Gravitáció
Rohán János
A gravitáció a világ leghatalmasabb, legerősebb, mindent meghatározó sugárzása. A gravitációs sugárzás a jelenlegi vélekedéssel éles ellentétben nem a leggyengébb kölcsönhatás, hanem éppen a leghatalmasabb erő a természetben, amely önmagával egyensúlyban van, az egymással szemben haladó sugarak valamilyen módon
kiegyenlítik egymást. A gravitáció csak azért tűnik olyan gyengének, mert ezen sugarak elnyelődése a barionos anyagban rendkívül gyenge, áthatolóképességük nagyon nagy. Ennek következtében a két ellentétes irányban haladó gravitációs sugárzás (gravitonok) erejének különbsége kisebb tömegek esetén csak csekély gravitációs erőt mutat. Ha nagy az árnyékolás (nagy a tömeg) akkor nyilvánul meg a gravitációs sugárzás igazi ereje amely egy fekete lyuk esetében már teljesen nyilvánvaló. Egy nagy fekete lyuk irányából csak kevés vagy egyáltalán semennyi sugárzás sem érkezik, így a befelé mutató erő mutatja meg a gravitációs sugárzás igazi arcát, a sugárzás teljes erejét, amely képes összeroppantani az atomokat. Ha az egyik oldalról teljes egészében leárnyékoljuk, akkor az ellentétes oldalról érkező gravitonsugárzás a testek azonnali gigantikus mértékű gyorsulását okozza, amely gyorsulást ráadásul a testen belül észre sem lehet venni.
A gravitáció árnyékolhatósága
A gravitáció árnyékolhatóságáról Eötvös kisérletei óta tartja magát a tévhit miszerint a gravitáció nem árnyékolható. Eötvös azonban súlyos logikai hibát vétett a kisérletei értelmezésekor amikor azt feltételezte, hogy az egyik test által kibocsátott gravitációt egy másik test leárnyékolja. Ezzel szemben a helyzet az, hogy a vákuumot kitöltő gravitációs sugárzást MINDEN test árnyékolja és egyik sem bocsátja ki. Kivételt csak a fekete lyukak jet -jei jelenthetnek, itt elképzelhető a gravitációs sugarak kibocsátása is.
Tér és Idő
Az einsteini térgörbület okozta gravitáció-axióma minden logikai alapot nélkülöz, mivel tér nem létezik. A tér fogalma csupán a fejünkben létezik, a tér nem anyag, a tér fogalmát mi találtuk ki. Nem igaz az az álságos állítás, hogy a testek és a látható anyagi világ a térben létezik. Nem igaz, hogy a világ ún. keletkezésével együtt keletkezett a tér és az idő, mert ezek a fogalmak akkor keletkeztek amikor egy értelmes elme ezeket definiálta. Ezen fogalmaknak az ősrobbanáshoz semmi köze nincs.
Mivel a tér és az idő csak a fejünkben létező, elvont fogalmak, ezért az anyagi világra közvetlen hatásuk NEM lehetséges. Bármiféleképpen definiált térgörbület így nem okozhatja a testek gyorsulását, nem okozhatja a gravitációt.
A gravitáció erő
A gravitáció egy ERŐ amit a testek körül kialakuló
DVAG gradiens okoz. Einstein szerencsétlenül térgörbületként írta le ezt a DVAG gradienst, ami látszatra kielégítő, de a gravitáció kialakulását nem magyarázza meg. Az einsteini ralativitáselmélet csak a látszó világot írja le meglehetősen pontosan, de a valóságos történések információit csak a fény segítségével, késleltetve ismerjük meg. Gyorsan mozgó és gravitációs rendszerek pillanatnyi helyzete nem az amit aktuálisan látunk, a valóságos helyzet nem figyelhető meg. Pontosabb képet kaphatnánk a világról ha a gravitációs sugarakat is képesek lennénk detektálni, mivel a gravitációs sugarak sokkal sokkal gyorsabban haladnak mint a fény, sebességük c2 körüli.
Kopeikin méricskélése elvileg hibás, mert fénysebességű fénysugarakkal próbálja detektálni a nagyságrendekkel gyorsabban terjedő gravitációs sugárzást (gravitonokat). Ez olyan mintha pl. hang segítségével próbálnánk mérni a fénysebességet és ezáltal a fény terjedési sebességére minduntalan hangsebesség jönne ki...
Fénysebesség
A fénysebesség ráadásul nem állandó, ez a szintén einsteini téveszme a Michelson kisérletek negatív, nulla eredményén alapul, csakhogy a Michelson interferométer (a szokásos forgatásával) az éterszél kimutatására nem alkalmas. A derékszögben haladó fénysugarak sebességkülönbsége valamilyen általunk érthetetlen módon kinullázódik. Hiába forgatjuk az interferométert, a csíkeltolódást nem tapasztalhatjuk meg.
Silvertooth alkotta meg az éterszél kimutatására alkalmas eszközt, egy egyutas interferométert, amellyel ki lehet mutatni a Föld 370 km/sec sebességű száguldását a világűrben, a Leo/Crater csillagkép irányába, amit a COBE CMBR mérések is pontosan megerősítenek.
Heisenberg
A Heisenberg féle határozatlansági reláció szerint egy elemi részecske sebessége ÉS helyzete nem állapítható meg egyidejűleg. De könyörgöm, hogyan sikerült ezt a logikusnak mondható dolgot összekeverni azzal, hogy akkor a részecskéknek nincs is meghatározott helyzete és sebessége ugyanabban a pillanatban. Az a tény, hogy nem tudunk információt szerezni egy részecskéről nem jelenti azt, hogy a részecskének ne lenne határozott helyzete ÉS sebessége egyszerre.
Bizonyosan van pontos helyzete, ez meg is állapítható.
Bizonyosan van sebessége, hiszen ez is tetszés szerint megállapítható.
Miért is ne lenne meg ez a két tulajdonság egyszerre? A tulajdonság megvan, abban nincs semmi bizonytalanság, csak nem tudjuk megállapítani.
Ez nagyon lényeges különbség. A világ nem attól létezik, hogy nézegetjük, az anyagi világ tőlünk függetlenül létezik. Már az emberiség előtt is létezett sőt az ősrobbanás előtt is létezett: a 4 elemi részecske (= graviton A és B, elektromos töltés + és –) nem semmisíthető meg és nem is keletkezik.
Szingularitás
A szingularitás matematikai fogalom, egy függvény azon pontja ahol a függvényérték a végtelenbe tart. Szingularitásra sem a vonzó sem a nyomó gravitációban nincs szükség. A szingularitás egyedül a relativitáselmélet terméke amellyel saját maga sem tud mit kezdeni, a szingularitás a relativitáselmélet csődje a maga végtelenül nagy térgörbületével, bár ezen illik jószándékúan átsiklani.
Vonzó gravitációban a szingularitás nem létezik mert egy tömeg középpontjában nemhogy nagy, de semekkora gravitációs erő nincs. Ha létezne ott valamiféle erő akkor az a tömegközéppontot gyorsítaná. A gravitációt nem egy pont hanem a Föld teljes tömege okozza, amely a Föld középpontjában kiegyenlíti magát. Egy homogén gömbnek nem a középpontjában, hanem a felszínén van a legnagyobb gravitációs ereje. Mivel a Föld nem homogén, a belseje sokkal sűrűbb, ezért a Föld gravitációs gyorsulás-maximuma nem a felszínen hanem kb 3000 km mélyen helyezkedik el.
Ettől mélyebben a gravitációs gyorsulás rohamosan csökken, a Föld középpontjában pedig az értéke nulla.
Nyomó gravitációban a szingularitás nem létezik mert a Föld középpontjában a nyomást a Föld tömegén kívül a világegyetem DVAG sugárnyomása szabja meg.
Olyan nagy fekete lyukaknál amelyek már teljes egészében képesek leárnyékolni a DVAG -ot, már nem számít a tömeg, a központi nyomást már egyedül a DVAG sugárnyomása szabja meg. Így a (nagyon) nagy fekete lyukak központi nyomása egyforma, nem nő a végtelenbe, szingularitás nem létezik.
A relativitáselmélet azt jósolja, hogy az órák másképpen járnak ha azok gyorsan mennek vagy a földfelszínitől eltérő gravitációs körülmények közé kerülnek. Széleskörűen elterjedt vélekedés szerint ez a jóslat számtalan módszerrel, kisérletileg be van bizonyítva.
Csak sajnos ez nem igaz.
Az órákat csak a legritkább esetben hozták vissza, pl. Hafele Keating kisérlet, más kisérleti összeállításoknál pedig nincs is mód az órák visszahozására és a földi etalonnal való összehasonlítására.
Semmi kétség, hogy a relativitáselmélet által jósolt időeltérések látszólag megvannak, ezt a GPS naponta bizonyítja. A kérdés az, hogy ez a messziről látszó eltérés valóságos-e (tehát az órák valóban másként járnak), vagy csupán a keringés és a fényterjedés sajátosságai okozzák és ennek következtében az eltérés csak látszólagos. Ez esetben az órák keringés közben a valóságban pontosan ugyanúgy járnak ahogy azok a földön be lettek állítva.
Mivel a Hafele Keating kisérletről kimondható, hogy az egy kifejezetten rossz szándékú
csalás, a müonok pedig a tengerszinten keletkeznek ezért a kérdés eldöntéséhez le kell hozni egy már csaknem 30 éve keringő GPS órát és a földfelszínen összehasonlítani egy etalon órával.
Ekkor kiderülhet, hogy a 30 éve keringő GPS óra valóban összeszedte-e azt a 0.3 sec késést és a földön is UTC időt mutat a lehozás pillanatában, vagy pedig a megerőszakolt időt mutatja ahogy az a fellövés előtt el lett állítva (30 év alatt kb 0.3 sec sietés).
Az első esetben a relativitáselmélet idődilatációs jóslata valóságos, míg a második esetben az idődilatáció csak látszólagos, mert a GPS óra járási sebességével a fellövés után semmi nem történt.
A kérdés mégegyszer hangsúlyoznám nincs eldöntve, mivel a messziről látszó eltéréseket a tudományos világ automatikusan valóságosnak kiáltja ki.
WorldSci
Index Fórum
2022,
2021,
2020,
2019,
2018,
2017,
2016,
2015,
2014,
2013,
2012,
2011,
2010,
2009,
2008,
2007,
2006,
2005
A gravitáció árnyékolható és gravitonsugárzás okozza. Eötvös Loránd szarvashibát vétett az árnyékolási kisérleteinek megtervezésénél és értelmezésénél mivel arról fogalma sem volt mi lehet a nyomó gravitáció. Következésképpen a vonzó gravitációt próbálta árnyékolni és mivel ez nem sikerült, a kisérleteivel bizonyította, hogy vonzó gravitáció nem létezik. Mivel nyomó gravitációban az ólomkvadránsos kisérletei folyamán nem ignorálhatta volna a felső ólomkvadránsokat, ezért a kisérletei eredményéből téves következtetéseket vont le és azt bizonygatta, hogy a gravitáció nem árnyékolható. De az egész kisérlet koncepciója hibás volt. Következmény: a nemlétező téridő nevetséges görbítgetése és a természet elképzelhetetlenül hatalmas erejét, a gravitációt végtelenül nagy hibával leíró relativitáselmélet. 100 éve a nyakunkon megbénítva a fizikát.
