb és pontosabb ismerettel rendelkeznek a témáról, mint te (erre tették fel az életüket, előlegezzük meg nekik, hogy tájékozottabbak!), így ők olyan összefüggéseket is ismernek és értenek, amiről te nem is hallottál még. Irbisznek igaza van: addig senki ne emlegessen "önellentmondást" meg "hibát", amíg ugyanazon a szinten meg nem ismeri a témát, mint a témával foglalkozó kutatók. És valljuk be, itt a fórumon egyikünk sem esik ebbe a kategóriába, úgyhogy egyikünknek sincs joga és lehetősége a tudományos elméletek érdemi bírálatára.

De kell.
Ha nem ismersz minden részletet és összefüggést, akkor a nyilvánvaló dolgokban is önellentmondást találsz.
Te pedig ezt teszed csökönyösen hetek óta...


Ne zaklasd Irbiszt olyan kérdéssel, ami már jóval korábban meg lett magyarázva!

A HUBBLE-TÖRVÉNYNEK NINCS "TENDENCIÁJA"!!!!!!!

A Hubble-törvény egy pillanatnyi állapotot ír le, ha a v=H0*D alakban használjuk, ha pedig a v(t) = H(t)*D(t) alakban használjuk, akkor meg bekerül a képbe a H(t) = da(t)/dt * 1/a(t) összefüggés, amit pedig a Friedman egyenlet határoz meg. A Friedman egyenlet pedig a jelenleg ismert paraméterértékekkel gyorsuló növekedésű a(t) skálaparaméter-függvényt ad ki.

Mi is nagyon várjuk már a Csaposommal, hogy valami kiderüljön erről a "sötét energiáról".

Mi még azt is el tudjuk képzelni, hogy egyáltalán nem is létezik.

Mert ha - teszem azt - nem igazolódik a gyorsulva tágulás elve, akkor ezen kívül mi szükség lenne a sötét energiára?

De más kérdések is felmerülnek vele kapcsolatban.

Ha a sötét energiának szerepe volt az inflációs fázisban, mitől állt le az infláció, ill. mi lett a sötét energiával az inflációleállása után, mindaddig a jó pár milliárd évig, míg aztán - állítólag - újra szerephez nem jutott?

Nekünk ez tényleg olyan, mint a Jolly Joker: ha akarom ide illesztem, ha akarom oda illesztem…

Egyszer előugrik ez a sötét energia, másszor nincs róla hír, aztán újra működésbe lép…

…Ehhez nem kell katedra, hogy ez így gyanússá váljon…

.

Ez így konkrétan nem igaz, ill. csak a "sötét anyagra" igaz, amit persze közvetlenül még senki sem figyelt meg, de az általad említett jelenségekből közvetett bizonyítékok vannak rá.

De ez a magyarázat NEM A SÖTÉT ENERGIÁRA VONATKOZIK!

Azt csak úgy odacsempészted a sötét anyag mellé, azt gondolván, hogy Tuarego és a Csapos van annyira kontár és laikus, hogy úgysem veszi észre.

Csakhogy kedves Irbisz, arról megfeledkezel, hogy ez a Tuarego meg a Csaposa, már nem ugyanaz, mint mondjuk az egy évvel ezelőtti, mert pontosan ezekben a vitákban egy kissé "kikupálódott". Utána olvasott könyvekben és megnézett egy pár helyet a neten is ezekben a témákban, s nemegyszer ráismert azokra a szövegekre, amiket vitapartnerei felhoztak neki, hogy melyik honlapról van ollózva, de végiggondolva meg nincsen.

A sötét energiával pontosan az a helyzet, amit írtam. A gyorsuló tágulással hozzák összefüggésbe, egymást magyarázzák így, miközben nincs semmilyen megfigyelés a sötét energia mibenlétével kapcsolatban.

Az egész sötét energia-gyorsuló tágulás légvárra épülő elmélet jelenleg.

Kedves Irbisz!

Én ha nem akarok valakit megsérteni, és erre olyan módot választok, hogy tényleg ne is sértsem meg. Bármely topik (amin ott vagyok) olvasói tudhatják, hogy Tuarego nem sérteget senkit, legfeljebb egy kissé élcelődő, gunyoros lesz, ha őt sértegetik.

Miközben engem az öttucat lelkes laikus közé sorozol be, nyilván te magadat a szakértők között tartod számon.



Hát ezt vallom én is itt a Csaposommal.

Vagyis ha valamiben önellentmondás van, akkor annak megállapításához nem kell egyetemi katedra.

Nekünk ugyan nincsen csillagászati végzettségünk, de egy képletről azért még meg tudjuk állapítani, hogy az lineáris összefüggést ábrázol (Hubble-törvény), továbbá egy diagramról is meg tudjuk állapítani, hogy növekvő, vagy csökkenő a tágulás sebessége az időben előre haladva.

Mindössze erre alapozva emeltem szót néhány héttel ezelőtt ("Elnézést, hogy a Csapos közbeszól!" jeligével).

Ha ilyen nagy szakértőnek tartod magad a témában, legyél már szíves akkor logikusan elmagyarázni Nekem és a Csaposomnak, hogy miképpen egyeztethető össze a Hubble-törvény tendenciája az újabban felvetett gyorsuló világegyetem elképzelésével.

Továbbá arra a kérdésre is adj választ, ha megkérhetlek, hogy a Hubble mérései óta eltelt első 70 évben, azok a tudósok - élükön magával Hubble-lal - valamennyien hülyék voltak, mikor a lassuló ütemű tágulást olvasták ki a Hubble törvényből?

Hiszen a gyorsuló tágulás felvetése nem több mint tíz éves! És ha igaz lenne is az a felvetés, hogy az utóbbi 5-6 milliárd év óta indult meg a gyorsuló tágulás, ez mindenképpen felrúgja a Hubble-törvényt, mert az végig linearitást mutat, vagyis egy közbenső időben való tendenciaváltás sehogyan sem egyeztethető össze vele.

Akkor döntsd el légy szíves, a tudósok melyik csoportja a kontár?

Ezt az ábrát nem én rajzoltam, hanem a wikipédia (angol) Hubble-törvény (Hubble Law) oldaláról emeltem be.

Ha ez nem eléggé autentikus neked, itt egy másik ábra az Elte Csillagászati Portáljáról.



A lényege ugyanaz!

Nem akarok - főleg szándékosan - félrevezetni senkit. Nem értem mi volt az ábrában neked félrevezető?

Az infláció MEGINDULÁSÁBAN minden bizonnyal a Higgs-bozonok játszottak szerepet (negatív nyomás létrehozása), a tágulás GYORSULÁSÁBAN pedig jelenlegi tudásunk szerint a sötét energia a főszereplő. Ezért fontos a sötét energia természetének, mibenlétének mielőbbi megismerése.....

Legyen türelmed végigolvasni.






A fekete lyuk!



A fekete lyuk elmélete ismert a lényege az, hogy egy rendkívül nagytömegű test olyan erős gravitációs hatást képvisel, hogy nem engedi felületéről a fotonokat kilépni így láthatatlan.
Ez az elmélet alapjaiban hibás, így többen cáfolták a létezését. Ezek a cáfolatok a szakemberek körében ismertek, így a magam részéről azokat a gondolatokat írom le, amik eddig még fel sem merültek.
A fény eddigi elmélete hibás, a foton valójában nem létezik, pár évvel ezelőtt még hittem a létezésében, elfogadva a tudomány álláspontját. A valóság az, hogy a fény az atomok belsejében lévő mozgás közvetítő anyag utján történt észlelése. Ez gyakorlatilag nem más, mint Maxwell éter elméletének elfogadása, amit Einstein elvetett. A lényege az, hogy a Világegyetem minden részét kitölti egy olyan szubatomi részecske, ami a csillagok fényét, valójában a csillagok atomjainak rezgését úgy továbbítja, mint a levegő a hangforrás rezgéseit. A hang esetében fel sem merül egy fotonhoz hasonló agyag feltételezése, a levegő atomjainak vagy molekuláinak mozgását, a tudomány egyértelműen elfogadja. A hangforrás esetében a rezgés közvetítése, légnemű, folyékony, vagy szilárd halmazállapotú anyag utján történhet. A fény esetében a rezgés, az egész Világegyetemet kitöltő ma még ismeretlen anyagi részecske utján terjed. Mivel ez az anyag az atomok belsejében is megtalálható, így az atom belső rezgését a környezetének át tudja adni. Tévedés az elektron energia szintjének változásából adódó fénykibocsátás elmélete. Ha ez igaz lenne, a magashőfokon izzó test, hirtelen lehűtve felvillanna, ennek pont az ellenkezője történik. A fekete lyuk esetében ezt az éternek nevezett anyagot kellene a nagy tömegű objektumnak elnyelni, hogy láthatatlan legyen. Ebből az következne, hogy a magas hőmérsékletű test felrobbanna, mert a csillagok a belső hőjüket, az éter segítségével sugározzák ki. Az éter ógörög elmélet szerint egynemű anyag, valójában szubatomi részecskék keveréke. A fény terjedésében, csak az elektromos és mágneses terekben áramló ma még ismeretlen anyagi részecskéknek van szerepe.
Nem bizonyított, hogy a fény terjedését a gravitáció befolyásolja. A Nap mellett elhaladó fény a Napot körülvevő gázburok refrakciót okozó tulajdonságának a következménye, és nem a gravitációnak. Vannak galaxis csoportok, ahol a középen álló galaxis vöröseltolódása kisebb, mint a környezetében lévőké pedig távolabb van. Ezt a jelenséget a gravitációs lencse elméletével magyarázzák. Ez ellentmondásban van a gravitációval, mert a Nap mellett elhaladó fény, gravitáció okozta elhajlását alapul véve, a középen álló galaxis fényének a környezetében lévő galaxisok felé kellene hajlani, ami a vöröseltolódás értékét növelné, és nem csökkentené. Valójában a környező galaxisok által keltett mágneses, vagy elektromos tér fókuszáló hatása adja, a gravitációs lencsének nevezett jelenség magyarázatát.
Az éterre a gravitáció nem hat, ha hatna, a nagy tömegű objektumok összegyűjtenék az éter anyagát a tömegűk körül, és a fényük, vagy a csillagok fénye közvetítő anyag híján nem lenne érzékelhető.
A mágneses, és elektromos terek hatása az elektromágneses sugárzásra bizonyított. Zeeman, és Stark effektus.
Előzőleg már leírtam, hogy Foton nincs, ha lenne, észlelnénk a közép és hosszuhullámu rádióadások területén is. De ezen a frekvencián a rezgést, annak változtathatóságát egyszerűen magyarázzák az elektronok energiaszint változása fotont képező elmélete nélkül is.
A huszadik század egyik legnagyobb tévedése az éter elméletének elvetése, és a foton elmélet elfogadása volt.
Tévedés, hogy a fekete lyukak többmilliárd Nap anyagát tartalmazzák. Ha ez így lenne, ezek az objektumok, felrobbannának. Többmilliárd csillag egy galaxist alkot. Az elképzelés, ami szerint egy galaxis anyaga egy fekete lyukban összegyűjthető, idióta gondolat.
A tudomány még nem fedezte fel a törvényszerűséget, amely meghatározná annak a csillagot alkotó anyagnak a tömegét, ami szétrobbanás nélkül, egy csomóban tartható. Ahogy a nehézelemek keletkezésénél van maximális atomsúly határ, a csillagokat alkotó plazma anyag, esetében is kell lenni egy határértéknek, aminek az átlépése instabil állapotot eredményez, és ennek a következménye a törvényszerű robbanás.
Az asztrofizika területén sok a bizonytalanság, így jönnek létre a talán, elképzelhető, valószínű, jelzőkkel ellátott elméletek.
A "Hubble állandó" örökös változtatása nevetségessé teszi a csillagászokat, Le kellene már szokni a geocentrikus világszemléletről, és a bibliában leirt teremtés, elévült elméletéről is.
A vöröseltolódásról, annak valódi okáról a "Fény "címszó alatt már írtam. Ehhez kapcsolódva megemlíteném, hogy véleményem szerint a fénysebességnél is lehet nagyobb sebesség, de ez csak olyan térben érhető el, ahol a tér anyagmentes, vagyis ott, ahol még éter sincs. A fénysebesség átlépésének az éter szab határt ugyanúgy, ahogy a levegőben mozgó test a hangsebességhez közeledve, csak nagy energia árán gyorsítható. A hangrobbanáshoz hasonlóan, fényrobbanás is elképzelhető megfelelően nagy energiájú robbanásból adódó lökéshullám esetén. Ez magyarázhatná az éjszakai égbolt időnkénti kifényesedését, vagy a távoli rövid idejű gammafelvillanásokat. Nem zárható ki a fényinterferencia a jelenség magyarázatánál, ami a rádióadások vételénél fading néven ismert
Az alábbiakat azoknak a profi szakembereknek ajánlom a figyelmébe, akik számára a távolság modellezése érthető .A jelenleg ismert Világegyetem átmérője a számítások szerint 30-40 milliárd fényév, aminek a középpontjában a földi távcsövek vannak. Vegyük úgy, hogy ez a távolság egy mákszem nagyságú, és helyezzük el ezt a mákszemet a Nap, és a Föld közötti egyenes, egy tetszőleges pontjára. Ki merné azt állítani, hogy ezen az egyenesen csak egy mákszem van, bizonyára senki. Ha tévednék; vegyünk egy ilyen átmérőjű gömböt
Itt már nem merné az egy mákszem feltételezését állítani, egyetlen csillagász sem. A jelenleg látható Univerzum határa két okból adódik, az egyik a távcsövek teljesítményéből, a másik az éter fényközvetítő szerepéből, ami a rezgések lecsengését idézi elő, mint a levegő, a hanghullámok esetében.
Ha képzeletben a Földet elvinnénk 15 milliárd fényév távolságra a jelenlegi helyétől, a galaxisunkat, nagy vöröseltolódásu objektumként észlelnénk, és ellenkező irányban, vagyis az elmozdulás irányában, új ismeretlen világrendszereket látnánk.
El kellene fogadni, a végtelen Világegyetemet.
Vegyünk egy távolságot; legyen a 10 hatványkitevője 3 ezer, jelentsen ez a szám fényévet. Ehhez viszonyítva a Világegyetem 30-40 milliárd fényév átmérőjű gömbje jelentéktelen. Vegyünk egy nagyobb távolságot; legyen a 10 hatványkitevője egy millió, ez már olyan nagy távolság, hogy emberi ésszel fel sem fogható. Ennek a számnak a leírásához átlag betűnagyságot használva több mint 3 kilométer hosszú papírcsík kellene. De ez a távolság a végtelen távolsághoz viszonyítva olyan kicsi, hogy azzal össze nem mérhető. Hiszem, ha a tisztelt olvasó a leírtakat elfogadja, megérti a felháborodásomat az Ősrobbanás ostoba elméletével kapcsolatban.
Nem tagadom annak a lehetőségét, hogy kisebb robbanások vannak, és lesznek / robbanó galaxisok /, de a jelenleg látható tér végtelen idő óta létezik, és a változása folyamatos. Ebből következik, hogy a végtelen térben mindenütt hasonló világrendszerek vannak, amiről az "Ember" soha nem szerezhet tudomást.
Kiegészítésként megemlíteném az 1998. 08. 14-énk, a Kossuth rádió délelőtti műsorában elhangzott az Ősrobbanással kapcsolatos véleményem lényegét.
Az Űrtávcső sok olyan távoli objektumot fedezett fel, ami a földi távcsövekkel nem volt észlelhető. Ezeknek a vöröseltolódása olyan nagy, hogy néhány korlátolt gondolkozású egyén szerint, az Ősrobbanás után egy félmilliárd, egymilliárd évvel keletkezett. Ha ez így igaz lenne, egyszerűen meg lehetne határozni a robbanás helyét, mert csak egy félmilliárd, vagy egymilliárd fényév távolságot kellene az objektumok jelenleg látható helyéből levonni.
A baj ott van, hogy az Ősrobbanás ostoba elméletét ezeknek a távoli objektumoknak a felfedezése buktatja meg. Példaként; látható az égbolt egy bizonyos irányában egy ilyen nagy vöröseltolódásu objektum félmilliárd évvel az Ősrobbanás után, majd ellenkező irányban egy másik egymilliárd évvel .A két objektum közötti távolság kb.30 milliárd fényév
Hogy keletkezhetett közel azonos időpontba a két objektum, amikor köztűk a távolság ilyen nagy, és ennek a távolságnak a feléhez közel eső részében a földi megfigyelő van, vagyis a két objektum és a Föld megközelítőleg egy egyenesen fekszik? Természetesen az égbolt minden irányába találunk ilyen példát. A másik észrevétel a szingularitással kapcsolatos. Csak elmebeteg egyén képzelheti azt, hogy a Világegyetem anyaga a semmiből keletkezett. És ez még nem elég, mert meghatározzák ennek az idejét is, ami a másodperc tört része alatt játszódott le. Az elmélet szerint az első másodpercben már atommagok és neutronok keletkeztek, vagyis az első percben, már megvolt az Univerzum összes anyaga. Az atomnak térfogata van, hogy az atomok elférjenek a térnek, tágulni kell, egy ilyen tágulás a fénysebesség több ezerszeresét igényelné a keletkező atomok helyigénye miatt. Ezt a beteg agyban vagy drogmámorban született elméletet a háttérsugárzással akarják bizonyítani, ami a"Nagy Bumm" fényének maradványa. Az elmélet pártolói a fényt, az elektron mozgásának energiaszint változásával magyarázzák. Kérdés: hogy volt fénye a robbanásnak, amikor még elektron sem volt? Ennek az elméletnek a bibliai teremtés "legyen világosság" eseménye volt az alapja.
Az Ősrobbanás elméletének reális gondolkodásra képtelen egyénei, vajon mit mondanának ezeket a sorokat olvasva? A tudomány mikor jut el olyan pontra, ahol a bizonyíthatóan hibás elméleteket törlik a tudomány területéről? Az asztrofizika területén dolgozó tudósoknak meg kell érteni a végtelen tér, anyag, idő fogalmát és az elméleteikbe be kell építeni.
A csillagászat területén a hibás elméletek a felületes megfigyelésekből adódnak. Példaként: az űrszonda által lefényképezett Mathilde kisbolygót említeném. Ez egy kb. 80 km. Hosszú és 40 km átmérőjű krumpli alakú égitest, aminek a felületét 10 km. átmérőjű "becsapódásos" kráterek borítják, a kráterek mélysége több km. A bolygó anyaga homokkő, nincs magyarázata annak miért nem tört szét a kisbolygó? A felvételt jobban megfigyelve látható hogy a kráterek nem becsapódásból keletkeztek. A becsapódásos kráterek jellemzője a krátert körülvevő, a környezetből kiemelkedő anyaggyűrű. Ennek számtalan példája látható a Holdon. A Mathilde krátereinek szélein nincs a kráterből kinyomott anyag, és a kráterek szélei élesek Ezek csavarvonalban helyezkednek el a felületen. A kisbolygó a hossztengelye körül lassan forog, így elképzelhető, hogy a bolygó napközeli pályára került, és a túlhevülés miatt keletkezett gőznyomás, hozta létre a krátereket. A kisbolygók a feltételezések szerint egy űrkatasztrófa során keletkeztek, egy nagy hold, vagy bolygó széttört darabjai, ami a homokkő anyagot és a nagy víztartalmat magyarázhatja. A túlhevülés miatt a homokkő anyag szilárdsága fellazult, így aránylag kis gőznyomás elég volt a nagy kráterek keletkezéséhez. Ilyen egyszerű a magyarázata annak, hogy miért nem tört szét a kisbolygó.
Összegezve a leírtakat. Nem volt Ősrobbanás, nem tágul a Világegyetem, nincs foton, de van éter. A fény nem kvantumos, a színkép folyamatos. A vöröseltolódás nem az objektum mozgásával, hanem a távolságával függ össze. A mozgását az évenként mért vöröseltolódás értékváltozásából lehet kiszámítani. Az arányossági tényező, ami távoli objektumok valós távolságát adja, (a Hubble állandó helyett) az optikailag bemérhető 20 fényéven belüli csillagok vöröseltolódás értékváltozásából kiszámítható, mert ezek mozgása trigonometriailag ellenőrizhető, vagy meghatározható.
A Föld mágneses terét a kéregdagály-apály okozza ez a Naprendszeren belül igazolható. A Merkúr, a Vénusz lassan forog nincs holdjuk, nincs mágneses terük .A Mars gyorsan forog, nincs nagy tömegű holdja, és a Nap okozta kéregdagály kevés a belső hőmérséklet fenntartásához, így a vastag kéreg miatt nincs apálydagály hatás, és mágneses tér. A Jupiter gyorsan forog nagy tömegű holdjai, biztosítják a belsejében lévő anyagáramlást, ami erős mágneses teret kelt. A Szaturnusznak is van mágneses tere, adottságai a Jupiteréhez hasonlóak
Nincs gravitációs hullám. Az észlelésére Ausztráliában felépített berendezés néma. Hullámmozgás nem okozhat gravitációs hatást, a gravitáció forgómozgásként működik, ami a mérlegkísérlettel igazolható.
Nincs antianyag, a Világegyetemben sehol nem található. A Nobel díjjal kitüntetett pozitron felfedezése, a buborékkamrás jelenség hibás értelmezésén alapul. A bizonyítására folytatott kísérletek, eredménytelenek lesznek. A jelenség magyarázata az erős mágneses tér iránya és a pörgő elektron, kölcsönhatásából adódik { Magnus hatás }.
Az asztrofizika fejlődése lemaradt más tudományukhoz viszonyítva. Ennek egyik oka a kvantumelmélet. Planck idejében nem volt vobblerszkóp, így nem láthatta egy rezgőkör átvitelgörbéjét, ami haranggörbe alakú, és így nem ismerhette fel a rezonancia jelenséget. Ez a "mért görbe "szimmetrikus alakjára magyarázatot adva cáfolhatta volna a kvantumelméletet, ami a mai napig vita tárgya.
A másik ok Einstein relativitás elmélete és az ehhez kapcsolódó beteg agyban született elméletek sokasága: téridő, fekete lyuk, fehér lyuk, féreglyuk, szingularitás, kvantumhab, kvantumgravitáció, vákuumfluktuáció, időgép, és ki tudja, mi következik még?
"Egy bolond százat csinál" ez jellemzi a felsorolt elméletek kitalálóit, és támogatóit.
Einstein elvetette a tömegek közötti gravitációs kölcsönhatást, amit Newton felfedezet, mert nem értette Newton törvényeit. Einstein tehetségtelen volt, és térlátás tekintetében vak. Ezért magyarázta a Világegyetem tágulását a léggömb elmélettel, és a gravitációt téridővel. Valójában nem nagy alakja, hanem nagy bohóca volt a tudománynak.
"A természet egyszerűségre törekszik" ez volt az egyetlen olyan felismerése, ami helytálló, ennek ellenére irracionális elméleteket alkotott. Ezeknek az elméleteknek a követői fizikai kutatóintézetek alkalmazottaiként sok esetben meghatározói a kutatási irányoknak, és így gátolják a tudomány fejlődését. Ezért feltételezik az élet nyomait a Marson, vagy a Jupiter nagyobb holdjain. Az élet alapja a szerves vegyületek keletkezésének lehetősége, amihez a megfelelő hőmérséklet mellett a víz nélkülözhetetlen. A kémiai folyamatok gyorsasága hőmérsékletfüggő. A Föld esetében is többmilliárd év kellett az élet kialakulásához a megfelelő adottságok mellett, így a külső bolygókon vagy azok holdjain élet nem keletkezhetett a légkör hiánya, vagy az alacsony hőmérséklet miatt. Az ilyen irányú kutatások értelmetlenek.
Hibás a nehézelemek keletkezésével kapcsolatos elmélet. Nova robbanáskor nem keletkezhet nehézelem, mert a magas hőmérséklet nem kedvez ennek a folyamatnak. Véleményem szerint a nehézelemek kialakulása lassú folyamat következménye, ami a bolygók belsejében jött létre. A Naprendszer bolygóinak sűrűsége a Naptól való távolsággal összefügg. Ennek az lehet az oka, hogy a Napból kiáramló nagy áthatolóképességű neutrinó, vagy graviton, egy része elnyelődik a nagyátmérőjű bolygókban és az atomokba ütközve magasabbrendü elemeket, vagy izotópokat hoz létre. A Nap kialakulásának kezdeti szakaszában feltehetően aktívabb volt, és nagyobb mennyiségű anyagot sugárzott szét így a bolygók belsejében lassanbomló izotópok is keletkezhettek, és ezek bomlása biztosította a belső hőt. Ez a folyamat a Merkúr és a Vénusz esetében a mai nap is tart. Ezért magas a Vénusz hőmérséklete és nem az "üvegházhatás" miatt. A Vénusz lassan forog, a légkör termikus áramlásai a sötét oldalon jelentős mennyiségű hőt sugároznak ki, amit, a belső radioaktív folyamatok pótolnak. A Föld fele annyi energiát kap a Naptól mint a Vénusz, ez kevés lenne az állandó hőmérséklet fenntartásához, de az apály-dagály hatás kiegyenlíti a hőveszteséget. A Jupiter Galilei holdjai közül az Io vulkáni tevékenysége is a Jupiterből eredő sugárzások következménye. Ezek a holdak kötött forgásúak és körpályán keringenek, így a dagályerők nem termelhetnek annyi hőt, ami az Io magas belső hőmérsékletét magyarázhatná. Ennek oka, a Jupiterből eredő neutrinó és graviton sugárzás, ami az izotópok, és nehézelemek felépülését lehetővé teszi. Ez okozza a Galilei holdak sűrűségében az eltérést, ami a bolygótól való távolságuk szerint változik
Hibás a pulzárok magyarázata. Egy gyorsan forgó neutroncsillagban nem keletkezhet mágneses tér, mert a neutron elektromosan semleges, így a Poynting vektor kialakulása nem következhet be. Hibás a pulzáló sugárzásnak az a magyarázata, ami a forgástengely, és a mágnestengely eltéréséből adódik. A pulzár magas hőmérséklete a Curie pont átlépése miatt, kizárja a remanens mágneses teret, vagyis mágneses tér, csak a forgásból adódhat, ami a két tengely egybeesését jelenti. Tehát a jelenség magyarázatához új elméletet kell keresni
Nem csak a Világegyetemben, hanem a Földön meglévő fizikai jelenségek magyarázatánál is vannak hibás elméletek. A földrengések magyarázatát az elmélet szerint a földkéreg szilárd tábláinak ütközése hozza létre. A táblák mozgását a Föld belsejében lévő konvekciós anyagáramlással magyarázzák. Ez a hihetetlenül buta elmélet a táblák ütközésével magyarázza a hegyképződéseket. Vegye tudomásul minden geofizikus hogy a táblák nem úszó jéghegyek, amik mozgását a víz áramlása határozza meg. A táblák élei nagy erővel nyomódnak egymáshoz a Föld egész felületén, és mozgásukat az apály-dagály erők határozzák meg. / Ezt a "Mitől mágneses a Föld?" címszó alatt már leírtam /. Ez adja a hegyképző erőt és a táblák éleinek egymáshoz viszonyított elcsúszását is, mivel a Föld forgástengelye nem merőleges a keringési síkra. Ez az erő forgatja a táblákat, mert az apály-dagály pontok csak a hosszúsági körök mentén közel azonosak, /6 óra múlva / a szélességi köröknél jelentős eltérés van. Példaként: nap-éj egyelőség idején, ha a dagály az Amazonas torkolatánál van, az apály, Szudán, és Tahiti környékén, vagyis az egyik az Egyenlítő felett a másik alatta van. Ebből látható, hogy a dagálypúp mozgása nem párhuzamos az egyenlítővel, vagy a szélességi körökkel, így keletkezik a táblákat forgató erőhatás.
A szeizmológusoknak a buta táblaütközés elmélete helyett inkább a dagálykeltő erőkkel kellene foglalkozni. Bizonyítható, hogy a nagy kéregmozgások ismétlődése 36 + - 3-4 év. Ennek a magyarázata a következő. A Hold 18 évenként halad át az egyenlítő azonos pontján /szárosz ciklus /, a Jupiter keringési ideje durván 12 év, így a Nap, a Hold, a Jupiter együttes hatása okozza, a földi nagy kéregmozgásokat. Meg kell jegyezni az említett objektumok pozícióit, mert ennek az ismétlődése számítható, és így előre jelezhető a földrengés. Véleményem szerint két éven belül még nagy földrengések várhatók A 36 éves ismétlődés másik bizonyítéka az időjárással is igazolható. Angliában 36 éve volt a mostani március elején mérhető szokatlanul alacsony hőmérséklet.
A gondolatok, amit leírtam gyakorlati példákkal igazolhatók. Nem az én dicsőségem, hanem a geofizika, és asztrofizika területén dolgozó kutatóknak a szégyene az, hogy nem cáfolták az ésszerűtlen elméleteket. Ha egy kutató nem jön rá valamire nem bűn, hiszen Capra szerint is, a felfedezések nem az íróasztalok mellett születnek. Vannak olyan kutatók, akik egész életükben nem találtak fel semmit, vagy egy fizikai jelenséghez nem találták meg az elfogadható magyarázatot. A baj akkor kezdődik, amikor a gyarló emberi tulajdonságból adódó irigység, vagy szakmai féltékenység miatt válaszra sem méltatnak egy olyan egyént, aki amatőrként a jelenségeket, másképp értelmezi, vagy magyarázza.
A 19. század vége nagy változásokat hozott a képzőművészet, a zene, és a fizika bizonyos területein. A művészetek területein átvették az irányítást a tehetségtelen egyének, és a groteszk alkotások tömegét hozták létre. A tudomány területén is megjelentek az áltudományok papjai és a kozmológia beteg agyban született elméletei / Ősrobbanás stb./. Galilei idejében a papok gátolták a tudomány fejlődését, a múlt században a tehetségtelen korlátolt gondolkozású egyének utasítottak el minden racionális gondolatot.
A háttérsugárzás hibás magyarázata az ostoba elméletek egész sorát szülte. Senkinek nem jutott eszébe, hogy az elméletet egyetlen kérdéssel meg lehet buktatni. A Földről nézve gömbszimetrikusan minden irányból kis eltéréssel azonos értékű a háttérsugárzás. Fel kellett volna tenni a kérdést: Milyen messze van a háttér, ahonnan a sugárzás érkezik? Egyszerű emberként nem állhatok az áltudományok papjai elé, így itt kérdezem: Önök valóban ilyen ostobák Uraim?
A háttérsugárzás melegebb területei nagyobb távoli objektumokra utalnak. Ezeknek a fényét a nagy távolságuk és a fény természete miatt már nem láthatjuk. Azok, akik a háttérsugárzást az Ősrobbanás fényének a tágulásból adódó lehűléssel magyarázzák, vajon miért vetik el egy csillag fényénél ezt a magyarázatot.
Newtont a fejére esett alma vezette rá az örökérvényű törvényeinek megalkotására. Einstein valószínű az almafáról esett fejre, ennek volt a következménye a téridő, a relativitás, a léggömb elmélete. Hawking és Hartle szerintem drogmámorban szülte, a szingularitás gondolatát. Planck egy gyenge pillanatában találta ki a Planck távolságot, és a tudatlansága következménye volt a Planck állandó. Gamow elhitte az Ősrobbanás elméletét, és jó logikával feltételezte a nagy fény maradványát, ami Penzias és Wilson felfedezésének hibás magyarázatát adta. Fridman az egészre még rátett egy lapáttal megalkotva a Nagy Reccs elméletét kiegészítve Alan Guth lázálomban született felfúvódó Világegyetem elméletét. Heisenberg a távolkeleti vallások misztikumaiban kereste a határozatlansági elvének magyarázatát, ami szerint egy részecske a semmiből energiát vehet fel /igazi templomba illő gondolat, el kell hinni /. Aztán jönnek a negyedik ötödik …tizedik dimenzióban gondolkodó őrültek, és ezek tanítványai, és nincs megállás.
A füvet legelő tehén azért értékes alkotása a természetnek, mert nem talál ki hülye elméleteket.
Az Univerzum ismert tere kb. 30-40 milliárd fényév átmérőjű gömb. Ez a távolság tizenegy számjeggyel leírható. Egy nulla hozzáírásával a tér ezerszeresére nő, és minden újabb nulla leírásával ugyanez történik. Írjunk hozzá egybillió nullát. Ennek a leírása egy egyenes mentén kb. nyolcszoros Föld-hold távolságot igényelne. Ezt a kitágult teret már elképzelni sem lehet, de ez a tér létezik és a végtelen térhez viszonyítva nem számottevő.
Meg kell barátkozni a Végtelen fogalmával.
A leírt gondolatokat társszerzők nélkül egyedül írtam, és megtudom védeni, a legnagyobb profi szakemberekkel szemben is. 95év őszén beküldtem az Élet és Tudományban megjelent "Hazudnak a csillagok" című cikkre reagálva, az első három téma anyagát. Választ nem kaptam, de majdnem két évig nem jelent meg cikk az Ősrobbanásról. Dokumentálható. Megkapta a néhai Marik Miklós is, válaszra sem méltatott. Elküldtem két Debrecenben élő volt osztálytársamnak, / fizikus, magfizikus / nem véleményezték. Megkapta a M.Cs.E. szerkesztősége válasz nem érkezett. A hallgatás az ostobák bölcsessége. Elküldtem Bajára egy meghirdetett pályázatra, ahol első díjként egy csillagászati távcsövet lehetett nyerni. Ki nyerte, és mivel, a mai napig titok, bizonyára kellett valakinek. Ez a történet a pályázat meghirdetőinek meglehetősen mocskos emberi magatartására utal. A barátok segítségével felkerült az Internetre, ami egy év múlva A Fény és az Ultraibolya Katasztrófa címmel bővült.
Volt, aki megkérdezte: miért nem fogadom el a tudomány álláspontját ebben a témában? A válasz egyszerű, hiszek a tudomány tisztaságában még akkor is, ha ezen a területen sok a csaló, és ellene vagyok minden olyan emberbutító elméletnek, ami ésszerűtlen, nevetségesen ostoba, vagy nem bizonyítható. Az emberbutítás a különféle vallások papjainak a privilégiuma, a tudomány nem süllyedhet ilyen mélyre.
A háború utáni években osztályidegenként élt a családunk a szocializmus peremén. Egyetem elvégzéséről álmodni sem lehetett
Egy régebbi időben elhangzott kijelentés, ami szerint a Magyar Népre a "lobogós gatya és a fütyülős barack" a jellemző, késztetett hogy e kijátszott, megalázott Nemzet egyszerű tagjaként olyan elméleteket cáfoljak meg, amiből 3 Nobel-díjat kapott /foton, kvantum, pozitron elmélet /. Egyszerű embernek nem jár érte Nobel, Kossuth díj, vagy más állami kitüntetés sem. Nem védtem le a leírt gondolatokat, letettem a tudomány asztalára ingyen a Millennium évében, bizonyítva, hogy a Magyar Nemzetre, nem a "lobogós gatya" jellemző.



Nyíregyháza 2001-04-21.

Soós Miklós
4400. Nyíregyháza. Jósa András u.18.

Ez konkrétan nem igaz, itt a topikban is többször elhangzott, h. a sötét anyag és energia létezését "egyszerű" galaxisokon belűli gravitációs jelenségek léte miatt kellett bevezetni- gy.k. olyan egységek mozognak együtt, amelyek ezt nem tehetnék meg, csak úgy ha a nem látható anyag és energia a láthatónak sokszorosa.

Csak épp az ismeret- és tudásanyag roppant kevés a legtöbb esetben, nés em akarlak megsérteni, de a te kontár véleményed vajmi keveset számít.
véleményed lehet, hogyne, el is mondhatod, de egy hozzáértő szakértő tényeken és mérési eredményeken nyugvó véleménye többet ér, mint akár öttucat lelkes laikusé.
Az igazság és a valóság alapvetően nem szótöbbség és demokrácia kérdése.

Hogy nem értessz valamit az nem baj, de azt érvként bármire is használni, vagy azt h. ezt nem tudod elképzelni, na ezt nem lenne szabad, és te is igen gyakran teszed ezt.

Kedves Tuerego!
Megkérlek szándékosan félrvezető ábrákat ne rajzolj!
Tehát sikerült neked itt a 4dimenziót 1 dimenzióba transzportálnod.
dsitamnce helyett time-t kell irni akkor talán kifejezőbb, bár akkor sem egészen pontos a leképezés. üdv.

Kedves Anna!

Bizony az egész kozmológiát felül kell vizsgálni folyamatosan, hiszen ez egyike azon tudományterületnek, ahol legnagyobbak a bizonytalanságok, s a kutatások eredményei akár alapvetően új irányt szabnak az eddigi elképzeléseknek.

Ahogyan te is mondtad, még az egyetemi tanárok sem bizonyosak abban, amit oktatnak, de azt sem merik nyíltan terjeszteni, ami az egyéni elképzelésük szerint valószínű, mert az sincs még kellően igazolva és kikutatva. Ezért általában azt veszik be a tananyagba, mai leginkább konszenzusos, vagyis ami mellett a legtöbb szaktekintély áll. Persze korántsem biztos, hogy ez áll legközelebb a valósághoz, hiszen a konszenzus mindig torzít, továbbá konzervatívabb is egyben.

A mi helyzetünk itt a topikon más, mint az egyetemi tanároké. Minket nem kötnek egzisztenciális megfontolások (magyarán nem féltjük állásunkat) valamint tekintélyelvi szempontok. Mi nyugodtan megmondhatjuk a véleményünket - lehetőleg kulturált formában - bármilyen elméletről, nem vagyunk kötelesek elfogadni azt, ha abban ellentmondásokat találunk, bárki áll is mögötte.

Ilyen ellentmondásra derült fény legutóbb a gyorsuló tágulás és a Hubble-törvény esetében, ahol, vagy az egyik, vagy a másik, vagy mindkettő felülvizsgálatra szorul.

A Csaposommal mi úgy látjuk, hogy valamit a Hubble-törvényen is kell finomítani, mert jelenlegi formájában nem ad választ néhány lényeges megfigyelésre.
Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy mindazok a megfigyelések, melyek a Hubble-törvény mögött állnak, a kozmológia egyik legfőbb alapját képezik. Ennek lényege pedig az, hogy a világegyetem tágul, s minél távolabbra - időben korábbra - tekintünk, a tágulás sebessége - nagy átlagban - egyre nagyobb.

Itt most nem arról szeretnénk vitát nyitni, hogy a Hubble-állandó értéke 72 vagy 74 km/s/Mpc, hanem hogy mivel jár, ha ezt a linearitást szigorúan véve alkalmazzuk.
Például azzal jár, hogy néhány millió éven belül nullává válik a tágulás sebessége, vagyis megáll a tágulás, vagy akár már meg is állt.

Mert ha megnézzük a diagramot ebből ez következik:



Továbbá az is látszik a diagramon, hogy egyes galaxis-halmazokon belül elég nagy vöröseltolódás eltérések vannak, bár az átlaguk nagyjából megfelel a Hubble-törvénynek. Valami módon ezeket a halmazokon belüli mozgásokat is kezelnie kellene egy finomabbra hangolt összefüggésnek.

Ezen felül ott vannak azok az anomáliák, amik pl. az Ia-típusú szupernóvák távolságmérési eredményeiből adódnak, vagyis amik nem egyeznek a Hubble-törvényből levezetett távolsággal.

Szerintem nem az a megoldás ebben az esetben, hogy megint elővesszük a kedvenc trükköt, a tértágulást, s azzal magyarázzuk az eltérést, mert az felrúgja a Hubble-törvényt, s felrúgja magát a kiinduló tényt is, hogy tudniillik eltérés van a két módszerű távolság megállapítás között.

Inkább egyéb lehetőségeket kellene alaposabban mérlegelni, például az Ia-típusú szupernóvák kialakulásának más fizikai paraméterekkel való eseteit, vagy a galaxis közi tér egyéb, ismeretlen hatásait mérlegelni, vagy valamilyen egyéb helyi hatások befolyásoló voltát.

A gyorsuló "tértágulást" én és a Csaposom nem tartjuk kielégítő magyarázatnak, mert e mellé mindjárt oda kellene tenni azt is, hogy mi gyorsította fel a teret, vagy az univerzum tágulását. Egy senki által nem látott, nem mért "sötét energiára" hivatkozni nem más, mint Münchausen báró egyik trükkje, mikor hajánál fogva saját magát rántotta ki a mocsárból. Mert míg a gyorsuló tágulást a sötét energiával hozzák összefüggésbe, a sötét energia bizonyítékának meg a gyorsuló tágulást adják meg, miközben egyikről sincsen konkrét és ellentmondásmentes mérési, megfigyelési adat.

Ezen a topikon persze nem tudhatjuk megoldani ezeket az ellentmondásokat, de kifejthetjük véleményünket, hogy szerintünk milyen irányban kellene keresni a megoldásokat, s az eddigi magyarázatokban milyen önellentmondásokat vélünk felfedezni.