Az idő fogalom szintén egy definíció, nem anyag. Az idő nem fizikailag létező fogalom, amelyet azért hoztunk létre, hogy le tudjuk írni a testek egymáshoz képest történő elmozdulását az egyébként üres, matematikai koordináta rendszerben, a térben. Az idő mozgás. Az idő még csak nem is az anyag tulajdonsága, mert egy álló anyagi világban az idő definícó értelmét veszti. Az idő az anyag mozgásától elválaszthatatlan, amelyhez az anyag megléte szükséges de nem elegendő feltétel. Az idő nem anyag, és mint ilyen a tudatunktól nem lehet függetlenül létező. A tudatunktól függetlenül csak az anyagi világ létezik. Létezik függetlenül attól, hogy tudunk róla avagy sem.
Az Einstein által létrehozott téridő fogalom tehát szintén nem anyag. Ebből következően egy koordinátarendszernek nem lehet semmiféle szerkezete, valamint a térnek nincs "szövete". Szerkezete akkor lehet ha beléhelyeztük az anyagot. A térnek magának nem lehetnek semmiféle fizikai tulajdonságai. A tér kijelöléséhez elegendő 3 képzeletbeli foton az egyébként teljesen üres vákuumban, vagyis a semmiben. Ha ezt a 3 fotont egymáshoz képest 90o -ot bezáró szög alatt indítjuk el, a derékszögű koordinátarendszert kapjuk, kijelölve ezzel az origót és a három tengelyt. Galaktikus gömbi koordináta rendszert használva már 2 adat is elegendő a térben látszó testek leírására (Rektaszcenzió, Deklináció). Ebből az egyik a viszonyítási egyenes amelyet ki kell jelölnünk, a másik pedig a viszonyítási síkot jelöli ki, ez lehet pl. az ekliptika. A távolságadat ismeretében ez a rendszer is megfelelő a tér leírására.
Dimenzióknak a testek kiterjedését nevezzük. Derékszögű koordináta rendszerben a testek definíció szerint 3 dimenziósak. Ha egy 60o -os koordináta rendszert definiálunk, akkor azzal is le tudjuk írni a teret, csak akkor a dimenziók száma azonnal megnövekszik 3-ról 9-re. Ebben a térben a tárgyak kiterjedése 9 dimenziós lesz. Hozzá kell tennem, teljesen értelmetlenül, mert a 3 dimenziós tér ugyanolyan jól megfelel a tárgyak helyének leírására. A térnek tehát nincs 5, 10, vagy 11 dimenziója, de még csak 4 sincs, annyi dimenziója van amennyit hozzárendelünk, célszerűen hármat.
Ha az üres vákuum térdefiníciót benépesítjük anyaggal, tehát a végtelen koordináta rendszer üres terébe beléhelyezzük a vákuumenergiát, más néven sötét energiát - amely energiasugárzás valószínűleg végtelen kiterjedésű - ekkor és csakis ekkor próbálkozhatunk azzal, hogy egy tömeget elhelyezve a térben ez a tömeg hatással lesz az ott lévő energiára, amit az egyszerűség kedvéért DVAG -nak hívok (Dark energy, Vacuum energy, Aether, Gravity). Ha ez a DVAG nem létezne, akkor teljesen nevetséges dolog hajlítgatni az üres teret, magyarul hajlítgatni a semmit.
Jelenlegi ismereteink és elképzelésünk szerint az anyagi világunk véges, mivel azt érzékeljük, hogy a világegyetem tágul, sőt (tévesen értelmezve) gyorsulva tágul, tehát régebben kisebb helyen volt összesűrűsödve. A kisebb hely semmiképpen nem jelenti azonban azt, hogy a világegyetem egy matematikai pontból keletkezett, a semmiből. A szingularitás fogalmának ugyanis értelme nincsen, mivel egy fekete lyuk középpontjában nemhogy végtelen, de semekkora gravitációs erő nem hat. Az erőt ugyanis a fekete lyukban lévő anyag össztömege okozza, amely a tömegközéppontban éppen kiegyensúlyozza magát. Ebből következően a sűrűség nem nő a végtelenbe, valamint a világegyetemnek sem kell egyetlen végtelen sűrűségű pontból keletkeznie. Hanem egy nagy sűrűségű anyaghalmazból, amely azért ég és föld különbség...
A fénysebességet 1983-ban törvénybe iktatták, s ezzel bebetonozták Einstein relativitáselméletét. A fénysebességet azóta állandónak tekintjük annak ellenére, hogy fénysebességmérést csak a Földön és csak szigorúan vizszintesen elhelyezett eszközökkel végeztek. A fénysebesség pedig bizonyosan nem állandó, a Föld felé tartó fénysugár sebessége nagyobb mint c. A Földtől sugárirányban távolodó fénysugár sebessége értelemszerűen kisebb. Állandó azonban a fény sebessége a DVAG -hoz képest, tehát a föld felé tartó fény sebességéhez az áramló DVAG sebességét kell hozzáadni. A DVAG áramlása azáltal jön létre, hogy a homogén és izotróp DVAG sugárzásból a Föld egy kis részt elnyel, ezáltal a Földből egy kicsit kevesebb jön ki alulról, mint amennyi felülről belép, s a DVAG sugárzásban egy gradiens keletkezik.
Ez a különbség egyfajta áramlás jelleget okoz a gravitációs (graviton) sugárzásban, melynek sebessége egy adott magasságban legyen g, és ezzel az áramlással együtt sodródik a fény. Így a Föld felé tartó fénysugár sebessége c + g lesz. A függőlegesen felfelé tartó fotonok sebessége pedig c - g.
*2009 okt 18. Origo fórum: Einstein buktája 4493 A fény sebességnövekedését Pound és Rebka kisérlete bizonyítja: a 22 m magasságból induló fotonok gyorsabban leesnek a földre mint azt az állandó c alapján várnánk, az átlagos sebességnövekedésük = 2.5 x 10-15 c / 22.5 méter
Az előbbiek alapján a fekete lyuk eseményhorizontjának definíciója az a gömbfelület ahol a DVAG áramlási sebessége éppen eléri a c -t. Ebből következően az eseményhorizonton radiálisan kifelé indított fénysugár látszólag áll, a Földre sohasem érkezik meg annak ellenére, hogy a közeghez (DVAG) képest mindig c sebességgel halad, mert az szintén g = c sebességgel áramlik vele szemben, a kifelé tartó fotont éppen c sebességgel fújja befelé a graviton szél. A Föld felszínen vízszintes irányban mért fénysebesség (c) tehát nagyjából a világűrben lévő fénysebességnek felel meg, ahol a tömegek kevéssé befolyásolják a DVAG áramlását. Nagy tömegek közelében azonban, sugárirányban a fénysebesség kisebb vagy nagyobb mint c, a haladási iránytól függően (a tömeg felé haladva nagyobb, távolodva kisebb). A Pioneer űrszondák sebességanomáliáit is ez alapján kellene átgondolni
A relativitáselmélet egy remekül kitalált módszer arra, hogy eltakarja előlünk a valóságot és látványosan leírja a LÁTSZATOT. A korlát a fénysebességben van. Einstein azt állítja, hogy amit mérünk, vagy képesek vagyunk mérni az a valóság. Pedig pontosan ellenkezőleg, a relativitáselméletet arra kell használni, hogy korrigáljuk vele a méréseinket, mivel tudatában vagyunk a (fénysebesség) korlátainknak. Tehát nem az idő lassul le, hanem csak úgy látszik, mert az események tőlünk távol játszódnak le, és csak fénysebességgel korlátozva vehetünk róla tudomást. Ennélfogva azt gondolni, hogy az idő lassul le finoman szólva struccpolitika. Ugyanez érvényes a hosszkontrakcióra is.
 |
 |
 |
| rohan.janos@med.u-szeged.hu |
Index Fórum
2022,
2021,
2020,
2019,
2018,
2017,
2016,
2015,
2014,
2013,
2012,
2011,
2010,
2009,
2008,
2007,
2006,
2005
Tér nem létezik. Ennek következtében nem lehet felfújni, hajlítani vagy pingpongozni vele. Nem létezik, nem keletkezik sem az Ősrobbanással, sem máskor. A tér fogalmat -ugyanúgy mint bármely más fogalmat- a gondolkodó ember találta ki és definiálta. Matematikai módszerekkel többféle tér fogalmat is definiáltunk, de egyik sem létezik a természetben. Mint ahogy nem létezik a természetben sík, hexaéder, gömb, kúp, szinuszfüggvény vagy parallelepipedon. A matematikai objektumok matematikai pontokból épülnek fel ami definíció szerint a természetben nem létezik. Az a téves gondolat, mely szerint a tárgyak a térben léteznek csupán
sztereotípia. A tárgyak azok amik léteznek és a köztük lévő relációkat mi, emberek alkottuk meg a saját használatunkra és boldogulásunkra. Az idő fogalmat például azért hoztuk létre, hogy le ne késsük a randevút. A tárgyak, részecskék és sugárzások összesen 2 féle energiarészecskéből, energiakvantumból épülnek fel, ezek az elemi részecskék, semmi más. Az egyik a graviton ami végtelen mennyiségben áll rendelkezésre, a másik az elektromos töltésrészecske, amely a graviton részecskével együttműködve az
Univerzumokat alkotja. Az elemi részecskéknek tömege nincs. A tömeg tulajdonság az elemi részecskék
körpályára állásával ugrik elő és valójában nem más mint az elemi részecskék keringés okozta tehetetlensége. Ha a körmozgás megszűnik a tömeg tulajdonság is elillan. Az anyag nem vész el csak átalakul, a tulajdonságai változnak.
