És, hogy astrojan se haljon meg hülyén, itt egy anyag a müonok magasságfüggésének vizsgálatáról. (Oké, ez nem tudományos publikáció, de a SLAC National Accelerator Laboratory anyagai között biztos megvannak a hivatalos cikkek is): http://www2.slac.stanford.edu/vvc/cosmicrays/tourstop3.html

A dolog lényege, hogy mennyiségileg megmérték a müonok számát repülőn 41000 láb magasban és a Mauna Kea-n 13700 láb magasságig. Ezt az eloszlást találták:


A lényeg, hogy a müonok gyakorisága a magasság növekedésével növekszik, és a felszínközeli gyakoriság jó korrelációban áll egy felsőlégköri keletkezés+felezési idő szerinti bomlás közös hatásával.

A kozmikus sugárzás részecskéiből keletkező nagyenergiájú müonok NEM a tengerszinten keletkeznek. Egyébként jól is néznék ki, ha eljutnának ide le is ezek a kozmikus részecskék, olyan energiával, hogy müonokat keltsenek, ugyanis akkor szó szerint megfőnénk ebben a radioaktív sugárzásban.

Sőt, valószínű.

A fotontömeges publikációk egyikét megtaláltam a neten. Ez mondjuk nem kimondottan mérési eredményeket tárgyal, inkább az elméleti megközelítéseket tisztázza, viszont a bevezetésében van egy jó összefoglalás, hogy mit okozna a nemnulla fotontömeg, mondjuk a Maxwell egyenletekkel (amelyek viszont nagyon jó pontossággal igazolódtak mára):


(forrás: http://silver.neep.wisc.edu/~lakes/mu.pdf)

Az egyik következmény, amit a szöveges rész is taglal (az egyenletek jelentőségének felismeréséhez komolyabb tudás kell), éppen a korábban szóbakerült frekvenciafüggése a vákuumbeli fénysebességnek. Ez utóbbi vizsgálatok is null-eredménnyel zárultak, azaz csupán azt állapíthatták meg a kutatók, hogyha van is ilyen függés, akkor az kisebb az alkalmazott vizsgálati módszer hibahatáránál.

Na ez így nem igaz.
Vagy pontosabban: részigazság.

Kétféle "tömeg" van.
Egyrészt ott a tehetetlen tömeg, ami tényleg a gyorsítóerő és az okozott gyorsulás közötti szorzótényező. A tehetetlen tömeg nem állandó, minden megfigyelő szemszögéből más és más értékű, sőt nem ugyanannyi menetirányban és menetirányra merőlegesen sem! Te erről a tehetetlen tömegről nyilatkoztál.
Másrészt ott van a nyugalmi- vagy invariáns-tömeg, ami a gravitációs kölcsönhatásban szereplő szorzótényező. Legalábbis a Newton-féle gravitációs törvényben. Mivel az áltrel az egész gravitációt a téridő-görbületeként írja le, ez utóbbi esetben inkább úgy fogalmazhatunk, hogy az invariáns tömeg az a jellemzője a testnek, ami megadja, hogy a téridőre milyen hatással van.

Newtonnak baromi mázlija volt, hogy kis sebességeknél kimutathatatlan a differencia a két tömeg között, így ő nyugodt szívvel hihette azt, hogy a gravitációs törvényének m-je ugyanaz, mint az második mechanikai törvényének az m-je.

A foton tömegméréseivel kapcsolatban a cikkek címeiből az tűnt fel, hogy majd' mindegyik mágneses- és valami bazinagy gravitációs térben (pl. Jupiter) haladó fényt vizsgált. Az elv valószínűleg az lehet, hogyha a fotonnak van nyugalmi tömege, akkor a foton is hat a téridőre, így már a két hatás eredője mérhető, ami ugyebár más lesz, mintha a foton tömeg nélkül csak szimplán követi a nagy tömegek okozta téridőgörbületeket. Persze, lehet, hogy tévedek, de a pontosabb képhez el kéne olvasni a publikációkat, hogy valójában mi is volt a mérések valódi elve.

Ahogy azt te hiszed, kedves téveszmés barátom!
Éppen most futottam bele a XIX. század végi kísérleti eredményekbe, amik az elektron felfedezése és paramétereinek megmérése idején születtek. Kapaszkodj meg! Már Einstein és a relativitáselmélet előtt kimutatták, hogy az elektron egyre jobban ellenáll a gyorsító erőnek, ahogy nő a sebessége!
Előbb volt mérési tapasztalat a relativisztikus tömegnövekedésre, mint ahogy Einstein a specrel képleteiből levezette.

Ez az, kedves barátom! Dugd csak a fejed a homokba a tények elől!
Attól hogy te meg vagy valamiről győződve és piros nagybetűvel írod le százszor, az a hülyeség még nem lesz igaz.
Most vagy te tájékozatlan vagy, vagy pedig szándékosan elferdíted a tényeket, mivel ellentmondanak a kedvenc téveszmédnek. Az első verzió sem leányálom, de a második kimondottan rosszindulatra vall. Döntsd el, hogy a két negatív minősítés közül melyik illik rád.

Szerencsére, éppen a leggyilkosabb komponensek azok, amelyek nem jutnak le. De pl. a Marson azért nem élhetnénk akkor sem, ha oxigént tartalmazna a légkör, meg ha melegebb lenne, mert az ottani légkör annyira ritka, hogy bizony, azon sokkal több gyilkos komponens eljut a felszínig a kozmikus sugárzásból. Gondolj bele: a zenitben nappal is láthatók a csillagok is a Marson! Ez is mutatja, hogy mennyire vékony a légkör!

A légkör nem fal. Ha minden sugárzás beleütközne a magas légkör atomjaiba, akkor a felszínre nem is juthatna közvetlen Napsugárzás se.

A tömeg az ellenállás a gyorsítással szemben. A foton fénysebességgel halad és nem változtatja a sebességét.
Gyorsítás nélkül nem lehet közvetlenül a tömegét mérni.

Ha leadja az energiáját akkor viszont megjelenik egy bizonyos mérhető tömeg.
A foton indulásakor csökken a tömeg.

Tehát nem látom azt ami alapján kilehet jelenteni, hogy 0 a nyugalmi tömege, azon kívül, hogy nincs nyugalmi állapota.

Ha a tengerszinten is keletkeznének, akkor szerintem a mi szervezetünkben is keletkeznének, aminek sugárbiológiai következményei sokkal súlyosabbak lennének, mint a radioaktív sugárzásoké! Biokémikus vagy: Gondolj bele, vajon ha szervezetünk atomjainak egy része müonbefogással müonatomokká alakulna át, képes lenne az így károsodott sejt betölteni biokémiai funkcióját?

Anikó, hányszor kell még elmondani neked, hogy a tengerszinten detektált müonok NEM 15 km magasan keletkeznek, hanem azok a tengerszinten keletkeznek !!!!

A kozmikus sugárzás egy kicsiny része behatol a légkörbe, 15 km magasságban nincsen egy ólomfal ami nem engedi lejjebb a nagyenergiájú primer kozmikus részecskéket. A müon élettartam sem azt jelenti, hogy minden müon 2.2 mics élettartamú, hanem azt, hogy sokan 1-2 körüli élettartamúak, kevesebben 3-4 körüliek és néhányan akár sokkal tovább is élnek.

Az a baj, hogy az összes többi ún. relelm bizonyíték is ilyen hadilábon áll, a (valóságban is megtörténő) idődilatációt nem bizonyítja semmi. Csak a látszólagosat, azzal nincs is semmi baj, látszólag megvan.

Einstein vára légvár, vagy inkább délibáb.

Igen, létezik. Úgy hívják, hogy kvantummechanika.
Az egyik alapvető megállapítása a hullám-részecske kettősség, ami persze az elektronra is igaz. Az atomba zárt elektron ugyanis nem "kering", nincsenek "pályák" vagy "héjak", hanem az elektronok egy-egy meghatározott frekvenciájú állóhullámot képeznek az atommag körül. A Bohr-féle ősrégi atommodell különböző "pályái" gyakorlatilag a különböző frekvenciájú (energiájú) elektron állóhullámoknak felelnek meg:

Gyakorlatilag ugyanúgy érdemes elképzelni, mint egy rezgő gitárhúrt, csak az elektron persze 3D-ben csinálja. Minél nagyobb az energiája, annál több csomósík (a gitárhúrnál ezek csomópontok) darabolja fel a hullámfüggvényként viselkedő térben "szétkenődött" elektront. A különböző elektronhéjak tulajdonképpen rezgési felharmonikusok:


Tehát a kérdéseidre a válasz: ilyen az elektron viselkedése.

Nem jól tudod.
Történtek kísérletek a foton esetleges tömegének a meghatározására, de ezek nulla eredményre vezettek. Ami persze felelős kutatói hozzáállás esetén azt jelenti, hogy az adott mérés alapján az jelenthetjük csak ki, hogy a foton tömege biztosan kisebb, mint az alkalmazott módszer tíz-a-mínusz-akárhányadikon nagyságú hibahatára.
Itt van egy rövid összefoglaló az eredményekről:

Láthatóan az eredmények nagyjából tíz-a-mínusz-tizenhatodikon elektronvolt/cénégyzet értéknél húzták meg a fotontömeg felső határát, tehát ha van is neki, akkor az biztosan kisebb. Viszont megfigyelhető egy tendencia: minél újabb a mérés, annál kisebb a maximumhatár. Szerintem ez arra utal, hogy az érték tényleg nulla, csak egyre jobbak a műszerek, így a kutatók egyre kisebb hibahatárt adhatnak meg tiszta lelkiismerettel.

Köszönöm a magyarázatot az elektronnal kapcsolatban.

De ne vedd kötözködésnek, ha újabb kérdések merülnek fel bennem ezzel kapcsolatban.

Elfogadom azt, hogy a hagyományos mechanikai, elektrodinamikai elvek szerint az elektronnak bele kellene zuhanni az atommagba.

De arra még nem kaptam magyarázatot, hogy akkor végül is miért nem zuhan bele? Mi az a hagyományos (makroszkopikus) fizikai hatásoktól eltérő egyéb hatás, ami stabilan tartja az elektront bizonyos - meghatározott - pályákon?

Azt nem érzem elégséges indoknak, hogy ezekkel a stabil pályákkal jönnek ki az egyenletek, mert nem ad magyarázatot a miértre.

Létezik erre valamilyen magyarázat?

Mint a szél. Az se létezik ha áll. :O)

De ténylegesen soha senki se mérte meg a fény nyugalmi tömegét.
Az csak abból következtették ki, hogy az ismert tömeggel rendelkező testeket nem tudták felgyorsítani fénysebességre.

Jól tudom?

Mi lenne ha esetleg a gyorsítás módja hibás?
Nem tudom, hogy az elektron mennyi idő alatt megy át az egyik pályáról a másikra, de az energia fénysebességről indul.

" ... Na jó, pontosítok: csupán klasszikus-fizikai összefüggésekre alapozva kidolgozott atommodell, ami pontszerű atommagot és körülötte keringő pontszerű elektronokat tartalmaz, nem működhet. ..."
- Azért, mert ha körpályán keringene az elektron, gyorsulása lenne és így energiát kellene sugároznia és hamar elveszítené saját energiáját.

A dolog lényege a tömeg, amit még nem igazán sikerült bevonni a kvantumelméletbe. Még nyitott kérdés, hogy miért van egyáltalán egyes részecskéknek tömege? A legbiztosabb befutónak jelenleg Mr. Higgs bozonjai látszanak, de a céltól még messze vagyunk.

Addig is marad Einstein és az ő energia-impulzus tenzora, amely alapján talán Cyprian mutatta meg a minap, hogy ha valami tömeggel rendelkezik, akkor nem érheti el a fénysebességet, ha viszont nulla a nyugalmi tömege, akkor vákuumban csak fénysebességgel haladhat, sőt csak addig létezik, míg így halad.
Ahogy a humorista mondaná: ez vagy valami, vagy megy valahová.

Az "anyaggal" kapcsolatos írásod korrektnek tűnik.
Tehát nincs anyag, meg nemanyag. Energia van.

Most már csak arra a kérdésre kéne választ találni, hogy bizonyos energiák fénysebességgel hajlandóak haladni, más energiák meg erősen tiltakoznak ennek a sebességnek az elérése ellen, tehát hogyisvanez?

Nem határozom meg az "anyagot". Sőt, lesz@rom az "anyagot". Tele van a hócipőm ezzel a szalonfilozófiai álproblémával, hogy mi "anyag" meg mi nem az. Úgyhogy tőlem nem tudod meg a "vita tárgyát", nem én gerjesztettem, nem én táplálom, engem magasról hidegen hagy ez az üres szócséplés az "anyag" körül.
Minden kvantum anyag. Kivétel nélkül. Ennyi.
Az elektron is. A bájos kvark is. A foton is. A tau-neutrínó is. És még az antianyag is anyag.

Véget kellene vetni ennek a hülye "anyagozásnak", bár ez a véleményem szerint hiú ábránd. Hiszen amíg lesznek mindenféle "szellemi" síkokról meg szférákról szóló hülye fantáziálások, addig ellenpólusként minden köldöknéző filozófus megpróbálja az anyagot is definiálni, mintha létezne bármi plusz is a világunkban ami nem anyag (vagy energia, de az ugyanaz).


És az álláspontom alátámasztására itt egy jóval korábbi hozzászólásom a 1240-ből (amit soosmik-nek címeztem, innen a megszólítás hangneme):

Na jó, pontosítok: csupán klasszikus-fizikai összefüggésekre alapozva kidolgozott atommodell, ami pontszerű atommagot és körülötte keringő pontszerű elektronokat tartalmaz, nem működhet. Klasszikus fizikán most itt a mechanikát és az elektrodinamikát érthetjük, azaz mindazt a tudást, ami a kvantumfizika és a relativitáselmélet kidolgozása előtt a XIX.század végén a rendelkezésre állt. (És amit még soosmik is hajlandó helyesnek elfogadni, hiszen személyes istenének, Newtonnak a törvényein alapszik, illetve villanyszerelő-suliban beleverték a fejébe.)

Igen, de a Maxwell-egyenletek megértéséhez tudni kell ám a Nabla-operátort, illetve azt, hogy mi a különbség a gradiens, a rotáció és a divergencia között, és attól félek, hogy ezeket a dolgokat itt nem mindenki ismeri:))