![[origo] fórum](../forumlogo.gif){kind=small}
A kozmológiai állandó (lambda) értékére semmilyen konkrét mérési eredmény nincs,
Állítod te, tudatlan outsiderként.
A szörnyű igazság viszont az, hogy a kozmológiai állandó (lambda) pontos értékéről VAN mérési adatunk. Például a WMAP adataiból:
http://lambda.gsfc.nasa.gov/product/map/dr4/parameters.cfm
(Az egyes értékelési kombinációk listájában az Ωλ értékét figyeld. 0,6-0,8 között változik, attól függően, hogy mely egyéb vizsgálati módszer eredményeivel vetik össze a háttérsugárzás elemzéséből származó adatokat.)
Lehet, hogy neked a világnézetedet dönti romba, de a tény tény marad: jelenlegi MÉRÉSI adataink szerint VAN kozmológiai állandó, ami a jelenlegi ismereteink szerint éppen gyorsulva táguló univerzumot okoz. (Hasonlóan, mint az inflációs korban, csak most sokkal szolidabb ütemben.) A gyorsulva tágulás pedig kizárja a lehetőségét (a jelenlegi ismereteink szerint) az újbóli összezuhanásnak. Ergo: alaptalan ciklikus univerzumról fantáziálni. Nincs semmi nyoma a megfigyelt valóságban, sőt éppen ellentmond ennek az elképzelésnek a megfigyelt valóság. És ha neked tényleg számítana, hogy milyen a valóság valójában, akkor el kéne fogadnod azt a képet, amit a MÉRÉSEK mutatnak, nem pedig egy alaptalan filozófiai megfontolásból egy hibás fixa ideához ragaszkodni körömszakadtáig.
A kozmológiai állandó (lambda) értékére semmilyen konkrét mérési eredmény nincs, csak elméleti feltételezések, meg teoretikus grafikonokba való beilleszkedésre vonatkozó próbálkozások, amik konkrétan semmit sem bizonyítanak.
Na látod! Mondtam vagy nem mondtam a 7310-ben, hogy te nem vagy hajlandó a tényekről tudomást venni?
A tény az, hogy a lambda nemnulla értékét a fizikus és kozmológus közösség az elmúlt egy évtizedben elfogadta (lehet, hogy sokuknak nem tetszett, de nem tehettek mást).
Te, Tuarego Mester, nem fogadod el. Ám legyen. De te fizikus vagy? Kozmológus vagy? Van bármi szakirányú végzettséged és szakmai tapasztalatod a témában? Nincs? Akkor meg a személyes véleményed annyit is ér ebben a témában.
Egyébként például itt találhatók MÉRÉSI EREDMÉNYEK a kozmológiai állandó létezésével kapcsolatosan, úgyhogy az állításod, hogy nincsenek konkrét mérések, hamis. Vannak, csak te nem vagy hajlandó tudomást venni a valóságról, mert az ellentétes a fixa ideáddal.
http://lambda.gsfc.nasa.gov/
Meghiszem azt! Csak az a probléma, hogy nincs olyan, hogy "antianyag". A természetben nincs elektron és pozitron, csak ellentétes töltésű részecskék vannak, és még az is emberi fikció, hogy mi a negatív, és mi a pozitív. Hasonlóan pozitív és negatív töltésű proton van. Mennyiben befolyásolja a gravitációs vonzást (vagy horribile dictu taszítást) az elektromos töltés vagy a spin? A gravitációt a tömeg okozza, nem a töltés.
Erről van szó! Az "antianyag" is pontosan ugyanolyan anyag, mint a rendes közönséges. Egy-két töltés-paraméterében ellentétes állapotú, de minden másban pontosan ugyanolyan az anti is mint a rendes. Például az antikvarkok antipirosak, antikékek és antizöldek, azaz a "színtöltésük" fordított a normál kvarkokhoz képest. Ugyanez a helyzet a közismertebb elektromos töltés esetén, ott egyszerűen a negatív töltésnek az ellentétese a pozitív.
De gondolkodjunk már! Ha igaz a fenti töltés-ellentétek dolog, és a gravitációt a tömegnek nevezett "töltés" okozza, akkor ha a normál anyag tömegét pozitívnak jelöljük, akkor egy antigravitációs hatáshoz az antianyagnak negatív tömeggel kell rendelkeznie. Az áltrelben nincs tiltva a negatív tömeg használata, csak mivel ilyet nem figyeltünk meg sehol, ezért nem használják amikor különböző modelleket számolnak.
A negatív tömegnek van néhány problémája. Az egyik a korábban említett bárhol felbukkanás lehetősége, azaz ha a kvantumbizonytalanság pont akkora pozitív mozgási energiával hoz létre egy részecskét, amivel nullára kompenzálja a negatív tömegét, akkor a "semmiből" részecske keletkezett. Negatív tömegű (energiájú) részecske léte esetén kábé olyan lenne a tér, mint egy kukorica pattogtató tepsi: véletlenszerűen folyamatosan itt és ott megjelenik egy-egy részecske, de mivel ez vég nélkül történik ezért idővel szorosan ki fogják tölteni a részecskék a teljes teret.
A másik ellenvetés a negatív tömeggel szemben Newton második törvénye. Az áltrel azon alapszik, hogy a súlyos és a tehetetlen tömeg azonos, tehát ha az áltrelbe negatív súlyos tömeget használunk valamilyen modellhez, akkor az egyben negatív tehetetlen tömeget is jelent. Hogyan lehet gyorsítani egy negatív tehetetlen tömegű objektumot? Általában ezen nem gondolkozik el senki, mivel ösztönösen a dinamika alaptörvényébe pozitív skaláris m értéket írunk. De most azért gondoljuk el, hogy mivel járna egy negatív skaláris tömegérték! Például azzal, hogy a negatív tömegű objektumra ható F erővektorral pontosan ellentétes irányú a gyorsulásvektor lép fel. Ez eddig oké, hiszen akkor ez még gravitációs erő esetén is pont taszítást jelent, de gondolkodjunk már kérem: az antianyag részecskéket itt a földön gyorsítókban és egyéb laboratóriumi eszközökben TERELGETIK ide-oda, hogy ne érintkezzenek a rendes anyaggal. Minden egyes erőhatás, amit mágnesekkel az antianyagra kifejtenek, egy-egy kísérleti próba arra, hogy az antianyagnak is pozitív skaláris tehetetlen tömege van!
az egész részecskefizika össze fog omlani
Basszus, akkor pedig dobhatom ki a tévémet és a számítógépemet... :)))))
könnyű lesz ellenőrizni az AEGIS-műszerrel az antianyag gravitációs taszító hatását
Meghiszem azt! Csak az a probléma, hogy nincs olyan, hogy "antianyag". A természetben nincs elektron és pozitron, csak ellentétes töltésű részecskék vannak, és még az is emberi fikció, hogy mi a negatív, és mi a pozitív. Hasonlóan pozitív és negatív töltésű proton van. Mennyiben befolyásolja a gravitációs vonzást (vagy horribile dictu taszítást) az elektromos töltés vagy a spin? A gravitációt a tömeg okozza, nem a töltés.
Vagy a "rendes" anyag által okozott térgörbület a hepe, az antianyagé pedig a hupa? Ha ez a töltésen múlik, akkor annak már a proton és elektron esetében is hepehupa-különbség formájában kellene jelentkeznie, a neutron pedig se hepe-se hupa részecske lenne.
Na jó, ez nem nem kvantumfizika, csak verbális okoskodás, de minden elmélet is az, amíg a gyakorlat be nem bizonyította.
Ja, és ez a Lambda tért ismét vissza az áltrel egyenleteibe 1998-ban, miután közel egy évszázadig hitte róla mindenki, hogy nulla az értéke, hiszen még NEM VOLT MÉRÉSI INFORMÁCI"JUK A VAL"S HELYZETRŐL. Nekünk már van ilyen információnk, csak te nem vagy hajlandó ezt tudomásul venni.
A kozmológiai állandó (lambda) értékére semmilyen konkrét mérési eredmény nincs, csak elméleti feltételezések, meg teoretikus grafikonokba való beilleszkedésre vonatkozó próbálkozások, amik konkrétan semmit sem bizonyítanak.
Már Einstein is csak elméleti alapon, minden kísérleti tapasztalat nélkül vezette be a lambdát, amit aztán vissza is vont, mert a táguló világmodellhez már nincs szükség rá. ráadásul azóta sem találták meg fizikai mivoltában a lambdát, vagyis azt a többlet antigravitációs hatást, mait sötét energiának is neveznek.
Te fixa ideának nevezed az én általam favorizált kozmológiai modellt, pedig az sokkal inkább épít a meglévő ismeretekre és tapasztalatokra, mint a túlnyomóan elméleti, megfigyelésekkel nem alátámasztott alapokon álló Kozmológiai Standard Modell.
Engem persze nevezhetsz - jó szokásod szerint - bárminek emiatt, de Hajdukovic esetében már jelent valamit, hogy ott dolgozik a CERN-ben, s még sincs úgy elájulva a viszonylag a széles körben elfogadott Standard Modelltől, s annak súlyos hiányosságait látva egyéb lehetőségeket is számba vesz. Nyilván ez indította az általa felvetett hipotézis felállítására.
Abban én sem vagyok biztos, hogy az Univerzumban megnyilvánuló energia forrása a Hajdukovic által feltételezett anyag-antianyag közti gravitációs taszító hatás, de még mindig reálisabb elképzelésnek tartom az ilyen jellegű feltételezéseket annál, mikor az egész Univerzum - anyaggal energiával, térrel idővel - a semmiből ugrik elő...
Te is aztán minden sületlenségnek beugrasz, csak passzoljon a fixa ideádhoz!
Javasolnám, hogy olvasd el Stephen Hawking-tól A nagy terv-et, mert van benne néhány olyan gondolat, ami megfontolandó lenne a számodra is (ja, és nem mondanak ellent a jelenlegi fizikai elméleteinknek).
Például hivatkozhatnék arra az okfejtésre, hogy az univerzumunkban az anyagi entitásoknak POZITÍV energiával kell rendelkezniük, máskülönben semmi sem akadályozza meg azt, hogy dolgok a semmiből előbukkanjanak. Ha valaminek NEGATÍV energiája lenne, akkor megfelelő impulzussal (pozitív mozgási energiával) éppen nullára lehetne kiegyensúlyozni az energiamérleget, tehát pontosan nulla energia kellene ilyen dolog létrejöttéhez. Akkor meg létrejön, erről a kvantumbizonytalanság holtbiztosan gondoskodna.
Tehát az antirészecskék is pozitív energiával rendelkeznek, hiszen nem tűnnek fel a semmiből véletlenszerűen bárhol, sőt irgalmatlan energiát kell beleölni, hogy létrehozzunk néhányat. És itt jön a másik ismeret: az általános relativitáselmélet szerint minden POZITÍV energiával rendelkező dolog pozitív irányba görbíti a téridőt, azaz VONZZA a többi pozitív energiájú dolgot. Igen, az antirészecskék is. Legalábbis az általános relativitáselmélet szerint.
Vagy Hajdukovic van olyan bátor, hogy belevág a relativitáselmélet továbbfejlesztésébe is? Tudod, arról a modellről van szó, amiben már 1916-ban szerepelt az a csúnya Lambda, ami az üres téridő "szétfeszülő" tulajdonságát volt hivatott képviselni. Ja, és ez a Lambda tért ismét vissza az áltrel egyenleteibe 1998-ban, miután közel egy évszázadig hitte róla mindenki, hogy nulla az értéke, hiszen még NEM VOLT MÉRÉSI INFORMÁCI"JUK A VAL"S HELYZETRŐL. Nekünk már van ilyen információnk, csak te nem vagy hajlandó ezt tudomásul venni.
Kedves szecskavágó!
Ismereteim szerint sem Eötvös Loránd, sem más nem végzett korábban gravitációs méréseket valódi, atomos antianyagra. Csak nemrégiben sikerült ugyanis előállítani antihidrogént a CERN-ben.
Hajdukovic szerint könnyű lesz ellenőrizni az AEGIS-műszerrel az antianyag gravitációs taszító hatását. Higgyük el egyelőre neki, hogy könnyen meg tudnak győződni a genfi intézetben erről a hatásról, vagy ennek hiányáról, s csak azután jelentsük ki, hogy létezik vagy nem létezik ez a jelenség.
Bármennyire is nagy tudású emberek készítettek elméleti elemzéseket olyan objektumról (atomos antianyag), amit még nem tudtak megfigyelni, ezeket az elemzéseket magasan űberelik azok a kísérleti megfigyelések, amelyekre most majd mód nyílik, s ahol feketén-fehéren ki fog derülni, hogy van-e gravitációs taszító hatás anyag és antianyag között.
Vagyis amondó vagyok, hogy várjuk ki, mi lesz a mérések, vizsgálatok eredménye ebben az ügyben, s csak azután mondjunk véleményt arról, hogy téves vagy nem téves Hajdukovic feltevése.
Másfelől azt is tekintetbe kell venni, hogy a CERN-ben jelenleg csak egy bizonyos energiaszintig tudnak ütközési kísérleteket végezni, ezért ezt sem lehet kizárni, hogy a világegyetem tágulását beindító antigravitációs hatás, aminek egyik lehetséges forrását Hajdukovic az anyag-antianyag kölcsönhatására vezeti vissza, csak nagyobb energiaszinteken lép működésbe. Például olyan energiaszinten, amikor a teljes Univerzum egyetlen gigantikus fekete lyukban egyesül. Ezt az energiaszintet esélyünk sincs gyorsítókban elérni, vagy akárcsak megközelíteni, ezért más módszerekkel, egyéb jelekből kell ismeretet szereznünk az ősrobbanás kezdeti töredék pillanatainak fizikai viszonyairól.
Mindenesetre a magam részéről helyeselni tudom Hajdukovic azon törekvését, hogy a világegyetem tágulását elindító energia forrását kézzelfogható és ismert anyagokból és hatásokból kiindulva (anyag-antianyag) próbálja modellezni, s azt feltételezi, hogy ez az energia nem kauzalitás nélkül, kvázi a semmiből pattant elő, hanem ok-okozati alapon, fizikai hatások következtében nyilvánult meg. Vagyis ő is egy ciklikus világegyetem modellben gondolkodik, ahol a jelenlegi világciklus előzménye, oka és forrása egy korábbi ciklus.
Abban én sem vagyok biztos, hogy az Univerzumban megnyilvánuló energia forrása a Hajdukovic által feltételezett anyag-antianyag közti gravitációs taszító hatás, de még mindig reálisabb elképzelésnek tartom az ilyen jellegű feltételezéseket annál, mikor az egész Univerzum - anyaggal energiával, térrel idővel - a semmiből ugrik elő...
Ismereteim szerint sem Eötvös Loránd, sem más nem végzett korábban gravitációs méréseket valódi, atomos antianyagra. Csak nemrégiben sikerült ugyanis előállítani antihidrogént a CERN-ben.
Hajdukovic szerint könnyű lesz ellenőrizni az AEGIS-műszerrel az antianyag gravitációs taszító hatását. Higgyük el egyelőre neki, hogy könnyen meg tudnak győződni a genfi intézetben erről a hatásról, vagy ennek hiányáról, s csak azután jelentsük ki, hogy létezik vagy nem létezik ez a jelenség.
Bármennyire is nagy tudású emberek készítettek elméleti elemzéseket olyan objektumról (atomos antianyag), amit még nem tudtak megfigyelni, ezeket az elemzéseket magasan űberelik azok a kísérleti megfigyelések, amelyekre most majd mód nyílik, s ahol feketén-fehéren ki fog derülni, hogy van-e gravitációs taszító hatás anyag és antianyag között.
Vagyis amondó vagyok, hogy várjuk ki, mi lesz a mérések, vizsgálatok eredménye ebben az ügyben, s csak azután mondjunk véleményt arról, hogy téves vagy nem téves Hajdukovic feltevése.
Másfelől azt is tekintetbe kell venni, hogy a CERN-ben jelenleg csak egy bizonyos energiaszintig tudnak ütközési kísérleteket végezni, ezért ezt sem lehet kizárni, hogy a világegyetem tágulását beindító antigravitációs hatás, aminek egyik lehetséges forrását Hajdukovic az anyag-antianyag kölcsönhatására vezeti vissza, csak nagyobb energiaszinteken lép működésbe. Például olyan energiaszinten, amikor a teljes Univerzum egyetlen gigantikus fekete lyukban egyesül. Ezt az energiaszintet esélyünk sincs gyorsítókban elérni, vagy akárcsak megközelíteni, ezért más módszerekkel, egyéb jelekből kell ismeretet szereznünk az ősrobbanás kezdeti töredék pillanatainak fizikai viszonyairól.
Mindenesetre a magam részéről helyeselni tudom Hajdukovic azon törekvését, hogy a világegyetem tágulását elindító energia forrását kézzelfogható és ismert anyagokból és hatásokból kiindulva (anyag-antianyag) próbálja modellezni, s azt feltételezi, hogy ez az energia nem kauzalitás nélkül, kvázi a semmiből pattant elő, hanem ok-okozati alapon, fizikai hatások következtében nyilvánult meg. Vagyis ő is egy ciklikus világegyetem modellben gondolkodik, ahol a jelenlegi világciklus előzménye, oka és forrása egy korábbi ciklus.
Abban én sem vagyok biztos, hogy az Univerzumban megnyilvánuló energia forrása a Hajdukovic által feltételezett anyag-antianyag közti gravitációs taszító hatás, de még mindig reálisabb elképzelésnek tartom az ilyen jellegű feltételezéseket annál, mikor az egész Univerzum - anyaggal energiával, térrel idővel - a semmiből ugrik elő...
>> Hajdukovic szerint egyszerűen letesztelhető a CERN egyik műszerével
>> az anyag és antianyag közt fellépő gravitációs taszító hatás, amire elméletét
>> alapozta.
Eötvös Loránd száz évvel ezelőtti (még az antianyag felfedezése előtti) méréseinek analízise már régen kizárta, hogy az anyag és az antianyag között gravitációs taszítóerő hasson. A közönséges anyagban virtuálisan megjelenő részecske-antirészecske párok mennyisége ugyanis az anyag fajtájától függ, ezért ha a különböző fajta anyagokban jelenlévő más-más mennyiségű antianyag taszítaná a közönséges anyagot, akkor az eredő gravitációs vonzás nem lenne pontosan arányos a test tömegével, ugyanakkora tömegű, de más összetételű testekre más gravitációs erő hatna. Ezt pedig Eötvös mérései - az ehhez szükségesnél jóval nagyobb pontossággal - már korábban kizárták.
Tehát az új elmélet (egyik) alapfeltevése téves.
dgy
>> az anyag és antianyag közt fellépő gravitációs taszító hatás, amire elméletét
>> alapozta.
Eötvös Loránd száz évvel ezelőtti (még az antianyag felfedezése előtti) méréseinek analízise már régen kizárta, hogy az anyag és az antianyag között gravitációs taszítóerő hasson. A közönséges anyagban virtuálisan megjelenő részecske-antirészecske párok mennyisége ugyanis az anyag fajtájától függ, ezért ha a különböző fajta anyagokban jelenlévő más-más mennyiségű antianyag taszítaná a közönséges anyagot, akkor az eredő gravitációs vonzás nem lenne pontosan arányos a test tömegével, ugyanakkora tömegű, de más összetételű testekre más gravitációs erő hatna. Ezt pedig Eötvös mérései - az ehhez szükségesnél jóval nagyobb pontossággal - már korábban kizárták.
Tehát az új elmélet (egyik) alapfeltevése téves.
dgy
Olvasom ezt a cikket:
http://index.hu/tudomany/2011/07/20/antianyagga_valtozhat_a_vilagegyetem/
Egy montenegrói fizikus, Hajdukovic - aki mellesleg a CERN-ben dolgozik - egy olyan kozmológiai elmélettel állt elő, miszerint az Univerzumban az anyag domináns ciklusok váltogatták egymást az antianyag dominánsakkal. Úgy gondolja, hogy a végső összeomlásban, amikor már egyetlen fekete lyukká omlik össze a világegyetem összes anyaga, akkor olyan fizikai folyamatok zajlanak le, amik az anyagot antianyaggá, ill. vice-versa az antianyagot anyaggá alakítják át.
Az elmélete egyelőre még eléggé kidolgozatlan, de valamiképpen a Schwinger-effektus egy módosított verziójára építve képzeli el az anyag-antianyag átalakulást.
A magam részéről nem is ennek az effektusnak a működőképességét, ill. ennek igazolását vagy cáfolását tartom lényegesnek ebben a bejelentésben, hanem a szerző azon - nem titkolt - törekvését, hogy a meglévő ismeretekre és tapasztalatokra alapozva próbál egy elfogadható kozmológiát kialakítani.
Ugyanis ő sincs megelégedve a jelenleg leginkább elterjedt Kozmológiai Standard Modellel, ami sokkal inkább elméleti alapon áll, mint az ő modellje, hiszen olyan sötét anyagra és sötét energiára alapul, ami összességében 95%-ban alkotja az Univerzumot, de amiről semmi konkrét tapasztalatunk sincs.
Akár beigazolódik, akár nem Hajdukovic hipotézise, azt a törekvését mindenképpen támogatónak ítélem, hogy már ismert anyagokból és jelenségekből próbáljunk először összerakni egy kozmológiát, s új elemeket akkor építsünk bele, ha már kísérletekkel, megfigyelésekkel megbizonyosodtunk róluk.
Ezt az elvet próbálom képviselni ezen a topikon, ennek alapján fogalmaztam meg én is kétségeimet a Standard Kozmológiai Modell egyes, pusztán elméleti alapon álló feltevésével kapcsolatban (sötét energia, gyorsuló tágulás, kvázi semmiből előpattanó univerzum stb.)
Az Occam-féle takarékossági elv is azt mondja, hogy inkább olyan magyarázatokat, elméleteket részesítsünk előnyben, amikhez kevesebb bizonyítatlan előfeltételezésre van szükség. Hajdukovic is azt ajánlja, hogy induljunk ki az anyagból és az antianyagból. Ezeket már ismerjük. A nemrégiben már valódi antianyagot - nemcsak antirészecskéket - így antihidrogént is elő tudtak állítani a CERN-ben. Hajdukovic szerint egyszerűen letesztelhető a CERN egyik műszerével az anyag és antianyag közt fellépő gravitációs taszító hatás, amire elméletét alapozta.
Ezek után felvetődik a kérdés: miért van szükség ismeretlen antigravitációs jelenségek (sötét energia, kozmológiai állandó) feltételezésére, mikor van egy kézzelfogható fizikai jelenség, ami képes ilyen hatást produkálni? Amennyiben részletesebben megismerjük ezt a jelenséget, akkor esetleg ebben találhatjuk meg annak a - nem sötét - energiának a forrását, ami érzékelhetően és mérhetően áthatja az egész Univerzumot. Ez az energia mindig is jelen van, sosem vész el, hanem csak átalakul, ciklusonként új formában megjelenve, lendületet adva az Univerzum tágulásának.
Még korai lenne kijelenteni, hogy az Univerzum energiáinak forrása a Hajdukovic által feltételezett anyag-antianyag átalakulás, de számomra előremutató az a törekvés, ami alapján meglévő anyagok és jelenségek ismerete alapján próbálja megmagyarázni a világegyetem nagy léptékű történéseit.
http://index.hu/tudomany/2011/07/20/antianyagga_valtozhat_a_vilagegyetem/
Egy montenegrói fizikus, Hajdukovic - aki mellesleg a CERN-ben dolgozik - egy olyan kozmológiai elmélettel állt elő, miszerint az Univerzumban az anyag domináns ciklusok váltogatták egymást az antianyag dominánsakkal. Úgy gondolja, hogy a végső összeomlásban, amikor már egyetlen fekete lyukká omlik össze a világegyetem összes anyaga, akkor olyan fizikai folyamatok zajlanak le, amik az anyagot antianyaggá, ill. vice-versa az antianyagot anyaggá alakítják át.
Az elmélete egyelőre még eléggé kidolgozatlan, de valamiképpen a Schwinger-effektus egy módosított verziójára építve képzeli el az anyag-antianyag átalakulást.
A magam részéről nem is ennek az effektusnak a működőképességét, ill. ennek igazolását vagy cáfolását tartom lényegesnek ebben a bejelentésben, hanem a szerző azon - nem titkolt - törekvését, hogy a meglévő ismeretekre és tapasztalatokra alapozva próbál egy elfogadható kozmológiát kialakítani.
Ugyanis ő sincs megelégedve a jelenleg leginkább elterjedt Kozmológiai Standard Modellel, ami sokkal inkább elméleti alapon áll, mint az ő modellje, hiszen olyan sötét anyagra és sötét energiára alapul, ami összességében 95%-ban alkotja az Univerzumot, de amiről semmi konkrét tapasztalatunk sincs.
Akár beigazolódik, akár nem Hajdukovic hipotézise, azt a törekvését mindenképpen támogatónak ítélem, hogy már ismert anyagokból és jelenségekből próbáljunk először összerakni egy kozmológiát, s új elemeket akkor építsünk bele, ha már kísérletekkel, megfigyelésekkel megbizonyosodtunk róluk.
Ezt az elvet próbálom képviselni ezen a topikon, ennek alapján fogalmaztam meg én is kétségeimet a Standard Kozmológiai Modell egyes, pusztán elméleti alapon álló feltevésével kapcsolatban (sötét energia, gyorsuló tágulás, kvázi semmiből előpattanó univerzum stb.)
Az Occam-féle takarékossági elv is azt mondja, hogy inkább olyan magyarázatokat, elméleteket részesítsünk előnyben, amikhez kevesebb bizonyítatlan előfeltételezésre van szükség. Hajdukovic is azt ajánlja, hogy induljunk ki az anyagból és az antianyagból. Ezeket már ismerjük. A nemrégiben már valódi antianyagot - nemcsak antirészecskéket - így antihidrogént is elő tudtak állítani a CERN-ben. Hajdukovic szerint egyszerűen letesztelhető a CERN egyik műszerével az anyag és antianyag közt fellépő gravitációs taszító hatás, amire elméletét alapozta.
Ezek után felvetődik a kérdés: miért van szükség ismeretlen antigravitációs jelenségek (sötét energia, kozmológiai állandó) feltételezésére, mikor van egy kézzelfogható fizikai jelenség, ami képes ilyen hatást produkálni? Amennyiben részletesebben megismerjük ezt a jelenséget, akkor esetleg ebben találhatjuk meg annak a - nem sötét - energiának a forrását, ami érzékelhetően és mérhetően áthatja az egész Univerzumot. Ez az energia mindig is jelen van, sosem vész el, hanem csak átalakul, ciklusonként új formában megjelenve, lendületet adva az Univerzum tágulásának.
Még korai lenne kijelenteni, hogy az Univerzum energiáinak forrása a Hajdukovic által feltételezett anyag-antianyag átalakulás, de számomra előremutató az a törekvés, ami alapján meglévő anyagok és jelenségek ismerete alapján próbálja megmagyarázni a világegyetem nagy léptékű történéseit.
http://www.origo.hu/tudomany/20110725-lhc-higgs-rabukkanhattak-az-isteni-reszecske-elso-nyomaira-a-cernben.html
Higgs bozonok nincsenek, kvarkok és gluonok sincsenek.
Az anyagi világot gravitonok és elemi elektromos töltésrészecskék építik fel, ők négyen. :))
Az anyagi világot gravitonok és elemi elektromos töltésrészecskék építik fel, ők négyen. :))
Állítod te, egy minden matematikai alapot nélkülöző, jin-jang-modellre alapozott hipotézised birtokában. Csakhát sajnos a kijelentésed a világot felépítő részecskékről nemhogy senki hozzáértő által nem ismert (és így nem is elismert), de már eleve hibás az egész hülyeség.
Astrojan! Akkor hirdesd a személyes elképzelésedet, HA MEG TUDTAD GYŐZNI A HELYESSÉGÉRŐL A FIZIKUSOKAT! És hogy miből derül ki, hogy komolyan veszik a fizikusok az agymenésedet? Mondjuk abból, ha az LHC-ban kísérleteket végeznek el az agymenésed jóslatait ellenőrizni. Csinálnak ilyen kísérleteket? Nem? Van bármi ellenőrizhető jóslata az agymenésednek? Nincs?!?!?
Akkor meg miért itt vagy, és miért nem a matematikai modelledet számolod? Tudod az kell ahhoz, hogy olyan részecskéket és kölcsönhatásokat számolj ki pontos értékkel, amit majd méréssel ellenőrizhetnek.
Kac, kac, Sarokba szorult az isteni részecske..
Az anyagi világot gravitonok és elemi elektromos töltésrészecskék építik fel, ők négyen. :))
..az egész részecskefizika össze fog omlani..
Úgy van.Az alsó tömeghatárt már az LHC elődje, a LEP-gyorsító megadta: eszerint 114 GeV-nél nehezebbnek kell lennie. A CERN-ben most bejelentett eredmények szerint most sikerült kizárni a 145-480 GeV-es tartományt is.
Higgs bozonok nincsenek, kvarkok és gluonok sincsenek.Az anyagi világot gravitonok és elemi elektromos töltésrészecskék építik fel, ők négyen. :))
Én meg azt olvastam valahol, hogy von Laue -
http://hu.wikipedia.org/wiki/Max_von_Laue
javasolta a gravitáció tenzoros leírását.
(A tenzoros leírást azelőtt tudtommal inhomogén hőmérsékleti eloszlású tárgyakban fellépő mechanikai feszültségek pontról-pontra leírására használták)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Max_von_Laue
javasolta a gravitáció tenzoros leírását.
(A tenzoros leírást azelőtt tudtommal inhomogén hőmérsékleti eloszlású tárgyakban fellépő mechanikai feszültségek pontról-pontra leírására használták)
Olvastam valahol, hogy Grossmann Marcell azonkívül, hogy Einstein legjobb barátja volt, a zürichi egyetemen többek között a Riemann-geometriára szakosodott. Úgyhogy Grosmann segítése lényegesen több lehetett, mint amit tudunk róla.
Köszönöm válaszod az idézettel.
Jelzem, a 70-es években tudtam meg Károlyházy Frigyes professzor úr egyik tudományos ismeretterjesztő előadásán, hogy néhányan kezdeményezték az "elektromágneses tér" megnevezés felváltására az "elektromágneses mező" bevezetését a hazai közoktatásban - szándékosan érintetlenül hagyva azonban a "gravitációs tér" megnevezést.
Ennek okát csak jóval később tudtam meg, www.hix.hu
Dávid Gyula 2001-08-09-én - Ter, anyag, mezo, historia... című, a "Tudomany" rovatban megjelent cikkéből.
Ebből egy részlet: * Nem letezik tehat egy "gravitacios mezonek" nevezheto folytonos anyagi rendszer, aminek energia- es impulzussurusege, valamint egyeb fizikai jellemzoi lennenek, ...*
Jelzem, a 70-es években tudtam meg Károlyházy Frigyes professzor úr egyik tudományos ismeretterjesztő előadásán, hogy néhányan kezdeményezték az "elektromágneses tér" megnevezés felváltására az "elektromágneses mező" bevezetését a hazai közoktatásban - szándékosan érintetlenül hagyva azonban a "gravitációs tér" megnevezést.
Ennek okát csak jóval később tudtam meg, www.hix.hu
Dávid Gyula 2001-08-09-én - Ter, anyag, mezo, historia... című, a "Tudomany" rovatban megjelent cikkéből.
Ebből egy részlet: * Nem letezik tehat egy "gravitacios mezonek" nevezheto folytonos anyagi rendszer, aminek energia- es impulzussurusege, valamint egyeb fizikai jellemzoi lennenek, ...*
"Egyébként Einsteint eleve az a szándék hajtotta, hogy ugyanolyan mezőelméletet dolgozzon ki a gravitációra, mint amilyet Maxwell kidolgozott az elektromágneses kölcsönhatásra."
Honnan tudud, hogy az a szándék hajtotta?
Honnan tudud, hogy az a szándék hajtotta?
Tessék:
A gravitáció mezőelmélete
Mivel Einstein anélkül fogalmazta meg fizikai alapelvét, hogy Riemannról tudott volna, nem rendelkezett azzal a matematikai nyelvvel vagy jártassággal, amelynek segítségével azt az elvet kifejezhette volna. 1912-től 1915-ig három hosszú, zaklatott évet töltött el azzal, hogy kétségbeesetten kutatott olyan matematikai eszköz után, amely eléggé erőteljes lenne elve kifejezéséhez. Einstein kétségbeesett levelet írt közeli barátjának, a matematikus Marcel Grossmannak, esdekelve: "Grossman, segítened kell nekem, különben megőrülök!"
Einstein később felidézte, hogy Grossman "átvizsgálta a szakirodalmat, és csakhamar felfedezte, hogy a matematikai problémát már megoldotta Riemann, Ricci és Levi-Civita… Ezek közül Riemann eredménye volt a legnagyobb." Legnagyobb megdöbbenésére Einstein úgy találta, hogy Riemann ünnepelt 1854-es előadása jelentette a kulcsot a problémához. Észrevette, hogy Riemann munkájának teljes törzsanyagát be tudja építeni elve megformulázásába. Riemann nagy munkája szinte sorról sorra megtalálta igazi helyét Einstein alapelvében. Einstein erre a munkára volt a legbüszkébb, még inkább, mint ünnepelt összefüggésére, az E = mc² egyenletre. Riemann híres, 1854-es előadásának fizikai újrafogalmazását ma már általános relativitáselméletnek hívjuk, és Einstein mezőegyenletei a tudománytörténet legmélyebb eszméinek sorába emelkedtek.
Idézzük fel, hogy Riemann legnagyobb szerepe abban volt, hogy bevezette a metrikus tenzor fogalmát, egy olyan mezőét, amely minden pontban definiált. A metrikus tenzor nem egyetlen számot jelent. A mező minden pontjához egy tíz számból álló adatsor tartozik. Einstein stratégiája az volt, hogy Maxwellt követi, és leírja a gravitáció mezőelméletét. Kutatásának célját, vagyis azt, hogy egy mezővel írja le a gravitációt, gyakorlatilag megtalálta Riemann előadásának első oldalán. Tény, hogy Riemann metrikus tenzora pontosan egy Faraday-mező volt a gravitációra.
Ha Einstein egyenleteit teljesen Riemann metrikus tenzorának segítségével fejezzük ki, olyan elegáns alakot kapunk, ami azelőtt a fizikában soha nem volt tapasztalható.
(Michio Kaku: Hipertér)
Mivel Einstein anélkül fogalmazta meg fizikai alapelvét, hogy Riemannról tudott volna, nem rendelkezett azzal a matematikai nyelvvel vagy jártassággal, amelynek segítségével azt az elvet kifejezhette volna. 1912-től 1915-ig három hosszú, zaklatott évet töltött el azzal, hogy kétségbeesetten kutatott olyan matematikai eszköz után, amely eléggé erőteljes lenne elve kifejezéséhez. Einstein kétségbeesett levelet írt közeli barátjának, a matematikus Marcel Grossmannak, esdekelve: "Grossman, segítened kell nekem, különben megőrülök!"
Einstein később felidézte, hogy Grossman "átvizsgálta a szakirodalmat, és csakhamar felfedezte, hogy a matematikai problémát már megoldotta Riemann, Ricci és Levi-Civita… Ezek közül Riemann eredménye volt a legnagyobb." Legnagyobb megdöbbenésére Einstein úgy találta, hogy Riemann ünnepelt 1854-es előadása jelentette a kulcsot a problémához. Észrevette, hogy Riemann munkájának teljes törzsanyagát be tudja építeni elve megformulázásába. Riemann nagy munkája szinte sorról sorra megtalálta igazi helyét Einstein alapelvében. Einstein erre a munkára volt a legbüszkébb, még inkább, mint ünnepelt összefüggésére, az E = mc² egyenletre. Riemann híres, 1854-es előadásának fizikai újrafogalmazását ma már általános relativitáselméletnek hívjuk, és Einstein mezőegyenletei a tudománytörténet legmélyebb eszméinek sorába emelkedtek.
Idézzük fel, hogy Riemann legnagyobb szerepe abban volt, hogy bevezette a metrikus tenzor fogalmát, egy olyan mezőét, amely minden pontban definiált. A metrikus tenzor nem egyetlen számot jelent. A mező minden pontjához egy tíz számból álló adatsor tartozik. Einstein stratégiája az volt, hogy Maxwellt követi, és leírja a gravitáció mezőelméletét. Kutatásának célját, vagyis azt, hogy egy mezővel írja le a gravitációt, gyakorlatilag megtalálta Riemann előadásának első oldalán. Tény, hogy Riemann metrikus tenzora pontosan egy Faraday-mező volt a gravitációra.
Ha Einstein egyenleteit teljesen Riemann metrikus tenzorának segítségével fejezzük ki, olyan elegáns alakot kapunk, ami azelőtt a fizikában soha nem volt tapasztalható.
(Michio Kaku: Hipertér)
Többet viszont nem idézek neked, menj el a könyvtárba és olvasd el magad.
"Egyébként Einsteint eleve az a szándék hajtotta, hogy ugyanolyan mezőelméletet dolgozzon ki a gravitációra, mint amilyet Maxwell kidolgozott az elektromágneses kölcsönhatásra."
Honnan tudud, hogy az a szándék hajtotta?
Kérlek írd meg!
Remélem menni fog. Én drukkolok neked!
Honnan tudud, hogy az a szándék hajtotta?
Kérlek írd meg!
Remélem menni fog. Én drukkolok neked!
"Az általános relativitáselmélet bizony mezőelmélet. Angolul field theory."
Jaj, ne angolokra hivatkozz! Náluk egy csomó szó egészen mást jelent, mint amit te gondolsz. Nézd csak meg, hogy mit jelent pl. a get, vagy a clip náluk.
Továbbá tudd meg, hogy a sokan lévő angolul tudók nem vették észre Einstein könyvében azt a sajtóhibát, amit egy török fizikus vett benne észre.
Jaj, ne angolokra hivatkozz! Náluk egy csomó szó egészen mást jelent, mint amit te gondolsz. Nézd csak meg, hogy mit jelent pl. a get, vagy a clip náluk.
Továbbá tudd meg, hogy a sokan lévő angolul tudók nem vették észre Einstein könyvében azt a sajtóhibát, amit egy török fizikus vett benne észre.
![[origo]](../origo_logo.gif){kind=logo}
Bár nem vagyok csillagász sem fizikus, van egy elméletem. VItassuk meg!
Induljunk onnan hogy nagy bumm. Anyag lökődik a térbe, hogy honnan arra még visszatérek. Kialakul a ma ismert világegyetem gáz és porfelhők, galaxisok, csillagok, bolygók, stb.
Tudjuk hogy bizonyos csillagok, életük végén fekete lyukká alakulnak.
Nos ezekre alapítom az elképzelésemet. Miután minden erre alkalmas csillagból fekete lyuk lett, természetüknél fogva minden közelükben lévő anyagot magukba szívnak, beleértve egymást is. Eljutunk addig amíg már csak kettő fekete lyuk alkotja az egész világegyetemet! Most következik a lényeg amikor ez a kettő egymásba olvad, egyetlen időpillanatra az egész világegyetem összes anyaga egyetlen szupergravitációs pontban összpontosul és elérve egy bizonyos kritikus tömeget, robbanás szerűen a térbe lökődik.
Eszerint a világegyetem születése NEM EGYSZERI TÖRTÉNÉS VOLT, HANEM EGY CIKLIKUS FOLYAMAT RÉSZE!
Hát röviden ennyi.
És még valami: Szerintem bizonyíthatatlan, legalábbis gyakorlatban.
Üdvözletem, Aszterix