Ez a tanulmány egy új anyagmodellt javasol, amely az Univerzum felépítését kétféle elemi energiarészecskére vezeti vissza. A modell különbözik a jelenlegi standard elméletektől, elveti a téridő fogalmát, és a gravitációt nyomóerőként értelmezi újra, de nem kizárólag erre épít. A cél egy olyan koherens világkép felépítése, amely egyszerűbb, determinisztikusabb, és választ adhat a jelenlegi kozmológia és az anyagszerkezet néhány nyitott kérdésére.
1. Kétféle elemi energiarészecske. Az anyag alapját kétféle energiarészecske alkotja, mindkettő tükörszerű párral rendelkezik, s így a négy részecske egymással párokba állítható.
2. Foton mint összetett részecske. A foton két tükör gravitonból és két tükör elemi elektromos töltésből (neutrínókból) épül fel.(1)
3. A barionos (normál) anyag tóruszos felépítése. Az elektron és a proton tóruszos felépítésű. A neutron is, kvarkok nincsenek.
4. A Gravitáció nyomóerő. A gravitáció nem vonzó jellegű, hanem egyenirányított nyomó hatás, amit a graviton-párok okoznak.
5. Graviton és spinon azonosítása. A graviton már megfigyelhető volt a holon-spinon kísérletekben. A spinon a spin tulajdonság hordozója, azonos a graviton részecskével.(2)
6. Neutrínók mint elemi elektromos töltés-párok. A neutrínók a pozitív és negatív elemi elektromos részecskék páros formái. Nem kvázi-részecskék, hanem valós építőkövek.
7. Kvarkok nem léteznek. Gluonok sem.
8. Téridő nem létezik a természetben. Ez a fogalom tisztán matematikai formalizmus. A szingularitás szintén.
9. A fénysebesség nem állandó. A mérése kizárólag vízszintes irányban történt.
10. Ciklikus Univerzum, végtelen gravitációs sugárzás.
A modell ciklikus világegyetemeket feltételez, amelyben nincs valódi kezdet vagy vég. A gravitációs nyomóerő folyamatosan összegyűjti az anyagot egy központi neutroncsillagba (a "master fekete lyuk"), majd a kritikus nyomás elérésekor új Ősrobbanást idéz elő. Ez indítja a következő ciklust.
A ciklus folyamata:
• A gravitációs sugárzás hatására az anyag folyamatosan az Univerzumban meglévő galaxis klaszterek összeolvadásával valahol kialakult Master fekete lyukba préselődik és a folyamat gyorsuló üteműre vált.
• A gravitációs nyomóerő nem végtelen, hanem egy felső korláttal rendelkezik, amely a Newton gravitációs egyenletből vezethető le (= 1.2 × 1044 N).(3) Ez a horribilis nyomóerő feltehetően még a master fekete lyukban ülő óriás neutroncsillag felszínén sem érvényesül teljes egészében, valamint a belső, középponti nyomás semmiképpen sem tart a végtelenbe.
• Amikor az Univerzum teljes elérhető anyagmennyisége hirtelen a master fekete lyuk belsejébe került, akkor a továbbra is elnyelődő gravitációs sugárzás a neutroncsillagot úgymond 'felpumpálja' és a rendszer instabillá válik, mivel megszűnt az anyagbetáplálás amely még képes volt az elnyelt sugárzás megkötésére, majd gravitációs impulzussal szétveti az anyagot - ez az új ciklus kezdete.
• A robbanás nem igényli a téridő fogalmát, inkább úgy értelmezhető, mint neutronok és elemi részecskék szétáradása, ahol a hajtóerő szintén a gravitonsugárzás és a kezdeti sebesség a gravitonsugárzás sebessége amely hozzávetőleg 1Mc lehet. A modell nem feltételez inflációt vagy felfúvódást; a tágulás oka a gravitációs impulzus.
• Minden ciklusban az anyag és az energia szerkezete újraformálódik, de nem a semmiből keletkezik.
Ez a ciklusos modell elkerüli a szingularitás és a "semmiből való keletkezés" problémáit. Minden új világegyetem az előző ciklus energiáit és részecskepárjait rendezi újra.
A kiindulópont nem egy szingularitás, hanem egy hatalmas gravitációs nyomás alatt lévő neutroncsillag. Az anyag és sugárzás keletkezése nem a semmiből történik, hanem az elemi részecskék újrarendeződéséből, valamint a foton felépítéséhez szükséges, végtelenből érkező gravitonsugárzásból és neutrínókból.
Az Ősrobbanás során a Master fekete lyukban összegyűlt óriási neutroncsillag anyaga neutronokból álló kisebb-nagyobb rögökké törhet szét, miközben nagy energiájú neutronsugárzás is keletkezik. Ez a rendszer a gravitációs sugárzás nyomása alól felszabadulva gyorsan igyekszik stabilizálódni. A rögök normál anyaggá alakulnak és elektronok szabadulnak fel, valamint a szabad neutronok is rövid időn belül elbomlanak protonokra és elektronokra. Ehhez a folyamathoz semmi esetre sem kell 300 000 év, a szükséges idő sokkal inkább percekben mérhető. Ez az eseménysorozat közelebb hozhatja a magyarázatot a Webb teleszkóp által megfigyelt 'érett' galaxisok létezésére a kezdeti időkben.
A modell szerint az anyag-antianyag párok a foton két jól meghatározott frekvenciáján kialakuló stabil páros részecskék tórusz felépítéssel. Az alapvető antianyag-páros végső soron a kétféle elemi töltés, ami a neutrínó két alkotórésze.
Részletesebb felépítés:
• A foton széthasadása során -megfelelő frekvencia esetén- két tórusz-pályára álló részecske képződhet: az elektron-pozitron vagy proton-antiproton párok (= párképződés).
• A foton kettéhasadásával keletkező részecskék csak két meghatározott frekvencia esetén képesek körpályára állni, más esetekben a keletkező részecskék spirálisan szétrepülnek és gyorsan elenyésznek, amely összhangban van a ködkamrás megfigyelésekkel is.
• A részecskék és antirészecskék közötti alapvető különbség a graviton-gerinc körül keringő elemi elektromos töltésrészecske.
Az elektronban a negatív jelű, míg a pozitronban a pozitív jelű töltésrészecske kering, de a szerkezetük -a graviton gerinc és a tórusz- azonos. A tóruszban a graviton körüli keringés iránya a spin tulajdonságot befolyásolja.
A proton a pozitronhoz hasonló tóruszstruktúra, de nagyobb fotonfrekvenciából keletkezik, ezért a tórusz átmérője kisebb, energiája nagyobb.
Az antiproton ugyanígy az elektron megfelelője, de nagyobb energiájú változatként. Tehát a pozitron és a proton ugyanaz az anyagi összetétel, nem lehetnek egymás antirészecskéi. Akkor mi lehet valójában az antianyag? Az antianyag a pozitív és a negatív elektromos töltésrészecske pár, a neutrínó alkotórészei. Ezek egymás antianyagai.
Ez a modell tehát újraértelmezi az antianyag fogalmát:
• A pozitron az elektron antirészecskéje,
• a proton az antiprotoné,
• de a proton és az elektron is egymás antirészecskéi annak ellenére, hogy nem képesek egymással annihilálódni.
Mivel a pozitron és a proton a foton ugyanazon feléből képződik és bár a fotonok frekvenciában jelentősen különböznek, anyagi összetételükben azonban azonosak. Ugyanígy az elektron és az antiproton a foton másik feléből keletkezik és így anyagi összetételükben ők is azonosak. Az annihiláció viszont csak olyan párosok között történhet meg, amelyek azonos frekvenciából származnak, vagyis a pozitron és elektron között, illetve a proton-antiproton esetén. Ezért nem történik meg annihiláció a proton és az elektron között, mivel különböző frekvenciákból keletkeztek és így foton sem képződhet belőlük. Következésképpen valódi antianyagnak a pozitív és a negatív elemi elektromos töltésegységek tekinthetők.
A Fotonok szerkezete és a tulajdonságok eredete(1)
Az alábbi ábra illusztrálja a foton szerkezetének változásait egy hullámhosszon belül.
Ábra 1. A fotonmodell: két, dupla-hélixben haladó graviton elemi energiarészecske és a körülöttük keringő kétféle elektromos töltésrészecske. Ez a szerkezet biztosítja a foton kifelé mutatott tulajdonságainak szinuszos váltakozásait amely a 4 részecske egymáshoz viszonyított helyzetének változását jelenti. A két graviton jelölése A és B, a negatív elektromos töltés jele C, valamint a pozitív elemi elektromos töltés jele D. Ha a gravitonok közrefogják a pozitív jelű elektromos töltésrészecskét akkor a foton kifelé negatív elektromos tulajdonságot mutat. Negyed hullámhosszal később a 4 részecske négyszög alakban áll, a két elektromos töltés (a képen jobb oldalra szeparálódva) semlegesíti egymást, a foton kifelé mágneses tulajdonságot mutat amit a gravitonok okoznak. Negyed hullámhosszal később a 4 részecske ismét egy egyenes mentén helyezkedik el, de a negatív töltésrészecske van közrefogva, leárnyékolva, így a foton pozitív elektromos tulajdonságot mutat. Végül a képen látható kiinduláshoz visszatérve a 4 részecske ismét négyszög alakot vesz fel de a töltések most a bal oldalra esnek, így a mágneses polaritás is megfordul.
1. A foton szerkezete: két tükör-graviton és két tükör-elektromos töltés, amelyek a helix pályán haladó gravitonok körül keringve alkotják a foton összetett, nem elemi részecske jellegét. A foton nem viselkedik hullámszerűen és a foton nem hullám. A foton a szerkezetét alkotó négy részecske egymáshoz viszonyított helyzetének váltakozása miatt mutat kifelé egyszer elektromos, majd negyedhullámhosszal később mágneses tulajdonságot. A cirkuláris polarizáció, a spin és a elektromos-mágneses viselkedés mind ebből a belső szerkezetből vezethető le. Tehát a foton nem hullám hanem részecske és csak a kifelé mutatott tulajdonságai váltakoznak szinuszos jelleggel.
2. A lézer fény 'kristályos' foton nyaláb. A szomszédos fotonok elektromos töltéseikkel rendeződve és egymással kapcsolatot tartva haladnak egymás mellett. A horizontális és vertikális kapcsolatok negyed fordulatonként váltakozva alakulnak ki egymással a haladási irányra merőleges síkban.
Ábra 2a. A lézer fotonok egymás közti kapcsolatának kialakulása az elektromos töltések vertikális elhelyezkedésével Ábra 2b. A kötések negyed hullámhosszal később horizontális irányra váltanak. Ezek a kötések stabilizálják a lézersugár szerkezetét. A rácsban az ellentétes töltések közötti távolság mindig kisebb mint az azonos töltések közötti távolság.
A fénysebesség állandósága és annak változásai
A fénysebesség nem állandó. A foton terjedési sebessége csak vízszintes irányban állandó a Földön, mert a gravitonsugárzás gradiense határozza meg az aktuális fénysebességet.
A Pound és Rebka kísérlet értelmezése
A Pound és Rebka kísérlet zseniálisan kimutatta a fénysebesség növekedését 22.5 méter magasságkülönbség esetén.(4) A kutatók hangszórómembránra ragasztották az abszorber Fe57 izotópot. A membrán lefelé irányuló mozgásával kompenzálta a fénysebesség növekedését és így az érzékeny Mössbauer módszerrel kimutatható lett a c-nél nagyobb sebességű gammafoton elnyelődése. A hangszóró membrán mozgatása nélkül a 22.5 méterrel feljebb kibocsátott gammafoton már nem nyelődik el a Fe57 abszorberen.
A Michelson kísérlet félreértése
A Michelson kísérlet a higanyfelszínen úszó interferométer forgatásával nem tudta kimutatni a Föld száguldását a világűrben, de az interferométer ilyen típusú forgatásával erre nem is volt mód, mivel a fénysugarak a forgatás közben felcserélődnek és egymás hatását kikompenzálják, Amennyiben viszont az interferométert nem forgatjuk akkor napi és éves ciklusokat lehet regisztrálni.(5)
Azonban ha a Michelson interferométert a tiltott irányban forgatjuk, akkor vélhetően kimutatható az eredeti szándék, a Föld száguldása a világűrben. Ugyanis ha a forgatás tengelyének az egyik kar optikai tengelyét választjuk, akkor feltehetően kapnánk csíkeltolódásokat, kivéve akkor amikor a forgatás tengelye pont a száguldás irányába mutat. Tehát amennyiben nem vagy alig történne elmozdulás a csíkokban, akkor a forgatás tengelye éppen megmutatja a száguldás irányát. Rajta kísérletező kedvű emberek, meg lehet próbálni (Garamvölgyi Sándor ötlete alapján).
A Silvertooth kísérlet képes kimutatni amit Michelsonnak nem sikerült
Ernest Silvertooth egyutas interferométeres vizsgálatával képes volt kimutatni a Föld száguldását az űrben.(6) A lézersugarat Y alakban kettéosztotta, majd egymással szembe vezette a fénysugarakat és a szembe haladó fénysugarakon detektort vezetett végig. A csomópontok az eszköz orientációjától függően mozogtak. A megfigyelése szerint a Föld 380 km/s sebességgel száguld a Leo csillagkép felé, ami jó egyezést mutat a COBE CMBR vizsgálati eredményével.
Doug Marett cáfolata
Marett úgymond megismételte a Silvertooth kísérletet, de ez nem igaz, mert nem ismételte meg.(7) Mást csinált. Ugyanis az ő eszköze nem volt forgatható, így a Silvertoothnak felrótt hibákat ő maga vitte be a saját kísérletébe, mivel meg kellett várnia amíg a Föld elfordul az eszköze alatt. Ezáltal plusz hibalehetőségeket teremtett magának, amit ki is mért.
A Silvertooth eszköz forgatható volt, így nála nem jelentkezhettek a napi ciklusok által okozott hibalehetőségek.
A Hafele Keating kísérlet történelmi maszatolása
A Hafele kísérlet szándékos félrevezetés, a Cs órák rosszak voltak, pontosabban nem elég jók a szállításhoz. Kivéve egyet, a 447-es számú órát (a 4 közül) ami viszonylag stabilan működött, de az nem is mutatott relativisztikus ugrást, ám ennek a viszonylag jobb eredményét addig átlagolták amíg ki nem jött a kívánt eredmény. Az órákat tizenötször egymáshoz állították a repülések szünetében és így kreáltak eredményt.(8) A kísérletet nem ismételték meg, mást csináltak. A további kísérletek meg sem közelítették a HK kísérlet összeállítását azzal a felkiáltással, hogy az újabb órák már pontosabbak lettek. A laborban. Nincsenek elő és utóélet regisztrációk, rövidebb utazások és nagyon csekély időeltérések. GPS órát meg még nem hoztak vissza.
A müonok
Széleskörűen elfogadott nézet szerint a kozmikus sugárzás hatására a sztratoszférában keletkező müonok nem érhetnének le a földfelszínre az életidejük megnyúlása nélkül. Ez valóban így van, azok nem érnek le.
A kozmikus sugárzás nagyobbik része a sztratoszférában kelti a müonokat, viszont egy kisebb része sokkal lejjebb is elér. Csakhogy egyetlen müonnak sem 600 méter a megtett úthossza, mert ez egy átlag érték. Egy kisebb részük sokkal nagyobb távolságot képes megtenni és ezek a müonrészecskék érik el a földfelszínt, ezeket számolják össze a földi detektorokkal. Ehhez semmilyen idődilatációs elképzelés nem szükséges.
Az anyag atomi szinten tóruszos szerkezetű. Kisebb proton tóruszokból és háromszoros átmérőjű elektron tóruszokból épül fel. Kvarkos neutronok nincsenek,(9) a neutron valójában egy proton, amelyet egy kötőelektron stabilizál egy páros tórusz-szerkezetben. Magányos neutron esetén ez a stabilitás 10 perces felezési időt jelent, míg az atommagban a kötőelektron már több proton között kering és így a szomszédos protonok megvezetik, az elektron már nem esik le, legalábbis a stabil izotópokban. A tóruszok minden esetben egy graviton gerinc körül keringő elemi elektromos töltést jelentenek, tehát a proton és az elektron is hasonló felépítésű.
A tömeg tulajdonság előugrása és a spin tulajdonság kialakulása
A tömeg nem önálló létező, hanem a zárt tórusz-pályán keringő graviton elemi energiarészecske és a hozzá kapcsolódó elemi elektromos töltés körkörös mozgása következtében jelenik meg. A keringő részecskék mozgási energiája hozza létre azt a tehetetlenséget, amelyet tömegként észlelünk. Nem kell hozzá Higgs bozon, amit már 'majdnem' megtaláltak. De nem találtak meg.
A spin tulajdonság kialakulása magától értetődően a keringésből adódik. A kétféle spin a tóruszokban a graviton gerinc körül keringő elektromos töltés orientációjából származik, lehet jobbos vagy balos.
Az atommag nem tartalmaz valódi neutronokat.
Ábra 3a. A B17 atommag oldalnézetben: kék tóruszok: protonok, piros tóruszok: kötőelektronok. Metastabil konfiguráció, a felezési idő 5 millisec.
Ábra 3b. A B17 atommag bomlás előtti állapota: bal oldalon egy elektron (piros tórusz) leszorul a magperemre, amit azonnal leszorít a többi elektron. Így lesz elektron sugárzó.
A protonok között kötőelektronok biztosítják a stabilitást. A héjelektronok nem keringenek az atommag körül, hanem fix energiavölgyekben foglalnak helyet. A stabil nukleonstruktúrák síkban szerveződnek a síkra merőleges tengelyeken proton és elektron tóruszokból. A tóruszok nem maguk a részecskék, hanem csak az alkotó elektromos részecskék által a graviton gerinc körül bejárt felület. A páros keringése fénysebességű.
Az erős kölcsönhatás eredete és a protonok leárnyékolása az atommagban
Az atommagban nincs külön erős kölcsönhatás, az erős kötést a szoros közelségben elhelyezkedő kötőelektronok biztosítják, mivel a proton tóruszok a kb háromszoros átmérőjű elektrontóruszok belsejében helyezkednek el. Tehát az erős kölcsönhatásnak vélt erő egyszerűen elektromágneses kölcsönhatás és a proton-elektron tóruszok közelsége okozza a kötés erősségét. Mivel a protonok a viszonylag nagyméretű elektrontóruszok belsejében foglalnak helyet, így az elektronok a protonok pozitív elektromos töltését leárnyékolják és ezért a héjelektronok nem képesek (vagy csak egészen ritka esetben, K elektron befogással) megközelíteni a magot és emiatt nem zuhan bele az elektronhéj az atommagba. Az izotópok elektronbefogása megfelelő frekvenciájú fotonból történik párkeltéssel. Ezért van olyan sok pozitronsugárzó izotóp, mert a fel nem használt pozitront az izotóp kisugározza.
Kvarkok nem léteznek.
Az alábbi ábra a proton és a neutron kísérletileg meghatározott töltéseloszlását mutatja a részecske középpontjától számított távolság függvényében.(9)
Ábra 4. A töltéssűrűség eloszlásából leolvasható, hogy a neutronban egy proton és egy elektron tórusz van, kvarkok meg nincsenek. A protontórusz töltéssűrűsége kb 0.2 fm megfelel a neutrontórusz páros 0.2 fm sugarának, míg a neutron negatív töltéssűrűsége (= magelektron) 0.6 fm, kb háromszorosa a protontórusz sugarának vagyis az elektrontórusz átmérője kb háromszorosa a protontórusz átmérőjének.
A neutronban felfedezhető egy negatív töltésű régió a középponttól kb 0.6 fm távolságban, ami nehezen feleltethető meg a 2 db negatív töltésű lekvarknak. Viszont a protonban nyoma sincs negatív töltésű részecskének. Következésképpen a kvarkmodell életképtelen.
Ezzel szemben a 0.6 fm-nél található negatív töltéssűrűség megfelel egy magelektron tórusznak amelynek átmérője kb háromszorosa a proton centrumától kb 0.2 fm-re elhelyezkedő pozitív töltéssűrűség maximumnak, amely a protontórusznak felel meg.
1\. A protonban nincs meg a negatív töltésű kvark. A kvarkmodell nyilvánvaló tévedés.
A proton centrumában nincsenek töltések, a proton üres, ott nincsenek kvarkok, sem felkvark, sem lekvark, mert a proton egy tórusz.
2\. A középponttól 0.2 fm távolságban található a pozitív töltés, mert a proton egy tórusz.
3\. A középponttól 0.2 fm távolságban kellene elhelyezkednie a negatív töltésű kvarknak is ha lenne olyan. De nincs.
4\. A töltéssűrűség eloszlásából úgy néz ki, hogy a neutronban egy proton és egy elektron tórusz van, kvarkok meg nincsenek.
A neutron centrumában nincsenek töltések, a középpont üres, ott semmi sincs, sem felkvark, sem lekvark, mert a neutron kettő darab tórusz.
5\. A középponttól 0.2 fm távolságban található a pozitív töltés, mert az egy proton tórusz.
6\. A középponttól 0.2 fm távolságban kellene elhelyezkednie a negatív töltésű kvarknak is ha lenne olyan. De nincs.
7\. Ellenben a neutronban található egy negatív töltésű részecske 0.6 fm-nél, ami egy elektron tórusz.
A nyomó gravitációs modell szerint a gravitáció két különböző hatásra bontható és csak az egyik gyengül négyzetesen. A négyzetes gyengülés a látószög csökkenését veszi számításba. A gravitonsugárzás kitakart része viszont akár az Univerzumon túl is csőszerűen hiányzik, így a gravitációs hatás galaktikus méreteken is jelentős marad. A végtelenből érkező gravitációs sugárzás koncepciója lecserélheti a téves sötét energia hipotézisét is, de ez nem gyorsítja az Univerzum tágulását, hanem lassítja.
A gravitáció árnyékolhatósága és Eötvös Loránd tévedése
A nyomó gravitációs modell szerint a gravitáció nemcsak mérhető, hanem árnyékolható is, amennyiben egy test mögé egy másik test kerül, amely kitakarja a gravitonsugárzás egy kicsiny részét. Ez ellentétben áll azzal a relativisztikus felfogással, amely szerint a gravitáció torzulásként értelmezhető, és nem tekinti reálisnak az árnyékolhatóságot.
Eötvös Loránd árnyékolási kísérleteit(10) a fenti szempontból újra kell értelmezni. Eötvös a vonzó gravitáció feltételezéséből indult ki a torziós ingával és ólomkvadránsokkal összeállított árnyékolási kísérletében. Feltételezte, hogy a vonzó gravitáció csak az alsó kvadránsokkal lép kölcsönhatásba, így a felsőt - amely az egyensúlyhoz kellett - figyelmen kívül hagyta a kísérleteiben. Amennyiben azonban a gravitáció nem vonzó, hanem nyomó jellegű, úgy az árnyékoló hatás megállapításához nem hagyhatta volna figyelmen kívül a felső ólomkvadránsokat.
Ez azt jelenti, hogy Eötvös kísérlete nem a nyomó gravitációs elméletre volt érzékeny, és így az ólomkvadránsokkal tervezett kísérlete nem alkalmas a nyomó gravitációs működés kizárására. Viszont legalább a vonzó gravitációt kizárta.
A gravitáció árnyékolhatósága napfogyatkozások alkalmával figyelhető meg(11, 12, 13).
A téridő valójában csak egy egyenletrendszer, a természetben nem létezik.
A Gravity Probe(14) kísérletben a nagysebességgel pörgetett gömb alakú tárgyak nem voltak képesek kimutatni a téridőben beálló változásokat mivel téridő nem létezik.
A kísérlet a gravitációs sugárzás gradiensében beálló változásokat érzékelhette, ami egy fizikailag létező hatás. Tehát a kísérlet félreértelmezése nem bizonyította a téridő létezését, hanem csak újabb példája a megfelelési kényszernek.
A kísérlet maga jól megtervezett és működőképes volt, csak semmi köze nem volt a nemlétező téridőhöz.
A neutrínók, mint elemi elektromos részecskepárok, részt vehetnek összetettebb részecskék vagy sugárzások kialakításában. Lehetséges, hogy a foton újraképződése gravitonsugárzás és neutrínó-pár találkozásával megy végbe, de ennek pontos mechanizmusa még nem ismert.
Ez a modell egy egyszerűbb, koherensebb és fizikailag intuitívabb alternatívát kínál az Univerzum felépítésére. A nyomó gravitáció, a tórusz-alapú részecskeszerkezet, valamint a ciklikus világegyetem koncepciója számos jelenlegi elméleti probléma (pl. szingularitás, sötét energia, antianyag) megoldását kínálja újfajta szemléletben. A továbbiakban szükség lehet a modell kísérleti tesztelésének lehetőségeire is.
• A gravitáció javasolt értelmezése megoldást szolgáltat arra, hogy az EM erőnél kb. 30 nagyságrenddel gyengébbnek tekintett gravitációs erő hogyan tartja össze a galaxisokat és galaxis klasztereket akár száz vagy ezer millió fényéves távolságban is.
• Az Ős neutroncsillag szétrobbanásával képződő törmelékek magyarázatot adhatnak a Világegyetem 'szélén' látható galaxisok kifejlett voltára.
• Kiváltja a manipulálást a nemlétező téridővel.
• Kiváltja az abszurd és természetellenes szingularitás fogalmat és a semmiből keletkezést.
• Triviális magyarázatot kínál, hogy miért nem zuhan bele az elektronhéj az atommagba.
• A modell kiváltja a gluonokat, a kvarkokat és az 1/3 elemi elektromos töltéseket.
• Egyszerű magyarázattal szolgál hogyan képes az atommag elektron kibocsátásra ha nem tartalmaz elektront.
• Hogy a neutron miért pont protonra és elektronra bomlik.
• A labilis neutron miért stabil az atommagon belül.
• Hogyan képes a foton pozitront és elektront termelni ha nem tartalmazza őket?
• Mitől képesek a fotonok lézersugarat létrehozni?
• A modell triviális magyarázatot szolgáltat a tömeg tulajdonság megjelenésére és így lecseréli a téves Higgs elképzelést.
• Kézenfekvő magyarázattal szolgál a spin tulajdonság megjelenésére.
• A modell eldönti a kérdést, mely szerint a foton részecske vagy hullám természetű-e.
(1). A foton szerkezete http://astrojan.nhely.hu/foton.htm
(2). Spinons and Holons https://www2.lbl.gov/Science-Articles/Archive/ALS-spinons-holons.html
(3). Béni Péter, A Tau erő http://astrojan.nhely.hu/tau.htm
(4). Pound és Rebka kísérlet https://journals.aps.org/prl/pdf/10.1103/PhysRevLett.3.439
(5). Hector Munera http://astrojan.nhely.hu/munera.pdf
(6). Ernest Silvertooth egyutas interferométere http://astrojan.nhely.hu/silverth.htm
(7). Doug Marett, A Silvertooth kísérlet kritikája, https://web.archive.org/web/20150415182054/https://conspiracyoflight.com/Silvertooth/Silvertooth.html
(8). Hafele Keating kísérlet kritikája, A. G. Kelly https://www.cartesio-episteme.net/H\&KPaper.htm
(9). Kvarkok nincsenek, Norman D. Cook, Fig. 6.2, p131. https://drive.google.com/file/d/1E\_dQHeQRUPHkJ-CtEwKwgGhzic5x1xzL/view?usp=sharing
(10). Eötvös Loránd gravitáció árnyékolási kisérlete az ólomkvadránsokkal, https://web.archive.org/web/20120321155318/http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1998/9850/gravitacio/gravit.html
(11). Magyari Endre, Gravitáció árnyékolási kisérlete (1961) http://astrojan.nhely.hu/laki.htm
(12). Wang eclipse, Gravity anomaly (1997) https://web.archive.org/web/20061009140254/http://www.eclipse2006.boun.edu.tr/sss/paper02.pdf
(13). Allais effect, Gravity anomaly (1954) https://web.archive.org/web/20120122100506/http://www.allais.info/alltrans/nasareport.pdf
(14). Gravity Probe kísérlet https://en.wikipedia.org/wiki/Gravity_Probe_B
astrojani blog hupont.hu LinkedIn ChatGPT, ChatGPT, ChatGPT
To be continued.. ☯
 |
 |
Summary |
| rohan.janos@med.u-szeged.hu |
Index Fórum 2022 2021 2020 2019 2018 2017 2016 2015 2014 2013 2012 2011 2010 2009 2008 2007 2006 2005
* A fénysebesség NEM állandó. A fény sebességét mi mindig kizárólag vízszintes
irányban forgó tükörrendszerekkel mérjük a szükséges pontossággal. A Pound és Rebka kisérlet bizonyítja a
Föld felé eső fény sebességének növekedését (+ 7.36 x 10-7 m/s, = 2.5 x 10-15 c / 22.5 méter).
**
Models of the Atomic Nucleus: Kvarkok nem léteznek.
Analysis of Same-Atomic-Weight Isotopes: Neutronok nem léteznek.
Neutron
*** A COBE mérései megerősítik a 371 km/s száguldást Leo/Crater csillagkép irányában.
**** Electric forces may bind nucleus.
