Igen, a gyorsulási szakaszban lassul le a rendszeróra működése, illetve minden benti folyamat lelassul - külső, nyugvó megfigyelő szerint.

Minden fórum a jelenleg 100 éve divatos specrel szerint tárgyalja az ikerparadoxont. Hozzáteszem, helyesen tárgyalja.

A Lorentz-elv is helyesen tárgyalja, de merőben más magyarázatot ad az ikerparadoxonra. A két magyarázat között kísérletileg lehetetlen igazságot tenni.
A Lorentz-elvben nem a gyorsulási szakaszban végbemenő folyamattal magyarázzák az időeltérés okát. A Lorentz-elvben a már felgyorsult, és állandó sebességgel haladó óra végig lassan jár az álló órához képest. A nagyobb sebességű, de állandó sebességű óra állandóan
omega*=omega gyök(1-vv/cc) sebességgel jár, tehát lassabban mint az álló óra.
itt omega* a nagyobb sebességű óra ritmusa.

Vigyázat!!! omega* nem azonos omega' -vel

A ritmuskülönbség miatt a megtett úttal arányosan növekszik az órák időeltérese. Ez merőben más magyarázata az ikerparadoxonnak, de kísérletileg lehetetlen eldönteni, hogy a Lorentz-elvnek van igaza, vagy a specrelnek. A lényeg: ugyanazt az időeltérést hozza ki mindkét elv.

Az említett Jánossy könyv 138-143. oldalain található meg.

"Ikerparadoxon?
Tudom, hogy a gyorsulási szakaszt illesztik be, és ezzel próbálják magyarázni az időeltérést."

Igen, a gyorsulási szakaszban lassul le a rendszeróra működése, illetve minden benti folyamat lelassul - külső, nyugvó megfigyelő szerint.
Ennek mélyebb okát - vagy inkább így írom: a hátterét - az általam eddig látogatott fórumokon nem szokták firtatni.

Ikerparadoxon?
Tudom, hogy a gyorsulási szakaszt illesztik be, és ezzel próbálják magyarázni az időeltérést.
A Lorentz-elvben nem szükséges beiktatni gyorsulási szakaszt, mert a Lorentz-elvben kijelenthető, hogy "másként múlik az idő" két különböző inerciális mozgás alatt.

Nem arra írtál példát, amiről én írtam.

Pontosabban - ha a fizika szerint az egyik rendszerből másikba átlépés során az átlépőben semmiféle állapotváltozás nem megy végbe, akkor ez a fizika gagyi. :)

Pedig van ilyen. Teljesen mindegy, hogy a vonaton baszogatunk egy testet, vagy a földön,a test ugyanúgy viselkedik, pedig a vonat halad a földhöz képest. :)

Hasonlítsd össze a Lorentz-elv posztulátumával, ami homlokegyenest mást állít, lerövidítve így hangzik:

A természeti törvények olyanok, hogy a fizikai rendszerek deformálódás után ugyanazoknak a törvényeknek engedelmeskednek.

Ez teljesen más, mint Einstein első posztulátuma.

Pontosabban - ha a fizika szerint az egyik rendszerből másikba átlépés során az átlépőben semmiféle állapotváltozás nem megy végbe, akkor ez a fizika gagyi. :)

Emil! Kérlek nézd el nekem, ha esetleg tudálékosnak látszom, mert ez nálam foglalkozási betegség. Környezetvédelmi szakértő vagyok, és ha egy kérdést tesznek fel nekem, nem mondhatom azt, hogy nem tudom, mert nem kapom meg a megbízást. Ha nem tudom valóban, akkor hímelek-hámolok, vagy azt mondom, hogy majd utána nézek, de ekkor a megbízóm már gyanúsan néz rám :(

"Az első posztulátumból ered, hogy a tárggyal nem történik semmi, ha egyik inercarendszeri állapotról a másikra tér át"

Hát ha ez nem történés, akkor a fizika gagyi. :)

"A specrelben így kell gondolkodni: változik a hosszúság és az idő léptéke, de a tárggyal nem történik semmi."

Fatális tévedés!
Mielőtt érvelnék, megjegyzem, hogy az ikerparadoxon a specrel tárgykörébe tartozik, hiszen nem kellett újabb posztulátumokat felhasználni a történetben zajló folyamatok és következmények levezetéséhez.

Márpedig a történetben az elutazó ikerrel - az ő rendszerével történik valami,
nevezetesen gyorsul, és miközben gyorsul, a hossza egyre rövidül, valamint a
rendszeróra egyre lassabban ketyeg.

Megjegyzem, tudtommal az ikerparadoxon nem Einsteintől származik, hanem a speciális relativitáselmélet publikálását követően ötlötte ki - és tette közzé valaki. (sajnos nem jegyeztem fel, hogy ki volt.)

"Nem ebből indul ki, hanem két posztulátumból".


Így van. Az első posztulátumból ered, hogy a tárggyal nem történik semmi, ha egyik inercarendszeri állapotról a másikra tér át. Azért fogalmazok így, hogy lefordítsam Einnstein első posztulátumát:

"Az inerciarendszerek nemcsak a mechanika, hanem minden természeti jelenség szempontjából ekvivalensek"

Ebből ered, hogy a tárgyak nem változtatják meg a fizikai állapotukat, és az is ered belőle, hogy Newton törvényei változatlan formában érvényesek az inerciális mozgásokban. (Inerciális mozgás: ha a test egyenesvonalú pályán egyenletes, állandó sebességgel halad. Ha röviden akarjuk írni, akkor inerciális mozgást írunk. Azért mondom, mert szóvá tetted, miért írom nagyképűen: "inerciális mozgás". Nem nagyképűségből írom, hanem tömören akarom írni, mert kímélem a bőrt az ujjamon :)

"A specrel abból indul ki, a tárggyal nem történik semmi, nem deformálódik és az idő sem múlik lassabban a tárgyon."

Nem ebből indul ki, hanem két posztulátumból.
Az egy más dolog, hogy a megfigyelt rendszer múltját nem firtatja, azaz nem tér ki arra, hogy a megfigyelhető kontrakció milyen fizikai folyamattal összefüggésben lépett fel, következett be.

" Pl. egyesek váltig állítják, hogy a specrelben taglalt megfigyelt relatíve mozgó inerciarendszerben lassabban múlik az idő - Einstein szerint."

Ilyent nem írt Einstein, nem is olvashattad. Aki ilyent írt, nem ismeri a specrelt. A Lorentz-elvben múlik lassabban az idő.

A transzformáció többféle lehet. A transzformációval a következőket számoljuk ki:

- A test deformálódik, és azt számoljuk ki transzformációval, hogy a deformált alaknak milyenek az új koordinátái. Így alkalmazzuk a Lorentz-transzformációt a Lorentz-elvben, de így számolunk az alakítástanban, amikor egy erő hatására húzófeszültség és arra merőleges nyírófeszültség egyidejűleg keletkezik. Azokra az erőhatásokra gondolok, amikor a húzófeszültséggel eleve van nyírófeszültség is. Gépész vagy, tudom hogy ezt érted. A Lorentz-elvben gondold a húzófeszültség helyére a hosszdeformációt, a nyírófeszültség helyébe az időmérték megváltozását. A kettő mindig együtt jár.

-A specrel másképp gondolkozik. A specrel abból indul ki, a tárggyal nem történik semmi, nem deformálódik és az idő sem múlik lassabban a tárgyon. Csak más nézőpontból nézzük a tárgyat. Van ilyen transzformáció is. Pl. ha egy tárgyat elforgatunk, és azt kérdezzük milyenek az elforgatott tárgynak a koordinátái. A tárgy megtartja az eredeti alakját, nem deformálódik. A specrelben így kell gondolkodni: változik a hosszúság és az idő léptéke, de a tárggyal nem történik semmi.

"akkor még nem gondolkoztál el igazán azon, hogyan kell értelmezni Einstein szerint a Lorentz-transzformációt."

Einstein könyvében nem találtam értelmezést. Ő csupán mérési módszereket ismertet, és két posztulátumból levezeti matematikával, hogy milyen mérési eredményekre számítsunk.
Emiatt is csodálkozom, hogy neki tulajdonítanak olyan állításokat, amelyeket ő nem írt le - legalábbis a könyvében. Pl. egyesek váltig állítják, hogy a specrelben taglalt megfigyelt relatíve mozgó inerciarendszerben lassabban múlik az idő - Einstein szerint.
Az, hogy az idő lassabban múlna - már csak amiatt sem fogadható el részemről, mert a fény c-vel terjed a megfigyelt rendszerben is - azaz nem lassabban. Hogy az órák lassabban járnak, az egy más dolog.

Einstein nem is írt olyat, hogy az idő lassabban múlna.

"Megjegyzem még nem találkoztam olyan indoklással, mely szerint a specrel-béli hosszkontrakciót érdemes a "fogalmunk sincs mi az, de ez jön ki eredményül" kategóriába sorolni."

A specrelben nem torzul el a test, ez a nagy különbság a Lorentz-elvtől. Ha te eleve torzulásként értelmezed a specrel hosszkontrakcióját, akkor még nem gondolkoztál el igazán azon, hogyan kell értelmezni Einstein szerint a Lorentz-transzformációt.

Egyébként Lorentz eredetileg az elektromágneses térre dolgozta ki a Lorentz-transzformációt, ahol az elektromos térerő változása szükségszerűen maga után vonja a mágneses térerő változását is. Előszür nem volt olyan problémája, hogy azon törje a fejét, mi van akkor, ha egyedül csak az elektromos térerő változik, a mágneses térerő nem változik, mert ilyen nincsen. Ebből absztraháltak később a mozgástanra. Einstein nevéhez fűződik, hogy az elektromágneses térre alkotott Lorentz-elvet absztrahálni tudta a fizika egészére, ezen belül a mozgástanra is. Az elektromos tér megváltozása a hosszúság megváltozását jelenti, a mágneses tér változása pedig az idő változását. Talán így jobban megértjük, hogy a nincs önmagában hosszkontrakció, a hosszkontrakciót mindig idődilatáció kíséri, ugyanúgy ahogy az elektromos tér változását mindig a mágneses tér változása kíséri.

"te eleve Lorentz-elvben gondolkozol, amikor azt mondod, hogy a transzformáció önmagában torzítást (deformációt) jelent. Lehet így is használni a Lorentz-transzformációt, de tudni kell, hogy a specrelben nem deformációt jelent a Lorentz-transzformáció."

Örülök, hogy a speciális relativitáselmélet tanulmányozgatása lorentzi gondolatokra vezetett engem, anélkül, hogy ennek tudatában lettem volna.

Megjegyzem még nem találkoztam olyan indoklással, mely szerint a specrel-béli
hosszkontrakciót érdemes a "fogalmunk sincs mi az, de ez jön ki eredményül"
kategóriába sorolni.

Nem csak képzeled, hogy ez tipikusan a Lorentz-elv?

A Lorentz-elv magyar nyelven legrészletesebben
Jánossy: Relativitáselmélet a fizikai valóság alapján (Akadémia Kiadó, 1973) könyvében található meg. Főként ebből a könyvből veszem, amit írok a Lorentz-elvről.

A könyvben a 111. oldaltól a fejezet címe: "A Lorentz-transzformáció mint deformáció" és a 112. oldalon ábra is található hozzá. A Lorentz-transzformáció eredeti alakja Lorentz-től származik, és másképp értendő, mint a téridős Einstein-féle Lorentz-transzformáció. Egyébként egyenértékű az Einstein-féle Lorentz-transzformációval. Kétféle használata van a fizikában a Lorentz-transzformációnak, ezt kevesen tudják.

1xű az eredeti, Lorentz-féle értelmezés szerint megy, még a számításaiban is, anélkül hogy tudatában lenne ennek. A dologban az az érdekes, hogy nem hibás 1xű gondolatmenete, ugyanazt az eredményt kapja, mint a specrellel, de ő azt hiszi, hogy specrelben számol.

Namost, akik csak a specrelt ismerik, a Lorentz-elvet nem, rámordulnak az emberre, hogy hibás a gondolatmenete. Annyiban van igazuk csak, hogy nem jó a specrelt és a Lorentz-elvet keverni. De eddig nem követett el hibát különösebb hibát szerintem 1xű a két elv összekeverésével.

A transzformáció matematikai műveletének megértésével lehet megérteni, miért lehetséges a fizikában kétféleképp használni a Lorentz-elvet.

Emil, te eleve Lorentz-elvben gondolkozol, amikor azt mondod, hogy a transzformáció önmagában torzítást (deformációt) jelent. Lehet így is használni a Lorentz-transzformációt, de tudni kell, hogy a specrelben nem deformációt jelent a Lorentz-transzformáció.

"Ez tipikusan Lorentz-elv, mert a test belső pontjainak mozgásából vezeti le az egész test alakváltozását. Ennél jobban nem is lehet jellemezni a Lorentz-elvet."

Nem csak képzeled, hogy ez tipikusan a Lorentz-elv?
Mi alapon állítod, hogy ez tipikusan a Lorentz-elv?
Kérlek igazold valamiképpen, hogy nem tévedtél.

Ezért a rúd ebben a rendszerben egy folyamatosan változó töröttvonal alakú, azaz pontjai közötti távolság folyamatosan változik, azaz nem merev test a fenti definíció szerint.

Ez tipikusan Lorentz-elv, mert a test belső pontjainak mozgásából vezeti le az egész test alakváltozását. Ennél jobban nem is lehet jellemezni a Lorentz-elvet.

De mint írtam, nem mondható hibásnak a logika, csak a specrelnek más logika szerint épül fel. Vitatkozni nem érdemes rajta, mert a felek nem tudják meggyőzni egymást. Csak az látja át, aki ismeri a specrelt és a Lorentz-elvet is.

Megjegyzem Gézoo meg nagyokat hallgat azóta, hogy kértem tőle valamit az egyik topikban. Egy - a Youtube-ra kitett animációjának hitelt érdemlőségét firtató kérdést tettem fel neki...