a mi hazai vírusvariánsunk helikopterrel jár, nagy pofája van, a kerti budi építésére is fölveszi a CSOK-ot és nem szereti amikor lopás közben rávágnak a kezére.
Persze az is egy lehetőség lenne, hogy elolvasod amire válaszolsz, de nem, mert okoskodni jobban szeretsz.
Akkor mégegyszer, a fizikusok feltérképezték az Univerzum anyagkészletét azon a hullámhosszon amit észlelni tudtak nevezetesen a hidrogént 21 cm-en. (Csakhogy ez atomos hidrogén ami nagyságrendekkel reakcióképesebb mint a hidrogén molekula. Ha gyűjtenél belőle egy fazékkal, felrobbanna).
Ezzel a módszerrel kevés lett a galaxisok anyaga nyilván, mert nem vették figyelembe a sokkal sokkal stabilabb H2-t. Erre kitalálták az általad is erőltetett hülyeségeket, wimpeket és fel is soroltad a kitalációkat.
De mivel pár évtizede már lehetőség nyílt IR spektroszkópot küldeni a levegőréteg fölé, azonnal kiderült, hogy a molekuláris hidrogén mennyisége kb tízszerese a térképezés alapjául szolgáló atomos hidrogénnek. Pont meglett a gravitációsan hiányzó anyagmennyiség, ami a levegőatmoszféra alatt működő távcsövekkel nem látszott.
Nem érted ugye, okafogyottá vált az erőlködésed, már nincs szükség a sötét agyadra, mert megvan a hiányzó anyagmennyiség. Nem baj ugye.
És a Webb most képes részletes vizsgálatokra. Nem a hülyeségeket kell keresgélni -még akkor sem ha az jól fizet- hanem fel kell térképezni a H2-t is végre, elérkezett ennek a lehetősége is.
A Webb teleszkóp képes a molekuláris hidrogén megfigyelésére, ami a sötét anyag. Emiatt várható, hogy valakinek végre eszébe jut ráfeküdni a témára és kiderül a disznóság a nemlétező wimpekkel és egyéb kitalált részecskékkel.
Ezen a képen például ragyog a H2, az atomos H meg csak dereng. A kezdőknek említeném, hogy az atomos hidrogénnel térképezték fel a Világegyetem anyagtartalmát, de így sajnos hiányzott a galaxisok anyagának úgy 90 % -a.
Az érzékszerveink olyasmit sugdosnak, hogy legalább a képzeletünkben létezik valami térszerű.
Nem térszerű van a képzeletünkben hanem a tér maga. Csak ennyit kell megérteni. A tér a képzeletünkben létezik csak. Minden fajta tér amit az emberizing kitalált, Riemann, Minkowski, Euclides, Hilbert, stb. A Széchenyi és a Kossuth kivételek :)
A téridő is. A hosszúság is. Az idő is. A szépség is. A szinuszfüggvény is. A számok is. A hexaéder is. És az összes általunk alkotott fogalom.
Tehát jó az irány, csak ez az apró kiegészítés tartozik hozzá.
Na de akkor hogyan lehet perdülete egy elektronnak?
Az elektron nem pontszerű, hanem 2 energiakvantum alkotórészből áll amelyek keringés közben tórusz formát öltenek. Graviton a tórusz gerince és a negatív elektromos töltés körülötte kering, a tórusz felszínét kialakítva. Úgy lehet perdülete az elektronnak (és a pozitronnak, protonnak, antiprotonnak), hogy kering:
Egy szót sem értettél amit írtam, talán rosszul fogalmazok.
Tér nincs.
A tér fogalmat alkottuk és nagy örömmel használjuk ezt a hasznos fogalmat is mint bármely más általunk alkotott fogalmat.
Anyag van, téridő nincs.
A téridő elvontabb fogalmat is használják fizikusok a gravitációs sugárzás, na jó a gravitáció modellezésére de ez csak egy modell, a valóságban nem létezik, mert mi találtuk ki, főként amiatt, mert a tudós uraknak fogalmuk nincs mi lehet a gravitáció, mivel a graviton elemi részecske tulajdonságai nem olyanok mint amit makroszkopikusan elvárnánk. Nagyon más, például keresztülmennek a mérőeszközökön és nem hagynak nyomot.
Pont a LIGO rendszer az amely nagy nehezen képes érzékelni a gravitációs sugárzás apró változásait.
Vagy amikor széttaposták az elektront, akkor jelentkezett be a graviton. Persze ezt még ma sem tudják, hogy megtalálták a gravitont.
A napfogyatkozás is egy elegendően nagymértékű hatás aminek vizsgálata a gravitációs sugárzás létezésére utal, mert a relelm pont fordított hatást vízionál mint amit megfigyelnek a napfogyatkozások alatt.
Tehát használjuk az általunk alkotott matamatikai fogalmakat de ez nem jelenti azt, hogy azok a természetben léteznek.
Az a sztereotíp gondolat vezérel téged (na és kvázi mindenkit) hogy a tárgyaknak valahol léteznie kell, valamiben lennie kell (= tér), mint ahogy mondod egymáson kellene lenniük ha nem lenne tér.
Fordítva ülsz a lovon, azt kell felfognod, hogy létezik a végtelen anyag, végtelen számú Univerzumokkal amelyek végtelen sorozatban pulzálnak, a végtelen gravitonsugárzás hatására összezuhannak majd a végtelen gravitonsugárzás hatására felrobbannak sorozatos Ősrobbanásokat produkálva.
Az anyag van. A teret, az időt, a téridőt és a parallelepipedont mi találtuk ki, ezeket a fogalmakat mi alkottuk meg a kedvünkre és használatunkra. Az anyagot nem mi alkottuk, az anyag örök.
Gondolj arra mekkora hülyeség azt képzelni, hogy egy egyenes tágul amikor az egy matematikai objektum. Vagy a sík tágul, esetleg vastagszik.
Azért mert anyag létezik. Az anyag kétféle energiarészecske, kvantum. Ez létezik, semmi más. Ezek építik fel az anyagot. A fogalmakat mi alkotjuk. Definiálunk koordináta rendszereket, de ezek a természetben nem léteznek. Definiálunk távolságot, amely már matematikai fogalom: a számegyenesen 2 matematikai pont között megszámlált osztások száma. Az osztás a Föld méretétől függ, így találtuk ki: a méter távolság a londoni délkör 40 milliomod része.
Definiáljuk az egyenest, a síkot, a teret. Többféle térdefiníció is van, szerinted mindegyik létezik a természetben? Egyik sem létezik, csak az anyag.
A tér azért nem létezik, mert nem anyag. A téridő sem anyag, hanem egy matematikai segédeszköz.
Az idő mozgás. Egy álló világban értelmetlen az idő fogalom. A mi idő fogalmunk ciklikus mozgások számlálgatását jelenti, pl. egy nap az ha egyet fordul a Föld, vagy egyet kerül a Nap körül akkor azt mondjuk eltelt egy év idő. Pedig nem telt el semmi, csak mi kiragadtunk egy ciklust és azt számoljuk.
A közepesen hosszú válasz meg elmagyarázza miből épül fel az anyagi világ és hogyan működik, mi hajtja és miből keletkezik. Magyarázza miért stabil az elektron, a proton, a pozitron és az antiproton valamint miért stabil a foton, mitől alakul ki lézerfény.
Magyarázatot ad miért nem esik bele az elektronhéj / felhő az atommagba, egyszerű magyarázatot ad az izotópok átalakulására és mechanizmusára.
Magyarázatot ad miért nem találják a csillagászok az antianyagot a koszmoszban.
Magyarázatot ad miért nem stabil a neutron és miként stabilizálódik az atommagban.
Megmagyarázza miként képes a foton pozitront és elektront termelni amikor a fotont elemi részecskének tekintik egyes tudományos tudósok, mások meg valamiféle hullának, pardon hullámnak de az nem az enyém.
Megmagyarázza hogyan képződhet fotonból párkeltéssel proton-antiproton páros megfelelően nagy frekvenciánál és vice versa.
Megmagyarázza hogyan képződhet atommagból pozitron ha nem tartalmaz pozitront.
Megmagyarázza mitől ciripel a LIGO. Hát semmiképpen a nemlétező téridő hullámozásától.
Megmagyarázza mitől van a gravitáció. Hát semmiképpen a nemlétező téridő pöndörödésétől.
Tehát az egészen korrekt válasz az: nem tudjuk, hogy miért stabil az elektron.
Akkor legyen itt a válasz: az elektron azért stabil, mert az alkotórész elemi részecskék egymás körül keringve körbe záródnak - tórusz szerkezetet kialakítva. A tórusz gerince a graviton A (= spinon) és ekörül kering a negatív jelű elemi elektromos töltésrészecske (= holon) a tórusz felszínét kialakítva.
A pozitron is ezért stabil, pontosan ugyanilyen szerkezettel ahol a gerinc a graviton B (az előbbi tükörpárja) és a pozitív jelű elemi elektromos töltésrészecske (ami szintén tükör).
Az elektron és a pozitron azért tud annihilálódni fotonná mert egyforma frekvenciával kering bennük az elektromos töltés.
Egy (és csak egy) sokkal nagyobb frekvenciával keringő töltés szintén körbe tud záródni, ez a proton-antiproton páros frekvenciája.
Ebből következik, hogy a pozitron és a proton ugyanaz az anyag, mindkettő tórusz szerkezetű, csak és kizárólag a frekvenciában különböznek. Az elektron nem képes az antianyag párjával, a protonnal annihilálódni mert nem azonos a frekvenciájuk. A foton keletkezéséhez két azonos frekvenciájú részecske kell.
Az összes többi frekvenciánál a keletkező részecskék nem záródnak körbe és elspiráloznak.
Sajnos arra nem válaszoltál, hogy a gravitonszél elhajlítja e a fénysugarat.
De pont arra válaszoltam. A betett kép azt mutatja áltudományosan, hogy a jobb oldali pöttyek az égbolt csillagai, kifejezett gravitonszél nélkül, mint amikor éjszaka felnézel az égre.
Erre a képre van szuperponálva egy másik felvétel ami Napfogyatkozáskor készült, a bal oldalon az a nagy kerek a Nap. A Nap közelében gravitonszél van és fúj balra, a Nap felé.
A pettyek meg eltolódtak balra, áltudományosan, ezt láthatod a képen, mert a gravitonszél elhajlította a fénysugarakat. Enélkül a pettyeknek ugyanoda kellett volna esniük.
Ennél részletesebben most nem tudom elmegyalázni, remélem így érthető, de szólj bátran ha nem és akkor megpróbálom még áltudományosabban, hátha a kekec birkák is megértik.
Nagyonis fontos az „oldalszél” említése, ugyanis az oldalszél ki lett mutatva a Nap mellett már 1919 májusban, Napfogyatkozáskor, a híres Eddington kisérlettel.
És ahogy mondod, ha oldalról hatással van rá, akkor hátulról is hatással van rá, ezért lefelé esve a fény gyorsul. A felfelé induló fény szintén gyorsul, mert lent jobban fúj a szél, 1000 km magasan meg már kevésbé. A sebességváltozás azonban már 22 m szintkülönbségen is kimérhető Mossbauer effektus segítségével, ld. PR kisérlet.
Az általad definiált éter, nem lehet az a „fényközeg”, ami maximálja a fénysebességet?
A fénysebesség nem állandó, a gravitációs viszonyoktól függ. Gravitációmentesnek tekinthető helyzetben a fénysebesség = c. Ez megvalósul földfelszíni mérés esetén is de csak szigorúan vízszintes irányban (másképp nem is szokták mérni). A lefelé eső foton sebessége viszont nagyobb mint c és nő. A felfelé emelkedő foton sebessége kisebb mint c és az is nő. A Földtől elég távol belesimul c-be.
A gravitonsugárzást nem nevezném közegnek, legalábbis nem olyanfajta közeg mint a víz vagy a levegő.
A fekete lyuk eseményhorizontján pont c sebességű "gravitonszél" fúj befelé és így a kifelé induló fotont éppen megállítja. A foton úszik, úszik kifelé de a folyó pont az úszás sebességével folyik befelé, tehát a foton itt látszólag áll. Egy befelé tartó foton sebessége viszont 2c és rohamosan nő.
A "gravitonszél" azt jelenti, hogy pl az eseményhorizonton pont annyival több graviton áramlik befelé mint kifelé amennyi éppen megállítja a kifelé tartó fényt. Ez akár az eseményhorizont definíciója is lehetne.
Ha a gravitáció 40 nagyságrenddel gyengébb erő lenne, akkor mégis milyen távolságban tudnád kimutatni magát a gravitációt ?? Néhány centiméterre? Vagy néhány pikométerre?
40 nagyságrendről beszélsz amely ráadásul négyzetesen csökken a távolsággal.
Ez a világ egyik legnagyobb marhasága, ezzel szemben a gravitációs nyomóerő 1044 newton nagyságrendű. Ebből gravitációs jelenségként akkora rész jelenik meg amekkora tömeg közelében tartózkodunk. Az árnyékolás az ami nagyon gyenge, nem a gravitációs erő.
A gravitációs háttérsugárzás az maga a gravitációs sugárzás. Örökmozgó, nem veszít energiát, mert ő maga az energia. Nem szóródik, nincs belőle gravitációs háttérsugárzás amelynek a hősugárzással valamiféle analógiája lenne, ha úgy tetszik a gravitonsugárzás monokromatikus.
Ha keresztül megy egy fekete lyukon akkor ugyanolyan sugárzás jön ki a másik oldalon mint ami bement, csak egy kicsivel kevesebb. Nem lassúbb, nem kisebb frekvenciájú, nem más. Csak kevesebb.
A gravitációban mi a kiegyensúlyozó tényező, ha csak vonzás, vagy csak taszítás létezik?
Vonzás egyáltalán sehol sem létezik. Minden vonzásnak látszó esemény nyomóerők eredője.
A nyomóerő a gravitációs sugárzás, irdatlan erővel nyom, örökmozgó. A sugárzás elemi energiarészecskék, kvantumok tükörképi párjából áll, végtelen mennyiségű de nem végtelen sűrűségű leves, gravitonsugárzás. Ez az éter maga, mindenhol van, mozgatja és alkotja az anyagi világot.
A kérdés első felét nem értem, milyen kiegyensúlyozásra gondolsz?
Kösz a kérdésedet, majd elmondom nekik ha kérdezik. De nem debileknek való a válasz. Biztos lehetsz benne, hogy ül.
2524: Részecskék sem léteznek, hanem történnek. Az egy esemény, amikor a detektor kattan. Egyetlen rövid pillanat.
Ajjaj, ezt nagyon benézted. A kamion is részecskékből áll amely akkor kattan amikor téged elüt. Máskor meg csak ha kattog. Ezek azok a részecskék amelyek definíció szerint léteznek. A kamion részecskéi. Meg tudod tapogatni akármennyi pillanatig fogdoshatod amíg a kezedre nem üt a chauffeur.
A kvark modell csak egy modell.
Igen, pontosan erről beszélek, egy rossz modell. Ellentétben a kamionnal ami nem modell.
állóhullám-mintázatot vesz fel az elektron hullámfüggvénye.
Azt akarod ezzel mondani, hogy az elektron egy hullámfüggvény? Esetleg azt, hogy egy hullámfüggvénynek van egy negatív elektromos töltése?
Tehát összefoglalva a kérdés továbbra is az, hogy akármekkora térfogatra kívánod szétmaszatolni az elektron objektumot, az ólom 82 negatív elektromos töltését mi akadályozza meg, hogy beleessen az erősen pozitív atommagba amely 82 pozitív töltést tartalmaz (legalábbis szerintetek)?
NevemTeve: akkor az atommagokban a protonok mellett van egy pozitron is? Mivel a pozitront elemi részecskének tekintitek így benne kellene lennie az atommagban ahhoz, hogy kijöjjön onnan.
Egyébként nem elemi részecske, ugyanúgy mint az elektron sem. Az elektront már kettéhasították, pontosabban ketté "taposták" így a kétféle tulajdonsága két különálló részecskeként jelent meg ahol a spinon nevű képviseli a gravitont és a holonnak elnevezett részecske képviseli az elektromos töltés elemi részecskét.
dezoximoron: A légypapír is alkalmas az elektron befogására, de itt most az atommagok elektronbefogásáról beszélünk.
Kvarkok meg nem léteznek. Így a kvarkokra épített eszmefuttatások mehetnek a kukába. Kvarkot egyébként se látott még senki, bár ettől még létezhetnének ha senki nem látott még ilyet.
Azért nem léteznek mert nincsenek benne a neutronban. És a protonban sem. Lásd a linken.
Ok, akkor írd le nyakatekert módon, hogy miért nem esnek bele az atommagba az elemeket alkotó elektronok.
Mi akadályozza meg, hogy a negatív elektronok beleessenek az erősen pozitív atommagba. Minél nagyobb egy elem, annál nagyobb a különbség, például az ólomban már 82 proton és 82 elektron áll egymásnak feszülve és mégsem zuhannak egymásba. Miért. Ez a kérdés.
Csakhogy nem azt kérdeztem, hogy hogyan képzeled el az elektronok alakját az atommag körül, hanem azt, hogy
miért nem esik bele az atommagba az elektron,
ami szerinted egy hullám-részecske (de nem az, mert az elektron egy hullám tulajdonságokat mutató részecske, tehát nem hullám, hanem egy negatív töltéssel rendelkező részecske).
A kérdés az a gyengébbek kedvéért, hogy ez a negatív töltésű részecske miért nem esik bele a pozitív atommagba és miért csak akkor esik bele, ha megfelelően nagy a nyomóerő, nyomás.
Esetenként néhány izotópban K elektron befogással mégiscsak beleesik 1 darab. De nem az összes.
dezoximoronA pályáján keringő Föld mindig a Nap felé zuhan.
Ez csaknem így van és attól függ pontosan mekkora a gravitonsugárzás sebessége, ami becslésem szerint kb 1 Mc. A 8 perccel korábbi pozícióhoz biztosan nem tart, mert a gravitációs hatás NEM fénysebességű hanem sokkal nagyobb. A gravitációs hatás terjedési sebességének pontosabb megállapítása még várat magára.
Az 1 millió c sebességet alapul véve így az irányeltérés mindössze fél millisec lenne.
Van itt néhány kérdés amire nagyon egyszerű válaszokat is lehet adni. Na persze a nyakatekert válaszokat itt mindenki jobban szereti, eltekintve attól amire senki sem tudja a választ:
Az már nem téridő struktúra ami energiából áll, nem kell összemaszatolni a kifejezéseket. A téridő tisztán matematikai kifejezés, míg a struktúra ami energiából áll az lehet a gravitonsugárzás.
A téridő struktúra kizárható, a téridő önmagában nem tesz semmit, mert az nem a természetben létező objektum, nem lehet rá gombot varrni vagy biciklizni rajta, mert elméleti fogalom. Az anyagi világ nincs hatással a matematikai objektumokra, így nem görbíti meg a téridőt.
Az nem baj ugye, hogy a téridő valamint annak egyenletei a valóságban nemlétező, matematikai objektumok? Ha egyáltalán képes valamelyik agyas háeszelős felfogni ezt a mondatot.
A gravitáció árnyékolásának fényes példája a gravitációs hullámok érzéklelése, ami nem más mint az egymás körül egyre nagyobb sebességgel keringő fekete lyukak "ciripelése", a Napfogyatkozás felerősített változata, tkp fekete lyuk fogyatkozások gyorsuló sorozata.
Mindkét fekete lyuk nyeli a gravitonsugárzást. A ciripelést akkor láthatjuk ha a két objektum keringési síkja éppen felénk néz. Ebben az esetben a két csillagászati objektum egymást váltakozóan kitakarja és így ebből az irányból a gravitonsugárzás intenzitása egy hangyányit megrezeg, mivel takarásban a közelebb lévő BH már nem az eredeti gravitonsugárzást nyeli hanem a távolabbi által már gyengítettet. Ezt az intenzitás változást, rezgést érzékeli a LIGO.
Fedéskor az egymás melletti pozícióhoz viszonyítva a gravitációs sugárzás növekedése figyelhető meg.
Ez az esemény neutroncsillagoknál is érzékelhető, így semmi okunk feltételezni, hogy a BH pontszerű lenne, vagy esetleg az idő "leállásával" mesterkedni, mivel mindkettő színtiszta hülyeség, sőt annak a hetedik hadoványa.
Tehát a válasz: a gravitációs sugárzás a végtelenből jön, keresztülmegy a BH -kon amelyek némileg gyengítik és fedéskor az összesített gyengítés valamivel kisebb lesz mint amikor nem takarják egymást mert egymás mellett vannak.
A BH-leíró matematikai modelled és a következtetéseid teljesen értelmetlenek, a természettudományok megcsúfolása, légbőlkapott ostobaságok, tévedések halmaza.
Az anyagi világ soha nem kerül egyetlen pontba, magad is belátted számtalanszor, hogy ez a modell pont a BH közelében felmondja a szolgálatodat, tehát rossz a modelled. A modelled nem extrapolálható a BH környezetére sem, nemhogy a belsejébe.
A tévedések magábanfoglalják a
- fénysebesség állandóságát, lásd PR (a leeső fény sebességének növekedését mérték ki !)
- a téridő "megszemélyesítését", fizikailag létezőnek tekintését
- így a nemlétező téridő tágulását, felfújódását
- a Világegyetem képződését a semmiből
A neutronokat nem lehet összenyomni, csak a neutroncsillagot. A nyomóerő a gravitonsugárzás.
Az anyagi világ hatása a téridőre -mint matematikai fogalomra- valami olyan szintű ostobaság mint például ha a szinuszfüggvényt akarnád egyengetni egy kalapáccsal.
Van valódi szingularitás, vagy csak a mateknak egy szélső értéke az?
Hogy kérdezhetsz ilyen butát, a szingularitás kifejezetten matematikai fogalom amit a fizikusok végtelenül nagy tévedéssel és nagy képzelóerővel alkalmaznak.
Minden test tömegközéppontjában nulla a gravitáció, ezért ha a középpont felé közelítünk akkor a gravitáció nullához tart és nem a végtelenhez. Emiatt teljesen légbőlkapott elképzelés a BH szingularitás fogalom, mert a BH középpontja felé közelítve is nullához tart. Rossz a modell.
Ott egy nagyon sűrű neutroncsillag ül és nincs ott se féreglyuk, se szingularitás. Nem látjuk, mert az eseményhorizont alól nem jön ki fény, mivel a gravitonszél az összes fotont visszafújja.
Napi Rutin 
