Ugyan kinek, és mi célja lenne vele?

A tudomány ugyanezt játssza mindig, így lépeget előre botladozva, de tisztességesen. Ott van pl. az erős kölcsönhatás. Senki nem látta, de a bevezetésével minden kitisztult. Annál ma már senki nem jön azzal, amivel te szoktál a sötét anyaggal és energiával kapcsolatban, hogy "eddig senki sem tudta kézzelfoghatóan kimutatni". Vagy neked bemutatni.

Be van vallva, hogy gőze sincs senkinek, hogy mi fán terem, mert csak emberek vagyunk. De lennie kell, mert minden új tapasztalat a létére utal. Azt viszont el nem tudom képzelni, hogy mit akarhatsz ezzel a "kézzelfogható kimutatással" ezekben a nem emberi léptékű tartományokban akár fent, akár lent. Hiszen ott már minden tudásunk csak közvetett észleléseken alapszik. De még baj sincs, mert azokban jobban meg lehet bízni, mint a saját érzékszerveinkben. Ezeknek a közvetett (műszeres) tapasztalásoknak a minősége általában túlmutat az emberi szem, fül, stb. képességein, legyen az példának okáért éppen a szögmérés vagy akár a színképelemzés. A ma még feltáratlan dolgoknak már nem is személyesen nekünk kell megmutatkozni, hanem előbb a műszereinknek.

Azonban itt - ezekben a nem emberi léptékű tartományokban - nem csak a hardverünk elégtelen már, hanem mellé a szoftverünk is cserére szorul.

Kezdve azon, hogy Riess-ék nem közvetlenül a gyorsuló tágulást regisztrálták, hanem csal IA-típusú szupernóvákra vonatkozó távolságmérések anomáliáit vélték felfedezni. Ebből, tehát KÖZVETETT M�"DON KÖVETKEZTETTEK a gyorsuló tágulásra.

Kedves Tuarego!
Azért emlitsük meg (100adx), hogy a gyorsuló tágulásra legalább három különboző fizikai modszeren alapuló függettlen méréssorozat van még. Te meg csak a 20 éves eredményeket lobogtatod folyamatosan.Nem túl elegáns.

A Wikipédia nem szól arról, hogy Faraday-t halála előtt olyan betegség támadta meg, mely talán még abban is akadályozhatta, hogy tudomást szerezzen Maxwell munkájáról.

"Ám a Maxwell egyenletek időben megelőzték Faraday-t. "

Szerintem rosszul emlékszel.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Michael_Faraday

Írja Faraday-ről:
* Kimutatásai megalapozták azt a tényt, miszerint egy változó mágneses tér elektromos mezőt hoz létre. Ezt az összefüggést matematikailag Faraday törvénye modellezte, mely később a 4 Maxwell-egyenlet egyike lett. *

Itt pedig Maxwellről olvasható, hogy egyenleteit először 1864 -ben (Faraday halála előtt 3 évvel) tette közzé :
http://hu.wikipedia.org/wiki/James_Clerk_Maxwell

Most ugye e témánál az a probléma, hogy ezt a (I-akármi) megfigyelést csak evvel a módszerrel tudják megmagyarázni. Láncolatként jön a sötétenergia... mint okozó. Ezt nem azért teszik, hogy a mérnököket bosszantsák, hanem uj szempontokat adnak a bizonyitáshoz, illetve a cáfolathoz.

A tudomány történet nagyon speciális téma, én ilyet csak fizikából és matematikából hallgattam. Ott mindig adódik valami ami a kor műszereivel észlelhető, és ezt követően megpróbálják ezt a megfigyelést elméletté tenni. Ám a Maxvell egyenletek időben megelőzték Faraday-t. Vagy pl a rádiaktiv sugárzás felfedezése, a rendetlen fizikus fiókjában.
Érdemben nem szólok ehhez a témához hozzá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

És még ma sincs ezzel ellentétes tapasztalat!

Sem a gyorsuló tágulásra, sem az ezt okozó feltételezett hatásra nincsenek, közvetlen, meggyőző mérések. Már többször bemutattam ezen a fórumon az Adam Riess és társainak a gyorsuló tágulásra állítólagos bizonyítékainak megkérdőjelező cikket.
Kezdve azon, hogy Riess-ék nem közvetlenül a gyorsuló tágulást regisztrálták, hanem csal IA-típusú szupernóvákra vonatkozó távolságmérések anomáliáit vélték felfedezni. Ebből, tehát KÖZVETETT M�"DON KÖVETKEZTETTEK a gyorsuló tágulásra. Vagyis, ha ezek az anomáliák esetleg valósak is lennének, még nincs kizárva, hogy más okokra vezethetők vissza, nem feltétlenül a gyorsuló tágulásra. A szerzők ezt az eshetőséget nem hangsúlyozták, sőt komolyan nem is vizsgálták, mert láthatóan prekoncepciójuk volt a gyorsuló tágulás kimutatása. Ezt jelzi még az is, hogy a kimutatott anomáliák egyáltalán nem voltak szignifikánsak, vagyis az eltérések a mérési pontatlanságok szórásába bőven belefértek. Erre állapította meg Vinkó József, hogy nem érvényesül semmiképpen az ERŐS ÁLLÍTÁS ERŐS BIZONYÍTÉKOT IGÉNYEL elv. A másik csoport (Perlmutter és társai) lényegében ugyanilyen módszerrel (prekoncepcióval) és eredménnyel dolgozott, ezért ők sem hoztak ki mást. Nyilván ezek a kutatók nem is voltak függetlenek egymástól, s egymással is egyeztettek az eredményeik nyilvánosságra hozásakor.

Azóta sem jutott tudomásomra újabb mérés, ami a gyorsuló tágulást konkrétan és direktben kimérte volna, és az ilyen áttételes, és nem meggyőző következtetések, amik nem sebességmérésből, hanem távolságmérésekből lettek levezetve, számomra továbbra sem bírnak meggyőző erővel.

A különböző tudományos és ismeretterjesztő fórumokon pedig sajnos vírusszerűen terjed az a kijelentés, hogy "csillagászok kimérték" a gyorsuló tágulást, de csak kevesek veszik a fáradságot, hogy utánanézzenek, hogy valójában mit is mértek ki. Mindenki - neves tudósok, szerkesztők is - bedőltek ennek az ügyesen elhintett téves eredménynek, gondolván hogy a "szakértők" csak tudják mit mértek, ráadásul két "független" mérés is ugyanazt mutatta. Csakhogy mikor egy témához értő szakértő, aki kifejezetten a szupernóvák mérésével, megfigyelésével foglalkozik, megvizsgálta ezeket a méréseket, ill. az ebből levont következtetéseket, akkor a fent kiemelt következtetésre jutott, és akkor nagyon finoman foglalkozott.

Csak hát a tudományt nem lehet hosszú ideig ilyen módon félrevezetni, s előbb-utóbb úgyis kiderülnek a valós tények. A gyorsuló vagy lassuló tágulás kérdése is - kozmikus időlépték szerint - hamarosan közvetlenül lesz mérhető olya módon, hogy 10-100-1000 év múlva megnézzük ugyanannak az objektumnak a vöröseltolódás változását. A csillagászati spektrográfia már az utóbbi időre is akkorát fejlődött, hogy nagyon kicsiny változásokat is ki tudnak benne mutatni, s ha tovább fejlődik még, elképzelhető, hogy nem kell ezer éveket várni a változások kimutatására. Akkor aztán ezek a lamda-modellek úgy omlanak össze, mint a kártyavár, vagy ha tényleg gyorsul, akkor ez a közvetlen mérés hitelesen fogja igazolni, s akkor nem lehet vita tárgya.

Ugyanez vonatkozik a sötét energiára, amit szintén nem tudtak még közvetlenül, fizikai paramétereivel kimutatni, hanem csak elméleti várakozások vannak irányába. Amíg nincs konkrét adat, én ezt sem vagyok köteles elfogadni...

Kissé anakronizmusba hajló, ahogy találgatjuk itt a középkori vagy ókori tudósok, csillagászok világképét, kozmológiai alapállását, hogy logikus volt-e vagy nem. Én nem is azért fogalmaztam meg iménti véleményemet, hogy elítéljem a geocentrikus világkép képviselőit, mert jól tudom, hogy sok oka volt annak, mit miért gondolkodtak, hittek úgy, ahogy.

Elsősorban azt akartam hangsúlyozni, hogy Kopernikusz heliocentrikus modellje, még az akkori tudományos környezethez viszonyítva, az akkori tudományos ismeretekhez képest is előrelépést jelentett, még ha mérési előrejelzései nem is voltak olyan pontosak. Hiszen akár kristálygömböknek, akár önálló objektumoknak kezeljük az csillagos égboltot, meg a rajta lévő bolygókat, Holdat, Napot, akkor is tény, hogy egy fölösleges, többlet elemet kiküszöbölt az ő modellje a ptolemaioszi geocentrikus modellhez képest. Ezek voltak a már említett epiciklusok, melyeknek semmi nyoma nem volt az égbolton, senki sem tudta ezeket megfigyelni, hanem csak elméletileg feltételezték ezt az objektumot, hogy "kijöjjenek a számítások". A ptolemaioszi számításokban és modellekben ugyanúgy kiszerkesztették ezeknek az epiciklusoknak a "pályáit", mintha valódi égi objektumokhoz tartoznának.



Ha elfogadjuk, hogy a geocentrikus világképet képviselők szemében fizikai tapasztalatnak azt tekinthetjük, hogy az égen fénypontok, korongok mozogtak, s ezen az objektumok pályáit valóságosan is meg tudták figyelni, akkor is ott vannak az említett epiciklusok, melyeknek pályái ugyanúgy hozzátartoztak a rendszerhez, viszont az iménti módon (fizikailag) nem lehetett őket megfigyelni az égbolton.

Ezt a fölösleges elemet küszöbölte ki Kopernikusz heliocentrikus modellje, ahol a rendszer minden elemét - az akkori technikai lehetőségekkel - fizikailag meg lehetett figyelni, s minden egyes működő objektumnak a pályáját követni lehetett az égen.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20101206-korabbi-vilagegyetem-egy-elozo-univerzummal-magyaraznak-nehany-furcsa-gyuru.html?pIdx=1

Alá volt támasztva, nyugodj bele.
Mondom: A FIZIKAI TAPASZTALAT AZ VOLT, HOGY AZ ÉGEN FÉNYPONTOK MOZOGNAK. Se több, se kevesebb. A rá adott fizikai modell pedig egy isten(ek) által megkreált mechanikus szerkezet volt forgó kristálygömbökkel és rájuk rögzített bolygókkal. Ennél "fizikaibb" magyarázatot nem tudok elképzelni. Te mint mérnök, értékelhetnéd az akkoriak zsenialitását.
A lényeg: a megkonstruált kristályszférák modellje semmiben sem ellenkezett az akkori ismeretek összességével, ergo tökéletesen összhangban volt minden megfigyelésükkel.

Megjegyzem, hogy még Kopernikusz sem adta meg a Napközéppontú modelljének a fizikai okát helyesen, ugyanis ő csak annyit tett, hogy a Földközéppontú kristályszférákat Napközéppontúakra cserélte. A valódi alapvető fizikai ok ugyanúgy ismeretlen volt a számára, az elképzelt fizikai ok pedig (hogy egy teremtett gépezet az egész) pontosan ugyanúgy helyesnek tűnt számára, mint addig mindenkinek.

Próbálj meg egyszer végre a modellfüggő realizmus alapján gondolni a világra! Szinte minden azonnal a helyére ugrik a görögök őselemekből felépülő világától a kvantumfizika koppenhágai értelmezéséig, ha elfogadod a kijelentést: a valóság az, ami modellt alkottunk róla. Nincs olyan, hogy rajtunk kívül létező objektív valóság megkérdőjelezhetetlen kőbevésett igazságokkal. Az ember számára minden korban az volt a valóság, amit gondolt róla. És ezért nem lehet őket megróni, hogy lám milyen hülyék voltak akkor, még a valódi fizikai okokat sem ismerték, csak kitaláltak mindenféle kristályszférákat.
Nem!
Akkoriban a kristályszférák tökéletesen logikus és konzekvens magyarázatokkal szolgáltak, amelyek az akkori világképpel és az akkori tapasztalatokkal tökéletesen összhangban voltak. Az már Newton és Halley kora, amikor már volt olyan precíz csillagászati eszközrendszer, hogy a pontos pozíciómérésekből kiszámolták az üstökös valódi pályáját, és az megdöbbentő módon keresztülment a kristályszférákon is. Na, akkor bukott el az Isten kreálta égi óramű elképzelése, mivel AKKOR MÁR VOLT EGY OLYAN TAPASZTALAT, AMI ELLENTMONDOTT NEKI.

Megjegyzem: a Newton-féle "rejtélyes távolhatás" magyarázat sem tekinthető a bolygómozgások alapvető okának, hiszen például az áltrel lecserélte ezt az okot a téridő görbületére. Most akkor mi jobban ismerjük az alapvető okot, mint a kristályszférákat kitaláló görögök? Nem. Csak egy másik modell szerint tekintünk a valóságra.

És akkor itt visszatérhetünk a te ostoba makacsságodra a sötét energia tagadásával kapcsolatban. Te felnőttél egy olyan korban, amikor minden csillagász abban a hitben volt, hogy az áltrel mezőegyenleteiben szereplő negatív energiát képviselő lambda értéke nulla, mivel semmi ezzel ellentétes tapasztalatuk nem volt. Érdekes módon, ez a meggyőződés ugyanúgy a véreddé vált, mint például az univerzum tágulásának a ténye. Ha belegondolsz abba, hogy a XX. század első évtizedeiben töltöd a felnőtt éveidet (azaz az iskoláid még erősen a XIX. századi ismeretekre alapultak), akkor miként reagálnál Hubble kijelentésére, hogy a galaxisok kivétel nélkül távolodnak tőlünk? Szerintem te volnál a legnagyobb ellenzője ennek az ÚJ MEGFIGYELÉSNEK, mivel ez szögesen ellentmond a beléd csontosodott Newtoni világképnek, ahol az univerzum végtelen és öröktől való. Azonban te a XX. században nőttél fel, és az univerzum tágulása mint tény került rögzítésre a világképedbe. (Modellfüggő realizmus ismét!) Nem is ellenkezel a táguló univerzum elképzelése ellen, hanem csak az 1998-ban megállapított, és azóta több független forrásból igazolt ÚJ MEGFIGYELÉS ellen lázadozol, hogy az univerzum gyorsulva tágul. Kérdem én: mi a különbség egy Hubble méréseit tagadó Tuarego ükapa, és egy WMAP méréseit tagadó Tuarego hozzáállása között? Semmi.

Tuarego. Te sajnos belerögzültél egy világképbe, ami nagyon kényelmes a számodra, és nem vagy hajlandó még a nyilvánvaló tények súlya alatt sem módosítani a világnézeteden. A valódi csillagászok közel hetven évig nullának tartották a lambda értékét, mert nem volt ezzel ellentétes tapasztalatuk. Akkor az volt a valóság, a Friedmann-féle univerzummodellekkel, amely három megoldása közül még senki sem tudta kiválasztani a megfelelőt, mivel nem volt elég adat hozzá. Most már van mérési adatunk, és ez megdöbbentő: de Sitter-féle univerzumban élünk, most már van elég adatunk az univerzum történetét és sorsát felrajzolni (már amennyire az alkalmazott modellünk ezt mutatja) A történet pedig a valóság jelenlegi modellje szerint egyszeri esemény, ami elkezdődött 13,7 milliárd éve, és tart a végső nagy fagyig, amikor minden mindentől eltávolodik, kihűl és elsötétedik. Akiket valóban érdekel, hogy a valóságról alkotott modellünk egyetlen megfigyeléssel se legyen ellentétes, azok ezt kénytelenek elfogadni. Te, Tuarego, nem vagy erre képes, amiből nekem az jön le, hogy téged egyáltalán nem a valóság mibenléte érdekel, te csak a saját kis meghitt világnézeted kényelmes kuckójával vagy hajlandó foglalkozni. A világnézeted megóvása fontosabb számodra, mint a valóság megismerése.

Úgy vélem, az AKKORI fizikai tapasztalatokkal sem volt alátámasztva, ill. kevésbé volt alátámasztva, mint a kopernikuszi modell.

Mert amennyiben a geocentrikus modell szemszögéből nézzük a kozmoszt, akkor a Föld volt mindennek a középpontjában, az volt a legfőbb fizikai objektum, s vele voltak kapcsolatban, neki voltak alávetve az egyéb égi objektumok. Mind a Földre, mind az égi objektumokra voltak megfigyelési adatok, tehát ezeket létező fizikai objektumoknak tekinthették. Nem volt viszont megfigyelési adatuk az epiciklusokat irányító "valamiről", ami gondoskodott a bolygók égi mozgásáról. Erről a Nagy Mozgatóról semmilyen fizikai megfigyelésük nem volt, pusztán matematikai szempontból vették bele a modelljükben, mert ezzel kiegészítve adták a számítások a mérési tapasztalatokkal leginkább egyező eredményt. Tehát az epiciklusok pusztán elméleti feltételezésekre alapultak.

Kopernikusz rendszerében viszont nem volt ilyen epiciklus, hanem csak olyan objektumokat tartalmazott a modellje, amelyek mindegyike fizikailag észlelhető volt már akkor is. S mivel a Napot helyezte a keringési rendszer középpontjába, a bolygók Földről észlehető retrográd mozgása is fizikai értelmet nyert. Bár modellje előrejelzési pontossága még nem volt tökéletes, mivel körpályákat feltételezett, de Kepler törvényeinek felfedezése után már ez is feljavult.

Az eset azt is mutatja, hogy a korszakalkotó tudományos felfedezésekhez nem mindig egyenes, kikövezett út vezet, előfordul, hogy olykor alábecsült feltételezések, némileg hibás elgondolásokból, mérési hibák nyomán születnek nagy előre lépések. Kopernikusz nélkül nincsenek Kepler, Galilei, Newton felfedezései (de legalábbis nem úgy és nem akkor).

Éppen ezért ismét felhívom a figyelmet arra, hogy nem biztos, hogy a matematikailag legjobban kidolgozott modell áll legközelebb a valósághoz, amennyiben az nincs fizikai tapasztalatokkal megfelelően alátámasztva.

Kedves barátom!

Elképesztő vagy. Miután tenmagad leírtad, a következő mondatodban gondolkodás nélkül képes vagy ellentmondani saját magadnak is, ha a fixa ideádat véded.

Felhívnám a figyelmedet arra, hogy AKKOR, amikor készült, a ptolemaioszi rendszer TÖKÉLETESEN ÖSSZHANGBAN VOLT a fizikai tapasztalatokkal. (Még magad írtad helyesen, hogy az első kopernikuszi megoldás pontatlanabb volt a "bevált" ptolemaioszinál.) Az ókorban és a középkorban a "fizikai tapasztalat" csupán az volt, hogy egyes fénypontok furcsán mozognak az égen. Erre pedig az epicikloisos magyarázat pontosan ugyanolyan jó volt, mint az "isten kegyelme" magyarázat. Pontosítok: jobb volt, mert az előbbiből számolhatók voltak dolgok (Kopernikusz gyakorló asztrológus volt), míg ez utóbbi semmire sem jó.

Egyébként Tuarego, ahelyett hogy únos-untalan bohócot csinálsz magadból, ideje lenne végre elgondolkodni azon, hogy esetleg a fizikai világ nem tökéletesen pontosan olyan, mint ami itt a Földön körbevesz minket (és emiatt könnyen vizsgálható). Barominagy egy az univerzum! Nagyon könnyen lehetnek benne olyan fizikai összefüggések, amik egyszerűen ezen az aprócska sárgolyón ezidáig senkinek sem tűntek fel. Gondolj a csillagok parallaxisára! Ha I.e. 600-ban képesek lettek volna kimérni a töredék-ívmásodpercnyi értékeket, soha semmi kétség nem lett volna arról, hogy a Föld kering a Nap körül. De sajna, az utóbbi évszázadokig ezt senki nem tudta megmérni, ezért aztán csak filozófiai alapon találgattak a népek.

Még arra is jó példa a Ptolemaiosz vs. Kopernikusz eset, hogy nem mindig az a modell a helyes, ami matematikailag alaposabban ki van dolgozva, s pontosabb előrejelzéseket ad.

A kopernikuszi modell ugyanis - a körpályák feltételezése miatt - pontatlanabb előrejelzéseket adott.

Annyiban azonban feltétlen előrelépést jelentett Kopernikusz elgondolása, hogy az ő modelljéhez nem volt szükség arra a külső elemre amit epiciklusnak neveztek a ptolemaioszi időszak csillagászai. Ez az epiciklus modellezte a bolygók retrográd mozgását, s mint valami Nagy Mozgató terelgette előre-hátra a bolygókat. Persze erre a Nagy Mozgatóra semmilyen fizikai tapasztalat, sót éssszerű magyarázat sem létezett, de ez egyáltalán nem zavarta a csillagászokat, mert hiszen a "modell működött" s elég jó előrejelzéseket adott.
Ezt csak azért hoztam fel, mert a kozmológia jelenlegi Standard Modelljében (hadd ne mondjam, hogy dogmájában) szintén van egy ilyen Nagy Mozgató, úgy hívják, hogy sötét energia, aminek a fizikai mibenlétéről szintén nem tudunk semmit, de - bizonyos omega-lambda értékeknél - kiválóan működnek vele a matematikai modellek...

Ezért intek én mindenkit, aki kvázi szentírásnak fogja fel ezt a Kozmológiai Standard Modellt, hogy ne csodálkozzon, ha úgy jár, mint a ptolemaioszi rendszer, ami ugyan matematikailag jól működött csak éppen a fizikai tapasztalatokkal nem állt összhangban.

Tisztelt érdeklődők!

Elolvastam D.S.H. eredeti cikkét, amely az itteni vitát elindította, nehogy valaki azt állítsa, vaktában ítélünk el egy "tudományos" elméletet.

Először is jegyezzük meg, attól, hogy megjelenik angolul egy tudományos folyóiratban, még nem lehet egy eszmerendszert "tudományos elméletnek" nevezni. A folyóiratoknak is megvan a maguk hierarchiája, van, ahol minden megjelent állítást komolyan lehet venni, van, amit erős kétségekkel kell olvasni…

H. azt írja, hogy az utóbbi időben valóságos reneszánsza bontakozott ki az anyag és antianyag közti gravitációs taszítást feltételező elméleteknek. Igen árulkodó viszont a cikk irodalomjegyzéke, amely jórészt csak saját korábbi, hasonló cikkeire hivatkozik. A "reneszánsz" tehát lényegében ő, egymagában…

A populáris sajtóban megjelent egyik erős állítás az, hogy a CERN AEGIS nevű berendezése hamarosan meg tudja mérni az anyag és az antianyag közti taszítást. Nos, ha van ilyen taszítás, a masina bizonyosan megméri. De nem erre tervezték. Hanem arra, hogy az anyagra és az antianyagra ható - egyaránt pozitív - vonzóerők közti parányi különbséget mérje meg. Ilyen különbség ugyanis felléphet bizonyos elméletek szerint. Taszításra viszont gyakorlatilag senki sem számít.

Ami viszont a cikk elméleti magját illeti, az egyszerűen nonszensz! A cikk az általános relativitáselmélet alapjainak, geometriai jellegének nem ismeretéről, illetve tökéletes félreértéséről tanúskodik. Azt állítja ugyanis, hogy a téridő metrikája attól függ, ki nézi: részecskék és antirészecskék esetén más-más metrikával kell számolnunk.

Az áltrel lényege geometriai jellege. A fizikai tulajdonságok közül azokat nevezzük geometriainak, amelyek anyagfajtától függetlenül minden fizikai objektumra egyaránt és egyformán vonatkoznak. Ide tartozik pl a tömegvonzás egyetemes jellege is. Éppen ezért tudjuk ezeket a tulajdonságokat egy - a mozgó anyagtól független - "háttér-létező", a téridő jellemzőiként megfogalmazni.

Ha valaki azt tételezi fel, hogy a téridő metrikája, azaz geometriája attól függ, milyen típusú részecske jár arra, az vagy nem tanulta meg az általános relativitáselméletet, vagy nem értette meg, vagy éppen most forradalmasítja.

Természetesen az utóbbit sem tiltja senki. Bármely tudósnak jogában áll, hogy - kellő indoklással - kihajítsa az általános relativitáselméletet (vagy akármelyik másik, eddig bevált fizikai elméletet), és egy jobb, általánosabb, igazabb, szebb elméletet állítson a helyébe, majd ezt a tudományos közösség rendelkezésére bocsássa, kritika, alapos megvitatás, kísérleti ellenőrzés, elfogadás vagy elvetés céljából. De akkor tessék ezt bevallani! Pl a cikk címében: Új elmélet az Áltrel helyett - vagy valami hasonló… És ne egy (egészen másról szóló) cikk (6) és (7) egyenlete között, egy odavetett megjegyzésben (vagy még úgy sem) közölni, hogy ettől a sortól kezdve nem tekintjük érvényesnek az általános relativitáselméletet, oszt' jó napot…

És persze illene levonni egy ilyen messzire vezető és világrengető hipotézis (legalább első) következtetéseit is. Mert igen sok lehet neki. Az egyik, amit a cikk laza könnyedséggel kezel, az, hogy a fekete lyuk eseményhorizontja csak az anyag számára átjárhatatlan (kifelé), az antianyag úgy suhan át rajta (bármelyik irányban), mint a láthatatlan köpenyben settenkedő Harry Potter a mit sem sejtő muglik között.

Ez a hipotézis megmagyarázná azt, ami a cikk egyik fő állítása, hogy ha a közönséges anyagból álló Univerzum a Nagy Reccs során egy gigászi fekete lyukká omlik össze (egyébként nem teszi ezt, ezt senki sem állítja, ez csak a szerző és az ismeretterjesztő irodalom egy részének közös tévedése), akkor a lyukból hogy jön ki a következő (anti-)világot alkotó antianyag. Nem magyarázza meg azonban azt, hogy a fenti esemény tükörképében, amikor az anti-világ omlik össze anti-fekete anti-lyukka, abból hogy jön ki az anyag… Ezt a szerző sem vezeti le, csak analógiásan feltételezi. Pedig elméletéből nem következik…

Arra sem tér ki a szerző, vajon ha az anyag és az antianyag más metrikájú téridőt tapasztal, akkor mit látnak és hogyan viselkednek azok a részecskék, amelyeknek van szerencséjük azonosnak lenni saját antirészecskéjükkel… Ilyen részecske pl a semleges pion, és régi barátunk, a foton is. Vajon mit mond egy ilyen elmélet arról, hogyan térül el a fény (amely ilyen se nem anyag, se nem antianyag jellegű fotonokból áll) a Nap gravitációs terében? Leteszem a nagyesküt, hogy ha valaki kiszámolná ezt az új "elmélet" alapján (amennyiben ez áll már a kidolgozottság azon fokán, hogy kiindulva belőle egyáltalán számolni lehet), akkor nem ugyanazt kapná, amit a hagyományos, egységes téridővel dolgozó áltrel alapján Einstein kapott, és amit 1919 óta számtalan mérés megerősített. A fránya foton - nem lévén se anyag, se antianyag - nem mozoghat(na) úgy, mint a közönséges anyag. Pedig úgy mozog…

A szerző úgy tesz, mint ha egyáltalán nem lenne tisztában saját elméletének horderejével, állításainak messzire vezető következményeivel. Egy másról szóló cikk két képlete között lazán elveti az általános relativitáselméletet, a mai fizika egyik fundamentumát, aztán nem is törődik vele (igazából ki sem mondja ezt az állítást), csak beszél tovább az eredeti témáról, mint ha mi sem történt volna…

Az a gyanúm, azért viselkedik így, mert tényleg nem tudja, mit beszél. Észre sem veszi, hogy épp most tért el az általános relativitáselmélettől. Éspedig azért, mert nem tanulta meg jól, nem ismeri eléggé alaposan ezt az elméletet. Azzal, hogy felidéz belőle egy fél sornyi képletet, majd egy előjelváltással ismét leírja, még nem bizonyítja, hogy valóban tudja, mélyen érti, miről beszél. Az egész cikk, az egész eljárás inkább azt mutatja, hogy nem érti a lényeget, azt sem fogja fel, mit is tételezett fel ezzel a röpke előjelváltással…

Mindezeket a kérdéseket persze nem nekem kellett volna feltennem, hanem a tudományos folyóirat lektorának, aki a cikket megjelenésre javasolta. Már persze ha volt ilyen. Sajnos sok folyóirat mindenféle lektorálás, mélyebb szakmai elemzés nélkül engedi át a cikkeket, így aztán az ilyen lapokban megjelenő anyagok egy része nem sokban különbözik bizonyos internetes fórumokon propagált "elméletektől".

Ne gondolja senki, hogy a tudományban ritkaság a tudatlan, a szakma alapjaival hadilábon álló szerzőktől származó, alapvető tévedéseket tartalmazó iromány. Az elmúlt fél évben három hasonló, elemi hibákat és megalapozatlan állításokat tartalmazó cikket kellett lektorálás során visszautasítanom (nem a kozmológiában, hanem a fizika egészen más területén). Sajnos a felsőoktatás világszerte tömegessé és egyre alacsonyabb színvonalúvá válik, sok olyan ember kap diplomát, akit már az első félév után el kellett volna tanácsolni az egyetemről, ezek egy része kutatóintézeti állást is kap, aztán beindul a "publikálj vagy pusztulj!" mechanizmus, és ők publikálnak szorgalmasan, nívótlan, értelmetlen, agresszív és bosszantó cikkekkel árasztva el a világot. Igen jellemző, hogy az ilyen alakok cikkei korántsem valami sok aprómunkát igénylő, de csak kevés publicitást hozó tudományos részletkérdésről szólnak - nem, ők rögtön a világot akarják megváltani, azonnal a Nagy, sőt Legnagyobb Kérdésekhez szólnak hozzá, bombasztikus címekkel, és kevés szakismerettel, általában megtalálva azt a tudományos niche-t, ahol csak maguk tartózkodnak (magyarán: ahol ők lehetnek a Janik), ők az adott Kérdés Legjobb Szakértői, és senki sem tudja megkérdőjelezni hozzáértésüket. Ráadásul vannak folyóiratok, amelyek rájátszanak erre a jelenségre, és semmilyen vagy csak formális lektorálással engednek megjelenni bármilyen cikket, amit az önjelölt világmegváltók produkálnak, ők pedig lelkesen mutogatják főnöküknek örvendetesen gyarapodó publikációs listájukat.

Az az érzésem, hogy - akárcsak a fent jellemzett szerzők jelentős része -, H. is annak köszönheti mostani hírnevét, hogy jó kapcsolatokat ápol a tudományos ismeretterjesztő bulvársajtóval. Lehet egy újságíró ismerőse, akinek sörözés közben elejtette, miről is írt mostanában, az pedig felkapta a témát, felfújta, kifényesítette, közzétette a sajtóban és a neten, és lám csak, még mi is ezt csócsáljuk… Ne felejtsük el, hogy ehhez hasonló, sőt sokkal jobb (alapvető tudományos hibáktól mentes, a tudomány épületéhez egy-egy téglát valóban hozzátevő) cikkek naponta százával jelennek meg - de nem idézi őket az ismeretterjesztő vagy a bulvársajtó és számtalan internetes főrum. Ezek persze általában a Legnagyobb Kérdések (látszatra) újszerű, bombasztikus megközelítésére harapnak, ezekből a - tudományosan lényegtelen, azonnal feledésre méltó - cikkekből lesz szenzáció (amelyek jelentős része eredeti megjelenését is csak a felületes vagy szándékosan slendrián lektorálási és szerkesztői gyakorlatnak köszönhette).

Próbáljuk meg az ilyen tudományos "szenzációkat" igazi súlyuknak - vagy mint most is: súlytalanságuknak - megfelelően kezelni.

dgy

Ez magyarázható azzal, hogy a Nap éves periódussal "elhalad az állatöv csillagképeiben".

Éppen az mutatja Kopernikusz zsenialitását, hogy volt igénye egy egyszerűbb modell magalkotására, és merte vállalni, hogy szembe megy a kor dogmájával.

Kopernikusz ezzel példát mutatott arra, hogy szabad megkérdőjelezni a nem bizonyított állításokat. Csakhogy egyúttal éppen ő a példa arra is, hogy mit nem szabad megkérdőjelezni.

Kinek jutna ma eszébe Kopernikusz azon állítását, hogy a Föld kering a Nap körül, téves dogmává nyilvánítani és szembeszállni vele? A tudományban mindig vannak már lezárt ismeretek, de vannak lezáratlanok is. Az utóbbiakat szabad megkérdőjelezni, de csakis szigorúan a tudományosság alapján. Ebben azonban a spekulációknak nincs helyük.

Hopp! Ezt most vettem észre. (Mea culpa, felületesen olvasom a hozzászólásokat.)

Nem, az éggömb nem forog a ptolemaioszi modellben kétféle keringéssel. EGYFÉLE KERINGÉSSEL forog, ami bizonyos minimális mértékben ELTÉR A NAP KERINGÉSI PERI�"DUSÁT�"L. Ez a kicsi differencia okozza azt, hogy a Nap minden másnap egy kicsit máshol delel az éggömb előtt, vagy ami ugyanaz (és ez az ókori csillagászoknak is ismert volt) minden éjfélkor egy kicsit más pozíciójú csillagképek láthatóak déli irányban.

Az AKKORI megfigyeléseket.
Mint ahogy Mérges Vatrangy írta, bár a szögmérés időtlen idők óta a csillagászati megfigyelések része volt, egészen az osztásmarók feltalálásáig (XVIII. század vége) esélytelenek voltak még akár a legközelebbi csillag (Proxima Centauri 0,77 ívmásodperc) parallaxis-szögének a kimutatására. Amikor a mérési pontosság mondjuk fél ívszögperc, akkor az állócsillagok VAL�"BAN ÁLL�"CSILLAGOK.

Nem, az nem elég. Magad leírtad a megoldást: a csillagos éggömb kristályszférája is forog a Föld körül.

Nézd, még az égen időnként visszafelé haladó külső bolygók pályáját is sikeresen kimagyarázták az epicikloisokkal. Körökön gördülő körök. Gyönyörűen ugyanazt a pozíciót lehet számolni vele, mint a napközéppontú modellel. Egész addig, amíg nincs igény annak a magyarázatára, hogy ugyan már miért éppen körök gördülnek körökön, és miért a gördülő kör egy pontjára van "ragasztva" a bolygó (Zeusznak semmi sem lehetetlen!), addig a ptolemaioszi modell is pontosan ugyanolyan jól írja le a megfigyeléseket, mint a Kepler-Newton féle magyarázat.

Csak kérdezem: Az éjszakai égbolt éves periódusú változása nem lehetett volna elegendő bizonyíték?
(Leszámítva azt a tévhitet, hogy az égbolt kering ilyen periódussal a föld körül. Bár bizonyára ezt is lehet cáfolni az adott kor szintjén szerintem, mert az égbolt napi periódussal is kering a föld körül, a kétféle keringés pedig már akkor is ismert lehetett, hogy képtelenség.)