Ez a tanulmány egy új anyagmodellt javasol, amely az Univerzum felépítését kétféle elemi energiarészecskére vezeti vissza. A modell különbözik a jelenlegi standard elméletektől, elveti a téridő fogalmát, és a gravitációt nyomóerőként értelmezi újra, de nem kizárólag erre épít. A cél egy olyan koherens világkép felépítése, amely egyszerűbb, determinisztikusabb, és választ adhat a jelenlegi kozmológia és az anyagszerkezet néhány nyitott kérdésére.
1. Kétféle elemi energiarészecske. Az anyag alapját kétféle energiarészecske alkotja, mindkettő tükörszerű párral rendelkezik, s így a négy részecske egymással párokba állítható.
2. Foton mint összetett részecske. A foton két tükör gravitonból és két tükör elemi elektromos töltésből (neutrínókból) épül fel.(1)
3. A barionos (normál) anyag tóruszos felépítése. Az elektron és a proton tóruszos felépítésű. A neutron is.
4. A Gravitáció nyomóerő. A gravitáció nem vonzó jellegű, hanem egyenirányított nyomó hatás, amit a graviton-párok okoznak.
5. Graviton és spinon azonosítása. A graviton már megfigyelhető volt a holon-spinon kísérletekben. A spinon a spin tulajdonság hordozója, azonos a graviton részecskével.(2)
6. Neutrínók mint elemi elektromos töltés-párok. A neutrínók a pozitív és negatív elemi elektromos részecskék páros formái. Nem kvázi-részecskék, hanem valós építőkövek.
7. Kvarkok nem léteznek. Gluonok sem.
8. Téridő nem létezik a természetben. Ez a fogalom tisztán matematikai formalizmus. A szingularitás szintén.
9. A fénysebesség nem állandó. A mérése kizárólag vízszintes irányban történt.
10. Ciklikus Univerzum, végtelen gravitációs sugárzás.
A modell ciklikus világegyetemeket feltételez, amelyben nincs valódi kezdet vagy vég. A gravitációs nyomóerő folyamatosan összegyűjti az anyagot egy központi neutroncsillagba (a "master fekete lyuk"), majd a kritikus nyomás elérésekor új Ősrobbanást idéz elő. Ez indítja a következő ciklust.
A ciklus folyamata:
• A gravitációs sugárzás hatására az anyag folyamatosan az Univerzumban meglévő galaxis klaszterek összeolvadásával valahol kialakult Master fekete lyukba préselődik és a folyamat gyorsuló üteműre vált.
• A gravitációs nyomóerő nem végtelen, hanem egy felső korláttal rendelkezik, amely a Newton gravitációs egyenletből vezethető le (= 1.2 × 1044 N).(3) Ez a horribilis nyomóerő feltehetően még a master fekete lyukban ülő óriás neutroncsillag felszínén sem érvényesül teljes egészében, valamint a belső, középponti nyomás semmiképpen sem tart a végtelenbe.
• Amikor az Univerzum teljes elérhető anyagmennyisége hirtelen a master fekete lyuk belsejébe került, akkor a továbbra is elnyelődő gravitációs sugárzás a neutroncsillagot úgymond 'felpumpálja' és a rendszer instabillá válik, mivel megszűnt az anyagbetáplálás amely még képes volt az elnyelt sugárzás megkötésére, majd gravitációs impulzussal szétveti az anyagot - ez az új ciklus kezdete.
• A robbanás nem igényli a téridő fogalmát, inkább úgy értelmezhető, mint neutronok és elemi részecskék szétáradása, ahol a hajtóerő szintén a gravitonsugárzás. A kezdeti sebesség a gravitonsugárzás sebessége amely hozzávetőleg 1Mc lehet. Ez a becsült sebesség egyben azt is jelenti, hogy a gravitációs sugárzás kb tízezer évente lecserélődik az Univerzumban. A modell nem feltételez inflációt vagy téridő felfúvódást; a tágulás oka a gravitációs impulzus.
• Minden ciklusban az anyag és az energia szerkezete újraformálódik, de nem a semmiből keletkezik. A téridőnek nincs szerkezete, mert téridő sincs.
Ez a ciklusos modell elkerüli a szingularitás és a "semmiből való keletkezés" problémáit. Minden új világegyetem az előző ciklus energiáit és részecskepárjait rendezi újra.
A kiindulópont nem egy szingularitás, hanem egy hatalmas gravitációs nyomás alatt lévő neutroncsillag. Az anyag és sugárzás keletkezése nem a semmiből történik, hanem az elemi részecskék újrarendeződéséből, valamint a foton felépítéséhez szükséges, végtelenből érkező gravitonsugárzásból és neutrínókból.
Az Ősrobbanás során a Master fekete lyukban összegyűlt óriási neutroncsillag anyaga neutronokból álló kisebb-nagyobb rögökké törhet szét, miközben nagy energiájú neutronsugárzás is keletkezik. Ez a rendszer a gravitációs sugárzás nyomása alól felszabadulva gyorsan igyekszik stabilizálódni. A rögök normál anyaggá alakulnak és elektronok szabadulnak fel, valamint a szabad neutronok is rövid időn belül elbomlanak protonokra és elektronokra. Ehhez a folyamathoz semmi esetre sem kell 300 000 év, a szükséges idő sokkal inkább percekben mérhető. Ez az eseménysorozat közelebb hozhatja a magyarázatot a Webb teleszkóp által megfigyelt 'érett' galaxisok létezésére a kezdeti időkben.
A modell szerint az anyag-antianyag párok a foton két jól meghatározott frekvenciáján kialakuló stabil páros részecskék tórusz felépítéssel. Az alapvető antianyag-páros végső soron a kétféle elemi töltés, ami a neutrínó két alkotórésze.
Részletesebb felépítés:
• A foton széthasadása során -megfelelő frekvencia esetén- két tórusz-pályára álló részecske képződhet: az elektron-pozitron vagy proton-antiproton párok (= párképződés).
• A foton kettéhasadásával keletkező részecskék csak két meghatározott frekvencia esetén képesek körpályára állni, más esetekben a keletkező részecskék spirálisan szétrepülnek és gyorsan elenyésznek, amely összhangban van a ködkamrás megfigyelésekkel is.
• A részecskék és antirészecskék közötti alapvető különbség a graviton-gerinc körül keringő elemi elektromos töltésrészecske.
Az elektronban a negatív jelű, míg a pozitronban a pozitív jelű töltésrészecske kering, de a szerkezetük -a graviton gerinc és a tórusz- azonos. A tóruszban a graviton körüli keringés iránya a spin tulajdonságot befolyásolja.
A proton a pozitronhoz hasonló tóruszstruktúra, de nagyobb fotonfrekvenciából keletkezik, ezért a tórusz átmérője kisebb, energiája nagyobb.
Az antiproton ugyanígy az elektron megfelelője, de nagyobb energiájú változatként. Tehát a pozitron és a proton ugyanaz az anyagi összetétel, nem lehetnek egymás antirészecskéi. Akkor mi lehet valójában az antianyag? Az antianyag a pozitív és a negatív elektromos töltésrészecske pár, a neutrínó alkotórészei. Ezek egymás antianyagai.
Ez a modell tehát újraértelmezi az antianyag fogalmát:
• a pozitron az elektron antirészecskéje,
• a proton az antiprotoné,
• de a proton és az elektron is egymás antirészecskéi annak ellenére, hogy nem képesek egymással annihilálódni.
Mivel a pozitron és a proton a foton ugyanazon feléből képződik és bár a fotonok frekvenciában jelentősen különböznek, anyagi összetételükben azonban azonosak. Ugyanígy az elektron és az antiproton a foton másik feléből keletkezik és így anyagi összetételükben ők is azonosak. Az annihiláció viszont csak olyan párosok között történhet meg, amelyek azonos frekvenciából származnak, vagyis a pozitron és elektron között, illetve a proton-antiproton esetén. Ezért nem történik meg annihiláció a proton és az elektron között, mivel különböző frekvenciákból keletkeztek és így foton sem képződhet belőlük. Következésképpen valódi antianyagnak a pozitív és a negatív elemi elektromos töltésegységek tekinthetők. Az antianyag itt van a szemünk előtt, nem várható antianyag galaxisok felfedezése. Ha lennének ilyenek akkor nagyon specifikus hullámhosszokon kellene villanásokat látni az égen.
A Fotonok szerkezete és a tulajdonságok eredete(1)
Az alábbi ábra illusztrálja a foton szerkezetének változásait egy hullámhosszon belül.
Ábra 1. A fotonmodell: két, dupla-hélixben haladó graviton elemi energiarészecske és a körülöttük keringő kétféle elektromos töltésrészecske. Ez a szerkezet biztosítja a foton kifelé mutatott tulajdonságainak szinuszos váltakozásait amely a 4 részecske egymáshoz viszonyított helyzetének változását jelenti. A két graviton jelölése A és B, a negatív elektromos töltés jele C, valamint a pozitív elemi elektromos töltés jele D. Ha a gravitonok közrefogják a pozitív jelű elektromos töltésrészecskét akkor a foton kifelé negatív elektromos tulajdonságot mutat. Negyed hullámhosszal később a 4 részecske négyszög alakban áll, a két elektromos töltés (a képen jobb oldalra szeparálódva) semlegesíti egymást, a foton kifelé mágneses tulajdonságot mutat amit a gravitonok okoznak. Negyed hullámhosszal később a 4 részecske ismét egy egyenes mentén helyezkedik el, de a negatív töltésrészecske van közrefogva, leárnyékolva, így a foton pozitív elektromos tulajdonságot mutat. Végül a képen látható kiinduláshoz visszatérve a 4 részecske ismét négyszög alakot vesz fel de a töltések most a bal oldalra esnek, így a mágneses polaritás is megfordul.
A foton szerkezete: két tükör-graviton és két tükör-elektromos töltés, amelyek a helix pályán haladó gravitonok körül keringve alkotják a foton összetett, nem elemi részecske jellegét. A foton nem viselkedik hullámszerűen és a foton nem hullám. A foton a szerkezetét alkotó négy részecske egymáshoz viszonyított helyzetének váltakozása miatt mutat kifelé egyszer elektromos, majd negyedhullámhosszal később mágneses tulajdonságot. A cirkuláris polarizáció, a spin és az elektromos-mágneses viselkedés mind ebből a belső szerkezetből vezethető le. Tehát a foton nem hullám hanem részecske és csak a kifelé mutatott tulajdonságai váltakoznak szinuszos jelleggel.
A lézer fény 'kristályos' foton nyaláb. A szomszédos fotonok elektromos töltéseikkel rendeződve és egymással kapcsolatot tartva haladnak egymás mellett. A horizontális és vertikális kapcsolatok negyed fordulatonként váltakozva alakulnak ki egymással a haladási irányra merőleges síkban.
a
b
Ábra 2a. A lézer fotonok egymás közti kapcsolatának kialakulása az elektromos töltések vertikális elhelyezkedésével
Ábra 2b. A kötések negyed hullámhosszal később horizontális irányra váltanak. Ezek a kötések stabilizálják a lézersugár szerkezetét. A rácsban az ellentétes töltések közötti távolság mindig kisebb mint az azonos töltések közötti távolság.
A fénysebesség állandósága és annak változásai
A fénysebesség nem állandó. A foton terjedési sebessége csak vízszintes irányban állandó a Földön, mert a gravitonsugárzás gradiense határozza meg az aktuális fénysebességet. A fénysebesség az eseményhorizonton befelé például 2c, kifelé pedig pontosan nulla.
A Pound és Rebka kísérlet értelmezése
A Pound és Rebka kísérlet zseniálisan kimutatta a fénysebesség növekedését 22.5 méter magasságkülönbség esetén.(4) A kutatók hangszórómembránra ragasztották az abszorber Fe57 izotópot. A membrán lefelé irányuló mozgásával kompenzálta a fénysebesség növekedését és így az érzékeny Mössbauer módszerrel kimutatható lett a c-nél nagyobb sebességű gammafoton elnyelődése. A hangszóró membrán mozgatása nélkül a 22.5 méterrel feljebb kibocsátott gammafoton már nem nyelődik el a Fe57 abszorberen.
A Michelson kísérlet félreértése
A Michelson kísérlet a higanyfelszínen úszó interferométer forgatásával nem tudta kimutatni a Föld száguldását a világűrben, de az interferométer ilyen típusú forgatásával erre nem is volt mód, mivel a fénysugarak a forgatás közben felcserélődnek és egymás hatását kikompenzálják, Amennyiben viszont az interferométert nem forgatjuk akkor napi és éves ciklusokat lehet regisztrálni.(5)
Azonban ha a Michelson interferométert a tiltott irányban forgatjuk, akkor vélhetően kimutatható az eredeti szándék, a Föld száguldása a világűrben. Ugyanis ha a forgatás tengelyének az egyik kar optikai tengelyét választjuk, akkor feltehetően kapnánk csíkeltolódásokat, kivéve akkor amikor a forgatás tengelye pont a száguldás irányába mutat. Tehát amennyiben nem vagy alig történne elmozdulás a csíkokban, akkor a forgatás tengelye éppen megmutatja a száguldás irányát. Rajta kísérletező kedvű emberek, meg lehet próbálni (Garamvölgyi Sándor ötlete alapján).
A Silvertooth kísérlet képes kimutatni amit Michelsonnak nem sikerült
Ernest Silvertooth egyutas interferométeres vizsgálatával képes volt kimutatni a Föld száguldását az űrben.(6) A lézersugarat Y alakban kettéosztotta, majd egymással szembe vezette a fénysugarakat és a szembe haladó fénysugarakon detektort vezetett végig. A csomópontok az eszköz orientációjától függően mozogtak. A megfigyelése szerint a Föld 380 km/s sebességgel száguld a Leo csillagkép felé, ami jó egyezést mutat a COBE CMBR vizsgálati eredményével.
Doug Marett cáfolata
Marett úgymond megismételte a Silvertooth kísérletet, de ez nem igaz, mert nem ismételte meg.(7) Mást csinált. Ugyanis az ő eszköze nem volt forgatható, így a Silvertoothnak felrótt hibákat ő maga vitte be a saját kísérletébe, mivel meg kellett várnia amíg a Föld elfordul az eszköze alatt. Ezáltal plusz hibalehetőségeket teremtett magának, amit ki is mért.
A Silvertooth eszköz forgatható volt, így nála nem jelentkezhettek a napi ciklusok által okozott hibalehetőségek.
A Hafele Keating kísérlet történelmi maszatolása
A Hafele kísérlet szándékos félrevezetés, a Cs órák rosszak voltak, pontosabban nem elég jók a szállításhoz. Kivéve egyet, a 447-es számú órát (a 4 közül) ami viszonylag stabilan működött, de az nem is mutatott relativisztikus ugrást, ám ennek a viszonylag jobb eredményét addig átlagolták amíg ki nem jött a kívánt eredmény. Az órákat tizenötször egymáshoz állították a repülések szünetében és így kreáltak eredményt.(8) A kísérletet nem ismételték meg, mást csináltak. A további kísérletek meg sem közelítették a HK kísérlet összeállítását azzal a felkiáltással, hogy az újabb órák már pontosabbak lettek. A laborban. Nincsenek elő és utóélet regisztrációk, csak rövidebb utazások és nagyon csekély időeltérések. GPS órát meg még nem hoztak vissza.
A müonok
Széleskörűen elfogadott nézet szerint a kozmikus sugárzás hatására a sztratoszférában keletkező müonok nem érhetnének le a földfelszínre az életidejük megnyúlása nélkül. Ez valóban így van, azok nem érnek le.
A kozmikus sugárzás nagyobbik része a sztratoszférában kelti a müonokat, viszont egy kisebb része sokkal lejjebb is elér. Csakhogy egyetlen müonnak sem 600 méter a megtett úthossza, mert ez egy átlag érték. Egy kisebb részük sokkal nagyobb távolságot képes megtenni és ezek a müonrészecskék érik el a földfelszínt, ezeket számolják össze a földi detektorokkal. Ehhez semmilyen idődilatációs elképzelés nem szükséges.
Az anyag atomi szinten tóruszos szerkezetű. Kisebb proton tóruszokból és háromszoros átmérőjű elektron tóruszokból épül fel. Kvarkos neutronok nincsenek,(9) a neutron valójában egy proton, amelyet egy kötőelektron stabilizál egy páros tórusz-szerkezetben. Magányos neutron esetén ez a stabilitás 10 perces felezési időt jelent, míg az atommagban a kötőelektron már több proton között kering és így a szomszédos protonok megvezetik, az elektron már nem esik le, legalábbis a stabil izotópokban. A tóruszok minden esetben egy graviton gerinc körül keringő elemi elektromos töltést jelentenek, tehát a proton és az elektron is hasonló felépítésű.
A tömeg tulajdonság előugrása és a spin tulajdonság kialakulása
A tömeg nem önálló létező, hanem a zárt tórusz-pályán keringő graviton elemi energiarészecske és a hozzá kapcsolódó elemi elektromos töltés körkörös mozgása következtében jelenik meg. A keringő részecskék mozgási energiája hozza létre azt a tehetetlenséget, amelyet tömegként észlelünk. Nem kell hozzá Higgs bozon, amit már 'majdnem' megtaláltak. De nem találtak meg.
A spin tulajdonság kialakulása magától értetődően a keringésből adódik. A kétféle spin a tóruszokban a graviton gerinc körül keringő elektromos töltés orientációjából származik, lehet jobbos vagy balos.
A sötét anyag molekuláris hidrogén
A molekuláris hidrogén nem látszik földfelszíni távcsövekkel, mert a gyenge IR vonalait elnyeli a levegőréteg. A Világegyetem anyagtartalmának feltérképezése ezért a látható anyagmennyiségek számbavételével történt. A hidrogéntartalmat 21 cm-en vizsgálták, ami az atomos hidrogénre jellemző és így természetesen hiányzott nagymennyiségű gravitációs hatású anyag.
A világűrbe juttatott IR spektroszkóppal azonban az atomos hidrogén mennyiségének tízszeresét kitevő molekuláris hidrogént figyeltek meg nevezetesen az NGC 891 jelű, élével felénk néző spirál galaxisban.(10) További megerősítő vizsgálatok lehetnek szükségesek kézenfekvően a Webb teleszkóppal.
Az atommag nem tartalmaz valódi neutronokat.
a
b
Ábra 3a. A B17 atommag oldalnézetben: kék tóruszok: protonok, piros tóruszok: kötőelektronok. Metastabil konfiguráció, a felezési idő 5 millisec.
Ábra 3b. A B17 atommag bomlás előtti állapota: bal oldalon egy elektron (piros tórusz) leszorul a magperemre, amit azonnal leszorít a többi elektron. Így lesz elektron sugárzó.
A protonok között kötőelektronok biztosítják a stabilitást. A héjelektronok nem keringenek az atommag körül, hanem fix energiavölgyekben foglalnak helyet. A stabil nukleonstruktúrák síkban szerveződnek a síkra merőleges tengelyeken proton és elektron tóruszokból. A tóruszok nem maguk a részecskék, hanem csak az alkotó elektromos részecskék által a graviton gerinc körül bejárt felület. A páros keringése fénysebességű.
Az erős kölcsönhatás eredete és a protonok leárnyékolása az atommagban
Az atommagban nincs külön erős kölcsönhatás, az erős kötést a szoros közelségben elhelyezkedő kötőelektronok biztosítják, mivel a proton tóruszok a kb háromszoros átmérőjű elektrontóruszok belsejében helyezkednek el. Az erős kölcsönhatásnak vélt erő egyszerűen elektromágneses kölcsönhatás és a proton-elektron tóruszok közelsége okozza a kötés erősségét.
Mivel a protonok a viszonylag nagyméretű elektrontóruszok belsejében foglalnak helyet, így az elektronok a protonok pozitív elektromos töltését leárnyékolják. Emiatt a héjelektronok nem képesek megközelíteni a magot és ezért nem zuhan bele az elektronhéj az atommagba. A ritkán előforduló K elektron befogás ellenére a kötőelektron-szegény izotópok elektronbefogása megfelelő frekvenciájú fotonból történik párkeltéssel, mivel a foton könnyen megközelítheti az atommagot. Ezért van olyan sok pozitronsugárzó izotóp, mert a fel nem használt pozitront az izotóp kisugározza.
Kvarkok nem léteznek.
Az alábbi ábra a proton és a neutron kísérletileg meghatározott töltéseloszlását mutatja a részecske középpontjától számított távolság függvényében.(9)
Ábra 4. A töltéssűrűség eloszlásából leolvasható, hogy a neutronban egy proton és egy elektron tórusz van, kvarkok meg nincsenek. A protontórusz töltéssűrűsége kb 0.2 fm megfelel a neutrontórusz páros 0.2 fm sugarának, míg a neutron negatív töltéssűrűsége (= magelektron) 0.6 fm, kb háromszorosa a protontórusz sugarának vagyis az elektrontórusz átmérője kb háromszorosa a protontórusz átmérőjének.
A neutronban felfedezhető egy negatív töltésű régió a középponttól kb 0.6 fm távolságban, ami nehezen feleltethető meg a 2 db negatív töltésű lekvarknak. Viszont a protonban nyoma sincs negatív töltésű részecskének. Következésképpen a kvarkmodell életképtelen.
Ezzel szemben a 0.6 fm-nél található negatív töltéssűrűség megfelel egy magelektron tórusznak amelynek átmérője kb háromszorosa a proton centrumától kb 0.2 fm-re elhelyezkedő pozitív töltéssűrűség maximumnak, amely a protontórusznak felel meg.
Protonok
A proton centrumában nincsenek töltések, a proton üres, ott nincsenek kvarkok, sem felkvark, sem lekvark, mert a proton egy tórusz.
• A protonban nincs meg a negatív töltésű kvark. A kvarkmodell nyilvánvaló tévedés.
• A középponttól 0.2 fm távolságban található a pozitív töltés, mert a proton egy tórusz.
• A középponttól 0.2 fm távolságban kellene elhelyezkednie a negatív töltésű kvarknak is ha lenne olyan. De nincs.
Neutronok
A neutron centrumában nincsenek töltések, a középpont üres, ott semmi sincs, sem felkvark, sem lekvark, mert a neutron kettő darab tórusz.
• A középponttól 0.2 fm távolságban található a pozitív töltés, mert az egy proton tórusz.
• A középponttól 0.2 fm távolságban kellene elhelyezkednie a negatív töltésű kvarknak is ha lenne olyan. De nincs.
• Ellenben a neutronban található egy negatív töltésű részecske 0.6 fm-nél, ami egy elektron tórusz.
• A töltéssűrűség eloszlásából úgy néz ki, hogy a neutronban egy proton és egy elektron tórusz van, kvarkok meg nincsenek.
A nyomó gravitációs modell szerint a gravitáció két különböző hatásra bontható és csak az egyik gyengül négyzetesen. A négyzetes gyengülés a látószög csökkenését veszi számításba. A gravitonsugárzás kitakart része viszont akár az Univerzumon túl is csőszerűen hiányzik, így a gravitációs hatás galaktikus méreteken is jelentős marad. A végtelenből érkező gravitációs sugárzás koncepciója lecserélheti a téves sötét energia hipotézisét is, de ez nem gyorsítja az Univerzum tágulását, hanem lassítja.
A gravitáció árnyékolhatósága és Eötvös Loránd tévedése
A nyomó gravitációs modell szerint a gravitáció nemcsak mérhető, hanem árnyékolható is, amennyiben egy test mögé egy másik test kerül, amely kitakarja a gravitonsugárzás egy kicsiny részét. Ez ellentétben áll azzal a relativisztikus felfogással, amely szerint a gravitáció torzulásként értelmezhető, és nem tekinti reálisnak az árnyékolhatóságot.
Eötvös Loránd árnyékolási kísérleteit(11) a fenti szempontból újra kell értelmezni. Eötvös a vonzó gravitáció feltételezéséből indult ki a torziós ingával és ólomkvadránsokkal összeállított árnyékolási kísérletében. Feltételezte, hogy a vonzó gravitáció csak az alsó kvadránsokkal lép kölcsönhatásba, így a felsőt - amely az egyensúlyhoz kellett - figyelmen kívül hagyta a kísérleteiben. Amennyiben azonban a gravitáció nem vonzó, hanem nyomó jellegű, úgy az árnyékoló hatás megállapításához nem hagyhatta volna figyelmen kívül a felső ólomkvadránsokat.
Ez azt jelenti, hogy Eötvös kísérlete nem a nyomó gravitációs elméletre volt érzékeny, és így az ólomkvadránsokkal tervezett kísérlete nem alkalmas a nyomó gravitációs működés kizárására. Viszont legalább a vonzó gravitációt kizárta.
A gravitáció árnyékolhatósága napfogyatkozások alkalmával figyelhető meg(12, 13, 14).
A téridő valójában csak egy egyenletrendszer, a természetben nem létezik.
A Gravity Probe(15) kísérletben a nagysebességgel pörgetett gömb alakú tárgyak nem voltak képesek kimutatni a téridőben beálló változásokat mivel téridő nem létezik.
A kísérlet a gravitációs sugárzás gradiensében beálló változásokat érzékelhette, ami egy fizikailag létező hatás. Tehát a kísérlet félreértelmezése nem bizonyította a téridő létezését, hanem csak újabb példája a megfelelési kényszernek.
A kísérlet maga jól megtervezett és működőképes volt, csak semmi köze nem volt a nemlétező téridőhöz.
A neutrínók, mint elemi elektromos részecskepárok, részt vehetnek összetettebb részecskék vagy sugárzások kialakításában. Lehetséges, hogy a foton újraképződése gravitonsugárzás és neutrínó-pár találkozásával megy végbe, de ennek pontos mechanizmusa még nem ismert.
Ez a modell egy egyszerűbb, koherensebb és fizikailag intuitívabb alternatívát kínál az Univerzum felépítésére. A nyomó gravitáció, a tórusz-alapú részecskeszerkezet, valamint a ciklikus világegyetem koncepciója számos jelenlegi elméleti probléma (pl. szingularitás, sötét energia, antianyag) megoldását kínálja újfajta szemléletben. A továbbiakban szükség lehet a modell kísérleti tesztelésének lehetőségeire is.
• A gravitáció javasolt értelmezése megoldást szolgáltat arra, hogy az EM erőnél kb. 30 nagyságrenddel gyengébbnek tekintett gravitációs erő hogyan tartja össze a galaxisokat és galaxis klasztereket akár száz vagy ezer millió fényéves távolságban is.
• Az Ős neutroncsillag szétrobbanásával képződő törmelékek magyarázatot adhatnak a Világegyetem 'szélén' látható galaxisok kifejlett voltára.
• Kiváltja a manipulálást a nemlétező téridővel.
• Kiváltja az abszurd és természetellenes szingularitás fogalmat és a semmiből keletkezést.
• Triviális magyarázatot kínál, hogy miért nem zuhan bele az elektronhéj az atommagba.
• A modell kiváltja a nemlétező gluonokat, a kvarkokat és az 1/3 elemi elektromos töltéseket.
• Egyszerű magyarázattal szolgál hogyan képes az atommag elektron kibocsátásra ha nem tartalmaz elektront.
• Hogy a neutron miért pont protonra és elektronra bomlik.
• A labilis neutron miért stabil az atommagon belül.
• Hogyan képes a foton pozitront és elektront termelni ha nem tartalmazza őket?
• Mitől képesek a fotonok lézersugarat létrehozni?
• A modell triviális magyarázatot szolgáltat a tömeg tulajdonság megjelenésére és így lecseréli a téves Higgs elképzelést.
• Kézenfekvő magyarázattal szolgál a spin tulajdonság megjelenésére.
• A modell eldönti a kérdést, mely szerint a foton részecske vagy hullám természetű-e.
(1). A foton szerkezete http://astrojan.nhely.hu/foton.htm
(2). Spinons and Holons https://www2.lbl.gov/Science-Articles/Archive/ALS-spinons-holons.html
(3). Béni Péter, A Tau erő http://astrojan.nhely.hu/tau.htm
(4). Pound és Rebka kísérlet https://journals.aps.org/prl/pdf/10.1103/PhysRevLett.3.439
(5). Hector Munera http://astrojan.nhely.hu/munera.pdf
(6). Ernest Silvertooth egyutas interferométere http://astrojan.nhely.hu/silverth.htm
(7). Doug Marett, A Silvertooth kísérlet kritikája, https://web.archive.org/web/20150415182054/https://conspiracyoflight.com/Silvertooth/Silvertooth.html
(8). Hafele Keating kísérlet kritikája, A. G. Kelly https://www.cartesio-episteme.net/H\&KPaper.htm
(9). Kvarkok nincsenek, Norman D. Cook, Fig. 6.2, p131. https://drive.google.com/file/d/1E\_dQHeQRUPHkJ-CtEwKwgGhzic5x1xzL/view?usp=sharing
(10). Edwin A. Valentijn & Paul P. van der Werf, First extragalactic direct detection of large scale molecular hydrogen in the disk of NGC 891, https://iopscience.iop.org/article/10.1086/312208/pdf
(11). Eötvös Loránd gravitáció árnyékolási kisérlete az ólomkvadránsokkal, https://web.archive.org/web/20120321155318/http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1998/9850/gravitacio/gravit.html
(12). Magyari Endre, Gravitáció árnyékolási kisérlete (1961) http://astrojan.nhely.hu/laki.htm
(13). Wang eclipse, Gravity anomaly (1997) https://web.archive.org/web/20061009140254/http://www.eclipse2006.boun.edu.tr/sss/paper02.pdf
(14). Allais effect, Gravity anomaly (1954) https://web.archive.org/web/20120122100506/http://www.allais.info/alltrans/nasareport.pdf
(15). Gravity Probe kísérlet https://en.wikipedia.org/wiki/Gravity_Probe_B
astrojani blog hupont.hu LinkedIn ChatGPT, ChatGPT, ChatGPT
To be continued.. ☯
 |
 |
Summary |
| rohan.janos@med.u-szeged.hu |
Index Fórum 2022 2021 2020 2019 2018 2017 2016 2015 2014 2013 2012 2011 2010 2009 2008 2007 2006 2005
* A fénysebesség NEM állandó. A fény sebességét mi mindig kizárólag vízszintes
irányban forgó tükörrendszerekkel mérjük a szükséges pontossággal. A Pound és Rebka kisérlet bizonyítja a
Föld felé eső fény sebességének növekedését (+ 7.36 x 10-7 m/s, = 2.5 x 10-15 c / 22.5 méter).
**
Models of the Atomic Nucleus: Kvarkok nem léteznek.
Analysis of Same-Atomic-Weight Isotopes: Neutronok nem léteznek.
Neutron
*** A COBE mérései megerősítik a 371 km/s száguldást Leo/Crater csillagkép irányában.
**** Electric forces may bind nucleus.
