Nincs. Csak egy kicsit másképpen van értelmezve az antianyag, miszerint az elektron antianyaga a proton (is).
Ez az értelmezés talán közelebb visz a hiányzó antianyag probléma megoldásához, hiszen nem kell keresni az antianyagot az Univerzumban, mert megvan.
Itt van a Földön, csak eddig nem értettük.
Az elektron nem annihilálódik a protonnal (pedig antianyaga neki), mert a tóruszaikban más frekvenciával keringenek. Az annihilációhoz (foton képződéshez) két egyforma (teljesen egyforma) frekvencia kell, mivel a foton csak így jöhet létre, lásd elektron-pozitron pár.
Ha a proton tóruszban a pozitív elektromos töltés fénysebességű keringésének frekvenciáját valahogy le lehetne csökkenteni (de nem lehet) az elektron szintjére akkor annihilálódna az elektronnal, mert tulajdonképpen pozitronná válna. A proton és a pozitron ugyanis ugyanaz az anyag, csak a frekvenciájukban (energiájukban) különböznek.
Ki mondta neked ezt az ostobaságot? Az anyag és annak antipárja minden tekintetben azonosan viselkedik. Ha lenne egy marék antianyagod és azt feldobnád akkor az ugyanúgy leesne mint egy marék szög. És amikor leesett, felrobbanna, nagyobbat mint egy atombomba.
Az anticsillagok akármilyen valószínűséggel ha ütköznének, akkor az tipikus frekvenciájú, spektrumú robbanás felvillanást okozna. Ezen a vonalon ne menjünk tovább kérlek.
Nem tudják mi lett az antianyaggal.
Az én véleményem az, hogy az antianyag megvan, itt a Földön, mint már írtam 1059-ben. Mert valójában a két ellentétes előjelű elektromos töltés az antianyag, amely szerint az elektronnak nemcsak a pozitron az antianyaga hanem a proton is antianyaga.
Viszont az elektron a protonnal nem képes annihilálódni az eltérő frekvenciák miatt.
azért nem látjuk, mert egy másik, tőlünk távolodó galaxist képez az anyagával.
Ez egy kézenfekvő feltételezés, csak szinte bizonyosan nem igaz. A galaxisok túlságosan sokat ütköznek aminek eddig egynek sem lett volna szabad megtörténnie. Ilyenkor ugyanis nagyon tipikus sugárzás lépne fel, a két párnak megfelelő éles frekvenciával, az atombombánál 100-szor erőteljesebb robbanással. igenám, de ez az atombomba csillag méretű lenne, nempedig néhány kg, mint a Fat Boy. A tipikus frekvenciák miatt bizonyosan felfedeztünk volna ilyen robbanásszerű sugárzást.
Az elektron-pozitron annihiláció 511 keV, míg a proton-antiproton annihiláció 938 MeV energiájú gammafotonokat kelt.
Ez a fotonból részecske, részecskéből foton, energiaveszteség nélkül, elég furának tűnik.
Hát, az elemi részecskék világához közelítve egyre vadabb dolgok történnek, de ez azért eléggé egyértelmű: a párkeltés és annihiláció az egyik biztos pont.
Az antiproton nem spirálozik el, mert ugyanolyan stabil mint a proton (tórusz). Hasonlóan a pozitronhoz ami az elektron ikertestvérkéje amely szintén stabil részecske (tórusz). Ezek négyen végtelen életidejűek, ameddig nem találkoznak a párjukkal. Ha a proton találkozik a párjával akkor persze fotonná alakul, annihilálódik. Az elektron-pozitron dettó. A foton is stabil, végtelen ideig működik, nem fárad, örökmozgó, egészen addig amíg nem találkozik a többiekkel. Ha koppan akkor leáll, elbomlik. Ha a foton fáradna az alaposan felborítaná a kozmológiai képzeletünket, az enyémet is.
Hogy hova lettek Antal és a kis Anti (= antiproton és a pozitron) azt a fizikus sem tudja, pedig neki is el kellene számolnia velük, tőlük már kérdezted?
Azok a részecskék spiráloznak el amelyek nem záródnak körbe, ilyen nem stabil részecskéket tartanak számon a fizikusok már száznál többet. Ezeket elemi részecskének vélik, de nem azok. Elemi részecske csak kettő van: a graviton és az elektromos töltésrészecske.
Az elektron és a proton tórusz fény gamma-foton bomlásával alakul ki tehát a frekvencia adott, az a bomló foton frekvenciája. Csak két frekvenciánál záródhat pontosan körbe a tórusz, az egyik az elektron/pozitron pár, a másik a proton/antiproton pár. Más frekvenciáknál nem záródik körbe, ezek a részecskék elspiráloznak, nem stabilak.
Igen, tudom, hogyan gondolja Gyula, kicsit hasonlóan de erősen eltérően, nem baj.
A téridő görbületét leíró egyenletek a nyomó gravitációs sugárzás tömegek közelében kialakuló gradiensét írják le. Ilyenképpen a relativitáselmélet éppen a nyomó gravitációt írja le, csakhát elvileg rosszul. Előszöris a látszó világot írja le és nem a valóságot.
Hosszkontrakciót vízionál pedig az csak egy látszólagos hatás, valójában semmi nem történik a bot hosszával csak menetközben másképp látjuk, mérjük.
Idődilatációt vízionál de az órák ugyanúgy rezegnek mint a földi kontroll, csak másképp látszanak. Kevés a kisérlet.
Tömegnövekedést vízionál pedig a mozgó részecskék tömege nem változik meg semennyire, mert a tömeget a tóruszban pörgő/keringő elemi részecskék frekvenciája és ezáltal a tórusz tehetetlensége szabja meg és nem a tórusz mozgási sebessége.
Szingularitást vízionál oda ahol a gravitáció nem a végtelenbe hanem éppen nullához tart, nevezetesen a BH belsejében. Így csak az elkövetett hibának van szingularitása, a BH-nak nincs.
Tehát nem a téridőnek feleltethető meg hanem a téridő van megfeleltetve a nyomó gravitációs sugárzásnak illetve annak tömegek közelében kialakuló gradiensének, mint a nyomó gravitáció matematikai leírása. Semmi esetre sem fordítva.
A fizika tele van hibával és téveszmékkel, a fizika egyfajta diktatúra.
Véleményem szerint van egy elemi energiarészecske ami mozgatja a világot, ez a graviton. Örökmozgó, nem fárad el, nagyon gyors és nagyon nagy erőt fejt ki. Egy tükörképi párban kapcsolódva alkotja a gravitációs sugárzást, ami a gravitáció okozója. Átmegy a Földön mintha üvegből lenne a Föld, nagyon pici nyelődik el belőle. A kicsi elnyelt rész úgy okoz gravitációs erőt, hogy felülről a teljes erő nyom téged lefele, de alulról egy iciri piciri résszel kevesebb sugárzás nyom téged felfelé. A két sugárnyomás nyomóerejének különbsége okozza a súlyodat.
Az elemi részecskék tulajdonságai horrorisztikusak, nem a makroszkopikus világ szokásai jellemzik. Nem tudom, hogyan nyom, milyen mechanizmussal képes trillió trillió newtonos erőt kifejteni, de ezt teszi. Ez az erő mozgatja a galaxisokat és ez működteti az Univerzumok ciklusait.
A másik elemi energiarészecske (kvantum) az elektromos töltésrészecske, szintén párban. A gravitonnal így négyen alkotják a fény fotont.
Ha a foton elbomlik akkor jön létre a normál, barionos anyag a foton egyik feléből (elektron). A másik feléből pozitron.
Ha a foton energiája nagyobb (1836 -szor) akkor a másik feléből nem pozitron hanem proton jön létre (emebből meg antiproton)
Tudom, hogy durva, de a pozitron és a proton ugyanaz az anyag, különböző frekvenciával keringenek a saját tóruszukban.
Az elektron antianyaga nemcsak a pozitron hanem a proton is antianyaga. Az elektron és a proton nem tudnak egymásra felszállni mert durván különbözik a frekvenciájuk. Az annihilációhoz két azonos frekvencia kell, mert a foton két fele csak azonos frekvenciával alakulhat ki.
Bocs ha egy kicsit továbbmentem, de így épül fel és így működik az anyagi világ. A fő mozgató erő és energiahordozó a graviton.
Azt nem látod, hogy távol van vagy közelebb, mert vannak fényes csillagok távolabb és halványabbak közelebb, De nem a teret látod hanem a csillagokat. A teret nem látod, mert nem bocsát ki fényt. Egy matematikai objektum nem látható mert nincsenek anyagi tulajdonságai.
Ha éjjel a sötétben felkelsz pisálni és nekimész az asztal sarkának akkor mit érzékelsz kisérletesen? A teret vagy az asztal sarkát?
Minden érzékelésünk, észlelésünk az anyagi világra vonatkozik, csak az anyagot vagyunk képesek kimutatni. Empirikus tapasztalatod mindig és kizárólag az anyagi világról lehet. A térről nem, mert nem világít, nem üt, nem meleg, nem sugároz mert nincsenek mérhető, megfigyelhető tulajdonságai. Mert az szigorúan matematika.
Amit megfigyelhetsz az mind, mind valamiféle anyag.
Igen? És a matematikai egyenes? Matematikai sík? Matematikai szinuszfüggvény? Matematikai kör? Matematikai számok? Matematikai egyenletek?
Miért? Talán vannak a természetben egyenletek?
Gondolod, hogy a szervetlen természet úgy mozog, úgy működik, hogy előbb kiszámolja? Gondolod, hogy ismeri a Newton törvényt, vagy a Kepler törvényeket?
Nem volt tér. Most sincs. Az tisztán sztereotípia amire gondolsz. Beleégett az agyadba, hogy a TV meg a lámpa a térben van, de nem.
Van a TV és van a lámpa, ezek létezők. Létrehoztunk pl egy távolság definíciót és ezt a botot, méterrudat vagy centit odaillesztjük közéjük és leolvassuk hányszor van meg. De ettől még a távolság nincs ott, mert az elvont matematikai definíció.
Annyira nincs ott, hogy nem is tudod megállapítani a TV és a lámpa távolságát.
Mert a távolságdefiníció matematikai pontok között van értelmezve és sem a TV sem a lámpa nem matematikai pont. Tehát csak azt tudod megmondani, hogy a TV sarkán kijelölt matematikai pont milyen távol van a lámpa egy kijelölt matematikai pontjától.
Most a te logikáddal bizonyítani kellene, hogy a távolság igenis létezik a természetben.
Annak ellenére, hogy a távolságdefiníció tisztán matematikai fogalom. Annak ellenére, hogy nem tudsz kijelölni matematikai pontot a lámpán, mert annak atomjai is rezegnek, izegnek mozognak. Valamint még az atomok is végtelenszer nagyobbak mint egy matematikai pont.
Akkor azt kell bizonyítani, hogy ott van. Bizonyítani kell az anyagi viselkedését a matematikai térnek. Bizonyítani kell, hogy az nem anyag, de anyagként viselkedik. Az einsteini geometrizálásnak éppen az a lényege, hogy nem igényli az étert, hanem tisztán matematika.
Amennyiben anyagi jellegét találnál a "térnek" akkor az nem a tér, hanem valamiféle mező, de leginkább a lesajnált éter. A Gravity probe sem a teret mutatta ki hanem valamilyen anyagi hatást, nevezetesen a gravitációs sugárzás egyenetlenségeit, gradiensét. Mert a tér nem görbülhet, ott másvalamit mérsz.
Na persze ha rávágod, lám kimutattuk a görbült teret, akkor nincs mit tenni becsaptad magad.
De igen, azt jelenti, hogy a matematika nincs ott. Más valami van ott, amit más névvel kell illetned, például éter.
Miből gondolod, hogy valaminek a nemlétét méréssel kell bizonyítani?
Méréssel, kisérlettel csak alátámasztani lehet véleményeket, hipotéziseket vagy valaminek a létezését.
De a tér nemlétezését nem kell bizonyítani, mert az egy matematikai definíció, tehát nem anyag. Nem proton, nem elektron, nem foton, nem graviton, nem neutrínó, nem sugárzás, nem energia és nem részecske.
A tér így épül fel:
1. végy egy kiterjedés nélküli, elvont, a valóságban nemlétező matematikai pontot
2. tedd ezeket egymás mellé végtelen mennyiségben és közelségben egy ugyanazon irányban erre is de arra is, kapsz egyenest (nem létezik, csak a matematikában)
3. tedd az egyeneseket egymás mellé végtelen mennyiségben és közelségben az egyenesre merőleges irányban sorakozva, kapsz síkot (nem létezik, csak a matematikában)
4. tedd a síkokat egymás mellé végtelen mennyiségben és közelségben a síkra merőleges irányokban sorakozva, kapod a teret (nem létezik, csak a matematikában)
Persze más módon felépített terek is vannak a matematikában, de ez a lényegen nem változtat: a matematikában.
A tér definíció szerint nem létezik a természetben, mert az matematikai objektum. Nem kell bizonyítani, mert így hoztuk létre.
A kérdésed kb olyan mintha kisérlettel akarnád bizonyítani az egyenes, a trapéz vagy a kör létezését. De ezek matematikai objektumok.
A graviton kimutatása kívánatos lenne, mert az anyag, de az még várat magára. Egy matematikai objektumot azonban nem tudsz kimutatni, mert eleve úgy definiáltad, hogy az a természetben nem létező, idealizált alakzat.
A tér nem tágul amint ezt elminiszter is megmondta, mert az egy konyhanyelven elmegyalázott hülyeség. Az Univerzum tágul miközben a galaxisok összecsapódnak szuperclusterekké mert ott a tér (nemlétező) metrikája, vagy a nemlétező geometriája pont úgy kunkorodik, hogy ott nem tágul a tér, a téridő vagy miarosseb, hanem pont nagyléptékben összugrik a tér geometriája vagy miarosseb.
De azt csak az értheti meg aki olvassa a dávid gxulát mert a nyugalomban lévő objektumok közötti távolságok időben nőnek, mert változik a metrika, mert ilyen a téridő 4D geometriája, hogy a távolságok időben nőnek és ettől csapódnak össze a galaxisclusterek szuperclusterekké és fonalakká.
Ilyen okosság ez a koszmológia, sok ész kell ehhez, hogy valaki elhiggye, miközben a tér tágul a fejekben.
Helyes, a "tér tágulása" egy ismeretterjesztésben megszokott konyhanyelvi megfogalmazása egy olyan áltrel folyamatnak, aminek nincsen semmiféle analógiája a fizikai világban, a természetben. A valóságnak semmi köze ehhez a téridő tágulásos marhasághoz, mert a valóságban nincs téridő, annak nincs szövete, nincs neki metrikája.
A tér vagy téridő ezért nem tudott felfúvódni és nem tud tágulni. Csak a galaxisok képesek mozogni, a függvények nem.
A tér nem keletkezett soha, sem az Ősrobbanással sem máskor. A tér nem volt ott az Ősrobbanáskor és most sincs ott. Tér csak a matematikus-fizikus urak fejében van, ott van még hely a táguláshoz is.
Valószínűleg? Teljesen biztosan nem volt szingularitás, sem akkor sem semmikor. A relelm extrapopularizációja abszolút hibás, az maga a relem csődje. A középpont felé haladva csökken a vízionált térgörbület és a nullához közelít.
Ennél nagyobbat nem is tévedhet tudomány mint amit a fizika művel. A BH belsejében a tévedésnek, az elkövetett hibának van szingularitása, semmi másnak.
Az Ősrobbanás is egy master fekete lyukból indult, de abban sincs szingularitás. Függvények sincsenek benne.
Megáll az eszem gyerekek, nincs olyan, hogy szingularitás. Bármely test közepében a (saját) gravitáció a nullához tart és nem a végtelenhez, tehát nem alakul ki benne szingularitás. Sem a fekete lyukban. sem máshol. A szingularitás matematikai fogalom, egy függvény szélső értéke ahol a függvény végtelenbe tart.
A természetben nincs ilyen, ott nincsenek függvények és ott nincs téridő. A tér vagy téridő nem keletkezett semmikor. Sem az Ősrobbanáskor, sem a Planck időben, sem előtte, sem utána. Most sincs téridő, mert ezt a matematikai fogalmat mi alkottuk. A tér egy segédeszköz.
Tehát az Ősrobbanáskor (és előtte is) ott volt körülötte a végtelen anyag, a végtelen mennyiségű Univerzumokkal és gravitációs sugárzással.
De tér nem volt sehol és most sincs. Mert az előbbi anyag, míg az utóbbi, a tér tisztán matematika. Nem elég jól magyarázok?
Ami végtelen az az existence, így nevezte egy értelmes lény.
A yin yang nagyon alapvető szimbólum, az maga a fény foton. A középső 2 petty a két (tükör szerkezetű) graviton amely körül a 2 (tükör) elektromos töltés kering. Jó helyen kapirgálsz. Érdekes, hogy ezt a régi keletiek tudták, legalábbis tisztában voltak a szimbólum jelentőségével.
Ezek legyenek a te bölcsességeid, de segítek leválogatni,
Erő = nem anyag
Energia = ez igen, ez maga az anyag elemi részecske szinten, ő a graviton. Van mégegy, az elektromos töltésrészecske. Ezek ketten az anyag.
Impulzus = nem anyag, hanem a mozgó anyag általunk definiált tulajdonsága
Perdület = nem anyag
Mező = anyag alkotja, ezért létező
Hullám = nem anyag, a természetben nem létezik. Ami létezik az valamilyen anyag ami hullámzik. De hullám maga nincs a természetben.
Hullád = anyag, de majd csak később lesz ilyen állapotú.
Rengeteg tulajdonsága mérhető az anyagnak, például a mentő sebessége, de ettől a sebesség önmagában nem létezik a természetben, ezt a jellemzőt mi ragasztjuk a mozgó anyaghoz. Az impulzust is. A perdületet is.
A fizikusok máig vitáznak a fény részecske vagy hullám. NEM hullám. A foton részecske amely mozgása közben kifelé periodikusan váltakozó tulajdonságokat mutat, a tulajdonságok szinuszosan változnak. A foton 4 energiarészecskéből áll.
Semmibe se tágult bele, ez a tér tágulás meg egyáltalán a tér fizikai létezése egy sztereotíp gondolat, a természettudományok szégyene.
Az anyag létezik ami mozog. Mivel egy master fekete lyuk felrobbant ezért a szélső anyaghalmazok sebessége nagyobb. Mozog és lassul. A Nobeles, gyorsuló tágulás mérési hiba vagy csak egyszerűen hazugság, mert a fizikusok sem lehetnek ennyire hülyék. Nagyon távoli, nagyon halvány szupernova megfigyeléséből vontak le nagyon bátor következtetést. Egyetlenegy SN megfigyeléséből, amelyet még csak nem is akkor vettek észre amikor ideért a fénye hanem csak később, amikor már lefutóban volt a fénygörbe. Nagyon nagy hibahatára van a mérésnek, sok feltételezéssel.
Annyit lehet mondani, hogy a Világegyetem tágul. Lassulva tágul.
De a tér nem tágulhat mert nincs olyan. Téridő sincs. A nemlétező téridőnek nincs szövete. Nincs metrikája.
Ekkora erővel azt is mondhatnád, hogy a függvények tágulnak, vagy például tágul a sík. Ezek elvont fogalmak, nem léteznek a természetben.
Csak a galaxisok léteznek amik mozognak. Nem mennek bele semmibe se, hanem mozognak. Egymáshoz képest mozognak.
Semmilyen tér nem keletkezhet, sem végtelen sem véges. Sem egyenes sem görbe, pusztán azért mert a teret definiáltuk és nem legyártottuk.
Tér a természetben nem létezik, az egy matematikai konstrukció. Egészen elmebajos dolog elvont, idealizált matematikai definícióknak fizikai értelmet tulajdonítani, majd azt találgatni, hogy egy matematikai / geometriai alakzat mikor és hogyan keletkezett.
Akkor keletkezett amikor definiáltuk. Csak a fejünkben létezik, a gondolatainkban.
Szó nincs erről, a gravitációt nem a tömeg közepe okozza hanem maga a tömeg egésze. Az Univerzumra úgy tekinthetsz mint mondjuk egy tűzijáték szétrepülő szikráira ahol a tömegpontok a galaxisok. Ezek a galaxisok az Univerzum gravitációs hatását együttesen határozzák meg. Elég sokan vannak. Ha egy galaxis ki akarna szökni akkor a többiek gravitációs hatása a szökés sebességét lassítja.
A gravitáció hatalmas erő, képes a galaxisokat clusterekbe és ezeket "szálakba" rendezni.
Nem tágul semmi. A galaxisok egyre távolabb egyre nagyobb sebességgel távolodnak, ez történik. A legtávolabbinak van a legnagyobb sebessége, ezért van tőlünk a legtávolabb. De ez a sebesség csökken, mint ahogy egy feldobott kő sebessége is csökken amíg vissza nem fordul a Föld felé. Az Univerzum saját gravitációja csökkenti a távolodási sebességet. Ezért nem 1 millió c -vel távolodnak a leggyorsabb galaxisok hanem csak néhány c -vel. Ez például 10 c -vel.
Nem tágul semmi. A galaxisok távolodnak. Az egész felfúvódás, tértágulás mese azért kell, hogy ezeket a fénysebességnél nagyobb sebességeket begyömöszöljék a fénysebesség alá. A fénysebesség maximális volta egy téveszme.
A tértágulás mese a természettudományok megcsúfolása, arcátlan hazugság.
Újabban kvark-gluon plazmát szoktak emlegetni a szingularitáshoz.
Ezzel csak az a baj, hogy a 3 közül egyik sem létezik.
1. kvarkok nincsenek, mint ahogy 1/3 -os töltések sincsenek, mert az idiótaság. Egy egész elemi töltés létezhet csak. És ezzel az a baj, hogy akkor az elektronban 3 ilyen töredéktöltésnek kellene lennie. Viszont az elektront elemi részecskének tekinti a fizikus. Egyébként nem elemi részecske, de nem is kvarkos.
2. gluonok nincsenek, mert az atommagot (mag)elektronok ragasztják össze. Nincs 4. fajta erő, a magerő szoros, közeli elektromágneses kapcsolat.
3. szingularitás meg az előbbiek alapján ostobaság. A középpontban nulla a gravitáció, nem tart végtelenbe. Így éppen az elkövetett hiba tart a végtelenhez, ha úgy tetszik a tévedésnek van szingularitása. A fekete lyuknak nincs.
Most tekintsünk el attól, hogy kérdezhetted volna eddig is, hunnan ered ez az energiaeloszlás vagy mifene. És ki lett e már mutatva az a téridő objektíve vagy mifene. De nem kérdezted, mert nem akartál Gergővel kekeckedni. Sem mással, csak velem. Vagy csak eszedbe sem jutott. De nem baj kösz a kérdésedet.
A gravitonsugárzás végtelen mennyiségű és a végtelenből jövő sugárzás. Ő az energia. A nyomóereje horribilis, elképzelhetetlenül nagy. Nem érezzük, mert minden irányból egyformán nyom. A graviton elemi energiarészecske, kvantum, örökmozgó. Ő az anyag egyik alkotóeleme. A másik az elektromos töltésrészecske.
Ketten alkotják az elektront, protont. Négyen meg a fény fotont.
Tehát az eredete egyértelműen a végtelen, vagyis nem ered hanem van (= existence). Mindenütt van, a mi Univerzumunkon túl is ahol a kurtafarkú malac túr egy másik Univerzumban. Végtelen számú Univerzum létezik és néhány lakható. Mi szerencsések vagyunk. Más Univerzumokban esetleg nincs oxigén vagy szén. Az Univerzum működése ciklusos, a hajtóerő a gravitációs sugárzás.
Az Univerzumok ott vannak ahol az elektromos töltések vannak, összegyűltek a végtelen graviton tengerben.
A gravitonsugárzás kimutatása mérleggel történhet, ahol a két ellentétes irányú (fel és le) sugárnyaláb nyomóerejének a különbségét mérheted ki. A közvetlen kimutatás nem egyszerű, mert a sugárzás átmegy a mérőműszereden anélkül, hogy nyomot hagyna.
A sugárzás kimutatása Napfogyatkozáskor lehetséges amikor a relelm és a nyomó gravitáció ellentétes jóslatot ad. Már voltak próbálkozások de a fogyatkozások sokfélék, nem mindegy milyen szögben áll a Nap vagy mennyire teljes a takarás. Ingákkal és gravitométerrel lehet vizsgálódni.
Magyari Endre például egy rádió adótoronnyal próbálkozott alátámasztva a nyomó gravitációt a relelmmel szemben.
A baj az, hogy erre nem fekszik rá komolyan a fizika, mert mindenki rohadtul meg van elégedve a térgörbítős marhasággal.
A téridőgörbület - ami egy geometriai fogalom - függ az energia eloszlásától - ami egy fizikai fogalom.
Na látod Gergő erről az energiaeloszlásról beszélek én, ami egy létező anyag eloszlása. Ez az anyag a gravitonsugárzás ami a gravitáció okozója. A tömegek közelében kialakuló sugárzás gradiense az az energiaeloszlás amit fent említesz és ami ellen kézzel lábbal tiltakozol már egy évtizede.
A görbület fogalma értelmes ha ezen a gravitációs sugárzás gradiensét érte(né)d. De ha a téridő görbülését érted alatta, akkor csak egy hülyeség marad.
Mert téridő nincs. Gravitációs sugárzás meg van (ezt most még csak energiaeloszlásnak hívod, de sebaj talán majd egy újabb évtized múlva).
Miért is akarnál meggyőzni a semmiről. Te azt gondolod, hogy kifogásolom a matematika használatát? Akkor azt nagyon benézted. A matematika hasznos tudomány de nem természettudomány.
A BH leírásával nem az a baj, hogy matematika, hanem az a baj vele, hogy rossz !
Olyat vízionál a BH-ban ami nincs neki. Féreglukat, semmiből keletkezést, anyag megsemmisülést a nemlétező szingularitásban. Ősrobbanást a semmiből meg ilyen hasonló marhaságok. Miért is akarnál meggyőzni ezekről?
Az ÁR rossz, úgy ahogy van. Ez a baj. Pont ott nem jó amire ki lett találva, az extrém körülményekre.
Pontosan, lassan akár meg is egyezhetünk. Az ÁR-ben lehet a téridőnek görbülete, a matematikában lehetnek egyenletek és geometriai alakzatok. A matematikában lehet szingularitás sőt van is. De ne feledd, a matematika nem a természet, és az ÁR matematika rosszul írja le a BH közepén lévő körülményeket.
De a fekete lyuk nem matematika, az nem egy függvény hanem egy csillagászati objektum ami egy nagyon sűrű anyagú, kristályos szerkezetű neutroncsillag amelynek a közepén sincsenek függvények.
Engem az érdekel a fekete lyukban van e szingularitás. Természetesen nincs, mert a gravitáció a közepén sem tart a végtelenbe, sőt, a nullához tart.
szerintem elég komoly felkészültségre van szükség, hogy az említett kérdésekről (miért van szingularitás, milyen típusú a szingularitás stb.) valaki diskuráljon. Nekem nincs meg ez a felkészültségem. Olyat ismerek, aki a szingulatirások szakértője, de ő az algebrai geometria keretein belül kutatja ezt, nem az ÁR keretein belül.
Rendben, ez itt már csaknem fair. De nem kérdeztem mi van a téridővel, mert téridő nem létezik és így a görbülete, tekeredése, puffadása, habzása mind mind ostobaság. Akár hóking szakértette akár egyéb matemókusok. Ha nem létezik akkor baromság az egész és pont olyan marhaságokra vezet mint amikor nulla helyett végtelenbe hajló gravitációt vízionál és szingularitás marhasággal próbálja ezt elmaszatolni.
A kérdésemben szereplő fogalom a gravitáció és nincs ember aki ehhez jobban értene, hogy mi az.
Szingularitás nem létezik, de még itt van az agyas aki majd elmegyalázza mégis hogy van. Még ha nem is ért hozzá.
Azt kérdezem honnan lesz ott szingularitás ha a gravitáció ott nem végtelen hanem nulla. Ha a gravitáció ott a végtelenbe tartana amint azt vízionálj átok, akkor esetleg lehetne róla tárgyalni, de nem tart a végtelenbe, hanem nullához tart. És emiatt a nyomás sem tart a végtelenhez hanem csak egy maximumhoz ha érted a különbséget.
Ebből a nullához tartó gravitációból -az elcseszett geometriád nélkül- hogyan lesz szingularitás?
A világ egészen biztosan nem geometria. Már a kérdés felvetődése is gyagyaság mivel a geometria a matematika tárgykörébe tartozik, ami nem természettudomány. A matematika egy axiómákon alapuló, definíciókra épülő mesterségesen kialakított nyelv ami jól használható a tudományos megközelítésekben. A matematika elvont fogalmakkal operál amelyek nem léteznek a természetben. A természetben nincsenek számok, függvények, egyenletek, geometriai alakzatok, egyenesek vagy síkok de nem léteznek törvények sem. A természetben előforduló alakzatok csak hasonlítanak a geometriai alakzatokra többé kevésbé.
Ami létezik az az anyag. Semmi más nem létezik a szervetlen világban. Ennek az anyagnak vannak általunk definiált tulajdonságai és a megfigyelt tulajdonságok alapján összefüggéseket állapítunk meg és ha elég sokoldalúan megállják a helyüket akkor hajlamosak vagyunk azokat törvényeknek nevezni és a matematika nyelvén számszerűsíteni. A számokkal, egyenletekkel kifejezett megfigyeléseket aztán előrelátható dolgok kiszámolására is használhatjuk.
De ettől a törvények még nem válnak létező entitássá, valamint az anyag tulajdonságai nem léteznek, hanem csak az anyag létezik. Anyag nélkül nincsenek tulajdonságok (anyagon a különböző stabil vagy instabil részecskéket, sugárzásokat értem). A vákuum egyébként tele van anyaggal mindenféle sugárzások formájában, graviton, foton és esetleg neutrínók de ez utóbbiban már nem vagyok annyira biztos.
Sík is lehet. Kocka nem lehet mert az nem jól definiált, viszont hexaéder lehetne de a gömb egyszerűbb. A lényeg az, hogy a tér matematikai definíció és mint ilyen a szervetlen anyagi világban nem létezik. Csak a szerves fejünkben.
Napi Rutin 
