2. Már elnézést kérek de a Cavendish ingával végzett kisérletek sehogyan sem utalnak arra, hogy egy ottlevő tömegpontra ható erő most éppen húzó vagy nyomóerő, tehát ez a kérdés nem releváns. Ugyanúgy lehet nyomóerő is és akár vonzóerő is lehetne ha ez a vonzás fizikailag egyáltalán lehetséges. De gondolom nincs elképzelése arról, hogyan működne egy vonzóerő abban az esetben ha a tér üres, és nincs benne erőtér.
3. "hogy a bolygók ellipszis pályán keringenek."
Megint nem a lényeget érintő kérdés, mert a bolygók sem érzékenyek arra, hogy az őket érő erővektor az
most éppen nyomó, vagy netalán húzóerő lenne. A Kepler törvények például semmiben sem változnak, és természetes, hogy rakétákkal eltaláljuk a Jupitert, mert ebben nincs hiba.
A kérdést nem így lehet eldönteni, mert az összes olyan helyzet amikor mindegy, hogy az erővektor húz vagy nyom, a kérdés eldöntésére nem alkalmas.
Üdv, János
Dear W,
köszi a hozzászólást, és igen, csaknem mindenki így képzeli, csak az az apró hiba ezzel, hogy
Einstein (1916) a tiszta, üres, matematikai vákuum teret hajlítgatja, és ezáltal termeli az erőt amely a testeket gyorsítja. Az ellenkező esetben, ha a gravitációs energiamező kitölti a vákuum teret, csak ekkor tudhatjuk manipulálni a "teret", és ennek lehet eredménye a LÁTSZÓLAGOSAN görbült tér. Ez a látszólagos térgörbület egy okozat, és nem pedig ok. Ha a vákuum tér nem tartalmazza a gravitációs energiamezőt (= üres), akkor teljesen nevetséges dolog hajlítgatni a semmit...
Ezekután nincs szükség a szingularitás téveszméjére, nincs szükség felfúvódásra, a világegyetemnek nem szükséges a semmiből keletkeznie (egyetlen matematikai pontból), mert soha nem szükséges egyetlen ponttá összeesnie sem, a vonzó gravitáció híján semmi sem kényszeríti erre. És nem kell filozofálni. Csak egy új kozmológia születik. Egyszerű, érthető és fizikai.
Csak a vonzó gravitáció esetén szükséges feltételezni, hogy az Univerzum egyetlen pontból, a semmiből keletkezett (ezzel nem tagadom az Ősrobbanás elméletet!),
a kozmológusok kénytelenek feltételezni a fénysebességet sokszorosan meghaladó sebességű felfúvódást.
Kínjukban kénytelenek feltételezni valamiféle antigravitációt az univerzum távoli vidékein, persze nem itt.
A gravitációt pedig abszurd módon úgy képzeljük el, hogy a föld anyag által kibocsátott graviton egy kampós végű bot, amely igen igen távolra utazik, majd a kampójával elkap egy másik útjába eső tömeget és egészen a földig visszahúzza. (Nem tovább, csak pontosan idáig.) Hát ez akkora hülyeség, hogy még magam is elalélok.
Vagy, hajlítgatjuk a teret. Nem. Ez csak a látszat..
A valódi ok a következő: a gravitációs (quantum field (1926), nullponti energia stb) energiamező állandóan áramlik a barionos anyagba, (atomok, bolygók, csillagok stb) folytonosan hevítve azt.
Ezt a legkönnyebben a fekete lyukak esetében érthetjük meg. A gravitáció a fekete lyukba áramlik, az eseményhorizonton pedig a kifelé tartó fény látszólag megáll, hasonlóan a pisztránghoz amely a folyóval szemben úszik.
Minden más anyag is a gravitációs térrel együtt sodródik befelé a fekete lyukba. Ugyanúgy, mint ahogy a porszívó beszívja a levegőt és a piszkot.
De azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy a porszívó körül meggörbült a tér?
Janos
Kedves Zoltán, hálásan köszönöm, hogy figyelemre méltattad művemet,
az én logikám az: a Hubble ellát 13 Gfényévnyire a Nagymedve irányában. A távcsövet elfordítva a déli félteke irányába szintén kb ilyen távoli galaxisokat látni. Ha a világegyetem egy robbanásfélével keletkezett, végülis mindegy, hogy hol történt ez a robbanás, a robbanás helyéről el kellett jutnia arra a helyre ahol 13 Géve kibocsátották a fényt a galaxisok. Ehhez szerinted nem kellett idő??? Aztán 13 Gévig jött a fény. Esetleg úgy képzeled, hogy a robbanás pillanatában a galaxis vagy kvazár már ott termett ahol most látjuk, tehát 13 Gfényév távolságban?
Saját magad állítod: "Mi most, annak az objektumnak azt az allapotat latjuk
amilyen 13 milliard evvel ezelott volt." Igen
Viszont:
"Hogy eppen milyen iranyban latjuk - az nemigen ad informaciot sem arra,
hogy 13 milliard evvel ezelott pontosan hol volt, sem arra hogy jelenleg hol van."
Már, hogy a fenébe ne arrafele legyen a galaxis amerre látjuk, talán ugy véled, hogy a Nagymedve-ben látjuk a galaxist és az mondjuk a Carina irányában van (volt 13 Géve) valójában? Na ez aztán a logikátlan. (a mai helyzetét persze, hogy nem tudjuk, mászkálhat, megsemmisülhetett tegnap, valószínűleg összeolvadt egy másik galaxissal etc)
A tér különben nem görbe. Csak görbének látszik. Ez egy tünet. De semmiképpen sem jelenti azt, hogy a látott galaxis nem ott van (pontosabban volt 13 Géve) amely irányból a foton becsapódik az űrtávcsöbe.
Elég jól megkülönböztethető az a fény amely gravitációs lencsehatás miatt elhajlott, a többi, normális képet mutató és jól leképezhető galaxis fényétől.
Az Andromeda galaxisról: én nem azt állítom, hogy 13 Gév kellett a pozició elfoglalásához, hanem, hogy LEGALÁBB 13G év kellett. Az andromeda azért nem jó példa, mert valószínűleg nem a föld, vagy a tejút mostani poziciója a Nagy Bumm helye a térben, magyarul nem itt van a világ közepe (az most mindegy, hogy valahais megtudhatjuk e merrefele volt az ősrobbanás)
De tételezzük fel hogy itt volt. Vegyünk 2 galaxist, az egyik az andromédában, a másik legyen vele ellentétes térfélen, mondjuk a centaurusban, ugyanígy kb 2 millió fényévre tőlünk (vagyis köztük a távolság 4 millió fényév). Ha itt keletkeztek egy robbanással, vajon mennyi idő kellett, hogy a jelenlegi helyükre érjenek? Ha fénysebességgel mennek, akkor éppen 2 millió év kellett hozzá. Most kibocsátanak egy fénysugarat a föld felé. 2 millió év múlva majd meglátjuk, hogy hol voltak ma. Na persze ez csak az én szerény véleményem.
(Ha nem itt keletkeztek, hanem bárhol máshol, akkor szerinted mennyi idő kell, hogy egymástol 4 millió fényév távolságra eljussanak?)
Az atom kibocsát egy gravitont, vagy mit, de valamit vélhetően kibocsát, hiszen ő okozza a vonóeröt, a térben nincs semmi, ez a graviton amint megtalálja a másik atomot azt megkéri, hogy jöjjön vele vissza. De közben egy másik irányban is ki kell bocsátania egy gravitont, vagy mit, mert amarra is lehet hogy van egy atom. Na most ha már kibocsátottál egy egy gravitont vagy mit a tér összes lehető irányában, akkor gyorsan kezdheted elölről, nehogy az előbb elfogott atom meggondolja magát és köszöni szépen visszamenjen a helyére. És ez az egyetlen egy atom már ezt csinálja amióta a világ világ. Nem fogy el az atom. Nem elég, hogy magától megy, még folyamatosan sugároz is.
Üdv, János
nem világíthat az égbolt (láthatóban)
nincs itt semmilyen paradoxon
DE NEM JÁR GYORSABBAN !
ergo: az űrhajó visszatér és az iker nem lesz öregebb
nincs itt semmilyen paradoxon.
 |
 |
|
| rohan.janos@med.u-szeged.hu |
Index Fórum
2022
2021
2020
2019
2018
2017
2016
2015
2014
2013
2012
2011
2010
2009
2008
2007
2006
2005
A Relativitáselmélet egyfajta leírása egy fizikailag létező hatásnak amit gravitációnak hívunk. A gravitáció nem tévesztendő össze egy matematikai leírással még akkor sem ha azt maga Einstein találta ki. A gravitáció egy erőhatás amely értelemszerűen csak nyomóerő lehet, mivel a természetben húzóerők nem léteznek. A relativitáselmélet egyenletei csődöt mondanak amikor extrém környezetben alkalmaznánk őket és szélsőséges esetben végtelen nagyságrendű hibával közelítik a fellépő gravitációs erőt. A testek középpontjában ugyanis nulla gravitációs erő lép fel amit a relativitáselmélet hívei a végtelenbe tartó gravitációs hatásnak vízionálnak.
