1xű

"Szóval: Miért kell megújítani a gravitációs mezők égitestkhez való igazodását?"

Mert ennek segítségével válasz kaphatunk olyan kérdésekre, amelyek jelenleg még megválaszolatlanok, vagy hibásan magyarázzák.

"Mi az újítást indokló felsmerés, amit eleink nem tudtak, vagy rosszul tudtak, és így aztán most rosszul tanítják? "

Sokmindent rosszul tanítanak, de ez természetes. 100 év múlva majd mosolyogni fognak rajtunk az akkori emberek, ugyanúgy, ahogyan mi is megmosolyogjuk a több száz éves elődeink tévedéseit.

Kedves nehézfejű barátom!
A Föld tengelykörüli forgását mihez viszonyítva nézzük?????

És ha a Hold tengelykörül forgását ugyanahoz viszonyítva megvizsgáljuk????

Ne röhögtess már ki, hogy nagy ésszel kijelented, hogy a Hold nem forog a tengelye körül. Ez akkora ostobaság, hogy még tőled sem várná az ember!
A Föld egy kitüntetett "állócsillaghoz" (mondjuk a Szíriuszhoz) képest ~24 óra alatt fordul meg a tengelye körül. Ugyanehhez a csillaghoz viszonyítva a Hold ~27 nap alatt fordul meg a tengelye körül.
A HOLD IS FOROG A TENGELYE KÖRÜL EZT ÉRTSD MEG!

Neked is lehet értelmes gondolatod, a vattyúk is tanál szemetet.

Mindaddig demokritosz, amíg nem vagy hajlandó a fentiekhez hasonló bődületes ostobaságokról elismerni, hogy tévedtél, nulla vagy egy tudományos vitában!

Ez mese.
Miért tanítják rosszul, hogy a Foucault inga forog a Holdon, és milyen tapasztalat vagy felismerés vezetett arra, hogy valójában nem?
Azt most hagyjuk, hogy 100 év múlva ki min mosolyog, mert remélem, nem egy 100 év múlva bekövetkező felismerés ennek az oka.
1xű

Az igen!, de nem a gravitációs mezeje!
Az a legközelebbi nagy égitest tartja fogva!!
1xű

Ezért különböztetik meg az alábbi hónapokat:
-sziderikus: állócsillagokhoz viszonyított: 27,32 nap
-szinodikus: újholdtól újholdig: 29,53 nap
-drakonikus: felszálló csomótól felszálló csomóig: 27,21 nap
-anomalisztikus: perigeumtól perigeumig: 27,55 nap
-tropikus: tavaszponttól tavaszpontig: 27,32 nap

1xű

A Hold gr. mezeje a Földhöz képest áll. A Hold számára a Föld a közeli nagy égitest. Ráadásul a Hold sem forog a saját gr. mezejében, és így a Földhöz képest sem. Ezért van az, hogy mindig ugyanazt az oldalát látjuk a holdnak.

1xű

"Miért tanítják rosszul, hogy a Foucault inga forog a Holdon..."

Mert nem ismerik a gr. mező szerkezetét.

"...milyen tapasztalat vagy felismerés vezetett arra, hogy valójában nem? "

Felrajzoltam, hogy hogyan néz ki gr. mező a Nap, a Föld és a Hold esetében. Sőt sikerült egy kis számítógépes programot is csinálni, amely megrajzolja a mező erővonalait. Csak el kell helyezni az égitesteket, meg kell adni a tömegüket, és a prg kirajzolja a mező erővonalait. Sajnos még csak 2D-ben.

A gr. mrző szerkezete adja meg a választ a kérdésekre.

Anna

A Földhöz képest nem forog a Hold, mert ha forogna, akkor mindig más-más oldalát látnánk a Földről. De mindig csak ugyanazt látjuk.

A hold tulsó oldalát először 1960-as évek vége felé pillantották meg. Nem emlékszem pontosan. Akkor, amikor először kerülték meg űrhajóval a Holdat.

Bocsánat: jól értem? Írtál egy 2D programot, és megdőlt a newtoni mechanika?
A fizikai modelleket akkor szokás/kell megváltoztatni, ha új, az addigiakkal ellentétes tapasztalat merül fel.
1xű

1xű

Nem jól értetted. Programot írtam, de ettől nem dőlt meg a Newton mechanikája. De nem is mondtam megdőlt.

"A fizikai modelleket akkor szokás/kell megváltoztatni, ha új, az addigiakkal ellentétes tapasztalat merül fel."

Így van. Több ilyen tapasztalat is felmerült.

Az én elméletem megmagyarázza például az üstökösök viselkedését. Az üstökösök viselkedése ugyanis ellentétes a mai ismeretekkel.

Nézd: a newtoni mechanika szerint a Foucault inga elfordul a Holdon. A Te elméleted szerint nem. Tehát szerinted megdőlt a newtoni mechanika, hiszen egy ellenpélda is elég egy elmélet megdőléséhez.
Nos: én pont ezeket a tapsaztalatokat kérdezem, amiből tehát több is van.
1xű

1xű

"...a newtoni mechanika szerint a Foucault inga elfordul a Holdon."

Ez szerintem tévedés. Bár igaz, hogy Newton még nem ismerte a gr. mezőt, de ő nem mondott semmit arról, hogy az ő halála után feltalált inga hogyan viselkedne a Holdon.

Tehát ez nem cáfolja a newtoni fizikát.

Helyesebb inkább úgy fogalmazni, hogy a Hold Föld körüli keringése "kötött". Ez azért van, mert túl közel kering a Földhöz.
A Merkúr Nap körüli keringési és tengelyforgási ideje között is a Merkúr Naphoz való közelsége következtében alakult ki a 3:2 rezonancia, ha jól emlékszem, keringési ideje 88 nap, tengelyforgási ideje pedig 58 nap.
Az életre alkalmas exobolygók kutatásánál is egyik fő szempont, hogy olyan bolygó legyen, amely elég nagy távolságban kering a csillaga körül ahhoz, hogy keringése ne váljék kötötté: a Drake-formulának egyik tagja is az ilyen exobolygók előfordulásának valószínűségét fejezi ki, mert a nappalok és az éjszakák váltakozása fontos az élet szempontjából.....

"A Hold gr. mezeje a Földhöz képest áll."

Bácsi ezt is rosszul tudod.

Ha a Föld forgástengelyénél elhelyezett nem forgó lézerágyúval a Hold egy kiszemelt pontjára célozgatánk szuperpontosan, a fény sosem a kijelölt helyre érkezne, hanem valamennyivel arrébb, mellé.

(mert a mozgó célpont sose ott van, ahol épp látni)

Nem tévedés. Kérdezz meg bárkit, aki ismeri a newtoni fizikát.
Egyébként Newton elég jól ismerte az általa bevezetett gravitációs mezőt, pl. levezette belőle a Kepler törvényeket.
Az ingát nem a halála után találták fel, és a viselkedését a Holdon pontosan úgy jósolta volna meg, ahogy pl. Foucault tapasztalta a Földön.
1xű

Sziasztok!

Már rég jártam a topikomban, de lehet, hogy nem sokat vesztettem vele. Most csak azért ugrottam be (tényleg csak beugrottam), hogy lezárjam a vitát a gravitációról. Na tegyük tisztába a gravitációt három pontban!

- Egyetlen testnek sincs önmagában gravitációs mezeje (és nem tere), ugyanis a gariváció mindenkor tömeg és tömeg kölcsönhatásának a következménye. Például, ha egyetlen atom lenne a viláegyetemben, akkor az ugyanúgy nem vonzana semmit, mint ahogy őt sem vonzaná semmi.

- A világegyetemben minden test (még egy atom egy másik atommal is akár 13 milliárd fényév távolságban is) mindig gravitációs kölcsönhatásban áll egymással, még akkor is, ha ez az erő akár csupán tíz a minusz százmilliárdomodikon Newton nagyságú lenne.

- A gravitáció nem keletkezik, nem szünik meg és legfőbbképen nem terjed, csak a mértéke változik a távolság négyzetével fordítottan, miközben a jelenléte mindenütt megmarad, távolságtól és tömegEKtől függetlenül.

Megjegyzés: A gravitációs hullám egy idióta agyalmány. Vagy látott már valaki ilyet? Vizsgáltassa ki magát! Senki nem látott ilyet.

Emil! Tudod?! A pofád lapos!

Üdvözöllek Demokritosz!

Csodálom a kitartásod.

Socratus

"- Egyetlen testnek sincs önmagában gravitációs mezeje (és nem tere), ugyanis a gariváció mindenkor tömeg és tömeg kölcsönhatásának a következménye. Például, ha egyetlen atom lenne a viláegyetemben, akkor az ugyanúgy nem vonzana semmit, mint ahogy őt sem vonzaná semmi."

E megállapításod garantáltan légbőlkapott - azaz úgynevezett blöff, és emellett garantáltan hasznavehetetlen. Tehát abszulút érdektelen duma, süket rizsa, üres fecsegés.

Megjegyzés: Ha valaki látott már olyan világegyetemet, melyben mindössze egy atom volt, az vizsgáltassa ki magát! :-)))

"csak a mértéke változik a távolság négyzetével fordítottan,"
Ez meg egy jócskán túlhaladott elképzelés. Hibás voltát igazolja az a tény , hogy a Merkur bolygó mozgása nem vezethető le jól belőle.

"A gravitációs hullám egy idióta agyalmány."

Csillagászati megfigyelés utal rá, hogy nem az.
Az idióta pedig én vagyok.

"tényleg csak beugrottam"

Ez egy jó hír.

"...gravitációs mezeje (és nem tere)"

Ebben is tévedsz - ami persze törvényszerű.

Demokritosz!

"Ez tévedés. A Hold valójában nem forog a saját tengelye körül. ..."
- Akkor, ha a Hold nem forogna, teljesen körbe látnánk az egész felszínét egy hónap alatt, mert mindig egy irányba "nézne".
(Ahogyan a Föld forgástengelye teszi.)

"... A Hold jelenlétének köszönhető a földi árapály jelensége."
- A Földnek is van árapáykeltő hatása a Holdon:
"... A holdrengéseket - naponta átlagosan mindössze 1,3 fordul elõ - nagyrészt külsõ erõk idézik elõ, így kozmikus becsapódások vagy a földi árapályerõ. (A rengések gyakorisága mindig akkor éri el a maximumát, mikor a Hold pályája perigeumában van (Almár-Horváth, 1981).) Ilyenkor, azaz földközelben, a Hold anyaga függõleges irányban összenyomódik, míg vízszintesen széthúzódik. Ekkor rések tárulhatnak fel, s a mélyben megbúvó gázok a felszínre törhetnek. ..."

Gravitációs mezőt (és nem teret) látott már valaki?
Egyébként Demokritosz (elmélete melletti) kitartását én is csodálom.
1xű