Mindezekmellett le kell szögeznünk: a gravitáció ERŐ. Einstein gyermekded okoskodása, hogy a gravitáció valójában nem is erő hanem térgörbület nem képes megmagyarázni honnan származik a gravitációs energia. A tér nem anyag. Az anyagi világot 4 elemi részecske (ami maga az energia, tömeg nélküli energiarészecskék) alkotja. Ezek építik fel a fényt, az elektronokat és a protonokat amelyek már nem elemi részecskék. Mivel a tér nem anyag ezért nem lehet hatással az anyagi világra. Az anyagi világra csak anyag lehet hatással. A tér egy fogalom, egy definíció, a valóságban nem, csak a fejünkben létező dolog. A tér ennélfogva nem keletkezhetett, azt csak kitaláltuk, hogy le tudjuk írni az anyagi világot. Hasonló a helyzet az idővel is, az idő nem anyag, az idő nem keletkezhetett hanem kitalált fogalom. A téridőt pedig már kedvem sincs megemlíteni.
A tér görbülete csak látszólagos és ez a görbület nem oka hanem következménye a DVAG -ban tömegek hatására beálló gravitációs gradiensnek. A DVAG a vákuumot kitöltő gravitációs sugárzás, gravitonpárokból áll. A világ meghatározó, legerőteljesebb sugárzása és a gravitáció csak azért tűnik a leggyengébb hatóerőnek mert a DVAG graviton sugárzás áthatolóképessége hihetetlenül nagy. Az általunk ismert gravitációs erő azáltal keletkezik, hogy a DVAG minket gigantikus erővel nyom a Föld felé. Az alulról érkező DVAG keresztülhaladva a Földön, belőle egy kicsiny rész elnyelődik és a maradék sugárnyomás nyomja alulról a testünket felfelé. A két hatalmas erő elenyészően kicsiny különbsége a testünk súlya.
A világegyetemet kitöltő DVAG gravitációs sugárzást tekinthetjük a régóta hőn áhított, majd később elfelejtett éternek. Ez az éter természetesen nem kemény - ahogy azt Poincare elképzelte - és így nem fékezi a Földet. Poincare abból a téves elképzelésből indult ki, hogy a fénysugár valamilyen ismeretlen közeg megpendítésével gömb alakban terjed, mint pl. a hang a levegőben. Csakhogy a fény kvantumos, 4 elemi részecskéből áll. A vivőrészecske a graviton A és B, amely 1-1 pozitív és negatív elektromos töltésegységet szállít a DNS -hez hasonlítható kettős spirál alakban egyenes vonalú pályán és semmiképpen sem gömb alakban.
A fény egyenes vonalú terjedését a lézerfény bizonyítja. Ennél is egyszerűbb kísérlet a napfény síktükörrel való tükrözése, amiből látható, hogy a fény nem gömbalakban terjed. Parabolatükörrel sem lehetne párhuzamos sugárnyalábot előállítani ha a fény gömb alakban terjedne. Ha a foton csak egy egészen kismértékben eltérne az egyenesvonalú terjedéstől vagyis akár csak egy egészen kicsiny szög alatt szétterjedne, akkor a milliárd évekig utazó foton energiája elenyészne, hullámhossza a végtelenig nőne. A csillagok nem pontszerűnek látszanának, a galaxisokról nem lehetne éles képet alkotni. Egyetlen foton nem egy pontba érkezne meg hanem akár egy Naprendszer átmérőjű foltban. A kissé túlértékelt egy foton-két rés kísérleteket újra kell gondolni, mert azok értelmezése félresiklatta a fizikát.
A gravitáció sebességét (ti. a gravitonok terjedési sebességét) Einstein teljesen alaptalanul és önkényesen fénysebességűnek vélte. Feltevését a Michelson interferométeres kísérletekre alapozta, csakhogy a MM interferométer összeállítása a világűrben való száguldásunk kimutatására nem alkalmas. A világűrben való száguldásunk kimérésére Silvertooth tett kisérletet és az Ő módszerével 380 km/s sebességet lehetett kimérni a Leo csillagkép irányába. A legújabb COBE mérések ezt a 371 km/s nagyságú sebességet megerősítették, amely szerint a Föld a Leo/Crater csillagkép irányába száguld.
Stefan Marinov szintén különböző fénysebességeket mért egyszerű eszközeivel. Kimutatta a Föld 360 km/sec sebességű száguldását a Corvus csillagkép irányába.
A gravitonok valószínűleg nagyságrendekkel nagyobb sebességűek mint a fény, sebességük inkább c2 körüli. Fénysebességre akkor lassulnak ha a + és - elektromos töltést cipelik, mert az lesz maga a foton.
A fény sebessége nem állandó, azt megfelelő pontossággal csak vízszintes irányban vagyunk képesek mérni, forgótükrös módszerekkel. A Föld felé leeső fény sebességnövekedését Pound és Rebka hangszóró sebességkompenzációs kisérlete bizonyítja (2.5 x 10-15 c / 22.5 méter = c + 0.7 mikron/s).
Egy fekete lyuk (BH) eseményhorizontja ennek alapján az a felület, ahol a fekete lyukba "beáramló" DVAG sebessége = c, ezáltal a kifelé tartó fény hiába küzd a "szembeszéllel", a BH fogságából nem tud kitörni. Az idő nem áll meg, az események ugyanúgy zajlanak, csak fény segítségével nem vehetünk róluk tudomást (mert a fény soha sem fog ideérni).
A tér:
A könnyebb megértés reményében vegyünk egy geometriai objektumot, például a gömböt. A gömb definíció szerint egy központi, matematikai ponttól azonos távolságra lévő matematikai pontok halmaza, amely távolság a gömb sugarával (r) egyenlő. Menjen az r sugár 0 -tól végtelenig és így megkapjuk a teret. A tér tehát matematikai pontok végtelen halmaza és ilymódon semmilyen körülmények között nem található meg a természetben, a valóságban nem létezik, ezért nem lehet hajlítani, tágítani, összenyomni, felfújni, csavarni vagy kalapáccsal ráütni. Ha valaki a XXI. században azt gondolja, hogy a tér felfújódhatott az Ősrobbanáskor, netalán a matematikai pontok az Ősrobbanással keletkeztek, az nagyon finoman szólva téved.
 |
 |
 |
| rohan.janos@med.u-szeged.hu |
Index Fórum 2022 2021 2020 2019 2018 2017 2016 2015 2014 2013 2012 2011 2010 2009 2008 2007 2006 2005
A DVAG gravitonsugárzás árnyékolása a gravitációs nyomóerőt okozza. Az anyagot összesen 2 fajta elemi részecske építi fel, gravitonok és elemi elektromos energiarészecske töltések, tömegük nincs. Giroszkóp súlyvesztés
